Arthur Salvatore
Fordította: Sipos Róbert

Bevezetés

Lista az általam valaha hallott legjobb hangú LP lemezekről

A lista több, mint 30 év zenehallgatás és számtalan különböző lemez sok-sok rendszeren való meghallgatásának eredménye. A lista jelenleg is fejlődik, ahogyan újabb és újabb tapasztalatokra teszek szert saját, eléggé leleplező rendszeremen.

Az ítész zenei ízlése

A lista természetesen az én zenei ízlésemet tükrözi, bár nem teljes egészében. Sajnos, mint a legtöbb zenerajongó, felfedeztem, hogy a legtöbb kedvenc zeném és előadásom nem a legmagasabb technikai színvonalon került rögzítésre. Emellett látható a listában néhány olyan zene is (például a XX. századi komolyzene), amit én jóval kevesebbet hallgatok. Bár ritkán hallgatok olyan zenét, ami számomra nem okoz élvezetet, azért éreztem fontosnak ezeket is szerepeltetni, mert jó hírük igényelte őket.

Legfőképpen akusztikus hangszereken előadott zenét hallgatok; klasszikust, jazzt, folk, stb. De kedvelek néhány elektronikus stílust is, mint a rock, filmzene, stb. Különösen kedvelem a középkori és reneszánsz zenét.

A bekerülés követelményei

A listára kerülés egyetlen követelménye a lemez elsőrangú hangminősége és NEM az előadás vagy a zenemű minősége. Tehát a lemezek majdnem mindig jól ismert kiadók ismertebb felvételei. Azért döntöttem így, mert a ritka, ismeretlen művészek és kiadók lemezeit szinte lehetetlen fellelni. Ilyen lemezeket csak akkor adtam a listához, ha azok hangminősége miatt nem lehetett kihagyni.

Elsődleges hangminőségbeli elvárásaim

ELvárásom nagyon egyszerű: el akarom hinni, hogy amit hallok, az "valódi". Ez azt jelenti, hogy a felvétel vigyen el az előadás helyszínére vagyis az előadók legyenek itt a szobámban. Hogy ezt a varázslatot elérjük, a felvételnek egyfajta "teljességgel" kell rendelkeznie, természetesnek, "élőnek" és "azonnalinak" kell lennie. Hangsúlyozom, hogy ez egy hosszan tartó állapot, hosszan tartó érzés kell, hogy legyen és csak a hallgató ösztöneit és érzékeit szabad igénybe vennie. Ez az "élő hangnak" mindig természetes velejárója.

"Gondolkodásra és "képességekre" nincs szükség

Egyéb hangi tulajdonságok, mint a színpad mérete, a pontos méretek, a hangszerek helyzete, a kórus tagjainak a száma, amelyeket csak a hallgató "megértési folyamatán" keresztül lehet analizálni, nem fontosak számomra. És egyetlen zenebarát számára sem kell, hogy fontos legyen. Miért?

A zenehallgatás nem egy intellektuális gyakorlat

A tonális egyensúly

Annak ellenére, hogy mások éveken keresztül mit írtak vagy mivel érveltek, egy felvétel tonális egyensúlya nem olyan fontos, mint egy hifi komponens vagy egy rendszer egyensúlya. Miért?

Nincs tökéletesen helyes tonális egyensúly, mert függ attól, hogy a hangszert vagy az emberi hangot mikor és hol rögzítették. Így hát amikor (és nem pedig ha) ez kissé átalakul egy felvételen, még mindig "természetes" és normális keretek között kell, hogy legyen és nem szabad magára fölhívni a figyelmet. Egy komponens vagy rendszer esetén viszont egy jelentős hangszínbeli módosulásnak bonyolult következményei vannak. Ez azt jelenti, hogy az azon a rendszeren visszajátszott minden zene megkapja ezt a módosulást vagy "színeződést". Az eredmény pedig kiszámítható, monoton hang, ami a legádázabb ellensége a zene befogadásának és élvezetének. Nagy a különbség egy kritikus zenehallgató számára aközött, hogy egy színezés csak 20-50 percig tart vagy pedig "állandó".

Analógia: a curry természetes összetevője az indiai konyhának és kedvelt dolog, de mi lenne, ha egyszer csak mindenben lenne belőle egy kicsi? Az ember még a napot is elátkozná, amikor először megkóstolta. Ezért ha egy felvétel legalább egy kissé "eltérő" lesz a többitől, az izgalmas, de ha egy rendszerben ez a "különbség" minden egyes lemezen hallható lesz, az az alapja az elkerülhetetlen és alapos elégedetlenségnek.

Az ítész rendszere

A rendszer, amin hallgatom és értékelem ezeket a felvételeket, ezen az oldalon szerepel [a My System menüpont alatt]. Ez egy teljesen egyszerű, sallangmentes rendszer, ami kizárólag arra készült, arra lett optimalizálva, hogy analóg hanglemezek szóljanak rajta. Azon rendszer fontosságát, amin hanglemezeket ítélünk meg, nem lehet eléggé hangsúlyozni. Számos esetben két LP jellemző minősége elmosódik egy rendszerben, ami nem a legmagasabb színvonalú. Erre jó példa a következő részlete a Stromberg-Carlson AP55 és a Coincident MP 300B összehasonlításának, amit még 2004 júniusában végeztünk el.

Egy nagyon fontos LP összehasonlítás

A két lemez a következő volt:

Először is megjegyeztük, hogy egyik lemez sem olyan "igényes", mint mondjuk egy Mahler szimfónia lehet, mivel mindkettő könnyű Jazz, így a két erősítő teljesítménybeli különbsége lényegtelen. Eredetileg nem is szándékoztam összehasonlítani a két felvétel minőségét, csak azért folyt ilyen mederbe a történet, mert teljesen váratlan dolgok kezdtek kiderülni. Az egész teljesen ártalmatlanul indult...

Mindkét lemez előreláthatóan nagyszerűen szólt a Stromberg-Carlsons erősítőn, csakhogy komoly dilemmába kerültem, mert a Klemmer/MFSL sok tekintetben jobban szólt, mint a Romano/WTL. Ez pedig teljesen lehetetlennek tűnt. De miért? A gondom a következő volt:

Hogyan szólhat jobban a Klemmer LP (amit az "Elfogadható lemezek" vagyis a legalsó csoportba pozícionáltam), mint a Romano LP, ami a legfelső kategóriában szerepel? Mi folyik itt? - gondoltam. Hogyan lehet, hogy mindkét lemezt ilyen rosszul itéltem meg? Ezután újra meghallgattuk őket, most már a Coincident erősítőkön. Itt mindkét felvétel jobban szólt, de ez esetben a Saudades LP lemosta a Klemmer-t. A hangi erények most már majdnem ugyanazok voltak, mint amikor a saját rendszeremen hallgattam (amin az ajánlott lemezek legtöbbjét is). A Klemmer most is nagyszerű volt, de a Saudades még sokkal jobb, szuper lemeznek bizonyult. Mint ahogyan az emlékezetemben is. Mi lehetett az, ami ezt a korábban egyértelmű minőségi különbséget összemosta? Ráadásul annyira, hogy a korábbi minőségi besorolás is az ellenkezőjére változott?

Az esemény magyarázata általam

Ahogyan már régóta gondolom, sőt ma már sok tapasztalat után meggyőződésem: a legkiemelkedőbb felvételeknek olyan rendszerre van szükségük, ami a legevesebbet "teszi hozzá" a hangokhoz. Ennek eléréséhez pedig egyszerű, közvetlen és egyértelmű jelútra van szükség. Minden egyes alkatrész egy kicsit eltorzítja a jelet olyan mértékben, hogy végül a finom zenei tulajdonságok, amelyek megkülönböztetik a kiválót a jótól, teljesen elvesznek. Végül csak azok az aránylag durva zenei tulajdonságok maradnak meg, amelyek a rendszer sajátosságaiból adódóan véletlenül kihangsúlyozódnak vagy - mint ebben az esetben - még inkább eltűnnek. Az elkerülhetetlen eredmény: a hiábavaló és vég nélküli vita arról, hogy melyik felvétel a jobb, holott arról van szó, hogy a lemez erősségei és gyengeségei mennyire passzolnak a hifi rendszerhez. Végül pedig más jó minőségű, analógra optimalizált rendszerek is szükségesek az ellenőrzések során.

Az ítész objektivitása

Lényeges megjegyezni, hogy az itt szereplő lemezek mindegyikéért fizettem (némelyikükért elég sokat). Sosem kaptam tiszteletpéldányokat még akkoriban sem, amikor a hifi üzletágban dolgoztam. Némi előny abból származott, hogy nagykereskedelmi és demo áron vásárolhattam még a 80-as évek elején, mert ekkoriban én is árultam új lemezeket. Tehát nem tartozom senkinek és ez az objektív nézőpont a lemezek ajánlásában is tükröződik.

Az ítész szellemi szabadsága

Ez a lista nem hagyatkozik semmiféle másik hasonló listára (mint például a híres The Absolute Sound - TAS ajánlásaira). Nem befolyásoltak szájról szájra járó bölcsességek, a "tesztelők", gyűjtők, "profik" és használtlemez-kereskedők véleménye sem. (Természetesen azonosságok lehetségesek.) Nagyon kiábrándító élményeim voltak azon listákkal kapcsolatban is, amiket mások kapzsisággal, önteltséggel, tudatlansággal, lustasággal és hozzá nem értéssel állítottak össze. Tehát nem befolyásoltak a használtlemez-piaci árak, jövőbeli "kapcsolataim" vagy "jó hírnevem" a hifi szakmában vagy épp a gyűjtők között. Ezt jó, ha előre kijelentem.

Hiányzó lemezek

Két módon akarnak rászedni. Az egyik szerint: "Ez régi, tehát jó." A másik szerint: "Ez új, tehát még jobb." - Robert A. Heinlein

Hol vannak azok a "jó" és drága eredeti kiadások?

Sok olvasó meg fog lepődni, amikor rájön, hogy az én listámon (nem úgy, mint a TAS-én) nincsenek túlsúlyban a (ma már híres) korai lemezek, amelyek még a "békeidőkben" (Mercury, RCA, stb) készültek. Sőt:

Egyetlen "híres eredeti kiadás" sincs ezen a listán.

Ez nem figyelmetlenségből adódik.
Nagyon sok ilyen lemezem van.
Még ennél is több ilyen lemezt hallottam.
Több különböző alkalommal;
Több különböző préselést;
Több különböző rendszeren meghallgatva.

Azért nincsenek itt, mert nem is méltók rá, hogy itt legyenek. Sőt: a legnagyobb kiábrándulást jelentették számomra eddigi tapasztalataim során. Még egyszer leírom:

Egyetlen EREDETI Mercury "Living Presence", RCA "Shaded Dog", Columbia "Six-eye", Decca "Wide-Band 2000" vagy London "Blueback" kiadás sincs a listán.

Ez nem a megfelelő hely, hogy leírjam számos hangi gyengeségüket. Persze elismerem, hogy néhányuknak valóban vannak erényeik, de a

mind túlságosan jelentős és szembeötlő a listán szereplő modern kiadásokkal összehasonlítva. És a fentiek még akkor is fennállnak, ha a lemezek szinte új állapotúak, ami viszont nagyon ritka. Röviden összefoglalva ezek a régi, korai kiadások mindig régi lemezként is szólnak.

* Jack Pfeiffer, sok eredeti RCA "Shaded Dog" felvétel producere állapította meg korábbi interjújában (Michael Fremerrel a The Tracking Angle-től beszélgetve):

Fremer: Tehát azok, akik azt gondolják, hogy az eredeti lemez a szent grál, teljes tévedésben élnek?
Pfeiffer: Igen, pontosan így van. Az (eredeti RCA Shaded Dog lemezeket) a kornak megfelelő gyenge lemezvágási és lejátszási körülményeket figyelembe véve kellett elkészíteni. A lakklemezeket meghallgattuk... saját rendszerünkön otthon és az irodában is és úgy ítéltük meg, hogy a kompresszió túlságosan nagy volt, mert a keverés során a lakklemez vágáshoz megpróbálták korlátozni a basszust, a dinamikát és bizonyos mértékben a magas frekvenciás visszaadást is a végén, mert tudták, hogy a belső barázdákban ez úgyis fellép.

Személyes megjegyzés

Rájöttem, hogy sokak folyamatos ellenségeskedésének és nevetségének tárgya vagyok. De nem érdekel, csak az, hogy a király meztelen! (Gyermekként nagyon élveztem a Király új ruhája című mesét, de sosem értettem meg annyira az alapvető tanulságát, bölcsességét és mélységét az emberi természetnek, míg felnőttként újra szembe nem találkoztam vele. Az eredeti lemezek hite az egyik legmegfelelőbb példa erre. Ami engem illet, szerintem minél több audiofil jön rá végül, hogy ezek a kiadások mennyire túlértékeltek, annál jobb lesz hosszú távon a helyzet. A legtöbb ember, aki ajánlja ezeket, tesztelő és író, akinek ezek a lemezek meg is vannak és én már találkoztam is velük az évek során. Tapasztalatom és ennek következtében szilárd meggyőződésem szerint ezek az emberek már veszélyes mértékben "sznobok". Ebben az esetben olyanok, akik mélységes és ellenállhatatlan kényszert éreznek, hogy valami olyat birtokoljanak, ami "ritka" és "különleges" (vagyis trófea). Úgy gondolják, hogy ezen dolgok birtoklása következtében ők is "különlegesek" és különbek az "átlag" embernél.

Három fontos dolgot viszont ki kell jelenteni a fentiek után:

Ezek még mindig versenyben vannak és több esetben előnyben részesíthetőek a legtöbb "modern felvétellel" és lemezzel szemben. A legjobb modern felvételek és lemezek (a listáról) más lapra tartoznak. A Mercury-k a többihez képest és főleg az azóta készült lemezekhez képest nem annyira "természetesek" és "valóságosak", de jóval dinamikusabb hangzásúak. A lemezekről, kiadókról írtam egy hosszabb beszámolót is, mely megtalálható itt.

Az osztályozás és a "helyezettek"

A lista három csoportból áll

Az első csoport: az istenség; a legjobb hangú felvételek legalábbis azok között, amiket hallottam. Ezeket mindenképpen meg kell hallgatni és referenciaként lehet használni őket a készülékek és lemezek összehasonlításakor. Remélem, műsorként is nagyszerű élményt nyújtanak. Bár ezek a lemezek nem "tökéletesek", de egyébként a lehető legnagyszerűbbek. Ebbe a csoportba csak a 25 legkiválóbb lemez kerülhet be.

A második csoport nem sokkal van lemaradva, sőt talán ugyanazon a színvonalon van: a félistenek. A csoport azon lemezeket tartalmazza, amelyek épphogy kimaradtak a legjobb 25 közül. Fontosnak érzem ezeket a megkülönböztető jelzőket. Semmiféle vallásos hatás nem játszik közre, csak a lelkesedés. Ebben a kategóriában körülbelül 50 lemez található.

A harmadik csoport elég nagy; több, mint 200 lemezzel. Átlagos hangminőségük nem olyan jó, mint a fentieknek, de még mindig kimagasló. Ez az alapvetőek csoportja.

Végül a dícséretes lemezek csoportja következik. Ezeknek is van néhány olyan hangi jellemzője, amit el kell ismerni. Tehát ezeket a lemezeket sem szabad elkerülni. Ez a kategória a legnagyobb a négy közül. Az utolsó csoportot kivéve a lemezek a hangminőség szerint kerültek osztályozásra (ritkábban a zene miatt). Nem teszek többé közre eladási árakat, mert ezek olyan gyorsan változnak, hogy nem lehet követni. Az egész lista a dícséretes lemezek kivételével körülbelül 300 lemezt tartalmaz. A többlemezes albumok is egynek számítanak, függetlenül attól, hogy az album valójában hány LP-ből áll.

"Díjak"

Szerintem fontos, hogy legyenek "referenciáink" és "mértékadóink". Ez cél lehet egyesek számára és azért is jó, mert az olvasóknak fontos információt ad a tesztelő preferenciáiról és értékítéletéről. Így hát én is felsoroltam saját választásaimat a kategóriánkénti hangminőség szerinti legjobbakról. Ezeket a "díjak" oldalamon írom le, melynek linkjei a lap alján találhatóak.

A lista

Ez a legjobb felvételek listája leírások nélkül

A lemezek osztályozva vannak. Az osztályozás sosem végleges, így a jövőben változhat. A lemezek listája egy osztályon belül teljesen lényegtelen; főként kiadónként, műfajokként és címenként vannak felsorolva.

A lemezek listája ezen az oldalon érhető el. A megnevezések: THE DIVINITY: az istenségek; THE DEMI-GODS: a félistenek; THE BASIC LIST: az alapvetőek; THE HONORABLE MENTIONS: dícséretes lemezek. A lista végén a MY FAVORITE CLASSICAL RECORDINGS részben felsorolja azon lemezeket, amelyeket nem hangminőség, hanem a zene és az előadás miatt laikusként fontosnak tart, ha valaki kezdőként szeretne megismerkedni a komolyzene világával. - A ford.