GEOS: A grafikus felületű operációs rendszer

A GEOS képes rá, hogy az eredeti Mac majdnem teljes funkcionalitását megvalósítsa egy 1 MHz-es számítógépen 64 KB RAM-al. Nem egy x86-os CPU-ra és változó hardveres platformra írt operációs rendszerről van szó. Az adott hardver legteljesebb körű ismeretére és trükkök sorára volt szükség, hogy a lehető legnagyobb sebességet elérjék.

Bevezetés

Ahogy áttekintjük az eddig írt rengeteg operációs rendszer tengerét, láthatjuk, hogy nincs egyetlen "helyes" megvalósítási mód. Mivel a hardver árucikk, az a mód is, ahogy kommunikálunk a számítógépekkel szinte már szabványosnak számít és a tervezés során sok minden már előre adott. Az alternatív operációs rendszerek szépsége abban van, hogy ezt a számítógép-ember kapcsolatot színesítik. Még manapság is, a modern operációs rendszereket is a mérnökök szemszögéből tervezik. Míg az új felületeket mindig laikus felhasználók kísérleteinek vetik alá, a tervezési folyamatra ennek máig kevés hatása van. A felhasználók részvétele a tervezésben majdnem mindig utólag merül fel. Amit ma általánosnak vélünk az ember-számítógép interakcióban az szinte mind a "hőskorban" szilárdult meg okos és gyakorlatias rendszermérnökök munkájának folytán egyszerű feltételeknek engedelmeskedve:

• Úgy tervezték, ahogy jónak gondolták
• Amire a korabeli korlátolt hardverkapacitás elegendő volt

Ebben a cikkben egy olyan operációs rendszer életét mesélem el, ami a fogyasztói "WIMP" (Window, icon, menu, pointing device - ablak, ikon, menü és mutatóeszköz) felületek megjelenésének kezdeti szakaszában jött létre rendkívül kis képességű hardveren. Meggyőződésem, hogy a szoftvermérnök igazi múzsája a hardvereszköz korlátozásai. Az igazán jó szoftvereket nem a korlátlan erőforrások ihletik. Elég megnézni a modern PC-s játékok hardverigényét. Ezt az élményt (egészen mostanáig) reprodukálni lehet egy 300 MHz-es Playsation 2-n is 4 MB VRAM-al.

A GEOS rövid története

A GEOS-ban nem maga a felület a legérdekesebb, hanem a rendszer forráskódjában azok a részek, amiket a ma már elképzelhetetlen hardverkörnyezet miatt implementáltak. Következzen hát a rendszer rövid története a virágkoráig, amikor áttérünk a technikai részletekre és a képernyőmentésekre. A történet darabkáit gondos munkával szedtem össze a GEOS kézikönyvekből, a felhasznált forrásokból és honlapokról.

Amikor a mai modern operációs rendszerek történetét vizsgáljuk, kétfajta megközelítést vehetünk észre: vagy egyének és tehetséges, meggyőződéses önkéntesek vagy pedig nagy cégek által foglalkoztatott rengeteg programozó munkája által jöttek létre. Ritka jelenség, hogy egy rendszer gyökere a 80-as évek élénk játékostársadalmába nyúljon vissza. A Graphic Environment Operating System 1986-ban jelent meg a Berkeley Softworks munkája nyomán. Ezt a kis céget Brian Dougherty vállalkozó alapította. A GEOS a későbbi Apple II-höz és PC-hez hasonlóan klasszikus Mac-szerű GUI, ami Commodore 64-es és 128-as gépeken fut. 1980 körül Brian elutasította az IBM állásajánlatát, hogy a Mattel játékgyárnál dolgozhasson, ahol később az Intellivision nevű játékot találták ki. Brian a játékok írásánál segédkezett nagyjából egy évig, amikor több mérnöktársával együt otthagyta a céget és megalapította az Imagic-et. Ez a cég egy nagyon sikeres játékgyár, az Activision ellenfele volt, amíg az 1983-as játékipari válság ki nem kezdte. Bár az Imagic 1986-ban tönkrement, Brian nem.

Dougherty megalapította a Berkeley Softworks (később Geoworks) nevű céget egy olyan vállalkozással közösen, ami elemeket gyártott és egy repülőgépeken használatos "Sky Tray" nevű eszközön dolgoztak épp. Ezek az ülések hátába szerelhető számítógépek voltak. Brian és csapata azt a feladatot kapta, hogy kifejlessze hozzájuk az operációs rendszert. A GEOS-t Dougherty és programozóinak elit csapata fejlesztette ki, akik tapasztalataikat a nagyon korlátolt Atari 2600-on és Intellivision (általában 4 KB-nyi memóriával szerelt) játékkonzolokra való fejlesztéssel szerezték. Miután azonban a rendszer elkészült, a Sky Tray projektet abbahagyták, mert az új légiforgalmi törvények értelmében a repülőgépeken csökkenteni kellett a súlyt és az üzemanyagfelhasználást. Dougherty ezután a kompatibilis (mert 6502 mikroprocesszor-családra épülő) Commodore 64-et szemelte ki, hogy az elkészült rendszer ne vesszen kárba. Miután néhány szükséges módosítást elvégeznek, a rendszer élete egy megfizethető otthoni számítógépen indult el, a gép erős grafikus képességeit pedig egy GUI-val használták ki.

Bár a Berkeley Softworks nagyon kis cégként indult - csak két ügynökük volt - az új rendszer nagyon népszerűnek bizonyult, hiszen a szükséges hardver nagyon olcsó volt, a rendszer pedig remek. Ez a Commodore 64 agresszív árazásának is volt köszönhető, hiszen a gépet otthoni számítógépnek és játékgépnek szánták, így kedvezményekkel együtt akkoriban akár 100 dollárért is lehetett venni egyet. Ezzel szemben a korabeli tipikus PC-t 2000 dollárért árusították (amelyhez még szükség volt egy MS-DOS-ra is vagy 99 dollárért egy Windows 1.0-ra), de egy jó Mac 512k Enhanced-ért is hasonló összeget kértek. 1986-ban a Commodore Business Machines bejelentette a Commodore 64 C modeljét, amiben a régi, kenyértartó-alakú formát elhagyták és új, Amiga-szerű házat kapott. A GEOS-t pedig az usában a géphez csomagolták. Karrierjének csúcsán a GEOS a második legszélesebb körben használt grafikus felület volt, a Mac után és a harmadik legnépszerűbb operációs rendszer volt (az eladott darabszámot figyelembe véve) az MS-DOS és a Mac OS után.

[A fordító saját C64C-jének - megviselt - doboza, rajta külön felragasztott címkével: incl[uding] GEOS (GEOS-szal együtt) - A ford.]

Bevezetés a GEOS-ba

Mi is a GEOS?

A GEOS egy klasszikus, Mac OS-szerű operációs rendszer, ami grafikus felületet nyújt a lemezkezeléshez és a felhasználói szoftverek futtatásához. Célcsoportja az üzleti felhasználás, irodai szövegszerkesztés, de otthoni felhasználásra, egyszerű kiadványszerkesztésre és adatnyilvántartásra is alkalmas. Az eredeti GEOS-t már sehol nem használják, a 90-es évek elején kikopott a használatból az IBM, Apple és a Microsoft erős konkurenciája valamint a hardverkörnyezet jelentős megváltozása miatt. A GEOS és a Berkeley Softworks életének végét a cikk végén tárgyalom.

Miért is érdemes a GEOS-ról írni?

Csak hogy összehasonlítási alap legyen: a GEOS az eredeti Mac majdnem összes funkcióját reprodukálta egy 1 MHz-es számítógépen 64 kByte RAM-al. Nem az x86-os környezet változó hardveres platformjára készült. A hardver mindennél átfogóbb ismeretére és rengeteg trükkre volt szükség, hogy használhatóvá tegyék a sebességét. Modern korunkban a GEOS-hoz legnkább hasonlító rendszer a MenuetOS, amit teljes egészében x86 assembly-ben írtak. [A MenuetOS fejlesztőivel készített interjú magyar változata itt olvasható - A ford.

A GEOS megjelenése még a Word Wide Web megjelenése előtt történt, mielőtt a PC-k otthoni számítógépekké váltak volna, mielőtt a nagy méretű tárolóeszközök megjelentek volna és sokkal korábban, minthogy Bill Gates által a Windows vált az első számú rendszerré. A GEOS nem volt a grafikus felhasználói felületek úttörője, hiszen legtöbb tulajdonsága már megvolt a korszak nagy operációs rendszereiben, mint amilyen például a Mac (nem a korabeli Windows). Amit viszont a GEOS megmutatott, az, hogy egy olcsó, kis fogyasztású, elterjedt hardver és az egyszerű irodai munka összeegyeztethető. Nem kellett egy kétezer dolláros gép hozzá, hogy az ember begépeljen egy egyszerű levelet és kinyomtassa. Ez pedig megmutatja, milyen is volt az élet a 80-as évek hőskorában, vagy akár ma, amikor néhány alternatív operációs rendszer megpróbálja a túlfújt (bloated) szoftvereket portolni más platformokról. Persze sok rendszer állítja magáról, hogy valamilyen tekintetben első vagy épp különleges. A GEOS segített elterjeszteni az akkor még újkeletű grafikus felhasználói felületet az egyszerű felhasználók körében anélkül, hogy ehhez az Apple agyonreklámozott gépére lett volna szükség (és ez is az egyik oka annak, hogy mára szinte teljesen el is felejtették). Ez a rendszer be tudta vezetni az otthoni felhasználókat a kijelölés-klikkelés, a kivágás-másolás-beillesztés, a WYSIWYG szövegszerkesztés világába és mindabba, amit ma elvárunk egy GUI-tól anélkül, hogy drága Macintosh-t vagy PC-t kellett volna Windows-al venni. Korábban a felhasználóknak a munkahelyükre kellett menniük, hogy egyáltalán lássanak GUI-val rendelkező számítógépet. Aztán persze lett GEOS a PC-kre is (bővebben a cikk végén), aminek már Start Menü-je volt két és fél évvel a Windows előtt és PDF-szerű UI modellje 10 évvel a MAC OS X előtt.

Mennyire volt a GEOS alternatív?

Amikor az operációs rendszerekről beszélünk, az "alternatív" szó jelentése nem egész az, ami a szótárban szerepel. A Mac OS X a Windows egy alternatívája, de a Windows is egy alternatívája a Mac OS X-nek. Egyszerűen egyik választása a másik ellenében. Az operációs rendszerek körében azonban az alternatív azt jelenti, hogy "hobbi", "szűk körben használatos", "egyedi". De hát hogy is lehet a GEOS alternatív, amikor volt olyan idő, mikor népszerűbb volt, mint a Windows? Az operációs rendszerek - ahogy a felhasználási módjuk is - idővel változnak. Az OS/2 és a BeOS is alternatív rendszerek annak ellenére, hogy a saját idejükben nagy, szélesebb körben használatos rendszernek számítottak. Szerintem valami ilyesmi a GEOS is. A cikk végén majd leírom, hogyan változtatták modern funkcionalitás hozzáadásával a GEOS-t olyan divatossá a retromozgalomban, így életben tartva az ezredforduló után is. A tény, hogy vannak emberek, akik még mindig indítanak el GEOS-t valódi Commodore 64-eseken és valóban tudják is használni bizonyítja, hogy a GEOS hobbi rendszerré vált. De persze ezek az emberek kevesen és elszórva vannak a világon, így a GEOS egy kisebbség foglalatossága maradt, de mivel általában a legnagyobb C64 rajongók használják, valóban alternatív rendszer lett belőle.

Hardverkövetelmények

Bár a GEOS később az Apple II gépeken, sőt PC-n is elérhetővé vált, ez a cikk elsősorban a Commodore 64-es változatra fókuszál, hiszen már ingyenesen elérhető és nagyon sok információ található róla. Nekem vannak eredeti GEOS lemezeim a C64-emhez és ehhez a cikkhez is felhasználtam őket. A GEOS elfut bármelyik Commodore 64 számítógépen. A Commodore 64-es népszerűsége játékgépként biztosította, hogy a legtöbb C64 emulátoron is elindul. A GEOS ingyenesen letölthető.

A Commodore 64

A Commodore Business Machines 1982-ben jelentette meg a C64-et 595 dolláros áron. Főként otthoni számítógépnek szánták játék (kezdetben oktatási) célokra és üzleti szoftverek futtatására. Alacsony ára és erős szolgáltatásai mindent elsöprő sikert eredményeztek. A hardver néhány technikai adata:

• 1 MHz-es 8 bites MOS 6510-es processzor: A 6510-es 6502-es alapú processzor volt, ami (vagy variánsai) megtalálható az Atari 2600-ban, az Apple II-ben és a BBC Micro számítógépekben. RISC stílusú processzor, nagyon kevés regiszterrel (csak A, X, Y és egy 256 byte-os verem) [A processzor valójában kétféle sebességel üzemelhet: PAL képernyő esetén 0,985 MHz-en, NTSC rendszerű képernyő esetén pedig 1.023 MHz-en. - A ford.]
• 64 kByte RAM (+20 KB ROM, ami a 7 KB-os Kernal-t tartalmazta) [A kernal a Commodore elnevezése a ROM-ban található operációs rendszerekre a 8 bites számítógépeken az eredeti PET-től, 1977-től kezdve. A Commodore 8 bites gépeinek kernalja alacsony szintű, hardverközeli rutinokat tartalmaz, ami a PC-kben lévő BIOS-hoz hasonló (és nem ugyanaz, mint a BASIC interpreter, ami szintén a ROM-ban található). A kernal ROM a 8 bites CPU-k 64 bites címtartományának utolsó 8 KB-jában található ($E000-$FFFF). Az elnevezést a szakmai zsargon szerint helyesen kernel-nek kellene írni (ahogy más operációs rendszerek esetén teszik), csak a Commodore-nál Robert Russell, a PET egyik fejlesztője rosszul írta fel a jegyzetfüzetébe. Amikor a Commodore műszaki írói, Neil Harris és Andy Finkel összegyűjtötték Russell megjegyzéseit, hogy megírják a VIC-20 programozói kézikönyvét, a hibás kifejezést is átvették. Innen aztán tovább terjedt a C64-re és a Berkeley Softworks is felhasználta a GEOS magjának elnevezésére. - A ford.]
• 16 szín használata 40x25 karakteres módban (320x200 képpontos felbontás) [A Commodore 64 valójában ennél több grafikus üzemmódot támogat, amelyekben akár a gép teljes 16 színű palettáját is ki lehet használni, de ekkor a felbontás csökken. A GEOS ezeket az üzemmódokat nem használja, így a cikk szempontjából nem lényegesek - A ford.]
• 8 sprite
• MOS 6581 (C64A, C64B) vagy 8580 (C64C) SID hangvezérlő: három hangcsatorna (2 MIDI szerű szintetizátor és egy fehér zaj generátor)
• Datasette kazettás meghajtó, később 1541-es lemezes meghajtó: A programok kazettán, később 5 1/4 inches lemezeken jelentek meg, amik 170 KB adatot tartalmazhattak lemezenként

Látható, hogy ez nagyon szűkös lehetőségeket ad egy teljes operációs rendszer számára, nem is beszélve a felhasználói programokról! Az eredeti Mac OS 400 KB volt, amihez 128 KB elérhető RAM tartozott.

Kiegészítők

A GEOS nagyszerűen ki tudta használni a Commodore 64-hez elérhető rengeteg kiegészítőt. Támogatott két lemezes meghajtót, számos nyomtatót, lehetett 128, 256 vagy 512 KB kiegészítő RAM-ot csatlakoztatni hozzá. A legkomolyabb kiegészítő - a C64 életkorának utolsó szakaszában - a SuperCPU volt: egy 20 MHz-es bővítőmodul!

Hogyan szerezz be GEOS-t

Az OSNews Contest Rules szerint az operációs rendszernek elérhetőnek kellene lennie nyilvános letöltésre vagy megvásárlásra is. A GEOS szabadon letölthető de meg is vásárolható egy csomag 5 inches lemezen kézikönyvekkel együtt! Nekem a GEOS 1.5 csomag van meg.

Emulátor beszerzése

Hogy Mac-en vagy PC-n futtatható legyen, szükség van egy Commodore 64 emulátorra is a hardver szimulálására. Én a következőket ajánlom, ezek képesek olyan pontosan emulálni a hardverkörnyezetet, ahogyan a GEOS-nak szükséges:

• CCS64 - Windows: 99.9%-os emulálási pontossága van és még mindig aktívan fejlesztik (immár 10 éve). A CCS64 a hardver majdnem mindegyik apró időzítési szeszélyét képes emulálni és így elég pontos, hogy a GEOS fusson rajta (ami tartalmaz néhány rendkívül leleményes trükköt, és ez a legtöbb emulátort kikészíti). Az egeret az F9-es billentyűvel érdemes engedélyezni, a pontos lemezsebességet (ami azt jelenti, hogy lassú, bár a GEOS tartalmaz beépített, "diskTurbo" nevű gyorstöltőt) pedig a special menüből az 1541 Turbo mód kikapcsolásával lehet elérni, különben a GEOS nem fog elindulni.
• Power64 - Mac OS 9/X: Sajnos Mac OS X alá nem igazán van elég jó emulátor. A Power64 egy shareware alkalmazás és alkalmas a GEOS futtatására. A Frodo - bár ingyenes - sajnos nem képes a GEOS futtatására, lefagy a boot képernyőnél. A Power64-nek nagyon jó az egérkezelése és ideális a GEOS futtatásához. Bár nem "univerzális bináris", probléma nélkül fut a Rosetta alatt is Inteles Mac-eken.

A VICE emulátor szintén képes futtatni a GEOS-t majdnem minden elérhető alternatív operációs rendszeren. A konfigurációja elég bonyolult, viszont akár még kézzel is le lehet fordítani a forráskódját, így X11 vagy Mac OS X alá is lehet fordítani ingyen.

A GEOS lemezképek letöltése

A GEOS 2004 februárjától ingyenesen letölthető volt a CMD-nél (ma pedig a Click Here Software-nél ezen a linken), akik a modern Commodore kiegészítőket is gyártották (mint például a 20 MHz-es SuperCPU-t).

A GEOS bootolása

A GEOS-nak nincs szüksége telepítésre, hiszen a C64-nek a floppy lemezen kívül nincs is háttértárja, így a GEOS is lemezeken jelent meg. A GEOS.d64 fájl 8-as meghajtóra becsatolásával (ez a C64-en az első lemezes meghajtó), majd az emulátor elindításával indul a móka. A legtöbb emulátor lehetőséget ad arra, hogy a fájlra kettős kattintással már automatikusan is elinduljon a betöltés. A Commodore 64 normál operációs rendszere látható a képen. Egy szöveges, parancssori rendszer. Normál esetben 38 KB tárhely áll rendelkezésre, hogy BASIC programokat írjunk. A C64 architektúrája különben rendkívül hajlékony és ha kikapcsolod a ROM felső RAM-ba történő leképezését, akkor majdnem a teljes 64 KB rendelkezésre áll (persze ilyenkor saját I/O meghajtókat is kell írni). A GEOS kidobja az alaprendszer igen tekintélyes részét, hogy az elérhető legtöbb memóriát felhasználhassa. Írd be: LOAD"GEOS",8,1 és üss return-t. A shift billentyűt ne tartsd lenyomva, mert különben jeleket kapsz karakterek helyett. A C64-en egy csomó ASCII-szerű szimbólum van minden karakterbillentyűn a karakterek alatt. Normál módban a Shift lenyomásával a szimbólum jelenik meg, így lehetővé téve, hogy karakteres ASCII képeket rajzolj a C64 karakterkészletével. A C64-en egyébként ezt PETSCII-nek hívták, vagyis PET-ASCII-nek (mivel a Commodore PET egy korábbi okattási célra szánt kereskedelmi gép volt.)

A deskTop

Elég gyorsan bejön a GEOS "deskTop", a fő felület, ami lehetőséget nyújt az alapvető rendszerműveletekre, a fájlkezelésre, a konfigurációra és a programok elindítására. A Commodore 64 számos videomódot támogat. Bár a felbontás mindig 320x200 marad, magának a video-vezérlőhöz kerülő adatnak számos üzemmódja létezik. Hogy grafikus felhasználói felületet láthass a GEOS-ban, a C64 "nagy felbontású" bittérképes módjába kell kapcsolni. 8 KB-nyi memória van fenntartva arra, hogy a képernyőre kerülő kétszínű grafikát tárolja, ez esetben egy bájt a képernyőn 8 képpont reprezentációját jelenti. A képernyő képpontjai ilyenkor nem folyamatosan képződnek le a memóriába, hanem 8x8 képpontos, 40x25 karakteres egységekben. 8 bájt reprezentál egy karaktert, annak felső sorától az alsóig, majd karakterenként a képernyőn balról jobbra. Ez programozás szempontjából némileg nehezíti, hogy egyenes vonalakat rajzolj a képernyőre, mivel annak részleteit 8x8 képpontos karakterekbe kell rendezni, de így viszont a memóriában könnyű nagy blokkokat másolni. Viszont azt is jelenti, hogy a képernyő jobb oldalára hivatkozni (ahol a képpontok indexei nagyobbak, mint 255, amit egy bájton tárolni lehet) könnyű, mert technikailag a képernyő csak 40 karakter széles és mindegyik 8 bájt magas. A hátránya viszont az, hogy bár saját kezűleg lehet karaktereket rajzolni a képernyőre és így elérhető, hogy 40-nél több sort használjunk - ez csak monokróm. Az egérmutató ugyan kék, de ez azért van, mert a C64 hardveresen támogatja a sprite-okat. A sprite-ok szabadon mozgathatók a képernyőn anélkül, hogy az alatta lévő képernyőtartalmat folyamatosan törölni és újrarajzolni kelljen. Maga a C64 nem lenne elég gyors, hogy ezt az újrarajzolást a bittérképen megcsinálja az egérmozgás közben. Bár a bittérképes grafika felhasznál 8 KB RAM-ot, viszont így a programozók törölni tudják a normál szöveges módban meglévő 4 KB-nyi PETSCII grafikai elemet és a felszabaduló területet hasznosabban felhasználhatják az oprendszernek vagy a felhasználói alkalmazásoknak.

DeskTop lehetőségek

A képernyő tetején van a "parancs menü". Pont mint a Mac OS-nél; csak egy menüsor van és ez az épp futó alkalmazás menüjét jeleníti meg. Ezt figyelembe véve a tény, hogy a GEOS-ban egyáltalán nincs multitaszk, nem sok különbséget jelent. A C64-nek van egy Commodore-logo-s billentyűje - pont mint a Windows vagy Apple billentyű a modern billentyűzeteken, ez látható a menükben a billentyűparancsoknál. A "lemez jegyzettömb" a fő ablak, ami az aktuális lemez tartalmát mutatja. Ez nem mozgatható, nem átméretezhető és nincs görgetősávja sem. Ehelyett van egy fül a lap alján. A fülre kattintva a következő, a fül alatt lévő oldalra kattintva pedig az előző oldal érhető el (az első 9 oldalt a számbillentyűkkel is el lehet érni). Akár 18 oldal is lehet a jegyzettömbben attól függően, hogy hány fájl van a lemezen. Nincsenek fájlkiterjesztések és alkönyvtárak! A lemezen zavaró rendetlenségben vannak a felhasználói programok, a rendszerfájlok és a meghajtóprogramok. Bár a GEOS programoknak lehet saját ikonjuk, a normál C64 fájlok, amelyeket nem használ a GEOS, mindig a "C=64" feliratú mappaszerű ikonnal jelennek meg. Ha ezen kettőt kattintuk, a GEOS kilép és azonnal elkezdődik a program normál betöltése.

A GEOS rendszerlemez (vagy boot-lemez) nem arra való, hogy azon saját programokat vagy dokumentumokat tároljunk. Lemezoldalanként csak 170 KB hely van, így minden felhasználói program külön lemezen érkezik. Miután a GEOS elindult, a lemezek cserélgetésével lehet az új alkalmazásokat elindítani. Amikor egy alkalmazásból kilépünk, újra be kell tenni a GEOS bootlemezt, hogy betöltődjön a "deskTop" alkalmazás. De ha a deskTop alkalmazást a többi lemezre is felmásoljuk vagy két meghajtót használunk, akkor a lemezcserélgetések többségétől meg lehet szabadulni. A címsor egyetlen gombja a bezáró gomb. Ez nem magát az ablakot zárja be, hanem "kiadja" a lemezt a rendszerből, az ablak pedig üresre vált. A képernyő jobb oldalán lévő lemez ikonra kattintva a deskTop betölti a meghajtóban lévő lemez tartalmát. A deskTop üres területére a lemezkezelőből akár 8 ikont is rakhatunk, ez a fájlok másolásában segíthet, mert ha az aktuális lemez aktuális "oldaláról" oda húzunk egy fájlt, azt másik lemezre vagy a lemez másik "oldalára" tudjuk utána helyezni. Az ikonra kattintás kijelöli azt, inverzzé téve az ikont, másodszori kattintásra pedig az egérkurzor felveszi az ikon körvonalait, így tudjuk az üres területre mozgatni. A GEOS sokféle különböző (saját) fájltípust képes megkülönböztetni, de ezek kezelése csak a GEOS alól lehetséges. Ha más C64-es másolóprogrammal próbáljuk őket másolgatni, akkor nem fognak működni, mert speciális felépítésük van. A C64 "könyvtárában" USR típusú fájlként jelennek meg.

A GEOS-ban az ikonok mind 24x21 képpont méretűek. Ez azért van így, mert a Commodore 64-ben a sprite-ok 24x21 képpontosak lehetnek (3 karakter széles és majdnem 3 karakter magas). Bár a GEOS ikonjai önmagukban nem sprite-ok, hanem bittérképként rajzolódnak a képernyőre, ezért bármilyen méretűek lehetnének, ez a méret azért van, mert az egérmutató így felveheti az ikon körvonalait a húzd-és-ejtsd művelethez. Annak az oka, hogy a három alsó bájt nem használható az, hogy összesen 8 sprite-ot lehet használni és ezek egyenként 504 bájt méretűek. Ezek összesen 4032 bájtot foglalnak és így 64 bájt felmarad egy 4 KB-os RAM blokkból, amit a sprite-ok vezérlő információinak tárolására használnak (pozíció, láthatóság, sorszám és színek).

A Commodore 64 egy programozható megszakításvezérlőt (IRQ) is tartalmaz. Minden 1/50-edik másodpercben egy RAM-ban lévő felhasználói rutin hívódik meg. A programozók felhasználhatják ezt arra, hogy számításokat végezzenek, míg a képernyő félig újrarajzolódik. (Vagy akár néhány apró műveletet hajtsanak végre az alatt az idő alatt, míg az elektronsugár - ez még a katódsugárcsöves monitorok korából származik - visszatér a képernyő jobb oldaláról a bal oldalára.) Ez lehetőséget ad arra, hogy a sprite-ra mutató pointert átállítsuk, míg a képernyő félig megtelik, így 16 működő hardveres sprite-ot is létrehozhatunk. Ezt a módszert 64 párhuzamos hardveres sprite demonstrálására is használták már!

A GEOS konfigurálása

Hardver

A GEOS-nak meg kell adni, hogy melyik meghajtók vannak csatlakoztatva. A deskTop-on lévő Configure 2.0 ikonra duplán kattintva bejön egy egyszerű képernyő a különböző típusú meghajtók választási lehetőségeivel. A képen két meghajtó és egy 512 KB-os RAM bővítés van csatlakoztatva. A "shadowed" opció is megjelenik, így a RAM bővítést is lehet használni, hogy meggyorsítsuk a fájlmásolást és gyorsítsuk a GEOS-t. (Nem mintha ez probléma lenne egy emulátorban, de a lemezműveletek néha kegyetlenül lassúak tudnak lenni.) Ismert hardveres bug, hogy a lemezről való olvasás sokkal lassabb, mint ahogy különben a rendszer tudna olvasni. A programozók "gyorstöltőket" használtak, amik lényegében kitömörítők voltak és ezeket a lemezmeghajtó RAM-jába töltötték be és a lemezmeghajtó CPU-ja (valójában egy MOS 6502-es) hajtotta végre, hogy újra felgyorsítsák a dolgokat.

UI testreszabás

A GEOS bootlemez első oldalán lévő "preference mgr" alkalmazás arra szolgál, hogy az alap UI beállításokat meg lehessen változtatni. A görgetővel be lehet állítani az egér sebességét és gyorsulását. Amennyiben nem egy C64-es egér büszke tulajdonosa voltál (jeletkezzen, akinek volt egere a PSX-hez!), akkor muszáj voltál a navigáláshoz a joystick-et használni. A C64-nek nincs beépített eleme és nem tudta mérni az időt kikapcsolt állapotban. Egy normál C64-en neked kellett (ha érdekelt) beállítani az időt minden boot után az Options-set clock menüpontban. Az általam használt emulátor (Power64) remek GEOS támogatással rendelkezik és beállítja automatikusan az időt. De ha vettél egy FD-2000 floppymeghajtót vagy RAM-Link bővítőkártyát a CMD-től, akkor a konfigurációhoz kiegészítő extrát adhattál: egy valós idejű órachipet, így a GEOS mindig mutatni tudta a pontos időt.

Érdekes módon a GEOS lehetőséget nyújt arra, hogy a felhasználó közvetlenül szerkessze az egérkurzort oly módon, ami nagyon hasonlít az eredeti Mac desktop mintájának szerkesztésére. A "Border", "B.Ground", "F.Ground" és "Mouse" melletti kis négyzetekre lehet kattintani, olyankor a 16 elérhető szín közül a következő jelenik meg benne az adott elemhez. De ha ez egy monokróm UI, akkor hogy lehet itt színeket választani? Ahogy írtam korábban, az egér és azok a görgetők hardveres sprite-ok, amiket a monokról bittérképes adat fölé tesz hardveresen a gép. De a C64-nek van még más trükk is a tarsolyában. Bár a memóriában lévő bittérképes adat monokróm, a C64 be tudja állítani a bittérkép előtér- és háttérszínét. Itt a GEOS világosszürke és sötétszürke kombinációja látható. Ráadásul a felső memória 1 KB-ja egy 40x25-ös karaktermátrixot reprezentál, aminek a segítségével lehetővé válik, hogy minden 8x8 képpontos karakterhez külön előtér- és háttérszíneket állítsunk be. A Preferences Manager "ablakja"pontosan illeszkedik a 40x25-ös karaktermátrixra, így a benne lévő színek megváltoztathatóak ennek a színtérképnek a segítségével. Egy bájt, ami reprezentálja egy 8x8 képpontos karakter színeit fel van osztva két 4 bites részre. Mindkét félbájt 0 és 15 között egy számot tud tárolni, ami pont megfelel a 16 elérhető színnek és így a bájt tárolni tudja a karakter területhez tartozó elő- és háttérszínt.

Termelékenység

geoWrite

Egy oprendszer alatt talán a legfontosabb alkalmazás a szövegszerkesztő (ma persze már a böngésző). Mielőtt a GNOME és KDE megjelent volna, a GEOS már jóval korábban használta az alkalmazások elnevezésére a Linuxos grafikus környezetek által is használt előtétet. A GEOS minden fő alkalmazását geo-Valaminek hívták. A geoWrite veszélyesen nagy, 35 KB-nyi helyet foglal el. Ebben már benne van 7 változatos karakterkészlet, de a Berkeley Softworks készített egy kiegészítő karakterkészlet-lemezt is 53 továbbival (ez a FontPack Plus nevű lemez tartalmazza a geoFont nevű karakterkészlet-szerkesztőt is, amivel saját karakterkészletek létrehozása is lehetséges). Amikor elindítod a geoWrite-ot, bejön egy egyszerű dialógusablak. De persze a lemezkezelőben a geoWrite dokumentumokra kettőt kattintva is elindul a program és automatikusan betölti a fájlt.

A geoWrite felülete rendkívül egyszerű. Nincsenek görgetősávok, egyszerűen csak a képernyő tetejéhez és aljához kell húzni az egérkurzort a navigáláshoz. A menüsáv végén van egy négyzet, ami az aktuális oldal éppen képernyőn látható részét mutatja az oldalhoz képest. A négyzetre kattintva azt el is lehet mozgatni, ezután a fő ablakban lévő tartalom is oda navigál. 1MHz persze alig elegendő, hogy újrarajzolja a teljes képernyőt egy másodpercen belül, tehát a görgetés elég lassú. A felfelé görgetés pedig sokkal lassabb, mint a lefelé. Egy szöveg kijelölése viszont elég gyors. Amikor egy szöveget kijelöltünk, a vonalzó alatt lévő kis négyzetekre kattintva akár azonnal be is lehet állítani a szöveg igazítását, a sorközt, de akár a menüből is ki lehet választani a megfelelő műveletet.

Nem mindegyik karakterkészlet létezik minden méretben. Mindegyiknek van egy listája az elérhető méretekről és van, ami csak egy méretben elérhető. Bár ez problémás lehet, valójában szükséges a nagyon alacsony felbontású és pixeles képernyőhöz. Mindegyik karakterkészletet nagyon gondosan tervezték a lehető legjobb olvashatóság érdekében figyelembe véve a képernyőt és a kinyomtatott papírt is. Ha bármiféle méret engedélyezve lenne, a képpontok rosszak lennének bizonyos méretekben és ez a legtöbb karaktert olvashatatlanná tenné. A képernyő alacsony felbontását figyelembe véve az adott karakterkészletek rendkívül jó minőségűek, tökéletes csomagot adnak talpas és talp nélküli karakterekből, nagyon változatos karakterszélességeket és stílusokat is találunk köztük. A hardver képességeit figyelembe véve ez talán a lehető legjobb karakterkészlet-csomag amit csak szövegszerkesztő kaphatott. Van elég hivatalos profi karakter, ami minden méretben jól néz ki és van számos vicces karakter is, ami azoknak jó, akik kísérletezni akarnak. Látható, hogy rendkívüli gondossággal szolgálják ki mind az üzleti felhasználókat, akik az ügyfeleiket professzionális nyomdai termékkel akarják ellátni és az otthoni felhasználókat is, akik szórakozni akarnak.

A style menü lehetőséget ad normál szöveg, félkövér, dőlt, körvonalas, aláhúzott, felső- és alsó indexes stílus megadására is. Az érdekes körvonal opció még a legösszetettebb karaktereknél is működik. Ezt a lehetőséget még egyetlen Microsoft Word-ben vagy más általam látott kereskedelmi szövegszerkesztőben sem láttam, kivéve a klasszikus Mac-et és a GEOS-t. (Valószínűleg azért, mert a bittérképes karakterkészleteket ma már TrueType és PostScript karakterkészletekre cserélték.)

Egy tanulságos történet

A GEOS, mint a legtöbb más alternatív oprendszer egy bizonyos hardvertől függ. A GEOS-t nem lehet összehasonlítani a BeOS, RISC OS rendszerekkel vagy akár még az Amigával sem ha a lehetőségeket, erőforrásokat tekintjük, de ezt ma már bármely PC-n vagy Mac-en egyszerűen és ingyen futtathatjuk. Persze ennek a lehetőségnek nagy hátrányai is vannak. A GEOS-t egy TFT monitoron futtatva nem lehet hasonlítani egy korabeli TV-n vagy régi monitoron való futtatáshoz. A színek életlen megjelenítése a C64 elég gyenge RF-jének tudható be és ez zajos hátteret eredményezett, ami úgy nézett ki, mintha a képernyőn sárga és fehér sávok lennének. Ezt a tulajdonságok néhány ügyes C64-es játékban ki is használták, ahol néhány színt zajosként állítottak elő, így látszólag új színeket hoztak létre. Ezzel a trükkel nagyjából 52 színt lehetett előállítani. Ez persze nem egészen ideális egy olyan oprendszeren, ahol a világosság alapkövetelmény, de ez segíthet megérteni a GEOS álmos szürkeségét, ami egy régi TV-n jelentősen máshogy, finomabban néz ki. Semmi sem haszonítható a valódi élményhez - lehetne jelszava minden alternatív oprendszer tesztjének. Akik nem használták a GEOS-t közvetlenül vagy nem játszottak sokat a C64-en, a GEOS monokróm színét, alacsony felbontású grafikáját nézve elmosolyodhatnak rajta, hogy hogyan képesek egyesek ezt akár még a Windows 3.1-hez is hasonlítani. Én személy szerint csodálom azt, hogy hogyan képes egy 1 MHz-es számítógép ilyen kevés RAM-al ezt megcsinálni. A C64 legtöbb játéka nem engedhette meg magának, hogy kihasználja a bittérképes üzemmódot, hiszen az túl lassú volt. A geoWrite óriási változatossága és flexibilitása tökéletesen hiányzik szinte mindenből, amit C64-re írtak, a leghardcore-abb demo-scene programokat kivéve. Egy lemez berakása egy valódi C64-be, majd hallani a hangos zúgást és kattogásokat, miközben másodpercenként 250 bájt csorog keresztül a soros porton közel sem az az élmény, mikor egy kis pislákoló fény jelzi a lemez működését egy emulátorban.

A valódi élmény

Valódi C64 nélkül tehát nem lehet igazán átadni ezt az élményt, de megpróbálom bemutatni minden alkalmazás funkcióit, bár szerintem ez már semmi használhatót nem fog jelenteni. A GEOS egy nagyszerű technikai bravúr és legalábbis egy elég jó oprendszer a hardvert és az árat figyelembe véve. Nem lehet összehasonlítani az eredeti Mac-al sem mert akkora különbségek vannak az erőforrásokban. (Az eredeti mac már 32 bites volt és 128 KB RAM-ot használt)

Egyéb alkalmazások

Persze nemcsak a szövegszerkesztő és a rajzolóprogram határoz meg egy rendszert. A GEOS nagyon gazdag eszközkészlettel rendelkezik, elég soká tartana részletesen belemenni minden GEOS alkalmazás működésébe. De azért felsorolom mindet egy rövid ismertető kíséretében, aztán ezeket ki is próbálhatod az emulátoron.
geoCalc
A geoCalc a GEOS Excel-je (vagy inkább VisiCalc-ja). A munkaterületet ketté lehet osztani, úgyhogy egy táblázatnak egyszerre két részét is lehet szerkeszteni és az adatkezeléshez rengeteg funkció áll rendelkezésre. A RAM korlátai miatt a grafikonokat egy külön program kezelte, amibe be lehetett illeszteni a táblázat adatait.
geoChart
A geoChart tudja ezeket az adatokat megjeleníteni szép diagramokban, hiszen a diagramok tudják igazán beszédessé tenni az adatokat. Mivel a szöveges mód teljesen az ablakon kívül kezelődik, a címkék mindig szépen sorba vannak igazítva és nagyon sok módon lehet bemutatni az üzleti adatokat.
geoFile
Egy "MS Access"-szerű adatbáziskezelő alkalmazás külön lehetőséggel arra, hogy űrlapokat tervezzünk, de még a geoWrite-al való integráció is működik.
geoPublish
A geoPublish a legnagyobb GEOS alkalmazás, amit valaha láttam. Egy komoly kiadványszerkesztő program, mesteroldalak kezelésével, szövegigazítási lehetőséggel, mintákkal, alakzatokkal, vezetővel, vonalzóval és minen szükséges dologgal. Egy gazdagon illusztrált oldal rendkívül komoly kihívás egy ilyen kis számítógépen, úgyhogy bámilyen komoly munkához legalább egy RAM bővítés és két lemezes meghajtó szükséges. A geoPublish-t a legelvakultabb GEOS-fanok még a 2000-es évek közepén is használták.

Szerencsére azok számára, akik szeretnek programozni számos jobb-rosszabb eszköz állt a GEOS-on rendelkezésre. Ezek Assembler csomagoktól egészen magas szintű nyelvekig terjednek és mindegyik előnyt merít a GEOS 2.0 kerneljének erőteljes GUI támogatásából. A Berkeley Softworks két programozói környezetet adott ki a GEOS-ra. Az első a geoProgrammer nevet kapta. Ez tartalmazott egy teljes szimbolikus Assemblert, linkert és szimbolikus nyomkövetőt. Makrókat is támogatott valamint nyomkövető támogatást RAM bővítéshez. A forráskódot a geoWrite-ban lehetett írni és a kód állhatott több forrásfájlból is. A csomag tartalmazott egy 200 oldalas útmutatót is részletes leírással, példaprogramokkal. Ezután jelent meg a geoBASIC. Ez tartalmazott egy teljesen integrált fejlesztőkörnyezetet menütervezővel, ikon- és szprite szerkesztővel, és persze magas szintű BASIC nyelvvel. Ez első látásra nagyon meggyorsítja az alkalmazásfejlesztést, sajnos azonban szenvedett néhány hibától is: a fejlesztett alkalmazásokat interpreter futtatja, tehát lassúak, a rendelkezésre álló memória semmi triviálistól bővebb dolog fejlesztésére nem elég és a rendszer számos dokumentálatlan programhibával volt terhes.

A GEOS modernizálása

Szinte semmi nincs, amit a Commodore 64 ne tudna. A hardcore felhasználóknak köszönhetően korábban elképzelhetetlen feladatokat oldanak meg C64-en, mint például valós idejű 3D grafika, JPG fájlok megtekintése, weboldalak kiszolgálása és természetesen megtekintése. Ezalatt a GEOS rajongói még a GEOS-t is felülmúlták és leszármazott operációs rendszereket készítettek. A "Wheels" egy ilyen példa. A Wheels egy kiegészítő a GEOS 2.0-hoz, ami támogatja a multitaskot, több hardvert (merevlemezeket, RAM kiegészítést akár 16 MB-ig) támogat és új felhasználói felületet ad mozgatható, átméretezhető ablakokkal, de emellett megtartja a visszamenőleges kompatibilitást a már létező GEOS alkalmazásokkal. A Wheels-nek legalább 128 KB memóriabővítés kell és jó, ha van 20 MHz-es CPU bővítés is, minél több lemezhellyel. Még a webböngészés sincs túl a Wheels korlátain a "The Wave" böngészővel, aminek ugyan elég nagyok a hardverkövetelményei, de legalább megmutatja, hogy még ez is lehetséges.

Hová lett a GEOS?

Hogy lehet, hogy egy operációs rendszer, ami valaha második számú volt a Mac OS mellett és felülmúlta a Windowst eltűnjön? Hogy lehet, hogy mára elfelejtették?
A GEOS a Commodore platformon számos okból lett elfelejtve:

• Az IBM "szabvány": a PC platformnak sokkal nagyobbak voltak a lehetőségei a kiegészítőkre és a korszerűsítésre. A Commodore már egy eléggé idejétmúlt gépnek számított a 90-es években is. Az alkalmazások növekvő erőforrásigénye és összetettsége új hardvereket igényelt, a PC pedig sokkal modulárisabb felépítésének köszönhetően megfelelt az igényeknek és jó alappal szolgált az újításoknak. A Commodore 64/128 leragadt a múltban és végül sokkal inkább egy játékkonzollá vált, mint általános platformmá.
• A Commodore rosz üzletpolitikája: A Commodore Business Machines elvesztette a lendületet a Commodore 64 óriási sikere után. Sok rossz döntést követően a cég összeomlott és 1994-ben csődöt jelentett.
• Egy hardverfüggő operációs rendszer: Amikor a GEOS-t eléször kitalálták, egy beágyazott rendszerre számítottak (a Sky Tray). Assemblyben kódolták kézzel, hogy kihozzák a processzorból a maximumot. Egyszerűen nem lehetne magas nyelvű programnyelven megírni és aztán lefordítani, mert akkor túl sok RAM-ot foglalna el és nagyon lassú lenne. A 6502-es processzor elég egyszerű volt ahhoz, hogy egy programozó sokkal jobban kézben tarthassa és optimalizálhassa a kódot, mint ahogy arra bármilyen szoftver képes lenne. Így aztán totálisan a Commodore 64-re és a 6502-re írták, ha egy új processzorra és architektúrára kellene mozgatni, akkor teljesen újra kellene írni. Ez pedig kizárta, hogy a Commodore 64/128 örökösére, az Amigára portolják, hiszen az teljesen különböző processzort és architektúrát használt.

A GEOS persze azért nem teljesen felejtődött el, a 6502-es processzort akkoriban számos más eszközben is használták és így léteznek a GEOS-ból portolások. Ezek közül az legjelentősebb az Apple népszerű Apple II gépére készült 1988-ban.

Geoworks

A 90-es évek elindulásával a Berkeley Softworks Geoworks-é vált, az új névvel pedig egy teljesen új stratégia és új operációs rendszer is jött. A Geoworks a Microsoft vadászterületére tévedt azzal, hogy egy PC alapú operációs rendszert hozott létre a Windows-al való versenyzéshez. A GEOS divatja szerint a "Geoworks Ensemble" (a cégen belül PC/GEOS-ként hívták) kisebb, célratörőbb és gyorsabb volt, mint a Windows 3.1 ugyanazon a hardveren. A Geoworks Ensemble nagyszerűen futott 386-os vagy 486-os PC-ken, amik általában nem voltak elég erősek ahhoz, hogy a Windows 95-öt futtassák. Bill Gates felhívta Brian Dougherty-t, hogy tárgyaljanak a Geos megvételéről, a feljesztők Seattle-be költöztetéséről és a PC/GEOS néhány innovatív fejlesztésének a Windows-ba építéséről. A PC/GEOS-nak már megvolt a Start menü-s koncepciója teljes 2 évvel a Microsoft előtt. A fejlesztők nem lelkesedtek a dologért és a vezető fejlesztő is ellene volt.

"Ő [Bill Gates] tulajdonképpen nagyon kedves volt, Ballmer volt a nagykutya. Találkoztam először Billel és néhány mérnökével a Windows csapatból és kiderült, hogy néhányuk egy másik kis Berkeley-i cégből ment át Nathan Myhrvold-al, amit a Microsoft megvett korábban. Udvariasan előadták, hogy mit kellene tennünk és beszéltünk róla, hogy egyesíteni kellene erőinket, hogy a Windows következő verzióján dolgozzunk. Szerettem volna meghallgatni őket, tekintetbe véve, hogy az MS részvények mennyire felértékelődtek 1989 óta. Ballmer volt a rosszfiú, odajött hozzánk és azt mondta: »Ha nem adjátok el a licencet nekünk, akkor szét fogunk zúzni benneteket, mert nem engedhetjük meg, hogy legyen egy velünk versengő PC-s operációs rendszer« Nem gondolom, hogy gonosz vagy megfélemlítő akart lenni, mert ez egyszerűen tény volt.

Most visszatekintve azt mondom: ha én lettem volna az ő vagy Gates helyében, nekem is pont ilyen lett volna a hozzáállásom. A PC oprendszerek piaca mindent vagy semmit alapon működött sok millió dolláros téttel és a világ egyáltalán nem vágyott rá, hogy szoftvereket írjon különböző operációs rendszerekre. Sok, a Microsoft által legyőzött ember siránkozott tisztességtelen üzletpolitikájuk miatt, de én ezt máshogy látom. Ők voltak az elsők és foggal-körömmel védték az üzletüket. Az ő helyükben én pont ugyanezt csináltam volna."

A PC/GEOS egy teljesen preemptív multitaszkos, többszálú oprendszer volt (igen, 1990-ben!). Postscript-szerű képalkotási modellje volt beépített körvonalas karaktertechnológiával és külön forgatással, módosítással, skálázással mind az alkalmazás mind a felhasználói felület számára. (Mint a Mac OSX book-nak csak 10 évvel korábban. Megjegyzendő azonban, hogy az OSX a NeXTstep operációs rendszer postscript felületét használja, az pedig 1988 megjelent már, vagyis a GEOS előtt.)

Brian Dougherty a következőképp jellemezte a PC/GEOS felületét:

"A flexibilis, objektum-orientált felhasználói felület a [PC] GEOS-ban mindmáig a legkifinomultabb UI volt, amit valaha operációs rendszer megkapott. A csapat a SUN-nál, akik a Javát fejlesztették tanulmányozta és sok elképzelését ellopta, de véleményem szerint sosem értek el erre a szintre. A PC GEOS alkalmazásai egy generikus objektumfát tartalmaztak, ez leírta a felhasználói felületet, ami az alkalmazást jellemezte és benne volt, hogy az egyes elemeket hogyan kell megvalósítani. Az operációs rendszernek volt egy speciális UI-könyvtára, ami leképezte ezeket a generikus UI objektumokat valódi UI elemekre, mint menük vagy dialógusablakok. Egy alkalmazás binárisa így teljesen különböző felülettel is tud futni. Tudunk írni például olyan Mac UI-t, ami egy GEOS-t futtató PC-t egy olyan géppé tud alakítani, ami majdnem megkülönböztethetetlen egy Mac-től. A beállításokban vagy Mac UI-t vagy Motif (Windows-szerű) UI-t is lehet választani, a rendszer újraindul és az összes alkalmazás olyan kinézettel fut, amit választotál. De ezt élőben látni kell, hogy elhidd, mennyire jól néz ki. [Ez azt jelenti például, hogy az alkalmazás csak a menü adatait tartalmazta, magát a menü objektumokat már a felület építette fel, így tulajdonképpen bármit el lehet képzelni menüként, amit abból az adathalmazból lehet építeni: menüt, hirdetőtáblát, lenyíló könyvtárstruktúra-szerű megjelenítést, bármit. Ez technikailag jóval komolyabb dolog, mint amit a skinek jelentenek a mai modern felületeken (OS X vagy KDE). - A ford.]

Egyébként elég terjedelmes tárgyalásokat folytattunk az Apple-el arról, hogy csinálnánk egy kis költségű notebook-ot, ami GEOS-t futtatna Mac UI-val. Az ötletet a Mac notebook-okat készítő hardveres csapata torpedózta meg, pedig már a vezetőségi megbeszélésnél tartottunk Scully-val."

Az eredeti GEOS operációs rendszerként az életét licenceléseken keresztül folytatta a mobiltelefon és PDA gyártók körében és olyan korai PDA eszközökön jelent meg, mint a Nokia Communicator 9000 és 9110. Ez megadta a felhasználóknak a GEOS felhasználói környezet (és a geoCalc) lehetőségeit új hardveren. Bár a Geoworks Ensemble újabb operációs rendszer, mint a GEOS, mégis az eredeti Commodore 64-es verzióval foglalkozom, mert sokkal nagyobb tapasztalatom van azzal és úgy gondolom hogy ez az első verzió fontos mérföldkő annak bemutatásában is, hogy hogyan élt tovább. Ezért ebben a cikkben nem fogok semmi komolyabb részletességgel beszámolni a Geoworks Ensemble-ről, de itt van néhány ezzel foglalkozó link:

• Képernyőmentések a Geoworks Ensemble 1.2-ből (1991)
• Képernyőmentések a Geoworks Ensemble 2.0-ból (1993)
• Bevezetés a GEOS operációs rendszerbe (1996)

New Deal Inc.

Ez a cég vette át a PC/GEOS fejlesztését és át is nevezte "NewDeal Office" névre 1996-ban, hogy versenyezzen a Microsofttal az oktatásban. A NewDeal Office jóval kevesebb erőforrással beérte, mint a Windows 95, tehát a régi gépekre tökéletes volt. Az utolsó verziója a NewDeal Office 2000 volt, mielőtt a New Deal Inc. eltűnt és a PC/GEOS újra gazdát cserélt.

• Képernyőmentések a NewDeal Office r3 evaluation-ből
• Ami a New Deal Inc. honlapjából maradt az archive.org-on

Breadbox Ensemble

A PC/GEOS 2002-ben újra visszatért, miután a Breadbox Computer Company LLC megvette az OS-t végül pedig licencelte az összes jogokat a GEOS-nak 2003-ban. A Geoworks-öt végül legyőzték a piacon, a térképről 2004 környékén került le.

• A Breadbox honlapja (még mindig működik, a Breadbox Ensemble lite le is tölthető)
• Képernyőmentések a Breadbox Ensemble Lite-ből

Airset

A Geoworks viszont mégsem az út vége volt; 2003-ban megalapították az Airena-t, hogy mobiltelefonokra információkezelő alkalmazásokat fejlesszen. Első termékük, az "Airset" fejlesztésében még néhány GEOS programozó is részt vett. Ez egy web/java alkalmazás volt, amivel könyvjelzőket, előjegyzési naptárat, naptárat és telefonkönyvet lehetett kezelni a PC és a mobiltelefon között.

A rendszer, ami lehetett volna...

Sokan elérzékenyültek a GEOS végnapjaiban a "mi lett volna, ha" gondolatokba mélyedve mind a Commodore mind a PC verziók tekintetében, hiszen ezek rengeteg tudást magukba foglaló, a maguk nemében valódi technikai remekművek voltak. Igazán megfizethető rendszerek voltak, amik a végsőkig kihasználták a szerény hardverek legkisebb erőforrását is. A GEOS talán nem nyílt forráskódú, de a tény, hogy kereskedelmi szoftver, még nem kisebbíti a benne lévő mérnöki teljesítmény iránti rajongást. Bár a GEOS majdnem el lett felejtve mára, de ez nem jelenti azt, hogy semmi szerepe nem volt abban, hogy meghatározza a 80-as és 90-es évek számítógép-használatának világát. Figyelembe véve, hogy egy olyan népszerű rendszer, mint a GEOS is elenyészhet, azt jelenti, hogy egyáltalán nem butaság arról beszélni, hogy egyszer a jövőben talán a Microsoftot is teljesen elfeledhetik. Ilyen dolgok megtörténnek.

Imádom a Commodore/GEOS-t, mert valami olyat képvisel, ami már nem létezik a számítógépiparban. A Commodore 64 hardvere programozás szempontjából gyönyörűen megtervezett. Akár egy ember is teljesen megismerheti a teljes hardvert, minden funkciót, minden IC-t, minden szeszélyét a gépnek. Ez szinte egyedi lehetőséget ad arra, hogy szinte korlátok nélkül alkossunk, aminek jó bizonyítéka a mind a mai napig fejlesztett C64 kiegészítők, a népszerű demo és zenei scene-ek. Napjaink hardvere már túlságosan összetett ahhoz, hogy teljesen megérthessük az egész rendszert. A PC tulajdonképpeni erejének csak kis része van kihasználva már, mert annyira mozgásban lévő platform, hogy újabb hardverek illesztésével a problémák kiküszöbölhetőek.

Most már a te döntésed

Az alternatív operációs rendszerek mindig létezni fognak, mert az emberek továbbra is értéket látnak abban, hogy kiválaszthassák a számukra legmegfelelőbbet. Bár a Windows nagyon elterjedt és valljuk be, "elég jó", de azért nem annyira, hogy az alternatív operációs rendszereknek ne lenne rajongótábora. Majdnem minden alternatív rendszer máshogy vagy jobban csinál bizonyos dolgokat, mint a Windows, olyanokat, amik értéket jelentenek és amik miatt megéri őket használni a felhasználóiknak. Legyen ez az Amiga workbench, a BeOS, a SkyOS vagy a GEOS a maga alacsony követelményével és napjainak gyilkos alkalmazásával, ez az ismertető csak arra szolgál, hogy bemutasson egy igazán "alternatívat" és nem arra, hogy valamiféle szoftveres hitet terjesszen. Remélem, hogy érdekes volt, szórakoztató és köszönöm, hogy elolvastad. Remélem, hogy élvezted az olvasást a saját magad által szabadon választot operációs rendszer komfortjából. ;)

Külön köszönet

Szeretném megköszönni a következő embereknek és cégeknek a segítséget:

• Brian Dougherty - a Berkeley Softworks / Geoworks alapítója
• Roland Lieger, a Power64 emulátor fejlesztője a Mac Platformon, amit a képernyőmentésekhez használtam
• Maurice Randall és Click Here Software Co. / CMD , hogy a GEOS-t ingyenesen elérhetővé tették

Az egyik szerzőről

Kroc Camen 7 éves korában kezdett programozni egy Commodore 64-es gépen. Az első dolog, amit beírt a gépbe, "Hello" volt. Az persze jókedvűen "Syntax Error"-al válaszolt. Azóta keresi az érzelmeket számítógépeken keresztül számos operációs rendszeren át már 15 éve. Attól a rendszertől kezdve, amiről itt olvashattál, a Windows, RISC OS, Amiga OS összes verzióján és mostanában a Mac OS X-en. Egy dolog máig nem változott a számítási teljesítmény óriási növekedése ellenére sem: a számítógépeknek még mindig vannak "Syntax Error"-jaik. Egy operációs rendszer minősége attól függ, milyen szeretettel és érzelemmel töltötték meg a tervezői és programozói.