Arthur Salvatore
Fordította: Sipos Róbert

Ez a cikk Arthur Salvatore amerikai audiofil írásának magyar fordítása.

Háttér

1981 és 1991 valamint 1996 és 2001 között egy kis high-end boltot üzemeltettem Torontóban. 1967 óta vagyok hobbi hifista, úgyhogy tekintélyes tapasztalatom van a kereskedelem mindkét oldaláról: eladóként és vevőként is. Meglátogattam már számos kiskereskedőt korábbi városomban, Torontóban és Kanada, USA számos városában is. A legtöbbjük kicsi és ismeretlen, mint az enyém volt, mások nagyok és ismertek, mint a new york-i Lyric. A korai időkben, a 80-as évek végéig ez az elfoglaltság sokkal több szórakozással járt, akkoriban azonban a dolgok elkezdtek negatív irányba változni. Most nem akarok a durva, erőszakos és ellenszenves vagy akár dilettáns és tudatlan kereskedőkre célozni, hiszen ilyenek bármely üzletágban vannak. Manapság azonban az általános hozzá nem értés - főként a digitális forradalom következtében - sokkal szélesebb körű. Jóval egyszerűbb kezelni a távirányítót, mint kezelni (sőt szakszerűen beállítani!) egy minőségi analóg lemezjátszót. De nem is ez az elszomorító napjaink hifi boltjainál.

Napjaink hifi üzletei

Mi a probléma a mai kereskedésekkel? A fejlődéshez, innovációhoz és különféleséghez szükséges idealizmus, makacsság, bátorság és akaraterő odalett. Mik hát akkor a mai kiskereskedelmi üzletek?

A magazinok, gyárak és nagykereskedők szánalmas és alsóbbrendű kiszolgálói.

Hadd fejtsem ki bővebben:

A legtöbb bolt ma már nem vesz fel kínálatába új termékvonalat, hacsak nem lett az megfelelően "tesztelve", hirdetve és ajánlva legalább néhány főbb magazinban. Stratégiájuk az, hogy a vásárlót már előre kiszolgálják, mielőtt még belépne az üzletbe. Más szavakkal: megbízás vagy rendelés teljesítőkké váltak. Esetleg némi felszínes demonstráció történhet még, de szinte rögtön az árra terelődik a beszéd. Sem a magabiztosságuk sem a hitelük nincs meg hozzá, hogy bármi mást is csináljanak. És ez egyre rosszabb lesz...

Még ha egy új készülék megfelelően be is lett vezetve a piacra, akkor sem engedhető meg, hogy a boltban lévő többi portékával versenyezzen. A kereskedők szinte sosem kockáztatják egy már "bevezetett" termékvonal biztonságát, nem számít, az új mennyivel jobb vagy olcsóbb. A legtöbb üzlet csak gyors profitot szeretne. Sokkal inkább érdekeltek a gyártók marketing stratégiájában vagy a komponensek hierarchiájában, mint az árusított termékek minőségében. A fáradtság, hogy megfelelő összehasonlítások során megismertessék a vevőket az újabb, kevésbé ismert termékekkel, egyre ritkább. Félnek attól, hogy felmérgesítik vagy megijesztik a jelenlegi vagy potenciális vásárlókat, nem is beszélve a beszállítóikról.

Félelem a beszállítóktól

Egyre jellemzőbb a jól ismert gyártók részéről, hogy ők akarják diktálni a feltételeket, hiszen megvan hozzá a lehetőségük, hogy a konkurenciát megtiltsák. Nem túlzás azt állítani, hogy ha valaki "a világ legjobb" hangsugárzóját gyártja és "csupán" 10000 dollárért akarja eladni, a legtöbb kiskereskedő (különösen a nagyok a nagyvárosokban) soha nem fognak érdeklődni utána. Sőt, még akár rossz híreket is terjeszthetnek róla, hiszen veszélyt jelent a már bevett, "megalapozott" termékeikre. Tulajdonképpen egyetlen üzlet sem akar 10000 dollárért egy olyan készüléket, ami (ténylegesen vagy hírnév alapján) sokkal jobb, mint a hasonlóan árazott vagy jóval drágább versenytársak (némely 100000 dolláros áron). Nem volt még olyan régen, a 80-as években, amikor egy tehetséges, ismeretlen "újonc" jó minőségű és reálisan árazott új komponensével nagy vihart tudott kavarni. Ma az ilyen újoncok nagy ellenséget jelentenek az egész audio "szakmára".

A termék hierarchia

Ez a kifejezés is bővebb magyarázatot igényel. A legtöbb kereskedő igencsak érdekelt a termékek hierarchiájának felépítésében: ez egy csoport hasonló készülék népszerű és egyre magasabb árszinteken, aminek következtében (és ez is cél) a vásárló arra van buzdítva, hogy egy képzeletbeli létrán egyre följebb lépkedjen. Ez a stratégia elég kényes a legtöbb üzlet számára, hiszen ugyanazzal a régi termékvonallal nehezebb megnyerni új vevőket. Így hát rá vannak kényszerítve hogy újra és újra becsapják a már létező vásárlói bázisukat. Az eladó elég jól tudja, hogy hány vásárló képes a belépő szintű készülékekről a csúcsig elmerészkedni és ha jól kezelik úgy, hogy közben az összes köztes szintet megjárja. Ez egy embernél is számos vásárlást jelent. Így hát igen félnek attól, hogy egy új, jobb minőségű és/vagy olcsóbb készülék szétrombolja ezt a hosszú távú stratégiát és kétséget ébresztenek a vevőben a régi "fejlesztései" hasznosságáról, nem is beszélve a jövőbeliekbe vetett hitről. Így hát nincs kereskedő, aki ezt megkockáztatná. Sőt, ez rémálommá is válhat számukra, hiszen így megkérdőjeleződik az önjelölt hitelességük és kockáztatják a profitjukat. Legjobb hát, ha elkerülnek minden újat és innovatívat.

A megosztott felelősség

A problémáknak azonban nem csak a kiskereskedők az okai. A nyomtatott sajtó (és annak internetes megfelelője) is hibás, de az ő bűneiket máshol sorolom fel. A vásárlók is hibáztathatóak, sőt talán ők a leginkább hibásak! Hiszen ők adták a sajtónak a nem kiérdemelt hatalmat, hogy befolyásolják döntéseiket ahelyett, hogy a készülékek összehasonlítására helyeznék a hangsúlyt, még ha ez nehézkes és pénzbe is kerül (új és érdekes készülékeket tesztelni a saját rendszerükben).

A választás hiánya

Mindezek eredménye, hogy a mai vásárlók számára sokkal kevesebb választási lehetőség adódik és a maradék is vagy túlárazott vagy gyenge tervezésű és átlagos hangminőségű. Ironikus, hogy mindez egy olyan korszakban, amikor sokkal több termék elérhető, mint bármikor korábban a hifi történetében. Ez talán túl kíméletlenül hangzik, de ha nem lenne igaz, akkor hogyan lehetne, hogy az internet és egyéb médiumok tele vannak használt készülékek ezreivel (aminek elég nagy része új modell). Ez a kétségtelen tény csak azt jelenti, hogy odakint rengeteg boldogtalan audiofil él, akik nagy összegeket költöttek el és ennek ellenére nem azt kapták, amit ígértek nekik az úgynevezet "földalatti" hifi sajtóban és az üzletekben.

Az elkerülhetetlen eredmény

A hifi boltok végül levonták évtizedes gyávaságuk és lustaságuk tanulságait, felébredtek és rájöttek, hogy

jelentéktelenek és nélkülözhetőek lettek.

Kérdezd meg magadtól, hogy mi olyat nyújt egy kereskedő a fogyasztóknak, ami indokolná, hogy komoly pénzeket áldozzanak egy olyan készülékre, ami az interneten néhány hónapon belül féláron vagy még kevesebbért fog megjelenni? Így hát a gyártók és viszonteladóik egymással versenyeznek, amikor korábbi túlárazott modelljeik megjelennek a piacon hatalmas árengedményekkel. Félnek tőle, hogy az új és különböző iránti igény hamarosan azt eredményezi, hogy kis induló gyártók és kereskedők jelennek meg és közvetlenül árusítanak a vevőknek, nagykereskedelmi áron. Ez árt a korábbi kereskedőknek, hiszen nemcsak a forgalmuk esik vissza, hanem a korábban drága termékek árcsökkentésére is kényszerülnek. A legrosszabb pedig számukra, hogy egy egyre növekvő számú réteg már hosszászokott, hogy majdnem új komponenseket vásárol meg nagy engedménnyel vagy esetleg közvetlenül a gyártótól vásárol. Az ő visszahódításuk majdnem reménytelen a kereskedők számára.

Egyre több fogyasztó pedig jogosan kerüli el a boltokat, nemcsak azért, mert ezzel jelentős megtakarítást érhet el, hanem mert amilyen "tanácsot" ott kapnának, előre kiszámítható vagy teljesen alkalmatlan és olyan régi modelleket érint, amin mások már túladtak, az új vásárlók pedig már régóta nem foglalkoznak vele.

Vásárlói stratégia

Azon egyre csökkenő számú vásárló számára, akiknek a hifi üzletek kikerülhetetlenek, itt egy stratégia, ami a jelenlegi környezetben alkalmazhatónak tűnik. Ezek a javaslatok 40 éves tapasztalatomon alapszanak.

Mikor vásároljunk drága készüléket?

Megjegyzés: én a "drága" kifejezést elég egyedi módon használom. A drága jelentése mindig a vásárló szemszögéből értelmezendő a következő módon: mi jelentene komoly veszteséget, ha a készüléket használtan el kellene adni? Valakinek egy 5000 dolláros készülék, ha 3000-ért el tudja adni, nem drága (2000 dollár veszteség), valakinek igen. Megvenni egy 10000 dolláros készüléket úgy, hogy szinte garantált, hogy 10000-ért tovább is tudjuk adni, egyáltalán nem drága, hiszen nincs benne akkora rizikó. Persze az már más kérdés, hogy az eredeti 10000 dollárt hogyan tudjuk előteremteni...

Szóval: már ezerszer megkérdezték tőlem, hogy kiadjanak-e sok pénzt erre vagy arra a készülékre. Évekbe telt, amíg rájöttem arra a válaszra, ami figyelembe veszi a személyes és szubjektív szempontjait a kérdésnek és most már kiállta az idő próbáját.

Mielőtt komoly vásárlásra szánod el magad, érdemes két tesztet megejteni. Mindkettő szubjektív. Az első tesztet el kell végezni és a fejlesztésnek a teszten át kell menni, a második pedig a változás és a hangi javulás jóváhagyása.

1. teszt: az új komponens növeli annyira alapvetően a zeneélvezetedet, hogy "nem tudsz nélküle élni"? (Más szavakkal: nem vagy képes nyugodtan hallgatni ezután már nélküle?) Ha a válasz igen, ez annak az egyedüli jele, hogy a készülék megéri a befektetést. Ha BÁRMI MÁS a válasz, mint igen, akkor inkább légy türelmes, az igazi hamarosan eljön. Én mindig ezt a tesztet végzem el, amikor egy komoly beruházást végzek a rendszeremen.

2. teszt: a te NEM-audiofil ismerőseid vagy családtagjaid is őszintén bevallják, hogy ez szerintük is javulás? Amikor azt mondom, "nem-audiofil", azokra gondolok, akiket egyáltalán nem érdekel a hifi. A feleséged, a munkatársad vagy bárki, akiben megbízol és aki tud erről a nagy hobbidról. Ha ezek a pártatlan emberek is valódi javulást hallanak és nem csak azért mondják ezt, hogy a kedvedre tegyenek vagy nem próbálják meg a beszélgetést megfordítani, akkor a javulás valóban jelentős.

A változtatási stratégia

Jelenlegi nézőpontom, filozófiám és vásárlási javaslataim

A V-Cap Teflonok megjelenése (?) elgondolkodtatott mind a változtatásokról általában és arról a sokkal fontosabb dologról is, hogy mikor kell lecserélnünk a komponenseinket. Ez a két dolog ma már elválaszthatatlan számomra és erről szeretnék beszélni, mert anélkül, hogy felismertem volna, ezt csinálom már 20 éve.

Mint minden más komoly audiofil, semmi sem olyan izgalmas számomra, mint találni egy olyan komponenst, ami drámaian javítja a rendszerem teljesítményét. Ez az izgatottság és öröm az, ami bennünket elsődlegesen "audiofilekké" tesz és ez az, ami miatt mindig a "valami jobb" iránti keresésben vagyunk, függetlenül attól, hogy az a valami új vagy használt, olcsó vagy drága, bonyolult vagy egyszerű. Viszont ahogyan a rendszerünk fejlődik, személyes prioritásaink egyre jelentősebbé válnak, a lehetőségek száma pedig lassan leszűkül. Az egyre csökkenő mértékű fejlődések viszont már egyre nagyobb anyagi befektetést igényelnek és ez behatárolja örökös jobbat kereső hajlamunkat. Hogyan lehet kezelni ezt anélkül, hogy mind anyagilag mind technológialiag fejjel menjünk a falnak? Nos, nincs mindenkire érvényes válasz, de itt van az én módszerem, ami az állandó fejlesztés évtizedei alatt alakult ki és sikeresen ötvözi a korlátlan kísérletező kedvet a behatárolt anyagi lehetőségekkel.

Járjunk be minden utat (ez az egyedüli út számomra)

Mindig megvizsgálok minden lehetőséget, ami rendelkezésemre áll, ezáltal felállítom a saját referenciámat, aztán azon alapulva próbálok fejleszteni. A "járjunk be minden utat" azt jelenti számomra, hogy a létező (referencia) komponenseimet addig kell fejleszteni, amíg csak ésszerűen képes vagyok rá. Ezt tettem mind a Jadis JP-80 mind a Golden Tube 300B végfokokkal (a nyers Jadis kiütötte a nyeregből korábbi referenciámat, az erősen modifikált MFA Luminescence erősítőt, a majdnem nyers Golden Tube 300B pedig jobbnak bizonyult, mint az erősen modifikált Jadis JA-80).

Rájöttem, hogy az általam kedvelt ("nyers") elektronikák folyamatosan fejleszthetőek. A Jadis 16 éve alatt és a Golden Tube 9 éve alatt számos más erősítőhöz hasonlítottam őket, amelyek velük ellentétben általában gyári "nyers" ("szűz") állapotban voltak. És bár ez rendkívül sportszerűtlennek tűnhet (és az is) a versenyzők számára, csakhogy mégis szükség volt a csalásra, mégpedig azért, hogy

teljesen biztos legyek benne, hogy az új versenyző minden kétséget kizáróan jobb, mint az addigi referenciám, mielőtt eladom azt és megveszem a versenyzőt.

Ezek szerint csak az a komponens, ami alapjaiban jobb, mint az én jelentősen módosított referenciám képes azokat kiütni a nyeregből. Amikor ez az (igen kívánatos) esemény bekövetkezik, az audiofil legnagyobb öröme ért, hiszen találtam egy olyan új komponenst, ami egyértelműen és kétségtelenül sokkal jobb, mint a korábbi referenciám. Hogyan, mikor és miért lesz sokkal jobb? Amikor az új referencia maga is jelentősen modifikálva lesz.

A változtatási stratégia és a hagyományos hozzáállás

A hagyományos módszer az, hogy folyamatosan cserélgetjük a komponenseket, a folyamatos "felfelé lépkedés". Ez az, amit az egész hifi ipar, majdnem az összes hifi magazin és a tesztelők javasolnak az audiofileknek közvetlenül vagy közvetetten. Ez a "stratégia" eléggé költséges és nagyon sok időt valamint összpontosítást igényel. És ami a legrosszabb, ezek a "fejlesztések" legtöbbször kicsi vagy jelentéktelen fejlődést hoznak, sőt akár visszalépést is okozhatnak hosszú távon, ami frusztráló és lélekölő.

Ez nem történhet meg a változtatási stratégia esetében. A kis javító módosítások, amelyek általában nem is túl nagy költséget jelentenek, a modifikációkkal természetesen jelentkeznek. Bármiféle komponens csere nagy és jól hallható javulást kell, hogy eredményezzen hosszú távon, mert a következő két dolgon alapul:

Bár hosszú elmagyarázni, a "modifikációs stratégia" könnyen megérthető és megvalósítható, különösen, ha az ember saját kezűleg meg tudja ezeket valósítani. Ha esetleg nem, akkor ez az a pont, ahol egy ismerős vagy egy megfelelő és közeli technikus vagy műszerész kapóra jön. (Minden komoly audiofilnek kell, hogy legyenek barátai és szüksége van technikusokra.) A lényeg, amiért ezt a stratégiát munkába lehet állítani, hogy megtaláljuk a legjobb (csöves) komponenseket. Ez a kezdet. Azután addig módosítjuk őket, amíg a lehetőségeik határához nem érnek. Csak akkor, amikor már teljesen hozzájuk szoktunk és érezzük, hogy jöhet a következő lépcsőfok, kezdődhet el az új keresése, ami nyers állapotban van és ígéretesnek tűnik. A keresés során az anyagi és rendszerbeli követelmények természetesen figyelembe veendőek.

A stratégia további eredményei:

Összefoglalás

Még akkor is, ha kevésbé lényeges és bonyolultan megoldható, a legtöbb audiofil törekvése szilárd kapcsolat kialakítása legalább egy helyi kereskedővel. Ennek számos oka van...

Általános tanácsokat, szervízt, ritkán jó használt cuccokat, demókat, meghallgatásokat, stb. adhatnak. Ez ahhoz is hely, hogy más audiofilekkel találkozzunk, új készülékekkel megismerkedjünk, új lemezeket és kellékeket találjunk. Még a pletyka is hasznos lehet néha. Ritkán bölcs vagy praktikus dolog viszont teljes függés valakitől, pláne egy üzlettől. Másrészt számos embernek bonyolult és időigényes lehet egy modern hifi rendszer összehozása nélkülük. Igaz, hogy ők csak jó megélhetést szeretnének, de amikor meglátogatod őket, nem árt nyitva tartani a szemed. A boltok látogatása során pedig egy dolgot mindig észben kell tartani:

A legtöbb kereskedő ma már "üzletember" ELSŐDLEGESEN még akkor is, ha audiofilek.

Végülis a mind jobb és jobb hifi rendszer keresése egyfajta felfedezése a legbelsőbb szükségleteidnek: mi az ami igazán beindít. Tapasztalatot kell szerezned rengeteg különféle készülékből és rendszerből, miközben szíved mélyen nem szabad végérvényesen megállni, ha az egyedülálló célt szeretnéd elérni.