Találtam egy érdekes, a HifiCity fórumán lefolyt beszélgetést. A beszélgetés elindítója és legaktívabb résztvevője, "Attila" azaz Kőváry Péter gondolatai a HiFi módszeréről és csapdáiról itt külön is olvashatóak, mert fontosnak éreztem.

elvalaszto

Jó hifis stratégia

A legtöbb ember a meglévő készülékeihez választ "ahhoz passzoló" újabb elemeket. És a meglévő vacak berendezésén "tesztel" minden mást. Nem nagyon részletezem hogy ez miért nem jó, de nem az. Gondolom mindenki tudja. Időleges rossz és látszatmegoldás. Inkább a jó módszerről beszélek. Életszerűen. Arról az esetről ha kevés a pénz. Ez is relatív. Van akinek csak alkalmanként százezre, párszázezre van és van olyan akinek csak sokmilliója nincsen. Én így csináltam, és ezt célszerűnek tartom:

1./ Végigjártam a kereskedőket és annak a kereskedőnek hittem, abban bíztam akinél a legélethűbb hangot hallottam. Függetlenül attól, hogy az hány milliárdba került. Tőle kértem tanácsot, mi a pénztelen hifista legjobb stratégiája. Nagyon jó tanácsokat kaptam. Bejöttek.

2./ Amit lehet saját kezűleg meg kell építeni. Ehhez nem mindenkinek van tudása de a lemezjátszó építés nem nagy kunszt. Korábban elfelejtettem megírni, hogy azok is megcsinálhatják, akik nem tudnak szerezni kiszerelt Linn alkatrészeket ingyen. Akkor drágább. Mindenki vehet Linn Circus upgrade készletet jó százezerért. Ne szívózzatok. Így ugyan kétszázezer lesz a lemezjátszó futómű de ezrek költöttek már el ennél jóval nagyobb összeget sokkal rosszabbul lemezjátszóra. Ráadásul vadiúj és legújabb Linn csapágy kerül a gépre. Nem lehet jobbat venni millió alatt.

Karból leginkább a Rega 300 méginkább a 250 egyedülálló az olcsó karok közül. Mindkettő feljavítható az Origin Live cégtől vett készletekkel. Kar belső átkábelezése és a külső karkábel sokkal olcsóbban is megoldható, de a jobb ellensúlyt érdemes megvenni. (70$) Nem muszáj rögtön, nekem sincs még, anélkül is nagyon jó. Ennél drágább jobb kart csak akkor érdemes megcélozni ha félmilliónál is több pénzünk van karra.

Hangszedő. Ha tehetjük érdemes rögtön a legjobbat venni, ha nem akkor ebben nincs mese marad a fokozatosan egyre jobbra cserélni módszer de az veszteségekkel jár. Én megvehettem a legjobbat.

Aki képes erősítőt csinálni az legjobban teszi ha lekoppint egy jó darabot jó alkatrészekkel. Érdemes ebben is megfogadni a bizalmunkat élvező kereskedő tanácsát. Jó riaa előfok és hedamp kijöhet kétszázezerből. Végfok több mint a duplája. Ha nem tudunk magunk erősítőt építeni akkor érdemes egy használt jó előerősítőt venni Amerikából a neten. Kétszázezerből az is kijön, de egyszer tovább kell majd költeni rá a jobb kondenzátorok beszerzésével. Kevesebb pénzből jó kompromisszum a Paravicini riaa használtan, de azt később jó lecserélni. Használtan vett jó készüléken nem lesz veszteségünk.

Végfok nincs olcsón jobb mint az Antique Sound Lab 99$-os, igen százdolláros monoblokkja. Tizwattos ronda PP, de annyiért és még sokáig verhetetlen. (párja 200$, ötvenezer nettó) Abban sem árt a kondenzátorokat kicserélni. A kis teljesítmény nem nagy veszteség, úgyis csak a nagy érzékenységű hangdobozok jóhetnek ezen a szinten szóba.

Interconnect kábelből rögtön meg kell az egyik legjobbat venni, mert egy életre szól és nem megfizethetetlen. Úgyis csak a lehető legrövidebb kell. Fél méteres sztereo pár ötvenezerből kijön és nincs tovább interconnect probléma. Néha 30 centi is elég. Biztos pontja a rendszernek. Hogy melyiket? Amivel eszméletlen jó hangot hallottunk a bizalmunkat élvező kereskedőnél az rossz nem lehet.

Ha idáig eljutunk akkor hihetetlenül jó ár-érték arányú és abszolút értelemben is kitűnő rendszerrészhez jutottunk. Olyan jóhoz, hogy évtizedekig nem lesz lehetőségünk javítani rajta hacsak nem nyerünk közben a lottón. Ha a fejünkre esik félmillió egyben, akkor lehet gondolkodni a kis ASL végfok lecserélésén de sokkal jobbat egymillió körül lehet venni.

Kétszázezerért (vagy feléért) lemezjátszó, százezerért kar apgrédelve, nyolcvanezerért végfok, kétszázezerért előfok, harminc- ötvenezerért interconnect. Csak vagyonokért lehet ezeknél jobbat találni. Sosem fogok tudni ezeknél jobbat venni. Kivéve a végfokot, de az annyira olcsó, hogy veszteség nélkül lehet továbbadni használtan ha egyszer mégis lenne újabb félmilla.

Mindezt megvenni megcsinálni teljesen függetlenül attól, hogy a korábbi hificucchoz hogyan illeszkednek. Ezek objektíven kitűnő darabok. Le van szarva ha átengedik a régebbi készülékeink minden disznóságát. Hiszen nemsokára mindenünk jó lesz.

Hangszedő, hangszórókábel, hangdobozok nehezebb diók, nagyon drágák a kitűnőek. Ezekben valami elfogadhatót kell venni és marad a folyamatos jobbra cserélés. De két nagy előnyünk van. Már a gyengébb hangdobozainkkal is sokkal jobb hangot hallgatunk mint egy átlagos rendszerben. De ennél is fontosabb hogy rengeteg biztos pont van a rendszerünkben, nem fogjuk magunkat becsapni azzal hogy hibát kompenzáló vacak dolgokat tartunk jónak ha ebben a rendszerben meghallgatjuk. Mindig az objektíven legjobbakat vehetjük abban az árosztályban amit enged a pénztárcánk. És a biztos pontok "örökre" biztos pontok, nincs velük tovább problémánk. Ez a módszer lényege, a biztos pontok megtalálása, megszerzése, és később az arra való építkezés. Biztos pontokat meg önerőből nem lehet találni, hinni kell másoknak. Nem nagyon és nem indokolatlanul. Annak kell hinni akinél megdöbbentően jó hangot hallottunk és ez azért garancia. Meg teljesen figyelmen kívül kell hagyni minden hifiújság és internetes fórum biztosan nem elég jó rendszeren és ki tudja milyen (többnyire igazán jó hifihangot sohasem hallott) ízlésű hírhozóinak tényleg semmire sem jó véleményeit. Miért higgyek annak, aki csak egy leckével jár előttem ha egyáltalán előttem jár a hifiben? Akkor csak ott fogok tartani a költekezésem után, mint ahol ő tart most. Módszeremmel nem lesz zsákutca, feleslegesen kidobott pénz. Egyszer ha majd megint lesz pénzem talán megpróbálkozok egy jó milliós hangláda koppintásával. Nem remélem, hogy kereskedelmi hangszórókkal megközelítem az eredetijét, de ötödáron baromi jót csinálhatok.

Jöhettek majd a koppintás erkölcstelenségével. Nem érdekel. Nem eladásra csinálom csak saját magamnak és ezt semmi nem tiltja. Jöttök majd megint, hogy nem saját szellemi termék. Kit érdekel. Aki megérti a módszer előnyeit és elhiszi eredményességét az jól jár. Aki meg kötözködik és hitetlenkedik az megérdemli sorsát a vacak hangot és az élethossz tartó pénzkidobást. Az ötlet, a módszer nem a sajátom. Eltanultam, elhittem, megfogadtam. Nem szégyen a valamiben nálunk okosabbtól tanulni.

A hifi megítéléséről

Tegyünk egy gondolatkísérletet. Nagyon nehezen lenne megvalósítható, de objektív akadálya nem lenne. Szóval jól bekötött szemmel egymás után sok embert leültetnek egy szobában. És a szomszéd szobából (nyitott ajtók mellett) vagy igazi zongora hangját hallják vagy egy hifirendszerét. Ha az emberek 50%-ban találnak a tippjeikkel, akkor a rendszer 100%-osan élethű lenne. Ha mindig eltalálnák, akkor átlaghifi vagy rosszabb. De ha mondjuk 75%-ban találnának akkor az már egy nagyon jó rendszer hiszen az emberek felét becsapja. Ha meg 55-60%-os lenne az eredmény akkor még a koncertlátogató nagyon jó fülű embereket is becsapja. Ez eléggé objektív lenne.

Hifis csapdák

A hangminőség téves megítélésének okairól és mechanizmusairól.

Amit most írok annak is nagy része mástól származik, de minden gondolattal egyetértek, sokat saját tapasztalataim is megerősítenek.

Milyen okai vannak, hogy nagyon sok ember objektíven elég gyenge hangminőségű hifit (kevéssé élethűt) tart egészen kiválónak? Mik az ilyen tévedések jellemző mechanizmusai, milyen adottságok, körülmények játszanak közre jellemzően ezen tévedésekben?

1./ Az elrontott hallás csapdája. El van rontva az emberek hallása, hozzászoktak a hifik hibáihoz. Erre hivatkoztak már sok évtizeddel ezelőtt a hifi hőskorában is, bár azóta sokat fejlődött az emberek igényessége de a mechanizmus azóta is működik csak magasabb minőségi szinten. Megszoktuk a nagyon drága hifik kisebb hibáit. Nem az élő koncert hangzását várjuk a hifitől. Jellemző hogy szinte mindenki szerint ez elérhetetlen is. Kimondják. Támadják azokat akik szerint ez elérhető mert ők hallottak már ezt nagyon megközelítő hifiket.

2./ A tapasztalat csapdája. Azt tartjuk nagyon jónak amilyen legjobbat már hallottunk. Az eddigi legjobb hifiélményünkhöz mérjük a többieket. Azok a milliók is akik még nem hallottak igazán jót. Így aztán magabiztosan és szándékos hazugság nélkül, a legjobb szándékkal tartanak kiválónak egyébként közepes hifiket. Az emberek akik nem hallottak még igazán élethű hifit nem is várják el annak precizitását, nem tarják hibának az élő koncerttől való eltéréseket, hangzási hiányosságokat.

3./ A zengetett hang csapdája. Az átlagos hifik jellemzően összemossák, megzengetik a zenét. A zengetés nagyon kellemes a fülnek és elkeni a hibákat IS. Szeretünk a fürdőszobában énekelni, sokkal jobbnak halljuk ott a hangunkat. De templomi felvételeknél is gyönyörködünk a terem zengetésében. Ebbe a hibába (mint majdnem mindegyikbe) magam is beleestem korábban. Szerettem a zengetett hangú hifit, gyönyörködtetett a Pawnshop csengő-bongó vibrafonja a kiállításokon. Addig amíg nem hallottam ugyanezt a lemezt valóban jó rendszeren. A rövid lecsengésű szárazabb vibrafon annyira élethű a többi hangszerrel együtt, annyira "ott van", annyira jól elkülönülnek egymástól az egyes hangszerek hogy kétség nem fér hozzá hol az igazság. Azóta több szeretett és jónak tartott lemezemet is meghallgattam jó hifin és számtalanszor tapasztaltam, hogy minél jobb a rendszer annál kevésbé visszhangosít, annál rövidebbek a közepes hifin mesterségesen meghosszabbított lecsengések és ezzel együtt sokkal élethűbbek a hangszerek. Aki nem hallotta ezeket a lemezeket jó hifin annak nincs tudomása arról hogy csak szép hamisítványt hallgat, nem is tudja hogyan kellene szólnia ezeknek.

Kivétel nélkül minden hangdoboz kerüljön akár tízmillióba is aminek vékony, rezonáns, kevéssé csillapított doboza van ezt a zengetési mechanizmust hasznosítja hallgatói becsapásához. A dobozrezonancia mindig zenget! Ha mélyhangú az önrezonancia akkor még jobban. Tehát nem árt kopogtatni a hangdobozok oldalát és rákérdezni a doboz súlyára.

4./ A humánus hang csapdája. A gyenge hifik jellemzően érdesen, gorombán szólnak. Ezen lehet elég sokat segíteni magasvágással. Erőteljesen csökkennek ezek a hibák. "Emberibb", kevésbé zavaróbb lesz a hangzás. Elképesztő hogy mennyi hificég használja ezt ki. Magasgyenge lassú interconnect kábelekkel kezelik rendszerüket a "humánusabb" de mégis még kevésbé élethű hangzás elérése céljából. Sokakat megtéveszt, félmillióért is el lehet adni ilyen "kulturált" de magasszűrő ezüst, réz és szénkábeleket. De nem csak kábelekkel lehet ezt elérni, hanem csöves erősítőfokozatokkal cédéjátszóban, magasgyenge hangdobozokkal, erősítőkkel stb. Sokakat elbűvöl hogy "végre nem szúrja a fülemet a hifi" és közben észre sem veszik hogy a zenéből, jelenlét érzésből mennyivel kevesebbet kapnak.

5./ A prezensz csapdája. Ha a hifi prezenszes az is sokakat megtéveszt. A középhang-tartomány kiemelését évtizedekkel ezelőtt is használták prezenszes hang elérésére. Jobb erősítőkön a mély és a magas hangszínszabályzó mellett még prezensz hangszínszabályzót is beépítettek, másoknál csak egy prezensz kapcsolót. Jellemző a szabályzó elnevezése: "prezensz" azaz jelenlét érzés. A mai profi hangosító rendszerek amikkel popkoncerteken, divatbemutatókon, aerobic stúdiókban találkozhatunk jellemzően erősen prezenszesek. Ne tudjátok meg mennyire prezenszes tud lenni egy énekhangosító cucc. (Itt nem beszélve az esetleges mesterséges zengetéséről). Drága hifikre is sokszor jellemző a prezenszes hang. A mélyhiány általános és megbocsátjuk, a magasgyengeség jól jön a hibák elrejtésére és ha ehhez még egy enyhe prezenszes jelleg kapcsolódik sokan élvezhetik rajta a mély benyomásaikat és a tévesen felfogott "zenei teljességét".

6./ A hibakompenzálás csapdája. Jellemző a közepes hifikre a hibát hibával kompenzálás. Ettől semmi sem lesz jobb! A hibákat ellentétes hibákkal "javítják ki" de a zenéből még többet vesznek el. Könnyű helyzetben van aki két eltérő de általa nagyon jónak tartott hifirendszert is ismer. Cserélje csak össze a két rendszer komponenseit egymással és rögtön megtapasztalhatja hogy a két jónak tartott "összelőtt" rendszer elemeiből mennyire rossz hangot lehet összehozni. Gyakran elég ehhez a kábelek átcserélése. Valóban jó rendszereknél ahol nem egymás hibáit kompenzálják a komponensek ezt simán meg is lehet tenni és nem romlik el a kevert rendszer hangminősége. Nem csak különböző elemekkel szoktak hibát kompenzálni hanem egy készüléken belül is a "jól megválasztott" alkatrészekkel. Ekkor csak a készülék megmaradó hiányosságai jelzik a turpisságot. Hogy miért csapda ez? Mert eleve nagyon gyanúsan kellene néznünk olyan rendszerekre amelyek csak az adott összeállításban szólnak jól. De szinte senki nem teszi, sőt nagy megértéssel veszik tudomásul ezt a gyanús korlátot.

7./ A kis elvárások csapdája. Az embereknek eszükbe sem jut elvárni a megtévesztő élethűséget hiszen azt hiszik hogy olyan nincs. Eszükbe sem jut azt mondani egy demonstátornak, kereskedőnek, hogy "mutass nekem egy élethű szaxofont" és ha behunyt szemmel nem tudják elképzelni hogy egy igazi szaxit fújnak előttük öt méterrel akkor rossznak tartsák azt a hifit. Vagy nem mondják "mutass nekem egy élethű zongorát! Egy élethű dzsesszdobost!" Pedig ez jó módszer. Az a hifi ami ezeket élethűen reprodukálja azokon a többi hangszer is élethű lesz. Megtévesztően élethű szimfonikus zenekart produkáló felvétel ritka mint a fehér holló, talán nincs is. Élethű szóló és kamarafelvétel, jazzfelvétel inkább található és olyan lemez amin csak egy-két hangszer megtévesztően élethű az még inkább akad. Számomra nagyon meglepő lenne ha a jól menő hifikereskedők többsége akár csak egy megtévesztően élethű dzsesszdobost vagy szaxofonost tudnának demonstrálni. De maximális, megtévesztő élethűségről beszélek ám!

8./ A készülékre vetítés csapdája. Legtöbben hajlamosak egy hangzás erényeit (és hibáit is) egyetlen, legtöbbször az őket érdeklő készülékre vetíteni. Egy adott hangdobozért lelkesednek holott egy egész komplett hifiláncot hallgattak. Nem zavarja őket hogy a rendszerben látnak egy vagy akár több nyilvánvalóan nem a legjobbak közül való készüléket. Fel sem tételezik hogy a lánc egy másik, valóban kitűnő eleme okozta a számukra meglepően jó hangot. Néha egészen vérszegény hangból is meg tudják állapítani hogy az elején lévő lemezjátszó mennyire kitűnő. (Mert "jó híre" miatt abban hisznek). Más esetben egy hibát halálos biztonsággal kennek mondjuk a hangdobozra holott már a lemezen is ott van a hiba vagy a lemezjátszó rossz beállítása okozta. Egy számukra nem nagyon tetsző hang esetén el sem tudják képzelni hogy a hifi egy adott eleme, mondjuk az erősítő attól még a legjobbak közül való lehetne.

9./Az emlékezőképesség csapdája. Az audio emlékezőképességünk - ha csak nem figyelünk maximálisan analitikusan - erősen korlátozott. Sok embernek volt már "ez aztán qrvajól szól", "ezen igazi zenét hallottam" élménye. Aztán ha megint jó rendszert hallgat, - még ha az objektíven kenterbe is veri a korábbi élményét okozó rendszert - már nem csodálkozik. Hiszen "nem először hall jó hifit". De a részletekre nem emlékszik. A korábbi hifi hangjára nem emlékszik pontosan. Ezért nem veszi észre hogy amit most hallgat az mennyivel jobb a réginél. Csak az élmény csak a benyomás marad meg az emberek emlékezetében. Az is nagyon jó volt, ez is nagyon jó. Így, ezzel a mechanizmussal keletkeznek a "minden drága hifi nagyon jól szól" vélemények.

10./ A marketing csapdája. Szinte senki nem veszi figyelembe hogy mennyire befolyásolja az emberek véleményét a marketing. Mindenki azt hiszi hogy tudja. És azt hogy őt, pont őt nem befolyásolják a hirdetések, újságtesztek. Mindenki mondja hogy a hifi újságok semmit sem érnek. De valahogy mégis az érdekli őket, azt tartják jónak amit az újságokban kitűnőnek reklámoznak. Ezzel párhuzamosan teljesen elsiklik figyelmük mindazon készülékek fölött, amiről nem olvastak az újságokban. Az emberek gyakran erős előfeltételezésekkel ülnek le egy hifit meghallgatni. Ha pedig valaki valami nagyon híres és halálra reklámozott dologról megírja hogy valójában eléggé vacak, akkor azt szentségtörésnek, felséggyalázásnak tekintik. Eszükbe sem jut legalább leellenőrizni az állítás helyességét vagy helytelenségét. A bálvány nem lehet gyenge, annál nem létezhetnek lényegesen jobbak.

11./ A kommunikáció csődje. Mivel a hifisták egymástól hifista tapasztalatokban és igényességben erősen különböznek, számukra gyakorta mást jelentenek az általuk használt kifejezések. Ezért ismeretlenül, közös hangélmények nélkül nem érthetik meg egymást, gyakoriak a félreértések. Még olyan egyszerű hangi jellemzők mint az igazi hangszerrel összetéveszthetően élethű hangszerhangok, is mást jelentenek az egyes hifistáknak. A jelenlét érzésről meg emiatt szinte beszélni sem érdemes. Saját régebbi tapasztalataim is bizonyítják ezt. Régen meglehetősen élethűnek tartottam olyan hangminőséget amit ma csak középszerűnek tartok. És érzetem jelenlét érzést is, de ma már tudom hogy az mennyire távol volt attól amit ma az élethűségről gondolok. Nyilván mindenki így van ezzel. És ez nagyon megnehezíti a hifisták kommunikációját. A kommunikáció csődje szoros kapcsolatban van azzal, hogy mindenki hajlamos az általa esetlegesen hallott legjobb hifit objektíven is legjobb hifinek tekinteni.

12./ Az általánosítások csapdája. Meglepő hogy a hifisták mennyire általánosan beszélnek márkákról készülékek helyett. Wadia cédéjátszót, Coincident hangládát és hangszórókábelt, Wyetech erősítőt, stb. emlegetnek holott tudhatnák hogy ennek semmi értelme. És mégis. Mintha egy gyártó minden terméke nagyon hasonlítana egymáshoz. Pedig nem. Gyakran hasonlítanak hiszen a tervező hallása, ízlése nem ritkán minden termékükben tükröződik valamennyire, de ez a hasonlatosság legtöbbször nagyon csekély. Nem is lenne értelme tucatnyi egymáshoz nagyon hasonló készüléket gyártani, és senki nem gondolhatja komolyan hogy azonos gyártók olcsóbb és jóval drágább készülékei között jelentős hasonlatosságot lehet felfedezni. Azonos jelleget igen. Ha egy gyártó rendre színezetlen, precíz, élethűségre törekvő készüléket gyárt akkor mindenki csodálkozna ha egyszer egy erősen színezett, zengetett készülékkel jelentkezne. És viszont. De óriási minőségkülönbségek vannak az olcsóbb és drágább termékeik között. Sőt még ennél is sokkal rosszabb a helyzet. Mert nagyon jó készülékből nagyon kevés van. Rendszerint a szerencsés gyártó egyetlenegy készüléke csak az igazán jó és emiatt óriási tévedésbe eshetünk ha a gyártó egy adott készülékéről általánosítunk az összesre.

13./ A teszteléshez használt hifilánc csapdája. Legnagyobb mértékben a legjobb készülékek esetén működik, de középszerű készülékeknél is erősen hat. Olvasunk egy megbízható véleményt, hogy XY készülék mennyire jó. Aztán szerzünk egyet, meghallgatjuk mi is, és nem találjuk jónak. Rendszerint nem is találhatnánk annak. Középszerű készüléknél ahol "össze kell lőni a rendszert" azaz hibakompenzálni kell, nem várhatjuk hogy a mi rendelkezésünkre álló hifi rendszerben is hozni fogja a formáját. Mert azt nem "lőttük össze" az újonnan bepróbált készülékkel. Szerencse kérdése hogyan fog a tesztberendezésben muzsikálni.

Sokkal nagyobb a baj a legjobbak közül való készülékek esetén. Ezeket még szigorúbban csak "kifogástalan" azaz a létező legjobbak közül való készülékekből összeállított rendszerben szabadna tesztelni. Hiszen a teszteléshez használt hifilánc ekkor "műszer", aminek legalább egy nagyságrenddel pontosabbnak, jobbnak illenék lennie a vizsgált készüléknél. Különben becsapjuk magunkat. Hogy belássuk ennek fontosságát ahhoz elég csak arra gondolni hogy egy "kifogástalan" rendszer rögtön leromlik attól ha egyetlenegy készüléket is kicserélünk benne nem "kifogástalanra". Hiszen éppen emiatt tartják azt a rendszert "kifogástalannak", legjobbnak. Nem ismerhetjük meg egy nagyon jó készülék erényeit egy nem hasonlóan nagyon jó elemekből álló rendszerben. Persze nem fogjuk kifejezetten rossznak hallani. De a kiemelkedő erényeiről nem tudhatunk meg semmit. Éppen azt nem ismerjük meg amitől különleges! Az a csodálatos élethűség amire ezek képesek az nagyon sérülékeny dolog. Egyetlen goromba, kiemelő, vagy ellenkezőleg túl kisimító, leegyszerűsítő, részletelnyelő interconnekt is untig elegendő ahhoz hogy ez a csoda ne történhessen meg. És ekkor bizony nem tudunk meg semmi lényegeset a vizsgált készülékről.

Más és nagyon nehéz kérdés hogy mit tekintsünk "kifogástalan" rendszernek.