Credor Eichi II

Credor és Grand Seiko

A japánok szenvedélyes nemzet. Ebből a szenvedélyességből nagyon gyakran az következik, hogy egy munkát teljes megszállottsággal és odaadással képesek végezni. Ilyen munka a csúcskategóriás karóragyártás is, ahol a svájci cégek közel egyeduralmát néhány német cég mellett csak a japán Seiko tudja ellensúlyozni.

A Seiko története 1881-ben kezdődött, amikor Hattori Kintaró órajavító műhelyt alapított Tokió központjában. A műhely 1892-ben kezdett órákat gyártani Seikosha néven (ez a kifejezés japánul nagyjából azt jelenti, hogy a gyönyörűen kivitelezett munka otthona). 1913-ban pedig Laurel néven elkészült a cég első karórája majd 1924-ben vezették be a Seiko nevet. Bár a Seiko története megérne egy külön cikket, ezt most ugorjuk át. (Azt azért érdemes megemlíteni, hogy a Seiko rengeteg szabadalma közül az 1969-ben bemutatott kvarcóra forradalmasította a mindennapi életet és megrengette az addig biztos lábakon álló svájci óraipart). Ma a Seiko Holdings Corporation már egy több, mint 13 ezer embert foglalkoztató, kar- és fali órákat, elektronikai eszközöket, félvezetőket, ékszereket és optikai termékeket gyártó nagyvállalat. A cég óráit sokan ismerik, sokan tudják, hogy kínálatukban nagy sorozatban gyártott tömegcikk-órák találhatók. Nem kell milliomosnak lennünk hozzá, hogy Seiko karóránk legyen. Ugyanakkor a Seiko azon kevés óragyártó egyike, akinek kínálata a teljes piacot lefedi a legolcsóbb kategóriától a több (tíz)millió forintos, manufakturális módszerekkel gyártott remekművekig. A cég csúcskategóriás óráit az egész világon nagy elismerés és megbecsülés övezi, ezeket a legjobb minőségű svájci óragyártók termékeivel egyenrangúnak számítanak mind minőségben, mind a hozzáértők elismerésében. (Ez mondjuk az árban is tükröződik.) (Ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy a cég felső kategóriás órái közül nagyon sokat kizárólag Japánban forgalmaznak.)

Ezt a Grand Seiko nevű felső kategóriát sokan ismerik. Ennek a története 1960-ban indult és érdemes megjegyezni, hogy már első példányai sokkal szigorúbb minőségi tanúsítványnak feleltek meg, mint ami a korabeli svájci óráknál szokásban volt. Sokan hiszik azt tévesen, hogy az órák világában a minőséget a nemesfémek, vagy a drágakövekkel berakott órák jelentik, erről azonban szó sincs, ezek kizárólag az árat hajtják fel, presztizzsé, drágává, ékszerré varázsolva az órákat, azonban az igazi ínyencek tudják azt, hogy a valóban különleges órák többségét szinte észre sem veszik az emberek másnak a csuklóján, mert nem ékkövekkel és sárga arany tokozással kívánják magukra felhívni a figyelmet. Az órák világában az igazi különcséget, a különlegességet általában a műszaki tökéllyel rendelkező órák, a kis szériás, gyakran manufakturális, kézzel gyártott, végletekig kifinomult finommechanikai műremekek jelentik. (Bár ritkán esik erről szó, de egy különleges órának nem csak a megszerzése, hanem a fenntartása - rendszeres olajozás, szervizelés - is jelentős költséggel jár.)

A már említett Grand Seiko sorozatban találunk ugyan kvarcórákat, ezek viszont más kategóriába esnek, mint az olcsó kvarcórákban lévő szerkezetek. De ebben a kategóriában leginkább mechanikus órák és egy saját találmány, a Spring Drive meghajtás az uralkodó.

Most azonban még a Grand Seiko világából is lépjünk eggyel feljebb, van ugyanis egy talán még magasabb kategória a Seiko óráiban: ez pedig a Credor. Ezt az almárkát még 1974-ben vezette be a cég analóg kvarcórákhoz; eleinte felső kategóriás kvarc-, majd mechanikus karórák készültek Credor márkával (a használtpiacon már viszonylag alacsonyabb áron is hozzá lehet jutni korabeli Credor órához).

A 90-es évek vége tájékán aztán egy speciális márkává alakították, amiben a legkifinomultabb mechanikus órák jelentek meg. A Credor ma hasonló a Grand Seiko-hoz, azonban sokkal kevésbé tradicionális, inkább kísérletező (bár azért továbbra is konzervatív) vonal. A Credor sikere és a spring drive 1999-es megjelenése után a Seiko újra átpozicionálta és különálló márkává szervezte a Credort. Ma a Grand Seiko és a Credor jelenti a cég két csúcskategóriáját, de ez utóbbi sokkal innovatívabb megoldásokra, anyagokra és stílusra fókuszál. Tisztán mechanikai precizitás szempontjából talán picit a Grand Seiko alatt van, árban viszont a Credor órák a speciális, gyakran extravagáns megoldások és kisebb szériás gyártás miatt általában fölötte. (Az időmérés módszerei közé a szakirodalom a csillagászati módszereket is besorolja. Kérdés, hogy egy csillagászati árú mechanikus karóra vajon csillagászati módszernek mondható-e...)

A fenti három órán kívül nagyon sok érdekesség van még a Credor sorozatban, most azonban ezek közül a fenti aprólékosan díszített típus helyett egy másik végletet szeretnék bemutatni.

Az egyszerűség felé

2008-ban megjelent a Credor Eichi nevű modellje. Ennek létrehozásakor a tervezők arra voltak kíváncsiak, milyen az, amikor egy karórából minden fölösleges sallangot lebontanak és csak a legszükségesebbeket hagyják meg, azt viszont kompromisszummentesen megvalósítva. Az Eichi-ből 25 darab készült, utolsó példányát 2011-ben vásárolta meg a szerencsés tulajdonos (mindössze 70 ezer dollárt kellett fizetnie érte és a pletykák szerint ő volt az egyetlen nem japán vásárló). A történet itt nem ért véget, ugyanis 2014. október 10-én, a Credor márka 40. és a spring drive 15. születésnapján megjelent a típus második változata, ezen cikk tárgya: az Eichi II.

Vannak akik értetlenül állnak az Eichi II-vel szemben. Sok, a tekintetet azonnal magára vonzó Credor órával szemben ez meglehetősen puritánnak, konzervatívnak tűnik, van akinek egyenesen érdektelen. Nos, ízléssel nem vitázom, ráadásul ilyen órát fizikai valójában igen kevesen láthatnak, de szerintem a minimalizmus szépségén kívül ebben az órában a szellemiség is megfogja a rajongót. Nézzük meg ezt a szellemiséget, ami ezt az órát a földkerekség egyik legérdekesebb csak időt mutató karórájává teszi és akkor talán megértünk valamit a rajongásból. Mivel sajnos én is csak képekről és videókról nyilatkozhatok, olyanok élményeit és véleményét használtam fel az alábbi írásban, akik fizikai valójában is látták ezt az órát.

Az Eichi II-t - akárcsak elődját - a Micro Artist Studio-ban készítik. A Micro Artist Studio a Seiko Epson Corporation Shiojiri-ban maps

lévő telepén helyezkedik el és 2000-ben hozták létre azért, hogy itt adhassák tovább az órakészítő mesterek tapasztalatait a következő generációnak. Ahogyan ugyanis nő a csúcskategóriás tradicionális órák iránti kereslet, a Seiko eldöntötte, hogy szükség van a mesteremberek új generációjára, akik technológiai és művészi képzést is kapnak és így megőrizhető a japán óraépítés magas színvonala valamint új órák létrehozásával tovább is lehet öregbíteni hírnevét. A stúdióban sokféle tehetség gyűlt össze, akik 2004 óta dolgoznak exkluzív órák készítésén. Itt készült a Spring Drive Minute Repeater, a Sonnerie és a két Eichi is.

Az Eichi II talán a legszélsőségesebb példája a Seiko sallangmentes irányvonalának. Ez azonban nem a minimalizmus a minimalizmusért eszméje szerint készül. A lényeg itt az, hogy csak a legfontosabbakat fejezzék ki egy karóráról és mindezt úgy, hogy benne legyen a készítő mesterek szellemisége is. A minimalizmussal az a gond, hogy ha nem vagyunk elég gondosak - és sok tervező nem az - akkor a végén valami egyszerűsítőt, sterilet kapunk egyszerűség helyett. Hát a sterilitás az Eicihi II-re egyáltalán nem jellemző. Persze nem biztos, hogy minden értékét első pillantásra meglátjuk, de ez talán nem is baj, mert ez az egész arról szól, ami benne és mögötte van.

Közeli nézet

Az Eichi II 39 mm átmérőjű, 10,3 mm vastag platina tokot kapott zafír üveggel, amiben egy kézi felhúzós 7R14 spring drive szerkezet csücsül. Az elődben a számlapon még szerepelt egy járástartalék-jelző, ez immár az óra hátára került: az átlátszó hátlap alatt a szerkezeten látható. Így a funkció megtartása mellett sikerült a számlapot olyan egyszerűnek megtartani, amennyire csak lehet. Dokumentáció egyébként kizárólag japánul jár az órához, bár a a Seiko PR részlege a deployant.com óraportál kérésére készített belőle angol fordítást. (Az itt lévő Eichi képeket az SJX óraportál szíves hozzájárulásával közlöm. A gyártási folyamatról készült képek a Seiko tulajdonát képezik.)

És most a bemutatkozás után nézzük meg részletesen, mik is azok a belső tulajdonságok, amikben az Eichi II szépsége rejlik.

Bár a Seiko az Eichi II-vel kapcsolatban nem árulta el, hol készül az óra tokja, de gyanítható, hogy házon belül. Egy ismeretőben ugyanis az szerepel, hogy a Micro Artist Studio által készített minden óra összes fő részét Japánban a Seiko Shiojiri létesítményében gyártják, a polírozást pedig már a stúdióban végzik. Az óra tokját kézi munkával polírozzák hibátlanra, az alkatrészek közül pedig mindenekelőtt a hidak sarkait és a kövek foglalatát kell tökéletesre polírozni (szintén kézi munkával), hogy a szélekre eső fény torzítás nélkül kiemelje a fém természetes szépségét. A megfelelő polírozási technikához évek tapasztalatára és megfelelő szaktudásra van szükség. A rubinköveken átlátszó csapok tetejét szintén polírozzák. Mivel ezek a csapok változó vastagságúak, nagy ügyesség kell a megfelelő fényesség eléréséhez. Más óragyártóktól eltérően a Seiko a köveket sem külső gyártótól rendeli, hanem ezek is házon belül készülnek. (2018-ban megjelent az Eichi II-ből rózsaarany tokkal rendelhető változat is.)

A polírozáshoz a tárnics nevű növény szárított szárát használják. Ezzel lehet tartós és egyenletes fényességet kapni. Ezeket a szárakat használat előtt megfelelő hosszúságúra kell vágni, de ezt a növényt elég nehéz Japánban beszerezni. A stúdió a kutatás során jutott el a Hokkaido-ban lévő orvosi egyetemhez, ahol a növényeket gyógyszerként való felhasználás céljából termesztik. Innen származik a stúdióban használt szárított tárnics is.

Az Eichi II óralapja porcelánból készül. Ezt egy Nagano prefektúrában lévő gyárban készítik. Az anyagok 100% alundumból készülnek és ez a tény szebb fehérséget ereményez a hagyományos porcelán számlapokhoz képest. (Alundum: egy olvadt alumíniumoxidból álló anyag márkaneve, amely elsősorban csiszolóanyagként és tűzálló anyagként használatos.) Gyártás után a fényezett lapokat a stúdióba szállítják, ahol befestik és kiégetik őket. Ez az együttműködés teszi lehetővé, hogy egy eredeti textúra és jó minőségű végtermék jöjjön létre.

A számlapon csak egy CREDOR felirat és a rovátkák szerepelnek, ezek mind kézzel festettek. A stúdió festője három éves képzés után válik alkalmassá erre a munkára és különleges gondossággal festi minden egyes elemet, miután megfelelően kikeverte a színt és kiválasztotta a megfelelő ecsetet. (A festéshez használt lakk nagyon finoman szemcsézett anyagból áll, amint a kész órán ez nagyító alatt látható.) Mivel nyugodt munkakörülmények, nagyon erős koncentráció és jó technikai képesség szükségeltetik ennek a magas minőségnek az eléréséhez, naponta legfeljebb egy számlap festése készülhet el. A festéshez használt ecset hirosimai ecsetkészítőktől származik, akik minőségi kozmetikai ecseteikről híresek. A stúdióban dolgozó festő szakemberek személyesen keresik fel a céget és maguk választják ki a legmegfelelőbb ecseteket.

A mutatók készítése is a többi alkatrészhez hasonló gondossággal történik. Itt főként a megfelelő kék szín létrehozása a kritikus. A kékítés folyamata nagyjából 20 lépésből áll. Amikor a korábban tükörsimára polírozott acélt hevítik, egy oxidréteg képződik a felületén és ennek eredményeként jön létre a kék szín. Az oxidréteg színe függ a hevítés hőmérsékletétől és idejétől, ezek változtatása több különféle színt tud létrehozni. A kívánt mélykék szín csak egy adott pillanatban jelenik meg, ezért a munkalépést végző mester számára nagy gyakorlat és ügyesség szükségeltetik, hogy a lángból pont a megfelelő időpillanatban vegye ki a mutatót. A folyamat a páratartalom és hőmérsékletváltozások során fellépő színváltoztatások jelenségét használja ki, hogy szép egyenletes kék színt adjon. Az Eichi II-ben a csavarok is kékítettek.

A hátlapon át látható szerkezet hídjának gravírozását sárgára festik, ez első látásra talán kissé furcsa sárgaréz-érzetet ad, de hozzájárul a festményszerű összképhez. Az élek természetesen egyáltalán nem sorjásak, ami pedig még sok más high end szerkezetnél is előfordul néha.

Az alkatrészekből minden Eichi II Yoshifisu Nakazawa órásmester kezei között születik meg; ő szereli össze a munkatársai által elkészített alkatrészeket olyan folyamatok során, amiket kifejezetten a stúdióban fejlesztettek ki.

"Az Eichi II annak az eredménye, hogy a Micro Artist Studio-ban összeültünk és elgondolkodtunk azon, hogyan lehetne egy még jobb órát készíteni." - mondja Mr. Nakazawa.

Yoshifusa Nakazawa 1978-ban került a Seiko-hoz. Miután 3 évig tanult a cég technikai képzőközpontjában, megnyerte az 1981-es atlanta-i World Skills Olympics óraösszeszerelő és -javító versenyét. Azóta foglalkozik különleges órákkal. 2005-ben csatlakozott hivatalosan a Micro Artist Studio-hoz. Minden ott gyártott óra átmegy a kezei között és minden óra az ott jelenleg dolgozó 11 ember együttműködésének eredménye. A filozófiáját legjobban maga Yoshifisu Nakazawa tudja elmondani: "Bár ez a fajta egyszerű óra luxuscikk, nem hivalkodó. Ez nem egy olyan óra, amit divatkiegészítőként venne meg bárki is. Ezt azért veszik meg, mert a vásárló tisztában van az értékével. Néhány másik exkluzív óra célja, amelyek bőségesen tartalmaznak ékköveket meg aranyat, egyértelmű az első pillantásra. Egy egyszerű óra minősége azonban csak néhány ember számára ismert. Azért viselik, hogy megelégedéssel töltse el viselőjét és eleget tegyen a viselője saját mércéjének. Egy egyszerű óra ilyen. Az egyszerű óra másik szempontja, hogy az értéke állandó marad. A minőség nem változik az idővel. Akár 100 év alatt is megtartja az értékét, tehát örökül lehet hagyni gyerekeinknek, unokáinknak. Azt hiszem, egyik legjobb tulajdonsága, hogy hosszú ideig lehet szeretni."

A készítésről a következőket mondja: "Természetesen megtanítjuk az alapokat, a szabványokat és a munkafolyamatokat, amiket mind le lehet írni, de az órakészítésnek sok olyan szempontja is van, ahol a mesterember - magamat is beleértve - saját érzéseire és érzékenységére kell, hogy hagyatkozzon. Ezt nehéz szavakba önteni, tehát a legjobb, ha a tanítványok saját maguk tapasztalják meg. Nekik maguknak kell kifejleszteni és ápolni ezt az intuíciót."

Az elkészült órát csak nagyon közelről szemügyre véve láthatóak a rovátkák szabálytalanságai, amelyek elárulják, hogy ezeket kézzel festették. A szabálytalanságokban azonban itt az a nagyszerű, hogy nem is igazán szabálytalanságok. Ez itt nem hiba, hanem inkább annak a jelképe, hogy mindez egy szerves folyamat eredményeként jött létre. A mutatók hasonló módon nagyon egyszerűek de rendkívül finomak, hegyes csúccsal az óra és percmutatón és lekerekítéssel a másodperc mutatón, ami spring drive szerkezet révén egyenletesen siklik a számlap fölött. (Valahogy így) A felső kategóriás Seiko-k esetén általános módon a másodpercmutató egy picit meg van hajlítva a végén a számlap felé, ami csökkenti a parallaxis hibát. A másik végének félhold alakú kiképzése pedig vizuális ellenpontot ad a mutatók egyenességéhez.

Az órát megfordítva a zafírból készült hátlapon át láthatóvá válik a hibátlanul megmunkált spring drive szerkezet. Egyes kritikusok kevesellték azt, ami a szerkezetből látható, mert a két híd szinte mindent lefed, de azért így is pazar munkában gyönyörködhetünk, a két kis félkör ívű kivágáson át pedig mégiscsak megcsillannak picit a szerkezet kerekei. A már említett polírozott mélyedésekben ülnek a kövek és a kék csavarok is, amelyek így egy pici fókuszt is kapnak. És ha már a szerkezetre nem is kapunk nagy rálátást, azért itt van a rugóház jellegzetes és szép harangvirág-mintázatú kivágása (Shiojiri város szimbóluma), ami rálátást enged a rugóra, ez pedig eléggé szokatlan és egyedi tulajdonság.

Az előd

Érdemes pár szót ejteni az eredeti Eichiről is, már csak azért is, mert így láthatjuk, hogy mit tartottak módosítandónak a stúdió tervezői. Az első Eichi még egy kisebb, bizonyos tekintetben cikornyásabb előd volt. Eichi I-ként is emlegetik, bár a megjelenéskor természetesen nem volt I a neve után. Első pillantásra feltűnik, hogy hasonló kialakítású a két tokozás, a különbség mégis jelentős. Az Eichi főként a lekerekített formákról szólt és 7R08 jelű spring drive szerkezete 35 mm átmérőjű platina tokot kapott. Ez inkább még egy 50-es évekbeli karórára emlékeztet (ez volt a tervező szándéka is). Az Eichi II ezzel szemben nagyobb (39 mm átmérőjű), laposabb és letisztultabb; ez már a modern idők stílusában készült. Az Eichi koronájában még volt egy apró, kézzel festett Credor logóval ellátott noritake porcelán betét is, ez a második generációba már nem került be, a platina korona ott már csak gravírozott emblémát tartalmaz.

Az Eichi számlapját megnézve látható, hogy az Eichi II esetén minden nem föltétlenül szükséges dologtól megszabadultak: már csak a három mutató van és a CREDOR szó. A járástartalék-kijelző eltűnt (a hátlapra került), a Credor-embléma sincs már itt. A számlap mégsem lett üres vagy steril: a porcelán finoman szemcsézett szerkezete és a mutatók mély indigó színe az órát ugyanolyan lenyűgözővé teszi, mint az eredeti Eichi-t.

Az Eichi-ben a számlap ún. noritake porcelánból volt, ez egy japán manufaktúra, akik egyébként a japán uralkodói család számára készítenek porcelánt. A második generációban a Seiko már nem árulta el, pontosan kik készítik a porcelánt, csak annyit tudni, hogy valahol Nagano prefektúrában maps

készül, tehát egyértelműen nem noritake, mert ők Nagoya, Aichi prefektúrában maps

vannak. Az Eichi és az Eichi II festése között talán van egy picike előny az első generáció javára, az finomabban munkált, de ez csak nagyon közeli képen válik láthatóvá. (Az Eichi II számlapja a hírek szerint 4 mm-el vastagabb, mint elődjének, de ez az érték nekem valahogy túl nagynak tűnik.)

Az Eichi számlapjának van egy pici titka is, mégpedig hogy a 2, 4 és 7 számot matt fényű zománccal festették a tárcsára, amit csak akkor lehet észrevenni, ha a fény megfelelő szögben esik a számlapra. (Ez a Credorok esetén gyakran ismétlődő motívum és az egy nap alatt eltelt órákra valamint az egy héten belüli napokra utal.)

A Eichi szerkezete szintén spring drive típusú, bár nem kettő, hanem három hidat tartalmaz és azok metszett széle csak fele olyan széles, mint az utódban. Kereskedelmi szempontból pedig az utódnak van egy nagy előnye: az Eichi-től eltérően ez már nem korlátozott példányszámú, de ehhez sem olyan könnyű hozzájutni (és nem csak az ára miatt), ugyanis évente csak körülbelül 20 darab készül belőle. Az igény jelenleg így túllépi a termelést, ezért még ilyen magas árral is várólista van: a leendő tulajdonosoknak a Micro Artist Studio munkarendjétől függően az előjegyzés után akár egy évet is várniuk kell mire megkapják az órájukat. Ezért persze megéri várni.

Spring Drive 7R14

Az Eichi II egyik jellegzetessége a spring drive szerkezet. Ezt a technikát könnyű félreérteni, ha valaki nem ismeri, ugyanis a spring drive nem egy normál mechanikus szerkezet, viszont nem is kvarc: bár kvarc időzítővel szabályozott, nincs benne elem vagy kondenzátor. Spring drive szerkezeteket a Grand Seiko család is széles körben használ. Ez a technikát a néhai Yoshikazu Akahane dolgozta ki még a 70-es években amikor elkezdett dolgozni egy új ötleten. Az elképzelést sokat csiszolta, míg végül mintegy 600 modell, vázlat és prototípus után az 1998-as Baselworld órakiállításon jelent meg első ilyen szerkezettel szerelt óra, ami 1999-ben vált kereskedelmileg elérhetővé. (Íme egy oktató-animáció róla.)

Egy spring drive első látásra szimpla mechanikus szerkezetnek tűnik és ez nem meglepő, mert az is. A meghajtórotor, a rugó és a fogaskerekek azonosak azzal, amit szokványos automata mechanikus karórában találunk. Csak amikor a gátkerék felé nézünk, akkor látjuk a jelentős különbséget. Itt ugyanis nincs gátkerék. A fogaskerekek sorozatában az utolsó szokványos fogaskerék egy olyan kereket hajt meg, amit a spring drive terminológiája siklókeréknek nevez (glide wheel). Ez forgás közben nagyon kicsi elektromos energiát termel, amit aztán felhasználnak a kvarc időzítő egységben. A forgás emellett egy mágneses mezőt is generál, ami fékezőerőt ad a siklókeréknek, ezáltal vezérli a forgását. A mágneses mező erejét és így a kerék forgási sebességét kvarcoszcillátor biztosítja; ez a kerék másodpercenként pontosan nyolcat fordul.

A spring drive szerkezetek elsőre felismerhetők arról, hogy a másodpercmutató megszakítás nélkül siklik és ha az órát a fülünkhöz emeljük, nem hallunk tiktakkolást sem. Egy szokványos mutatós kvarcórában a másodpercmutató általában másodpercenként ugrik egyet, a mechanikus karórákban pedig akkor ugrik egyet előre, amikor a billegő kiengedi a gátkereket és lehetővé teszi a fogaskerék szerkezet előrehaladását.

Akkor most - kérdezhetnénk - a spring drive mechanikus vagy kvarc? Nos, valójában egyik sem. (Össze szokták téveszteni a szintén Seiko által fejlesztett kinetikus szerkezetekkel, amiben a felhúzórotor szintén hasonló egy automata mechanikus órában látotthoz. Ez a kinetikus szerkezetben viszont elektromosságot generál ami pedig egy akkumulátort tölt fel, nem pedig a rugót húzza meg. A spring drive mindkettőtől alapvetően különbözik.)

Az Eichi II egy szokatlan, kézi felhúzós Spring Drive szerkezetet használ (ilyen szerkezeteket a legfelső kategóriás Grand Seiko és Credor órák között találni). A 7R14 az eredeti Eichi-ben használt 7R08A továbbfejlesztése. A 7R08A-nak egy kicsit bonyolultabb híd-elrendezése volt és nem ródiummal bevont rézből készült, mint a 7R14, hanem alpakkából. A 7R14 egyik ritkán emlegetett tulajdonsága, amit a Seiko nyomatékvisszaadó rendszernek (torque return system) hív. Ez a teljesen felhúzott rugó után kapott szükségtelen nyomatékot tartalékolja és később újrahúzza vele a rugót. Ez hozzájárul az Eichi II viszonylag nagy, 60 órás járástartalékához (ez ugyan nem világrekord, de azért szép teljesítmény). Az elektronikusan vezérelt szabályozásnak köszönhetően az Eichi II havi +/- 15 másodperces járáseltérésre van hitelesítve, ami nagyjából napi fél másodperc. (A jó minőségű mechanikus órákhoz tartozó COSC minősítés nagyjából napi 10 másodpercet enged.)

A 7R14 ródiummal bevont szerkezete kicsit keményebb, hidegebb fényű, mint a 7R08A alpakka anyaga. Még ha a számlapon elsőre nem is tűnne fel a gondos megmunkálás és egyediség, itt azonnal. Az élek harmonikusan hullámzanak egyik saroktól a másikig, nagyon finoman cikornyásak, hogy kiemeljék a kövek szép eloszlását. Valószínűleg nagyon kevés karóra ad vissza ennyi szépséget ilyen aprólékos vizsgálat esetén és így már talán könnyebb megérteni, miért készül belőle évente csak körülbelül 20 darab.

Nem meglepő, hogy az Eici és Eichi II órákat nagyon gyakran Philippe Dufour Simplicity-jéhez hasonlítják. Philippe Dufour egy svájci órásmester, aki szintén teljes egészében kézzel készített órákról híres, csak nála annyi a plusz specialitás, hogy az ő óráit egyedül ő maga készíti az utolsó fogaskerékig. Nos Dufour a csiszolási technikákról bizony tanácsokat adott a Micro Artist Studio-ban dolgozóknak és Yoshifisu Nakazawa bevallotta, hogy mindkét Eichi-t közvetlenül a Simplicity inspirálta. A hidak anyaga ezeknél láthatóan egyenletesre csiszolt, ami eltér Dufour Simplicitijének hullámos csiszolásától, viszont nem kevésbé finoman és tisztán van kidolgozva.

Az Eichi II egy egyszerű, mélyfekete urushi lakkozott fadobozban érkezik, aminek praktikus elrendezése van: jobb oldalon található az óra, bal oldalon pedig egy kis tároló van a hozzá tartozó kiegészítőknek. A fekete doboz kinyitáskor éles kontrasztot ad az óra élénk fehér porcelán számlapjának. A szíj szokatlan, mélykék színű, ami tökéletesen illeszkedik a festés és a mutatók kékjéhez. A részletekre odafigyelés még a platina csatnál is megfigyelhető, ami két különféle platinaötvözetből készül. A karóráknál szabványos 950-es platinából (ami 95% tisztaságú), és 900-ast is használnak itt (90%-os tisztaságú) azok másféle keménysége és strapabírása miatt, mert a csat különböző összetevőinek eltérő fizikai tulajdonságúnak kell lenni.

Végszó

A Seiko Credor Eichi II nem mindenki órája. Csak a nagyon tradicionális gyűjtő számára bír igazi jelentőséggel és értékkel. Az óra elegáns, egyszerű és csodaszép, de csak azok fognak érdeklődni iránta, akik ismerik és valamennyire értik az óragyártás apró szépségeit.

A Seiko szerint az Eichi bölcsességet jelent, ami egy órára vonatkoztatva eléggé súlyos dolognak tűnik, itt mégis lehet benne valami. Ennek a fizikai tárgynak a képessége, hogy megtestesítse a készítő mesteremberek tudatosságát azt hiszem az óragyártást olyan magas szintre emeli, ami kiemeli a hagyományos luxuscikkek közül.

Specifikáció

Garancia: 2 év (én mondjuk egy ilyen értékű karóránál élettartam-garanciát várnék)

Megvásárolható: Credor családot tartó üzletekben 2014. október 10. óta


35 köves 1967-es automata Grand Seiko 6245-9000	37 köves modern automata Grand Seiko SBGJ017G


Egy középkategóriás kvarc Seiko Credor 8J80-7000	Kvarc Seiko Credor Signo GCAZ057. Itt már különálló márka a Credor és saját emblémát is kapott


Credor Spring Drive Sonnerie	Credor Signo

Credor Fugaku Tourbillon Limited Edition eleje és háta. Bár ez a cikk nem az árakról szól, azért megjegyzem, hogy a 8 darab valaha gyártott Fugaku egyik példányáért a szerencsés vevőnek 462 000 dollárt kellett kifizetni. A díszítések esetenként a milliméter tizedrészének megfelelő részletességgel készültek és természetesen kézi munkával.