A CD-t hallgatók tábora mára eléggé leszűkült, bár mint mindennek ennek a technikának is vannak még kedvelői. A formátum háttérbe szorulásával a korábban körülötte fellángolt viták is lecsillapodtak, a hifisták más téma után néztek. Egy ilyen, mára már nem sokakat érdeklő kérdés volt régebben a CD-lejátszók hangminősége. Hosszú CD-hallgatási tapasztalatom valamint más tesztek alapján én viszont azt gondolom, a lejátszók és különálló futóművek legfontosabb feladata a lemezek megfelelő beolvasása. Hiszen a CD lejátszás a pontos beolvasással kezdődik. Ha ott bármi probléma jelentkezik, azt utána már nem fogjuk tudni kiküszöbölni. Gyengébb lejátszók kisebb-nagyobb hibáknál (például lemezen lévő karcolás) hajlamosak pattogni, vagy akár elvesztik a sávot, legrosszabb esetben le is fagynak.
A különböző futóművek lemezolvasási és hibajavítási képességei erősen eltérnek. Ez mérhető, tesztelhető, sőt megjelenhet a hangban is, amikor a zenei CD-k apró egyenetlenségein vagy mindennapi használatból eredő apró karcain kell a futóműnek és az optikának átverekednie magát.
A futóművek képességeinek tesztelésére még ma is talán az egyik legjobb eszköz az 1988-ban megjelent Pierre Verany Digital Test CD. Pierre Verany francia hangmérnök egy 2 lemezes albumot állított össze, ebből az első lemezen demonstrációs célú hangfelvételek (tűzijátéktól kezdve akusztikus gitáron át nagyzenekarig) valamint mérőjelek vannak DAC-ok teszteléséhez. A futóművek teszteléséhez a második lemez való. (Nekem sikerült egy még vadonatúj példányt szereznem ebből a teszt CD-ből. Egyébként a neves Stereophile magazin is régóta ezt használja a lejátszók tesztelésére, 100-nál is több tesztben említik meg. Bár ezt ők természetesen nem jelentik ki de az összes teszt végigböngészése alapján számomra újra egyértelművé vált, hogy a high-endben a műszaki minőség - ez esetben a lejátszók/futóművek hibajavítási képességei - és az ár között semmilyen összefüggés nem fedezhető fel. Természetesen egy minimális szint fölött. Például egy 39 ezer dolláros lejátszó ugyanazt tudja mint egy 1095 dolláros, vagyis 1,5 mm-es dropoutnál kezd hibázni, egy 2500 dolláros viszont mindkettejüknél (és kevés kivétellel szinte a teljes mezőnynél) messze jobbnak bizonyul.)
Pierre Verany Digital Test CD. 2 CD, 106 sáv tesztelési anyaggal
Az album tartalmaz egy kiváló, 65 oldalas kétnyelvű könyvecskét is amiben minden teszt részletesen el van magyarázva
A 2-es lemez 50 darab 1 perces számból (track) áll. Ezek mindegyike 500 Hz-es szinuszjelet tartalmaz 45 másodpercen keresztül, majd 15 másodperc szünetet két szám között. Ezekkel a futóművek mechanikai és jelfeldolgozási képességeit, valamint a szervorendszer pontosságát mérhetjük. A lemez ismertetőjében azt ajánlják, érdemes legalább 10 perc bemelegítés után elvégezni a teszteket. Én minden lejátszót teljesen sík felületre tettem és ha lehetett, egy órán keresztül járattam a teszt előtt. (Az egyes futóművek hibajavítási képességei egyébként láthatóan eltérnek attól függően, mennyire vannak bemelegedve!) A lejátszók digitális kimenetét S/PDIF bemenettel rendelkező hangkártyára kötöttem majd a GoldWave hangrögzítővel rögzítettem a lejátszást és figyeltem az eredményeket. Mivel egyszerű szinuszjelről van szó, bármilyen apró eltérés látható a program spektrum analizátorán. A leírásban én számoknak nevezem a CD-n lévő "track"-okat, sávnak pedig azt a csigavonalban futó képződményt, ami a CD-n a piteket tartalmazza a lemez belső részétől a külső széléig. A digitális kimeneten a lejátszók egyébként státuszt is küldenek róla, hogy hibás volt-e az olvasás. Ezt komolyabb stúdió hangkártyával ellenőrizhetjük is, de mivel én ilyennel nem rendelkezem, sajnos ezt nem tudtam megnézni. Csak a GoldWave által megjelenített információra támaszkodtam. A bitpontos beolvasást sem tudtam ellenőrizni, mivel - mint kiderült - az olcsó hangkártyám az S/PDIF bemenet jelét automatikusan átfuttatja egy digitális hangerőszabályzón ami még 100%-os állásban is módosít a hangerőn egy nagyon keveset, de épp eleget hozzá, hogy az EAC segítségével begrabbelt információval már soha ne egyezzen meg.
Ebben a cikkben az alábbi, számomra eddig hozzáférhető lejátszók/futóművek hibajavítási képességeivel foglalkozom (később esetleg bővülhet a lista, ha sikerül más gépeket is letesztelnem):
Alábbiakban részletesen bemutatom a teszteket és egyúttal a futóművek eredményeit is.
A CD-ket a szabvány szerint 1,2-1,4 m/s sebességgel "vághatják". A leggyakrabban használt sebesség 1,4 m/s, mert ez adja a legkönnyebb kiolvashatóságot, de a többi érték is szabványos és a lejátszóknak kezelniük kell (általában a 80 perc körüli CD-ket lassabb sebességgel "vágják"). A 6 teszt szám a teljes szabványt felöleli és a lejátszó követési és szinkronizációs képességeit teszteli (sorban):
Eredmények:
Nemcsak a vágási sebességben, hanem a sávok közötti távolságban is enged a szabvány eltéréseket (ez hasonló a normál LP esetéhez). A szabvány 1,7 és 1,5 mikrométer közötti értékeket engedélyez. Minél kisebb a sávok közötti távolság, annál nehezebb a lejátszóknak a követés és a sávtartás. A leggyakrabban használt érték 1,6 mikrométer. A tesztlemez 5 kombinált tesztet tartalmaz, amelyhez hasonló tulajdonságokkal minden lejátszónak nap mint nap meg kell küzdenie. Ezekben a tesztekben a maximális és minimális vágási sebességek (lásd előző tesztet) vannak kombinálva a maximális és minimális sávtávolsággal. Ezekkel ellenőrizhetjük, milyen jó a futómű és a lézerfej képessége a sávtartásban különféle vágási értékeknél.
Eredmények:
Ez az öt szám a CD szabványa által biztosított sávtávolságokat tartalmazza, amivel letesztelhetjük, hogy a futómű mennyire képes követni az egymáshoz nagyon közel lévő sávokat. (Az előző teszt ezt és a vágási sebességet kombinálva tartalmazta.) Ez a teszt megmutatja, hogy mennyire képes a lézerfej sugárirányban követni a lemez excentricitását.
Eredmények:
Ez a jel a futóművek nagyfrekvenciás (HF) olvasási képességeit teszteli. Maga a teszt által lefedett eset eléggé összetett. A lemezen minél kontrasztosabbak a digitális jelet kódoló fizikai tulajdonságok, annál pontosabb az olvasás. Ez a teszt azt szimulálja amikor ezek a jelek kevésbé egyértelműek. Ha egy futómű ezen a teszten rosszul szerepel, az jelentheti azt is, hogy annak a lézerfeje már tisztításra szorul. A legnehezebben olvasható a 19. szám, aminél néhány futómű már el sem indul.
Eredmények:
Ezek a tesztek a leghíresebbek. Azt szimulálják, amikor a lemezen kiesések vannak az adatokban (ez a dropout). Ezek a kiesések lehetnek karcolásokból vagy egyéb sérülésekből eredőek, amelyek az adatok hiányát okozzák. Ezeket általában szabad szemmel is látni egy CD-n. A tesztlemez legtöbb dropout tesztje kívül esik a szabvány által előírt értékeken, amiket egy olvasó hibajavító áramkörének mindenképpen tudnia kell kezelni. Egy vadonatúj CD nem tartalmazhat elméletben komolyabb dropoutokat. De főleg óvatlan használat során hamarosan jelentkeznek mindenféle apróbb sérülések egy lemezen.
A CD formátum számos hibajavítási képességgel rendelkezik. Ezek közül az egyik tulajdonság, hogy a lemezen nem folyamatosan helyezkednek el az adatok, hanem "szétszórva". Így egy karcolás nem egy nagy kiesést okoz az adatokban, hanem sok kicsit. A CD emellett az ún. Cross-Interleaved Reed-Solomon (CIRC) kódolást használja hibajavításra. A szabvány szerint minden lejátszónak probléma nélkül kezelnie kell 0,2 mm dropoutot (vagyis amikor egy sávban 0,2 mm-re megszakadnak az adatok). A CIRC kódolás elméletben 2,47 mm dropoutig képes az eredeti jel hibamentes helyreállítására. (1,9 ms idejű kiesés).
Elméletileg lehetséges 2,4 mm fölötti dropoutokat is kezelni, egészen 8,5 mm-ig. Ezt a lejátszók interpolálással tudják megtenni: a lejátszó "megbecsüli" a hiányzó információt a körülötte álló jelek alapján. A valóság azonban távol van az elmélettől, a legtöbb lejátszó ennek csak a töredékére képes. A tesztlemezen ezért a legnagyobb dropout 4 mm-es. Ráadásul ezek az elméleti határok csak akkor állnak fenn, ha minden más paraméter változatlan és szabályos. Ha túl sok dropout van egymás után vagy elég közel vannak egymáshoz, a legtöbb lejátszó nagyon gyorsan feladja a harcot. A gyakorlatban azonban az egymás után következő dropoutok nagyon gyakoriak, akárcsak a többi paraméter változása. Ennek vizsgálatára majd a következő két teszt ad lehetőséget. Ebben a tesztben tökéletesen kalibrált információhiányt szimuláltak, ami minden egyes fordulatnál ismétlődik.
A dropout tesztek szabad szemmel is jól láthatók a 2-es lemezen
A dropoutok létrehozásához a vágógép lézerfejét használták, ami fényes sima felületeket hozott létre a lemezen (ez szabad szemmel is látható). Megjegyzendő azonban, hogy a valóságban ritka az ilyen, a legtöbb dropout optikailag sötét, de a lemez készítői még így is megfelelőnek tartották az eredményt, ami valóban próbára teszi a futóműveket. A 25.-27. számok tesztje:
A következő értékek már a szabvány által megengedetten túl vannak, de a CD formátum elméleti hibajavítási képességein belül (28.-38. számok):
Az első három számot (25.-27.) minden futóműnek probléma nélkül kell tudnia lejátszani, mivel szigorúan a szabvány előírásain belül vannak. A többi számot (vagy egy részét) a jó lejátszók le fogják tudni játszani. Minél jobb egy lejátszó annál több számot tud hibátlanul lejátszani. A felépítésük alapján a lejátszók eltérő módon reagálhatnak a dropoutokra. Néhány a digitális jelet a dropout által okozott hibával együtt fogja lejátszani, ami ismétlődő pattanásokat okoz. Néhány, miután észrevette a hibát, azt lehetetlennek ítéli kijavítani és ilyenkor némít (nagyon rövid időre elvágja a hangot). Ez kevésbé hallható. A jobb lejátszók viszont a hibajavító algoritmus alapján hibátlanul ki tudják számítani a pontos hiányzó értékeket a környező információból. Ezt többé-kevésbé pontosan meg tudják tenni. Ilyenkor az auditív effektusok sokkal kevésbé hallhatóak, néha hallható néha nem, a lejátszó képességeitől függően.
Eredmények:
Ez a négy szám egyre nagyobb dropoutokat tartalmaz úgy, hogy a sávok a szabvány szerinti lehető legközelebb vannak egymáshoz (1,5 mikrométer). Ezek a tesztek azt mutatják, mennyire képes a lejátszó tartani a sávot úgy, hogy közben az adatokban hiány van. Mivel a sávok a lehető legközelebb vannak, ez a teszt a legtöbb lejátszónak nehezebb. Minél jobb egy futómű, annál tovább tud jutni ezekben a tesztekben. A dropoutok:
Eredmények:
Ezek a lemez utolsó tesztjei. Ahogy már korábban is írtam, a dropoutok gyakran egymást követik. Egy lejátszó ami egy dropouton túl tud jutni, nem biztos hogy egymás után többön is. Ezeket a számokat elméletileg minden lejátszónak tudnia kell olvasni, mert belül vannak a CIRC által biztosított hibajavítási képességekben az utolsót kivéve, aminél a lejátszónak már interpolálnia kell. Ezek a tesztek eléggé hasonlóak ahhoz, amilyen körülményekkel minden lejátszó találkozik nap mint nap. Minden szám 2 egymást követő dropoutot tartalmaz. Az első kettő egyetlen lejátszónak sem szabad hogy problémát okozzon.
Eredmények:
Mint látható, a tesztlemez valóban fogós feladványokat jelent minden futómű számára. A Yamaha valószínűleg blu-ray lejátszási képességei miatt is kiváló eredményeket produkált, de a Heed-nek sem kell szégyenkeznie. A Sony CDP-710 megkímélt állapotú és tisztességes eredményeket adott, a CDP-X505ES-től viszont én jobb eredményt vártam. Az méréséhez két megjegyzés: attól függetlenül, hogy még a CDP-710-től is elmaradt, probléma nélkül olvas olyan rosszabb állapotú CD-ket amiket a 710 már nem. A 710 pedig nagyon érzékeny a rezgésekre: lejátszás közben kissé megütögetve a házát vagy az asztalt amin van, elkezd ugrálni a lejátszás. Az X505ES viszont rendkívüli módon érzéketlen ezekre, a Sony által annak idején a csúcs ES sorozatú lejátszóknál erősen reklámozott rezgésvédelem tényleg nem üres marketing. Az X303ES egy fokkal jobb eredményt produkált minden dropout tesztben, mint az X505ES. Mivel a két gépben lényegében ugyanaz a futómű és olvasófej van, feltételezhető hogy az X303ES lézere jobb állapotban van mint a nagyobb gépé. Talán a még jobb állapot, talán a csúcskategóriás megépítettség miatt, de a 30 éves CDP-X707ES viszont mindkettőnél jobb eredményeket adott.
És megmutatják-e ezek a tesztek hogy a mindennapi zenehallgatásban egy lemezgyűjtő mire számíthat? Szerintem meg. Bár én óvom a lemezeimet, de egy-egy használt CD-ritkaság nem mindig a legjobb állapotban kerül hozzám. Sőt van 1-2 olyan gyári lemezem is ami látszólag makulátlan állapotban van, mégis okozott már gondolt több millióba kerülő futóműveknek is (nehezen ment a beolvasásuk vagy akadozott a lejátszásuk). Persze ezek kirívó esetek, egy nagy gyűjteménynek azért a 90%-a általában nem okoz gondot a lejátszóknak. A maradék esetében azonban egy jobb futómű nem fog zavaró hibákat produkálni, míg egy gyengébb esetleg pattog vagy megáll. Ebben az esetben ezek a tesztek már iránymutatásul szolgálnak és ezt saját tapasztalataim is megerősítik.