Sipos Gyula okl. IC-szakmérnök
Rádió-technika évkönyve 1998. 68-69. oldal

Siralmas előtörténet

Amikor évtizedekkel ezelőtt elektroncsövekkel HiFi-erősítőt építettek, az elektronika tudománya még jóval fejletlenebb volt, ennek ellenére az eredmények – mai szemmel nézve – nem is voltak túl rosszak, sőt. Az elmúlt 30-40 év során az áramkörtechnikában számos kisebb-nagyobb részletkérdésre derült fény, különösen amióta már a számítógépes analízisre is mód nyílt. Ezen eredmények azonban igen lassan, vagy sehogy sem mutatkoztak meg a HiFi-technika területén.

Szakembergárda

Az elektronika ipara világszerte jellemző, hogy a rádió, tv, HiFi és stúdiótechnikai-akusztikai fejlesztések témakörében a mérsékelt lelkesedés és hozzáértés, s úgyszintén a mérsékelt fizetés a tipikus. A legjobb szakembereket felszippantják a legnagyobb hadiipari cégek és szállítóik, továbbá a jól fizető elektronikai mamutcégek. Ezek a szakemberek azonban túl drágák már saját cégeik számára és másoknak is ahhoz, hogy "alantas" (polgári célú, rádió, TV, HiFi stb.) feladatkörökben foglalkoztassák őket. Így a fennmaradó, mérsékelten fontos területeken, pl. az elektroakusztikai, a közszükségleti elektronikai iparban helyezkednek el azok a szakemberek, akikre az említett cégek már nem tartanak igényt. Természetesen találunk ezen a pályán is világhírű, kitűnő szakembereket, csupán jóval kisebb számban a lehetségesnél és a szükségesnél. Így azután előtérbe kerül (itt is) a kereskedelmi szempontból – rövid távon – szinte mindig sikeres hazudozás, mellébeszélés és szemfényvesztés.

Az elektronikus bóvli születése

Legfontosabbnak tűnik a csicsázás. Eredménye: a megfelelő vagy jó műszaki paraméterű készülék helyett gyártott szemenszedett bóvli, krómozva, nikkelezve, csillogva-villogva, kisminkelve és lehetőleg nagy sorozatban, bambuszkunyhóban gyártva, gyártatva, zengzetes márkanevek alatt, jó pénzért. Kitűnő példa erre az egyik ilyen (egyébként közismert) cégecske által előállított, nálunk is kapható, kézben is hordozható, sztereó, kétkazettás rádiómagnó, melynek (akármilyen...) teljesítménye a színes felirat szerint 750 (hétszázötven!) watt. Nyilván véletlenségből az éppen az asztalon lévő villanyvasalót is mellészámították, amikor a feliratot gyártották, ugyanis jó esetben 2x5, 2x10 W csúcsteljesítmény jön ki a szerkezetből, különös tekintettel az energia-megmaradás elvére, és az áramforrást képző 8 darab góliátelemre, vagy a beépített parányi hálózati trafóra. Ilyesféle készülékekkel és ismeretekkel igen jól el vagyunk látva az utóbbi években, midőn a bóvliért már nem kell útlevelet váltanunk és legalább egy országgal odébb utaznunk. Sőt, mint tudjuk, állandósult a szezon előtti, utáni, szezonvégi és alkalmi kiárusítás, a leértékelés, az írott sajtó és az elektronikus agymosás útján terjesztett "csak nálunk", "ÚJ", "külön kedvezmény", "speciális ajánlat", miegymás... hogy jobban "egye" a nagyközönség a bóvlit.

Nem biztos azonban, hogy ezek a "könnyűvérű" cégek, cégecskék kereskedelmi szempontból sikertelenek, netán az ott dolgozók jövedelme sem rossz, csak a munka megkívánt tervezői, mérnöki stb. színvonala nem túl magas, s ez természetesen a termékek műszaki tartalmát is jócskán befolyásolja. Kétségtelen az is, hogy amíg az egyik ember képességeit az űrtechnika teszi alaposan próbára, addig a másik ember egy pár száz forintos ajtózár konstrukciójába is képes belebukni.

Hajdanában, úgy jó negyven-ötven évvel ezelőtt (valamivel) tisztességesebben mentek a dolgok. (Hja, azok a régi szép idők...) Igaz, kevesebb volt az aktív eszköz (csupán néhány elektroncső-féleség), még nem volt minden fűszoknyás törzsfőnöknek "Spiller"-pákája, hullámforrasztó automatája és saját nevére dedikált integrált áramköri készlete, viszont fajlagosan több volt a gondolat és a gondosság, az odafigyelés, mert a készülékeket legfeljebb százával és nem százezrével gyártották. Aztán a század közepe táján az Újvilágból Európába, majd pedig a Távol-Keletre is betört a lelketlen tömegtermelés szelleme, de a mennyiség x minőség szorzat konstans maradt. Napjainkra ez még annyiban romlott tovább, hogy a szórakoztató elektronikai termékek még szebbek, még "dizájnosabbak", de a kor lehetőségeihez képest még silányabbak lettek.

Az iparban másképp van

Az ipari elektronika, a műszeripar, a szabályozástechnika, az űrtechnika stb. persze soha nem süllyedhet a bóvli színvonalára. Megrendelői, vevőköre ugyanis nem a termék színe, vagy a forgató-nyomógombok stílusa, a pillanatnyi divat szempontjai vagy netán az audio-pápák s egyéb mágusok éppen soros intelmei szerint ítéli meg a gyártók termékeit, hanem főképpen és elsősorban a szigorú műszaki paraméterek és a gyakorlati használhatóság alapján. A külcsín persze itt sem mellékes, de nem ez a lényeg. Jó példa erre egy nevezetes ("tévedésből" nem éppen a saját repülőterén leszállt...) harci repülőgép esete. Teljesen mindegy (hallhattuk annak idején), hogy az adott vadászgép navigációja, tűzvezető lokátora, herkentyűje-bizgentyűje old-timer, elektroncsöves felépítésű volt, míg ugyanekkor a neki megfelelő – nevezetesen egy másik kontinensről származó – típusban integrált áramkörökkel, jóval elegánsabban stb. oldották meg ezeket a feladatokat, ha mégis a két – azonos kategóriájú – repülőgép harcászati szempontból a jó pilóta kezében gyakorlatilag egyenértékű fegyver volt. Tehát az egyetlen mérce a feladat megoldásának végső minősége. Így azután semmi csodálkoznivaló sincs azon, hogy az elektronikai ipar ezen területe – a divat-szempontokat meglehetősen mellőzve – viszonylag töretlenül fejlődött és fejlődik, a HiFi-ben pedig elsősorban a műanyagdobozok, díszlécek és gombok kivitele ért el hallatlan magas színvonalat, és hétköznapi, egyszerű kérdések megválaszolatlanok maradnak.

Az ellentmondásokról

Mindezt azért kellett előre bocsátani, mert a téma iránt érdeklődő olvasók meglehetős értetlenséggel figyelik a fejleményekben rejlő ellentmondásokat, illetve azt, hogy lényegében nincsenek fejlemények, sőt, időnként visszalépünk (pl. a digitális tv specifikált hangminősége). Így például miközben már több évtizede is van az első holdutazásnak, a hangtechnikában még mindig valahol a fataliga és az ökrösszekér színvonalánál tartunk, összevetve mondjuk egy űrtávcső helyszíni szervízelésével, "tuningolásával". A magyarázat pedig kézenfekvő:

1. Az illetékesek nem is foglalkoztak a dologgal; a hadviselésnek sehol sem eszköze, kelléke vagy tárgya a HiFi, nincs megszállható/felszabadítható HiFi-ország, -sziget, -tartomány, -köztársaság, -királyság, -gyarmat; a HiFi az emberi élet kioltására alkalmatlan, és nem lehet vele sem bankot rabolni, sem hidat robbantani, sem pedig terroristát vagy anyagyilkost elfogni. Szájon át szedve (netán intravénásan) nem okoz bódulatot vagy tudatzavart. Így egyik tehetős réteg vagy csoport sem áldozott rá egy huncut fillért sem.

2. Nem azok foglalkoznak a dologgal, akik érdemben akartak vagy tudtak volna valamit tenni az ügyért. A jó sajtóról, reklámról viszont jó szakemberek gondoskodtak.

Vége...