Kockák a négyzeten

1970

Ebben az évben megjelennek Európában is a színes fogaskerekek (801 Gear Set), habár az európai és amerikai fogaskerekek között van némi kialakításbeli különbség. Itt jobb oldalon látható a saját 801-es készletem. Az összerakó itt is a korszak módszereit alkalmazza; több lehetséges építményt is bemutat, nem túlságosan elaprózva azok építését, de nagyjából a fele már arról szól, hogy mit lehet kihozni a készletből, ha megveszük mellé a több inkarnációban is megjelent legómotort is.

Ekkor elsőként jelennek meg a legóban kórházakkal kapcsolatos készletek is, ilyen a két új mentőautó (338, 600), ami már a kis méretű kereket is alkalmazza. A kórház mellett ekkor jelenik meg először az 50-es évek vége óta tűzoltóság (347) és megkapjuk a Lego történetének második és harmadik, épített tűzoltókocsiját is (602, 620). A képen az én kiváló állapotú 347-es készletem doboza látható. A tűzoltóságban jelenik meg újra a létra, ami 1979-ig 14 készletbe is bekerül (ez két elemből áll, három elemes hosszabb méretű egy évvel később jön). 347

Elsőként kerül dízelmozdony a legóvonatok közé (723). A Samsonite kínálatában megjelenik egy érdekes kísérlet, a távvezérelhető autó (311), amit ugyan vezeték kötött még össze a vezérlővel, de azon már egy kormány is helyet kapott, amivel a speciális autó-alaplapban lévő kereket lehetett elfordítani a kívánt menetiránynak megfelelően. A távirányító és az alaplap kiegészítő készletben is megjelent Észak-Amerikában (312). És mindezeken kívül egy másik fontos készlet is megjelent: a legó első vára. Igaz ugyan, hogy a Lego még a fajáték-korszakban készített fából is várakat, de ez nem tartozik történetünkhöz. Várat egyébként már egy 1959-1960-as nagykereskedelmi katalógusban is lehetett látni, összeragasztott bemutató darabként vehették meg a kereskedők. Ez a vár egy 1961-es brit hirdetésben is feltűnt. Az első Idea Book-ok is tartalmaztak vár-ötleteket. De az első, hivatalosan is elérhető várra 1970-ig kellett várni.

Ezt a várat sem lehetett ugyan külön készletben megvenni, viszont a Weetabix zabpehelygyártó cég promóciójában lehetett rendelni, ezért még külön számmal sem rendelkezett (a történelem a 00 számot adta neki utólag). Akit esetleg érdekel egy régi Weetabix-reklám, itt láthat egyet. A cég a kockákat és az összerakót egyszerű, jelöletlen kartondobozban küldte a vásárlóknak. A Weetabix vár még nem minifig-arányú volt, azonban kialakításában, formájában semmivel sem maradt el a legó tévesen "elsőként" ismert "sárga várától" (375, ez majd 1978-ban jelenik meg). Egyéni vélemény ugyan, de nekem formájában, színvilágában és kialakításában sokkal jobban tetszik annál, de persze játszhatóságban nem veheti fel a versenyt a nagyobb kialakítású, minifigekkel, lovakkal, szétnyitható formával rendelkező 375-től. Ebben persze az is közrejátszhat, hogy én is egy Weetabix vár tulajdonosa vagyok. (Sajnos összerakó nélkül, habár a fórumokon úgy hírlik, az összerakót ez esetben valamilyen nagyon gyenge minőségű papírra nyomtatták, talán ez lehet az oka, hogy manapság szinte lehetetlen már ilyet találni.) Az itteni képen látható brit zászló valószínűleg nem volt része az eredeti készletnek, az összerakón sem szerepel. Ilyen várat összeragasztva a brit forgalmazók is kaptak annak idején a nagyobb boltokba bemutató darabként. A Lego egyébként nagyon sok promóciós készletet gyártott más cégeknek már 1955-től kezdve, de a Weetabix készletek sorozata talán a legigényesebb ezek közül. Igen, sorozat, hiszen a 70-es években több is megjelent, de mindről majd szót ejtek a maga idejében.

De ugorjunk át egy picit a tengerentúlra. A Samsonite-nál a jelek szerint nem volt olyan szigorú minőségellenőrzés, mint Európában. Az elemeket először a kanadai Ontario tartományban lévő stratford-i gyárban készítették, bár volt a cég detroit-i bútorgyáránál is egy nagyobb mintabolt. 1965 áprilisában megnyitottak egy második gyárat a colorado-i Loveland-ben, ahol már csakis legót gyártottak. Az európában megszokott minőség hiánya látható a kockák kidolgozásában, a LEGO felirat összevisszaságában, de a cég a jelek szerint még néhány, a dánok által már kiszuperált öntőformát is újrahasznosított. Erre az utal például, hogy a négyzetes aljú lapokat Európában már 1963-ban leváltotta a körmintás változat, az Egyesült Államokban forgalomba került Samsonite készletekben viszont még 1972-ben is lehetett ilyeneket találni. Az 1x6-os és 1x8-as gerendák belsejében Európában már 1964-től kezdve megjelentek a merevítő rudacskák, a régi üreges aljú változatot viszont még 1972-ben is meg lehetett találni a Samsonite készleteiben. A legóval foglalkozó fórumokban azt pletykálják, hogy a dán Lego eladta a leselejtezett öntőformákat a Samsonite-nak, amire az utal, hogy néha egy elemen két különféle karaktertípussal is szerepel a LEGO felirat, vagy éppen nem is egyforma irányba néznek. Ilyen például a bal oldali kép is, ahol valószínűleg utólag próbálták a formát módosítani úgy, hogy azért a Samsonite-féle felirat is legyen néhány bütykön.

1970-ben Észak-Amerikában a következő új kiegészítő elemcsomagok jelentek meg: 441, 442, 443, 444, 445, 446, 447, 448, 449. Ekkor jelent meg - igaz, szintén csak Észak-Amerikában - az első, utat tartalmazó 50x50-es alaplap (078), minden mai út-alaplap őse. Ezt 1970-1971 között forgalmazták és a szintén Samsonite 367-es és 271-es készlet mellett külön is meg lehetett vásárolni. Érdekesség, hogy kiskereskedelmi katalógusban ez az alaplap soha nem jelent meg, csak a viszonteladóknak szánt nagykereskedelmi katalógusból ismert. Bizonyos fórumokban azt lehet olvasni, hogy a 367-es készletet két dobozban árusították, egyik tartalmazott minden kockát, a másik pedig csak az alaplapot. Ez a lap az amerikai Kraft Foods Velveeta sajt promóciójában is megjelent, amely promóciós katalógus a fenti két készletet csak No.4 és No.5 néven emlegeti. (Ezeket levélben lehetett megrendelni.) Ez a két készlet ma már használtan is szinte beszerezhetetlen és csak a fanatikus gyűjtők ismerik. (Meg most már a kedves olvasó is.)

Ekkor jelent meg az egyik legegyedibb Lego készlet is Észak-Amerikában, mégpedig a 157 Four Car Auto Transport Set. Ezt a Samsonite kifejezetten a Sears kiskereskedelmi áruházláncnak csinálta és tartalmazott egy kétszintes autószállító kamiont és négy 1:87 arányú kisautót. Akik levélben rendelték, azok jelöletlen kartondobozban kapták, de a boltokba szánt változat természetesen kapott egy szép dobozt is. A készlet létrehozásának egyik oka az volt, hogy a Samsonite kiszórja a még meglévő 261-268 számú 1:87-es arányú kisautóit. Viszont a kísérlet túl jól sikerült ugyanis a szerződés 1970-re és 1971-re szólt a Sears-szel, de a készlet túl hamar kifogyott, ezért a Samsonite a későbbi készletekbe már a Brit Minix gyár autóit használta fel, akárcsak az 536-os készlet esetén. Természetesen ahogy az lenni szokott, a dobozterveket itt sem igazították hozzá a változáshoz.

Ekkor jelentek meg a korábbi szép, de gyakorlatilag kétdimenziós fákat leváltó új, granulátumból álló fák és bokrok. Európában hamar leváltották a régi típusú fákat, de a Samsonite még 1971-1972-ben is adott el régieket. A granulátumból kétféle típus volt, elsőként 1972-ig nagyobb szemcsékből álltak a növények, majd 1972-től 1974-ig kisebbekből. Ezek a fák és bokrok nagyon jól néztek ki és előrelépést jelentettek a korábbi sematikusabb növényekről. A gyártásuk valahogy úgy történhetett, hogy egy fröccsöntött váz köré öntötték a forró granulátumot és amikor kihűlt, akkor adta a jellegzetes formáját. Azért voltak mégis ilyen rövid életűek, mert a Lego rájött, hogy a gyerekek leharapdálják az apró szemcséket a fákról. Egyébként a dobozokon még azután is láthatóak voltak ezek a típusú növények, amikor azokban már az új, modern típusú fenyőfákat lehetett találni (a kör alakú gyümölcsfa majd csak a 70-es évek végén lép színre).

A valaha kiadott készletek között kevésnek van olyan összetett története, mint a 236-os garázsnak... ha van egyáltalán! Felbukkant már ez a készlet a történetünk során, de most összefoglalom a teljes életútját, ami épp 1970-ben ért véget. Azért is érdekes ez a készlet, mert a Lego dobozkáosz állatorvosi lova, a fejezet elolvasása ezért csak erős idegzetűeknek ajánlott, akit eddig nem riasztott el a Lego készletek káosza az itt most a legnagyobb próbát kell, hogy kiállja.

A legó garázs ötlete egészen 1953-ig nyúlik vissza. A jobb oldali kép egy Mursten kockákból álló garázsban parkoló 1:43 arányú Chevrolet kisteherautót ábrázol. Ez a kép még csak illusztráció volt és egy 1953-as brosúrában jelent meg. 1955-ben jelent meg aztán konkrét garázskészlet, ami egyúttal már a rések nélküli kockákat használta, réses 1x2-es kockákat csak a korabeli garázsajtóhoz kellett alkalmazni (erről már volt szó a történetünk első részében). Ez a készlet 1236-os számot kapott és Dániában, Norvégiában, Svédországban jelent meg a Town Plan sorozat részeként. Tégla-alakú doboza volt, amiben ömlesztve voltak az elemek. Ahogy majd látni fogjuk, téglatest dobozos változat 1955-1970 között összesen ötféle változatban jelent meg. Főként fehér, de néha piros alaplappal volt kapható. Bár ránézésre talán nem egy érdekes készlet, de vegyük figyelembe, hogy ez a Town Plan-hez tartozott, tehát nem önmagában, hanem egy városkép részeként kell igazából elképzelni.

Ez az első, 1236-os számú változat dobozának eleje és háta. Ezt a típust 1955-től 1958-ig gyártották. Bár a dobozon van egy Esso Service felirat és egy teherautó, ezek nem voltak részei a készletnek. A svéd doboz oldalán "System i lek", a dán változatén "System i leg" felirat volt, egyébként a többi részük megegyezett. Ez a legkorábbi verzió még külön papír útmutatót is kapott, ezt láthattuk az első részben.

1956-ban megkezdődött a német, 1957-ben pedig a svájci, holland, belga, osztrák és portugál forgalmazás is, és ekkor kapott egy új doboztervet, ami 1956-1958 között volt forgalomban. Ebben már újratervezett garázsajtó jelent meg, így nem kellett hozzá a résekkel ellátott kocka, valamint már olyan kockákat használt, ahol a bütykökön megjelent a Lego felirat.

Ezt a doboztervet 1958-1960 között forgalmazták és valamennyire nemzetközivé tették, így számos európai országban tudták forgalmazni (a képen az eleje és háta látható), bár valójában nem minden országban jelent meg, mint amihez van felirat a hátán... Ez volt az egyetlen tégladobozos verzió, amiben a kis méretű legóablakok és 1x2-es átlátszó kockák voltak.

Az első lapos dobozos verziót 1958-1959 között Dániában és Norvégiában 1236 számmal, 1958-1959 között Portugáliában, Olaszországban, Hollandiában, Belgiumban és Luxemburgban 236 számmal árusították. Az építési útmutató a doboz tetejében volt és ehhez járt egy kis VW busz is amellett, hogy ebben az elemek szépen kartonpapíros keretben feküdtek. Ez volt az első változat, ami már a kis méretű ablakokkal jött.

A második lapos dobozos verzió 1959-1960 között készült 236-os számmal. Dániában, Norvégiában, Finnországban, Hollandiában, Belgiumban, Luxemburgban, Olaszországban és Portugáliában forgalmazták. Az útmutató immár színes volt a doboz tetejében.

Ezt a lapos dobozos verziót 1960-1965 között forgalmazták Dániában, Hollandiában, Finnországban, Belgiumban, Luxemburgban, Olaszországban, Portugáliában, Nagy-Britanniában, Írországban és 1962-1965 között Ausztráliában. Érdemes megjegyezni, hogy a "LEGO" feliratos gerendát, ami több készlet dobozán megjelent, valójában soha nem lehetett a dobozban megtalálni, ez csak azt a gerendát jelképezte, ami valójában a helyi nyelven festett feliratot tartalmazta. Norvégiában például Garasje, Finnországban Huolto, más országokban pedig Garage.

Itt visszatértünk a tégladobozos verzióhoz. Ezt a változatot (a képen előlapja és hátlapja látható) 1960-1967 között Németországban, Ausztriában, Franciaországban, Svájcban és Svédországban forgalmazták, 1966-1967 között pedig Dániában, Norvégiában, Finnországban, Hollandiában, Belgiumban, Olaszországban, Luxemburgban és Portugáliában. Ebben újra a nagyobb, 1x6x2-es ablakok voltak és nem tartalmazott 1x2-es átlátszó kockákat.

Az utolsó változatot 1968-1970 között forgalmazták egész Európában. Itt már szürke alaplapot és garázskeretet kapott.

Ez akárhogy is számolom, 8 különböző doboztípus egyetlen, 60 elemes kis készlethez. 1958-1960 között ráadásul volt olyan időszak, amikor egyszerre 4 változat is elérhető volt különféle európai országokban. A szép kialakítás és a plusz kisbusz miatt a lapos dobozos verziók ára általában sokszorosa a tégladobozosokénak a használtpiacon, de persze a legkorábbi tégladobozos verziók ára is ugyanolyan magas. Észak-Amerikában sosem forgalmazták egyik változatot sem. 1970-ben a 236-os készlet eseményekben gazdag élete végetért, 1971-ben pedig új típusú garázsrendszert vezettek be a 348-as készlettel, ami itt látható a jobb oldalon.

1971

1971 az elemek szempontjából azért nevezetes, mert ekkor jelentek meg a boltíves gerendák (brick, arch) és a 33 fokos lejtős elemek (slope). Ez utóbbiak elsőként 3x2-es, 3x4-es illetve 2x2-es és 2x4-es csúcselemként. A lejtős elemek ekkor kiegészítő készletként nem voltak kaphatóak (az majd csak 1973-ban jelenik meg 935-ös számmal), viszont azonnal utat találtak három készletbe: a 349-es, 350-es, 351-es épületekbe. A boltívek pedig a Minitalia készletek mellett a bal oldalon látható szépséges 350 Spanish Villába.

1971-re a Lego úgy döntött, hogy újra leágaztatja a termékvonalát (ha még a Samsonite nem lenne elég), mégpedig a távoli, vadregényes Olaszországban. Ekkor jelent meg a Minitalia termékvonal. Ezek a készletek csak Olaszországban voltak elérhetőek 1971 és 1976 között. Az általános vélekedés szerint azért történt így, mert az olasz parlament korlátozta a külföldi építőjátékok importját, így a Samsonite-hoz hasonlóan a Lego licencelte egy külön gyáregységnek a kockákat Olaszországban, ahol kifejezetten a helyi piacra gyártották a helyi készleteket. A Lego erről a történetről nem túl bőbeszédű a honlapján és újabban egyes fórumokon elkezdtek kételkedni ennek a történetnek a hitelességében. Egyrészt már 1970-ből is létezik olyan katalógus, ami említi a Minitalia készleteket, vagyis ez valószínűleg nem 1971-ben, hanem egy évvel korábban megjelent (a Lego hivatalosan 1971-et említ, maradjunk mi most mégis a hivatalos dátumnál). Másrészt voltak, akik utánanéztek a kérdéses törvénynek és nem találták nyomát, sőt még az is felmerült, hogy ezeket az elemeket nem is Olaszországban, hanem egy Billund melletti kisvárosban gyártották. A dobozokról hiányzik a származási megjelölés, pedig ha Olaszországban készültek volna, akkor biztosan rájuk kerül a "Made in Italy" felirat. És elég sok korabeli olasz Lego katalógus is fennmaradt, ami nem a Minitalia készleteket tartalmazza, ez pedig arra utal, hogy nem volt importkorlátozás és ezeket a készleteket a normál legóval együtt forgalmazták Olaszországban. (Még a katalógusokat is Németországban nyomtatták.)

A másik furcsaság pedig, hogy 1970-ben Japánban is megjelent egy Lego leszármazás OLO néven, amit szintén a dán Lego gyártott és ezt is a normál készletekkel együtt árusították Japánban. Ennek a gyakorlatnak sem ismert az oka, de talán mindkét esetben az lehet, hogy a legó eladása ezekben az országokban nagyon gyatra volt és a cég úgy próbált úrrá lenni a helyzeten, hogy olyan termékcsaládot árusított, ami úgy nézett ki, mintha helyben gyártották volna. Ráadásul Olaszországban a Lego valamiféle luxusjátéknak tűnt és egy olcsóbb, gyengébb minőségű változatot vélhetően többen megvettek. Ezt a gyanút az is erősíti, hogy az OLO és a Minitalia elemek ugyanazokat a jellegzetességeket mutatják. (Az olcsóság érdekében a Minitalia sorozatban még olyan ház is megjelent, amelynek lejtős elemek helyett kartonpapír volt a teteje, akárcsak a rég elfelejtett Kiddicraft építőkockánál). Egyik fórumos hozzászóló még azt is állítja, hogy az apja a Billundtól nem messze fekvő Koldingban lévő gyárban dolgozott, ahol ilyen Minitalia elemeket gyártottak. Az alábbi régi OLO katalógusoldalon még OLO-Godzilla is látható.

A Minitalia elemek alapanyaga nem a normál ABS, de nem is CA, hanem valami olcsóbb, gyengébb minőségű anyag. A normál elemekhez képest a legjelentősebb különbség az, hogy hiányzik a "LEGO" felirat a bütykökről, amelyek mind felülről üregesek, akár majd a Technicnél lesz. Alul pedig a csövecske helyett legtöbbször X alakú merevítője van. Ez utóbbi az OLO család jellemzője is, bár azoknál a bütykökben K betű látható, de ennek jelentése ismeretlen. Az 1958-as szabadalmi igénylésben a Lego nemcsak a csövecskés, hanem az X alakú merevítést is szabadalmaztatta és az OLO és Minitalia sorozatban is látható volt a Pat. Pend. felirat az elemekben (néha megcserélve, Pend. Pat. változatban). A Minitalia esetén találkozhatunk deformálódott elemekkel is, de ez nem feltétlenül a környezeti hatások miatt van, mint a cellulóz-acetát esetén, hanem a gyenge gyártási folyamat miatt; valószínű, hogy az elemeket még túl melegen lökték ki a fröccsöntőgépből és hűlés közben hajlottak meg. Az OLO esetén viszont már nem találkozunk minőségi problémákkal. Ezeket már eleve ABS-ből gyártották és a fröccsöntés minőségével kapcsolatban se merülhet fel kifogás, sőt egyes vélemények szerint az OLO-ban voltak a Lego által valaha gyártott legjobb minőségű elemek. A japánok silány minőségű játékot nem vettek volna meg. (A képen kék színű az OLO, a másik kettő a Minitalia kocka.)

Az OLO és Minitalia elemek típusa közötti legnagyobb különbség az ablakokban mutatkozik. Az OLO visszamegy a klasszikus ablakokig/ajtókig "üveg" nélkül. (Csak kétféle ablaka van.) A Minitalia ablakai és ajtói viszont a panorámaablakot kivéve teljesen újak (a képen láthatóak ablakok és más Minitalia elemek, valamint új, 33 fokos lejtős elemek). Az 1x6x3-as üveg nélküli panorámaablaka hasonló a korszak ablakaihoz, viszont ennek két oldalon 6, középen pedig egy nagy szegmense van. A kisebb Minitalia ablak és ajtó viszont teljesen új volt, sőt ezek tekinthetők a prototípusainak az 1978-ban megjelenő új 1x4x5-ös ajtónak és 1x4x3-as redőnyös ablaknak. Az egyetlen különbség, hogy az ablaknak itt még 12 szegmense volt a két kinyíló tábla helyett.

A Lego két sorozatban 21 Minitalia készlet gyártott az évek során. Az első sorozat 1971 tájékán jött (és ebben van több készlet), a másik pedig 1976 környékén. A második egy kicsit eltérő, mert ezeken a dobozokon már nincs "Minitalia" felirat és az elemek sok esetben normál Lego elemek, csak az ajtók és ablakok Minitalia típusúak. A Minitalia manapság eléggé ismeretlen, ez talán a gyengébb minőségű elemeknek is köszönhető, de ömlesztett - főként Olaszországból származó - csomagokban még találni innen származó elemeket. Az OLO pedig ha lehet, még ismeretlenebb, ebből pedig csak négy készlet jelent meg 25, 50, 75 és 100-as számmal, bár OLO néven számos kiegészítő elemkészlet is kapható volt Japánban.

1971-ben irdatlan mennyiségű kisautó is megjelent a Legoland sorozatban (a 374 Fire Engine készlet pedig elsőként kapta meg a hosszú, 3 elemes létrát is), talán még soha ennyi nem korábban. Emellett a régi arány vetett még hullámokat 1971-ben is a 648 Shell Service Station példájában, ami teljes egészében a Town Plan vonalba illeszkedett. Ekkor jelent meg a Lego Homemaker termékvonal is, amit a cég kifejezetten a kislányoknak tervezett. A téma 1982-ig élt, ezalatt 32 készlet jelent meg. A nagyobb készleteiből (150-447 elem) főként szobabelsőket lehetett építeni, mint például konyha, nappali, fürdőszoba és hálószoba, a kisebb készletekből (23-150 elem) pedig háztartási berendezéseket, asztalt, fotelt, televíziót, nagypapa óráját, pianínót. Volt azonban ezeken kívül osztályterem, szépségszalon, orvosi rendelő is. Az első készletekben még egyáltalán nem voltak figurák, az első figurák 1974-ben jelentek meg, ekkor még a régi minifig-kezdeményeket lehetett ezeknél megtalálni, amelyeknél a törzs nagy részét elemekből lehetett építeni. A minifigek 1978-as megjelenése ezt nem váltotta le, még az utolsó, 1982-es készlet (5235 Schoolroom) is ezeket a régi figurákat tartalmazta. A képen itt az 1979-es 261 és 269-es készletek láthatóak (a 261-es számot ugyanebben a témában az első, 1971-es készletben is felhasználta a Lego). A Homemaker téma kapott néhány speciális elemet is már rögtön az induláskor, mint például a polcos szekrények, fiókok, tűzhely vagy épp mosdótál.

A Lego a Homemaker vége után az évek során még több speciálisan kislányoknak tervezett sorozatot is megjelentetett, ezek:

1972

Új Legoland autók gurulnak ki a Lego gyárkapun és újabb 4,5 V-os vonatok is jönnek ebben az évben. És 1972-ben indult egy máig is tartó téma, amely a még régebbi tűzoltós témakör mellett azóta is alapvető a Lego berkeiben: megjelent az első rendőrség rendőrautóval és egyből helikopterrel (354 Police Heliport). Ebben jelent meg elsőként a helikopter rotor tartó elem és az arra illeszkedő propeller rész, valamint az 1x8-as méretű lap. (Egy kiváló állapotú készlet dobozzal és összerakóval az én gyűjteményemben is van. - A szerk.) A régi Town Plan majdnem feltámadt a 355-ös készletben, amely újra karton utcarajzot tartalmazott, sőt utcarajzot lehetett külön is vásárolni a 359-es Environment Plate készletben. De ezek már a nagyobb, majdnem minifig-arányhoz illeszkedtek, nem tértünk vissza a régi pici Town Plan méretekhez. Az Egyesült Államokban pedig nagyon lényeges dolgok történtek, érdemes erről néhány szót ejteni.

A 60-as évek végére a Samsonite forgalma jóval a legóé mögött volt és rájöttek, hogy a játékipar igazából nem is nekik való. Utóbb egy Samsonite felsővezető egy interjúban el is ismerte, hogy nem jól kezelték a Lego készletek forgalmazását. Az észak-amerikai forgalom a Samsonite alatt mindig csak töredéke volt a Nyugatnémet forgalménak, ami akkoriban a Lego legnagyobb piacának számított. Emiatt aztán a két cég kapcsolata is megromlott, Godtfred pedig rájött, hogy a Lego immár önállóan is képes fellépni az észak-amerikai piacon. Ezért úgy döntöttek, hogy visszavonják a licencet, ez pedig végül pereskedésbe torkollt. A Samsonite először drasztikusan visszavágta a kiskereskedelmi kínálatot. 1970 volt az utolsó év, amikor a szokványos Lego készleteket és katalógusokat még gyártották, utána folyamatosan csökkent a kínálat. Az utolsó, 1972-es katalógus már csak 8 különböző készletet tartalmazott (5 készlet és 3 kiegészítő csomag), mindet egyszerű dobozba csomagolva, ami ráadásul jobban kiemelte a Samsonite márkát, mint a Lego-t. A fennmaradó raktárkészletet pedig még nagyobb készletekké olvasztották össze. Az öt utoljára forgalmazott amerikai készlet:

A marketing persze akkor is marketing volt, íme egy katalógusoldal az öt utolsó készlettel (egy 576 elemes Standard Set eredeti elemekkel és dobozzal az én gyűjteményemet is ékesíti - A szerk.):

Bár a hirdetés azt állítja, hogy "fejlett termelési rendszerünk segítségével képesek vagyunk ellátni a fogyasztókat közel dupla elemszámmal alacsonyabb áron", ez nem igaz. Ehelyett azt csinálták, hogy mikor már ezek a készletek is kifutottak, az 1973 augusztusi licenc megszűnés előtt összeszedték az összes meglévő nyersanyagot és irdatlan nagy csomagokat gyártottak belőle: 900 és még 1300 darabosakat is. Ezeket azért adták olcsón, mert ki akarták pucolni a fennmaradó ABS-alapanyagot és legyártott raktárkészletet. Néhány, mint például a sárga szín, már 1972-ben elfogyott. A '72-'73-ban megjelenő 695-ös kiegészítő csomagból például alig találni két egyforma tartalommal rendelkezőt. Sárga elemet ezek már szinte egyáltalán nem tartalmaztak és sima műanyag dobozban voltak. A Samsonite láthatóan nem foglalkozott semmivel, csak meg akart szabadulni az egésztől.

1972-ben a Lego végül visszavette az előállítási és disztribúciós jogokat az Egyesült Államokban. A megegyezés részeként a Samsonite Kanadában továbbra is árult készleteket és a Lego 1989-ig díjat fizetett nekik. A Samsonite lehetőséget kapott rá, hogy megszabaduljon a maradék raktárkészletétől; ezeket 1974-re teljesen kipucolták. 1977-re pedig a Lego sikeresen újra meghódította az amerikai piacot, ami átvette a némettől a Lego legnagyobb piaca kitüntető címet. (Bár a legtöbb fajta készletet addig és azóta is mindig Európában árusították. Fórumos pletykák szerint egyébként az Egyesült Államokban az ország méretéhez képest jóval kevesebb régi legó gyűjtő van, mint Európában és sok régi fennmaradt észak-amerikai készlet már európai gyűjtőkhöz vándorolt az évek során.)

Bár a licenc 1972-ben visszakerült a legóhoz, a cég 1971-1980 között mégis eltérő készletszámokat használt az Egyesült Államokban, mint a világ többi részén. Ennek okát sosem fedték fel.

1972-ben indult el a kis méretű repülőgépek sorozata a 1550 Sterling Super Caravelle és 609 Aeroplane készlettel is. Ez a sorozat 1978-ig sokféle pici repülőgépmodellt hozott és ebben jelentek meg elsőként szárny-elemek és kis méretű tengely nélküli kerekek.

1973

Ebben az évben is újabb termékvonal születik: megjelennek a legóhajók a speciális hajótest-formákkal. A hajók nem csupán modellek: mivel tőkesújt is mellékelnek a készletekhez, akár vízben is játszhattak velük a gyerekek, a katalógusok is így reklámozták a készleteket. (Bár 1968-ban már volt egy 343-as számú vasúti komp, de az "igazi" legóhajók éve 1973.) Jobbra látható a 311-es, lent pedig a nagyobb, 312-es készlet dobozával és a tőkesúllyal. hajotest

Tőkesúlyból egyébként kétféle, de lényegében azonos típus jelent meg, az egyik 1973-ban, a másik 1976-ban. Maga a hajótest egyébként három üreges, de egybeépített elemből állt, a fedélzeten bütykökkel. A középső elemből (ami a képen látható) bármennyit lehetett egymás után pakolni, így a hajók hossza változtatható volt. Az úsztatható hajók 1985-ös megszűnéséig gyakorlatilag minden modell ezt az elrendezést használta, legfeljebb a matricázás vagy a szín változott. 1973-ban egyébként megjelent néhány európában egy évvel korábban már kiadott készlet Észak-Amerikában is, természetesen más számokon.

Ebben az évben a Lego lakások elsőként kapnak nyitható ajtót, bár ez 1975-ig csak Basic Set-ekben jelenik meg. És ami számunkra fontos dátum: ekkor kezdődik meg a magyar forgalmazás.

A Lego Samsonite története Kanadában máshogy alakult, mint az Egyesült Állmokban. 1973-ban a Beatrice Corporation nevű multi felvásárolta az észak-amerikai Samsonite-ot. A Beatrice-nek tejesen öszefüggéstelen, zagyva árukínálata volt. 1986-ban aztán egy wall street-i brókercég, a Kohlberg Kravitz & Roberts újra kivásárolta a céget a Beatrice-ből, tehát a Samsonite újra önálló lett. Előtte azért még értesítették a Lego-t, aki 1985-ben a kanadai Samsonite licencét visszavásárolta a KK&R-től. Kanadában tehát a Samsonite egészen 1985-ig gyártott legót, majd 1986-ban újra független lett és onnantól kezdve végleg abbahagyta a gyártást. 1973-ban tehát még javában jelentek meg Kanadában Samsonite Basic Set-ek, mint a 8 új Basic Set is, amit egyszerűen 1-től 8-ig számoztak.

Miután az Egyesült Államokban a Lego visszavette a licencet a Samsonite-tól, különböző készletszámokat kezdett használni azon a piacon, mint a világ többi részén. A London Bus készlet például 760-as számmal jelent meg az Egyesült Államokban és 384-gyel a világ többi részén. Hogy ennek mi volt az oka, sosem derült ki. Egyes találgatások szerint talán így akarták megakadályozni, hogy a kanadai Samsonite készletei utat találjanak az Egyesült Államokba. Ugyanakkor volt néhány olyan készlet, ami azonos számmal jelent meg mindkét országban. Ilyen volt például a 190 Farm Set (ezt máshol nem is árusították) és az 575 Coast Guard Set, ezt a világ többi részén korábban már 369-es számmal is kiadták. A külön számozásos gyakorlat 1980 körül szűnt meg.

A 311-es készlet összerakási útmutatójából való ez a két ábra, amely bemutatja, hogy hogyan lehet használni a tőkesúlyt vagy víz hiányában a kerekeket.

Ebben az évben jelent meg a ma is ismert Lego embléma, amin azóta csak egy pici változást eszközöltek, hogy jobban illeszkedjen az internetes felülethez, de lényegében azóta sem változott. A továbblépés előtt azonban ismét időzzünk el egy olyan témán, amiről eddig még nem volt szó, pedig ez is lényeges témakör: ez a legó fadobozok témája.

Az első fadobozba csomagolt Lego készletet 1957-ben kezdték árusítani Németországban és Svédországban. 1958-1959-re minden Legót forgalmazó országban voltak már fadobozos készletek, bár ez a vonal az egyik legkevésbé ismert a Lego történetében. Az egész fadobozos témakör, de különösen a svéd és német indulás valószínűsíthető oka egy Axel Thomsen nevű úriember, aki ezen a két piacon volt a forgalmazó. Ő 1945-ben költözött át Dániából Svédországba, később pedig játékbaba gyárat indított a Göteborg melletti Lerum-ban. 1955-ben kezdte a svéd legó eladásokat vezetni, egy évvel később pedig megkapta a német forgalmazási jogokat is. A legkorábbi fadobozos készletek megjelenését ebben a két országban valószínűleg az ő, fa babaházak gyártásában szerzett tapasztalata segítette elő. Még német Lego fadobozokat is lehet találni "Made in Sweden" felirattal. 1958-ban aztán Dániában, 1959-ben a teljes szárazföldi európában elindult a fadobozos készletek forgalmazása. Lego fadobozok mindig szerepeltek Lego katalógusokban, bár egészen 1964-ig nem voltak képek róluk. Ezek a dobozok akkoriban magasabbra árazott alapkészletek voltak városok és egyéb dolgok építéséhez. Németországban, Belgiumban és Svájcban a 700/K fadobozos készleteket iskoláknak és óvodáknak szánták (K=Kindergarten). Ezekben más elemek mellett betű feliratos kockák is voltak és a csatolt ismertető szintén említette az iskolai felhasználást. Már az 1958-as katalógusban is volt egy 700/K 24 nevű doboz, ami 24 rekeszből állt és tartalommal vagy üresen is megvásárolható volt.

Egyes fadobozos 700-as sorozatú készleteket a Lego eredetileg szolgáltatóegységeknek szánt, mint például szépségszalonok és fodrászatok. Úgy hirdették ezeket, mint amik lefoglalják a gyerekeket addig, amíg az anyuka és apuka haját megcsinálják. Hogy ez mennyire volt sikeres elképzelés, nem tudni. Ilyen készletből már egyetlenegy sem maradt fenn és nem lehet megállapítani, hogy egy adott doboz vagy tartozék ilyen készlethez tartozott-e vagy sem.

Ma már szinte lehetetlen eldönteni, hogy egy adott dobozban pontosan milyen elemek is voltak, vagy voltak-e egyáltalán. A dobozon szinte sosem volt készletszám vagy név, ezekhez egy "Contents List" tartozott (itt jobb oldalon egy 1957-1959 közötti), ami az elemszámokat és a készletszámot tartalmazta. Természetesen ez a papír mindig az elsők között volt, ami elveszett, ezért van, hogy a legtöbb fennmaradt fadobozos készlettel kapcsolatban ismeretlen a száma és eredeti tartalma is. A fadobozos készletekben ritkán volt összerakó, inkább egy idea book volt hozzájuk (általában 238 vagy 240), ami gyakran szükségessé tette kiegészítő készletek vásárlását feltéve, hogy abból valamit az ember meg is akart építeni. A német 700-as készlet a más országokban kaphatóakhoz képest egy dologban egyedi volt: itt nem egy, hanem két falapból állt a fedlap, amelyek alján town plan minta volt. Itt látható alul a két fedlap összeillesztve.

Ez a különlegesség a német 700-as készleteket sokkal értékesebbé teszi ma, mint más országokban megjelenteket. Viszont a problémákat növeli, hogy többféle fedlaptípus is létezett. Fent már látható volt az 1957-es, első változat, itt pedig az 1958-1959-es változat (ezek is eltértek némileg, de a doboztető képe azonos volt). Itt már a System im Spiel lecserélődött a nemzetközibb System változatra a tetőn, bár a doboz oldalán megmaradt.

Üres dobozokat is árusítottak, az üres német dobozok oldalán "leer" felirat volt, amiben pedig elemek is voltak, ott "Mit inhalt" volt a felirat. Az üres dobozok azonban már csak egy tetőt tartalmaztak, így nem volt rajtuk town plan minta sem.

Nemzetközi téren és a többi készletnél pedig a bal oldali képen lévő három dobozt használta a cég 1963-1972 között (és talán még utána is). Ezekben árusították a német 710, 711, 712, 713, 820, 821, 822, 823, 824 készleteket, valamint ezekben voltak még a kiskereskedelmi pótalkatrész dobozok is. Az alsó bal oldalit használták az 1963-1965 közötti 710-es készlethez, az 1966-1967 közötti 820-as készlethez, az 1966-1967 közötti 821-es készlethez és 1966-1967 közötti 824-es készlethez. Az alsó jobb doboznak más a formája, de ugyanaz a készletszáma. 1968-1972 között: 820, 1968-1972 között: 821. A felső kisebb dobozt 1963-1965 közötti 712-es készletnek használták, 1963-1965 között: 713, 1966-1967 között: 822, 1966-1967 között pedig: 823. A bal alsó dobozt a legó kereskedők is használták 1972-1980 között pótalkatrész kínálónak Németországban.

A jobb oldali képen egy kis 712-es készlet (1963-1965) látható a tartalom listájával és egy 238-as Idea Book-kal, ami ezekhez a fadobozos készletekhez járt. A brit fadobozos készletekben egyébként általában volt 2 zászló, a szárazföldi verziók pedig többnyire zászló nélkül jöttek, de voltak bennük Esso kiegészítők, fák, bokrok, útjelzők és feliratos gerendák (a Brit verzióknak sokkal vékonyabb betűtípusuk volt, mint a kontinentálisaknak). Emellett voltak garázselemek is benne, tehát akár egy Esso Service Station-t is lehetett építeni belőlük. Később, 1964 után ezek a dobozos készletek már Town Plan kiegészítők nélkül jöttek minden országban, nem csak a németeknél és '60-as évekbeli kerekeket tartalmaztak. A fadobozok témája persze nem ennyire egyszerű mint ahogy itt bemutattam, ez inkább csak ízelítő volt belőle, ugyanis hozzáértők szerint a fadobozok 30 évnyi gyártása során közel 90 féle típus készült.

1973-ban jelent meg minden űr-témával kapcsolatos készlet igazi őse, a 358-as Rocket Base is. A képen az én saját, kiváló állapotban lévő példányom látható. A fehér pöttyök nem optikai csalódás, a színezett pöttyös alaplapokról a következő fejezetben lesz szó.

Az 1973-as 730-as készletben jelent meg elsőként az új, 2 darab 2x4-es lapból álló csuklós elem, aminek egy része itt a markolót tartja, maga a teljes elem pedig a markoló rúdjának illesztését.

1974

Ebben az évben megjelennek a legó figurák. Ezek még nem a ma ismert "minifigek", hanem nagyobb méretű, több elemből álló figurák. Megjelent egy családnyi külön is a 200 Family készletben (itt jobbra), de a Homemaker sorozat is egyből kibővült ezekkel. Már ekkor látszott azonban, hogy a Legoland témakörhöz az eltérő arányok miatt ezt nem lehet illeszteni. Ekkor jelent meg elsőként a mai modern fenyőfa is (a nagy méretű, 4x4x6-os). A régi, granulátumos fák gyártása pedig befejeződik.

Ekkor jelenik meg elsőként modern szélvédő az autókon, egyből négy készletben is (612, 614, 658, 689). A 612-es készlet látható itt bal oldalon. Ezt a régi szélvédőtípust 1976-ban váltja fel a mai modern típus, de még lényegében 1978-ig gyártásban marad, sőt utolsó mohikánként 1980-ban bekerül egy Danone promóciós kisteherautóba is. A teherautón lévő billenőtartály is a 70-es években volt életben, 6 készletbe került be 1973 és 1978 között. A darukra szerelhető kinyitható kanál is ekkor jelent meg a 689 Truck & Shovel és az itt látható fantasztikus 360 Gravel Quarry készletben. A képen látható még egy érdekesség, a piros-fekete szállítószalag, ami 1971 és 1975 között 5 készletbe is bekerült, de aztán a Lego megszabadult tőle.

A legó építémények nagy része évtizedekig valamilyen alaplapra (baseplate) épült, sőt a Basic Set-ekben is ez jelentette az építés alapját. Az első alaplapról már esett szó, a klasszikus, egy kocka magas 10x20-as alaplap 1953-ban jelent meg. Ez az évek során különböző verziókban is kijött, amelyek főként az alsó merevítésben tértek el egymástól, majd végül 1980-ban nyugdíjazták. Ezt több tucatnyi készlet használta (például a már említett Weetabix vár hármat is), emellett a korai készletek a nagyobb lapokat és a garázsbeállót (például a 324 House With Garage esetén) is használták alaplapnak (némely persze a kartonpapír Town Plan-ra is felkerült). 1961-ben készült belőle fele méretű, 10x10-es változat is, azt a Basic Set-ekben és kiegészítő készletekben lehetett megtalálni (1971-ig). A garázsbeálló alaplap a garázsajtóval sokáig a 1235 és 235-ös kiegészítő készletben is kapható volt (itt bal oldalon látható), ennek is hasonlóan változatos életútja volt, mint a 236-os garázsnak. 1964-ben jelent meg az első, mai értelemben vett alaplap, a szürke, 50x50-es 799-es számú. Ez készletbe sosem került, kiegészítőként lehetett megvenni. Ezek jelentették az építhetőség alapját, még az 1966-os 325 Shell Service Station is a normál lapokat és a garázsbeállót használta.

Készletben elsőként vékony alaplapot 1967-ben találunk, egyből négyet is: a 080 Basic Building Set with Train zöld színű alaplapokat használt (3 darab 16x14-est és egy 16x30-ast). Ezek csak körben a szélükön és ott tartalmaztak bütyköket, ahová az épületet építeni kellett rájuk. Tehát az alaplap erősen meghatározta, hogy hová lehet rájuk építkezni. A 10x20-as vastag alaplap továbbra is forgalomban volt a nagy Basic Set-ekben illetve néhány épületnél is, azonban az új épületek 1968-tól kezdve többnyire már ezt az újfajta alaplapot használták különböző méretekben. Sőt, a 343 Ferry is egy 10x48-as vékony alaplapra építkezett. Hamar rájöttek persze a legónál, hogy a megszabott alaplap-bütykök nem túl jók általános építkezésre, ezért 1969-ben megjelent az univerzálisabb megoldás: az új épületek már 16x24-es illetve 24x32-es alaplapokat használtak, amelyek már tele voltak bütykökkel, az építés helyét pedig befestett bütykökkel jelölték. Így az építő látta, hogy hol kell kezdeni, de ha mást akart építeni, akkor az elrendezés már nem korlátozta. Ez a megoldás jól bevált, a 70-es évek uralkodó elképzelése lett. 1970-ben Észak-Amerikában pedig megjelent a már említett első 50x50-es nagy, utat tartalmazó alaplap.

Aztán az első modern tűzoltóság (347; 1970) egy hibrid megoldást használt: az autók beállója sima volt, de a lap többi része bütykös, és az épület helyét is beszínezték a bütykökön (ez látható a fenti képen). 1971-ben már úgy látták a tervezők, néha erre sincs szükség és ekkor jelentek meg azok az alaplapok a készletekben, amelyek teljesen bütykösek voltak és már nem volt rajtuk festés sem. Az egyik első ilyen például a Samsonite 248-as készlete volt, egyedi 25x50-es szürke alaplappal. De sok készletnél továbbra is megmaradt a festés is, nem lehetne mondani, hogy a 70-es évek nagyon konzisztens volt az alaplapok szempontjából. Arra is rájöttek, hogy az autók kiállóját célszerűbb lecsempézni, mint kihagyni az alaplapon.

1972-ben megjelent a 24x32-es zöld alaplap önállóan is megvásárolható változata. A Homemaker sorozatban pedig még megjelentek olyan készletek is, amelyek szinte teljesen sima alaplappal rendelkeztek, csak a szélükön volt bütyök (a 785-ös Kitchen Set kék alaplapja látható a jobb oldali képen) és a sima kocsibeállók ötletét sem vetették még el teljesen. A mai modern, utakat ábrázoló alaplapok 1978-ban jelentek meg készletben és kiegészítőként megvásárolható formában is. De még ekkor is volt egy készletben színezett pöttyös alaplap is (575 Coast Guard Station), ami ezzel a megoldással immár az utolsónak bizonyult. A domború alaplapok 1979-ben érkeztek el a Space témához kráterekkel készletben és kiegészítőként is. Ekkor már csak a Homemaker sorozat tartalmazott olyan alaplapot, ami a kerületét kivéve sima volt, a sorozat 1982-es megszűnésével pedig az is végetért.

1975

Az egy évvel korábbi figurák mellé megjelennek a sokkal kisebb, immár Legoland-arányú figura-kezdemények. Méretben ezek már megegyeznek a maival, 4 kocka magasak, azonban meglehetősen stilizáltak, karok és valósághű láb nélkül, arc nélkül (itt bal oldalon láthatóak a 363-as készletben). A 190 Farm Set esetén jól látszik, hogy az első, nagy méretű figurák párosítása a Legoland aránnyal meglehetősen fura eredményt ad.

Az eredeti csempe elemeken még nem volt alul rovátka, a legónál valószínűleg ekkoriban jöttek rá, hogy ezeket elég nehéz leszedni mondjuk egy alaplapról. Valamikor 1975-1976 tájékán jelentek meg azok a csempe elemek, amelyeket már ilyen, a leszedést megkönnyítő rovátkával gyártottak a szélükön, amit ma is ismerünk. Itt jobb oldalon látható két 2x2-es elem, a bal oldali egy világosszürke elem 1972-ből, a jobb oldali pedig egy modern, kékesszürke elem napjainkból, alul körben rovátkával. A rovátka pontos megjelenési dátuma egyébként nem ismert, akkoriban több készlet is kijött úgy, hogy mindkét féle csempét is tartalmazott. A méret viszont az egész 70-es években maradt ugyanaz a három fajta (1x1, 1x2, 2x2), amit az 1965-ös 510-es készlet meghatározott.

Ekkor jelenik meg a szép - ekkoriban még csak veterán autó - modelleket tartalmazó Hobby Set sorozat is. Az 1975-1980 között megjelenő sorozat annak idején nem nagyon fogyott, talán azért, mert csak bemutató databok voltak, nem pedig játékok. De 2000 környékére rendkívül keresettek lettek a használtpiacon és ma is szép tagjai egy-egy gyűjteménynek. A szintén 1975-ös 367 Moon Landing pedig minden későbbi NASA- és Discovery készlet őse: egy holdraszállást megörökítő igazi gyűjtői készlet. A figurákat itt is kockákból kell összeállítani és csak azért nem A Holdraszállást örökítheti meg, mert kapunk hozzá egy holdjárót is; az 1969-es eseménynél ez még nem volt a Holdon. Ez a készlet egy évvel később 565-ös számmal megjelent Észak-Amerikában is.

A 190-es készleten jól látható, hogy a legó-figurák mennyire rosszul illeszkedtek a legoland-méretarányba

A 367 Holdraszállás készlet borítója már önmagában megnyeri az egyszeri, vásárlás előtt álló gyűjtőt

A Hobby Set sorozat készleteinek belső doboza bemutató emelvényként is funkcionál, a kerekeknél még ki is lehet törni, hogy ne guruljon el a modell, ezt persze a gyűjtők azért nem teszik meg. A képen a 390-es 1913 Cadillac készlet.

A Hobby Set sorozat borítói különféle szép kültéri környezetbe helyezik a készleteket, mint ez a 391-es 1926 Renault.

1976

Ebben az évben 4 készlettel tovább bővült a Hobby Set sorozat. Ironikus, hogy az ekkor megjelent egyik legigényesebb modellt, egy XIX. századi észak-amerikai mozdonyt, a 396 Thatcher Parkins Locomotive készletet Észak-Amerikában sosem árusították. Az elemek terén az év egyik legfontosabb újítása, hogy ekkor jelentek meg az inverz lejtős elemek (slope, inverted), de egyelőre még csak 2x2-es méretben, illetve a korábbi kerítés elem fele magasságú verziója is 1976 újdonsága volt.

A Weetabix élelmiszergyártóról már volt szó korábban az első vár esetén. Bár sokáig foglalkoztak Lego promóciós készletekkel és a leghíresebb ilyen készletek hozzájuk köthetőek, nem ők voltak az első brit zabpehelygyártó, akik ilyesmire vetemedtek. Már láttuk, hogy a Kellogg's 1967-ben kiadott egy promóciós Town Plan készletet. Mindenesetre az 1970-es vár után 1976-ban a Weetabix visszatért és három készletet is lehetett zabpehely mellé vásárolni. Ezek a várhoz hasonlóan szintén számozatlan dobozban érkeztek. Némi zavar van ezek között abban a tekintetben, hogy ezek külön is rendelhetőek voltak-e, ugyanis valójában egyetlen falusi témához kapcsolódó három készletről van szó. A promóciós prospektus látható a jobb oldalon. Elképzelhető, hogy ezek a viszonylag spártai kinézetű dobozok (a három közül az egyik itt bal oldalon) egyetlen nagy jelöletlen kartondobozban érkeztek a vásárlókhoz. Így még ezek a készletek sem kaptak hivatalos számot. 1976-ban a Lufthansa légitársaság is kapott promóciós készleteket, mégpedig négy pici repülőgépet is.

És ha már a promóciós készletekről van szó, nem lehet kihagyni azt a céget, amelyikkel a Lego-nak a leghosszabb és legismertebb kapcsolata van: a szintén dán Maersk hajógyárat. A két cég máig tartó kapcsolata 1959-ig nyúlik vissza. Ekkoriban készített a Lego egy összeragasztott bemutató hajómodellt REGINA MAERSK néven a kontinentális európai viszonteladóknak (itt látható a bal képen). Ez egyébként valódi hajó alapján készült, amit 1954-ben építettek és 1955-ben bocsátottak vízre. Ez volt egyben az első hajó is, ami Lego katalógusban megjelent. A modell 0751 számmal volt az 1959-1960-as kiskereskedelmi katalógusban és benne volt az 1960-1964 közötti 238 Idea Book-ban is. Ez még sima kék elemekből készült, mivel a Maersk kék szín csak 1974-ben jelent meg a Lego készletekben a híres 1650-es hajómodellel. Ez volt a második Lego Maersk próbálkozás és immár megvásárolható készletként, bár kizárólag a Maersk árusította vagy adta ajándékba ügyfeleinek vagy vásárlóinak, vendégeinek. Ebben voltak elsőként Maersk kék elemek, bár sokkal kevesebb, mint arra esetleg a gyanútlan gyűjtő számítana. Ebben a készletben volt elsőként világosszürke kocka is: viszonylag sok 2x3-as. Ezután hat évet kellett várni a következő szürke kockákat tartalmazó készletre, bár szürke lapok már régóta forgalomban voltak. A 1650 volt az első olyan legóhajó is, amit vízen lehetett úsztatni.

A Lego a Philips-nek is gyártott promóciós modelleket 1957-1972 között. Készültek bemutató épületmodellek, 1x6 és 1x8 méretű Philips feliratos és emblémás gerendák, de főként Philips feliratos teherautómodellek. A feliratos gerendákat 1957-1958 környékén gyártottak, de ezeket csak a 226-os és 491-es kiegészítő készletekben árulták. 1969-ben azonban minden Philips teherautó és elem gyártása befejeződött, bár volt még egy legóelemekből álló Philips orvosi műszer-modellt tartalmazó promóciós készlet 1971 körül, aminek a dobozán viszont nem volt Lego márkanév.

Ebben az évben jelent meg Európában és Nagy-Britanniában a 369 Coast Guard Station készlet. Mivel ekkor még csak a régi minifigek voltak forgalomban, azokkal készült.

Ezt a készletet Észak-Amerikában viszont csak 1978-ban kezdték árusítani és mivel abban az évben már megjelentek a modern minifigek, az USA-beli készlet - ami egyébként is külön készletszámmal jött volna ki - immár lecserélte a korai minifigeket az újra. És ezek mellet még néhány egyéb módosítást is bevezettek a készletben, ami itt amerikai zászlót kapott. Kanadában ugyan be lehetett volna jelenteni a 369-et is, mégsem így lett, hanem 1978-ban ott is kijött az 575, viszont kanadai zászlóval és eltérő matricákkal. A kanadai változat a legritkább a három közül, különösen a más készletben meg nem jelent kanadai zászló miatt. Ilyen zászló csak a szintén ritka 442 Decorator Set kiegészítő készletben jelent meg ezen kívül, így aztán különösen értékesnek számít a gyűjtők között. A korábbi, hullámzó típusú zászlókat egyébként a Lego 1973-ban cserélte le a későbbi, négyzetes zászlótípusokra, amiket már az 575-ös készletben is láthatunk. Sajnos a nemzeti zászlók divatja a 80-as években leáldozott a cégnél.

1977

Ebben az évben jelennek meg elsőként az 1x2-es lejtős elemek belső merevítéssel, de merevítés nélkülieket még egészen 1980-ig lehet találni a készletekben. Ekkor jött meg az 1x2-es inverz lejtős elem is. Ami viszont még ennél is lényegesebb: megjelenik az Expert Builder sorozat az ún. technikai készletekkel. A sorozat eredeti célja az volt, hogy kifinomultabb modelleket lehessen építeni összetettebb, mozgó részekkel, mint például gépeket mozgó karokkal. A technikai készlet elnevezés ma már idegennek tűnhet, azonban a ma ismert Technic nevet csak 1982-ben kapják meg ezek a készletek. Addig csak technisch Lego illetve technical set megnevezéssel hivatkoznak ezekre a prospektusok, a dobozokon pedig Expert Builder felirat volt. 1984-re ez aztán megszűnt és csak a Technic maradt helyette és ez máig is a Lego egyik legfontosabb témája.

A technic 1977-ben viszonylag kevés új elemet adott az akkor meglévő Lego rendszerhez (itt láthatóak az 1977-es új elemek). A téma viszont már a kezdetektől tartalmazott különféle elektromos motorokat is. Ezeket ketté lehet osztani hálózatról működő transzformátorral hajtott és különálló, elemes motorra, amelyhez az elem külön tartóban volt. Ez utóbbi sokkal gyakoribb megoldás volt. A legkorábbiak 4,5 voltos módosított vonatmotorok voltak. Bár ezeket a technic elemekkel egy csomagban árulták, ekkor még nem technic motornak hívták őket. Az első dedikált technic motor egy 4,5 voltos szürke, kör alakú elem volt 1977-ben a 960 Expert Builder Power Pack valamint a 870 Supplementary Set készletben. Ez egy kis tengelyben adta át a forgási energiát. Hasonló, de 12 voltos és fekete színű motor a 880-as készletben volt.

Ha már az új elemekről szó van, akkor érdemes megemlíteni azt a két tervezőt, akiknek az 1977-ben teljesen újszerű építési módot és új elemeket köszönhetjük: ezek mind Jan Ryaa és Erik Bach újszerű modellépítési megközelítésének eredményei. A 70-es évek elején Jan Ryaa volt az egyik első tervező, aki arra gondolt, hogy kereszttengelyekkel és fogaskerekekkel autókat épít a nagy négyzet alakú sárga, piros és kék LEGO Mobil kockákból. Ezeket eredetileg csak bemutató modellnek tervezték, nem gondoltak rá, hogy gyártsák és árusítsák is őket. Jan később kitalálta, hogy a 4x4-es kockák helyett 4x2-eseket használ, így kisebb modelleket is tud építeni. Ezután találkozott egy másik Lego tervezővel, Erik Bach-al, aki viszont pont az ellenkező irányba haladt. Ő nagyobb, sokkal stabilabb és szilárdabb modelleket akart építeni. A méret növelésével viszont egyre nagyobb probléma lett a megfelelő stabilitás. Nagy házakat könnyű építeni, de például a nagy modellautók egy idő után könnyen meghajolnak saját súlyuk alat. Jan és Erik először megpróbálták megerősíteni a kockákon a merevítéseket, de az nem működött. A különböző csapágyas megoldások már biztatóbbnak tűntek. Ezekhez volt szükség a kockákon a lyukakra. Mikor ez meglett, elkezdtek építeni az új elmekkel és módszerrel. Először autókat, hiszen ezek mindig is népszerűek voltak. Erik Bach-ot pedig nagyon érdekelték a mezőgazdasági gépek, úgyhogy egyértelmű volt, hogy traktorokat is építenek. A vezetők hagyták, hadd tegyenek amit akarnak addig, míg azt nem mondják, hogy eljutottak egy olyan pontra, ahol már érdemes megjelenő modellekkel is előállni.

Az első négy technikai készlet a 850 Fork-Lift Truck, 851 Tractor, 852 Helicopter és 853 Car Chassis volt. A 70-es évek végén Jan és Erik különböző feladatokat kaptak, ezért útjaik szétváltak. Erik folytatta az elemek fejlesztését, Jan pedig a modellek építésére koncentrált. Az első így, megosztva készült készlet az 1978-as pici 854 Go-Kart volt.

1978

1979-ben Godtfred Kirk Christiansen fia, Kjeld Kirk Kristiansen lesz a Lego vezérigazgatója, de ő már 1978-ban bejelenti az új üzleti modellt. Ez pedig a "rendszer a rendszerben". Ezen elképzelés jegyében a Lego tovább szegmentálja a termékeit és itt jelennek meg azok a témák, amiket ma is ismerünk: Legoland Town, Legoland Castle és Legoland Space.

1978 másik nagy újdonsága a modern minifigurák megjelenése volt. Ezt azért hívják minifiguráknak, mert méretben valóban mininek számítanak az 1974-es eredeti legó figurákhoz képest. Jobb oldalon látható a Jens Nygaard Nielsen (róla később még lesz szó) által tervezett minifig-szabadalom. Elemek ekkor már 7 különféle színben készültek és érdemes megjegyezni, hogy ekkor még sem L alakú lapok és kockák (a nagy 4x4-es már rég megszűnt), sem pedig 3 bütykös kockák nem léteztek, azok majd csak a 80-as években fognak megjelnni, de azokat a formákat a már létező elemekből is meg lehetett építeni már a 60-as évek eleje óta. Ekkor jelent meg viszont a 2 darab 1x2-es kockából álló csukló elem, amit immár a sárga vár alkalmazott az oldalfalak kinyitásához.

1978 harmadik nagy újdonsága az útjelzéssel ellátott modern alaplapok megjelenése volt. Ezek 32x32-es méretűek, a ma is kapható legnagyobb méretű alaplap pedig 1980-ban jelent meg: a 48x48-as. Ez jobban illeszkedett a 32x32-eshez, mint a nagy 50x50-es, ami ekkor tűnt el a katalógusokból. 855

Ekkor jelent meg a 855 Mobile Crane, a történelem első Technic daruja, amit 1979-ben az Egyesült Államokban is kiadtak 955-ös számmal. A szép emlékű Hobby Set sorozat is elérkezett a végéhez, mégpedig minden mai vitorlás hajómodell ősével: a hatalmasnak számító 398 USS Constellation lett a sorozat utolsó tagja. Itt még a vitorlákat is lapokból kellett összerakni, a későbbi papír vitorlák majd csak 1989-ben jelennek meg a Lego Pirates sorozatban. A 398-at egyébként sosem árusították Észak-Amerikában és mivel ez volt a Hobby Set utolsó éve, nem is sok készült belőle. 2003-ban egyébként újra kijött a Legends sorozatban is 10021 számmal, viszont sok eleme akkor már nem egyezett meg az eredeti készletével, mert addigra több olyan régi típusú elem gyártása befejeződött, amiket ez a készlet eredetileg még használt. (Az eredetihez képest összességében 5 elemmel kevesebbet tartalmazott, csukló elemből más típus volt benne, a 398-asban volt egy speciális, csak abban a készletben lévő tengelytartó elem, ami az újból kimaradt, az eredetiben lévő régi típusú Technic elemek is módosultak kissé, valamint az átlátszó 2x4-es lap sem volt az újban. És a leginkább feltűnő elem: a régi, 1x1-es pici ablak helyett az újban már lámpatartók voltak.)

A 398 USS Constellation doboza az én saját gyűjteményemből. A doboz hátoldali felirata külön kiemeli, hogy a készletet tapasztalt legó építők tervezték.

A 301-es borítója, amin látni mindhárom típusú utat ábrázoló új alaplapot

Az 1978-as négy space készlet. A 493 az Európában egy évvel később megjelent 926-os készlet amerikai változata volt és még nem tartalmazta a kráteres alaplapot, a domborzatot kockákból kellett összeépíteni. Ennek történetéről lentebb lehet olvasni.

Ebben az évben érkezett a következő Weetabix promóció is, ez volt a 1589 Town Square. Bár ezt is jelöletlen kartondobozban küldte ki a cég, abban már egy szépséges Lego doboz volt, ami már a 1589-es készletszámot is mutatta. Ebből a Town Square készletből 1980-ban megjelent 1592 számmal egy újabb változat néhány európai országban, majd 1983-ban egy újabb, Hollandiában. Ez volt az utolsó készlet, amiben még régi típusú minifig-torzó volt, bár itt már csak a városi téren szoborként használták fel, az új, mai típusú minifig 1978-ban minden más új készletben már leváltotta ezt. (Weetabix készletekből 1987-ben jelent meg még egy újabb, majd 1989-ben két kis zacskós változat is, amelyekkel befejeződött a két cég együttműködése.) A két Weetabix készleten is látható kerek gyümölcsfák 1978-ban jelentek meg, abban az évben egyből meg is kapta 6 készlet. A 1592-n látható hosszúkás ciprusfa egyébként 1979-ben jelent meg, 2001-ig volt forgalomban és 11 készletbe valamint 4 kiegészítő készletbe került bele.

A Space sorozat aranykora a 80-as, 90-es évek volt, a kezdeti korszakot pedig "Classic Space" néven szokás emlegetni, bár ez nem hivatalos elnevezés, csak az 1987 előtt megjelent készletekre utal. 1987-ben ugyanis a Lego tovább szegmentálta az addig simán space-ként kategorizált témát és a készletek néhány alapvető jellegzetességét is módosította. Ilyen alapvető jellegzetesség volt a sisaküveg nélküli sisak; a mozgatható üveg is 1987-ben jelenik meg a Futuron altémával, ami a classic space végét is jelentette. A classic space témában nem voltak különböző ellenálló csoportok, lényegében minden készlet békés felfedezőket ábrázolt.

Az első space készletek egyébként nagyon nagy előrelépést jelentettek a Lego modellekben. A korábbi, űr-témájú készletekhez képest (801 Space Rocket, 358 Rocket Base és 565 Moon Landing) az új téma sok új elemet és építési technikát behozott, ami akkor teljesen újnak számított. Bejöttek a háromdimenziós alaplapok, a színtelen átlátszótól eltérő színű átlátszó elemek is. Bár ezek a készletek sok alapelemet is használtak, de ekkor már megjelentek olyan új elemek, amelyek finomabb részleteket és többfunkciós járműveket tettek lehetővé. Itt jelentek meg elsőként nyitható tetők, később a 80-as évek során járműveket tartalmazó dokkolók, moduláris hajók, a "Light and Sound" elemek is eredetileg a space-hez lettek tervezve.

A kezdeti space téma egyik kulcsfiguráját Jens Nygaard Nielsen-nek hívják (itt nevet ránk bal oldalon). Mivel kezdetektől ő tervezte a mára már klasszikussá vált készleteket, érdemes vele egy kicsit közelebbről is megismerkedni.

Saját bevallása szerint egy újságban látta a Lego állásajánlatát 1968-ban, amikor a cég modellépítőket keresettt. Első feladata az volt, hogy többszáz kis Lego Town autót építsen különböző színekben. Ezek között volt például a 605 Taxi és a 420 Police Car is. Később ő tervezte a legtöbb korai "Legoland" márkás Lego Town készletet is. Idővel Jens egyre nagyobb készletekbe fogott; jött az első tűzoltóság, rendőrség és kórház. Az ő ötlete volt a tetőn lévő helikopter-felszálló is. "Nagy siker volt és ezt az ötletet még ma is használják" - mondta róla később.

A korai 70-es években csak 3-4 tervező volt a Lego-nál, úgyhogy Jens kollégájával, Bent Irving Andersennel segített a korai elektromos "kéksávos" vasútrendszer fejlesztésében is. "Rengeteg vonatot építettem." - emlékszik vissza. "Én csináltam a 182 és 7110 vonatok forgóvázát és a kerekeket is." Ezek mellett ő tervezte a korszak legtöbb Basic készletét is, ami a 733-as és 744-es készletekben csúcsosodott ki, ez utóbbi egész futurisztikus modelleket is tartalmazott. Jens megpróbált minél több funkciót és technológiai megoldást alkalmazni ezeknél. Jens első space készletei pedig a space sorozat első tagjai lettek: a 358 Rocket-Launch pad és 367 Space Module with Astronauts. Akkoriban nehéz volt színváltoztatásokat kiharcolni a legónál és a szürke elemeket még nem tartották elég élénknek, hogy egy játék fő színe legyen. Néhány kísérlet után viszont úgy találták, hogy a kék eléggé technikainak néz ki ahhoz, hogy jó legyen az űr témához, ezért ez lett a domináns szín.

1975-76-ban a Lego átszervezte és három részre osztotta a tervezőcsapatokat: egy koncepció és tervezési részlegre, egy termékfejlesztési részlegre és egy támogatási részlegre. Ez utóbbi az összerakókat tervezte, stb. Jens ezt az új rendszert eleinte elég frusztrálónak találta, mert ő mindig mindent maga szeretett csinálni. De volt ennek előnye is: így már volt elég ideje új ötletekre és koncepciókra koncentrálni. Meg is lett az eredménye: neki köszönhetjük a Lego minifigurák kifejlesztését, amikkel a Lego végre leválthatta a hajlékony kezű, kissé ormótlan korábbi figurákat, amiket például a Homemaker sorozat használt. Na és persze kedvenc ötlete: a Lego Space témakör.

A minifigeket és a space témát valójában együtt fejlesztették ki és a minifigurát elsőként a space prototípus készleteiben használták! A Lego emellett a minifigurát olyan gyorsan piacra akarta dobni, amennyire csak lehetett. "Azt akarták, hogy legyenek 10 dán koronás (nagyjából 2 dolláros) készletek, amikben már benne van az új legóember, mielőtt valaki más megelőz minket." Ezért a Town és még az új Castle vonal is kiment 1978-ban az újonnan létrehozott minifigurákkal annak ellenére, hogy néhány készletbe a figura bele se fért! A space téma második sorozatát viszont marketing okokból vissza akarták tartani az 1979-es nürnbergi játékkiállításig. Azt akarták a marketingesek, hogy ebben a nagyon erős témakörben ott legyen majd nagy meglepetés. Tették mindezt annak ellenére, hogy a space volt az első teljesen befejezett minifigura alapú vonal még 1976-ban!

Menet közben viszont az egyik versenytárs, a TENTE nevű építőjáték-gyártó cég elcsábította az egyik tervezőcsapatot és ők is elkezdtek dolgozni egy space vonalon, ami pedig megkötötte a Lego kezét a kiadási időpont tekintetében. Mivel mindenképpen ők akartak lenni az első űr-témájú építőkészlet a boltok polcain, 1978-ban, több, mint hat hónappal az eredetileg tervezett bejelentés előtt ki kellett adniuk három space készletet az amerikai piacon. "Elhagytak a kollégák, mielőtt létrehoztam a kráteres alaplapot, úgyhogy az ő space készleteik - amik eléggé úgy néztek ki, mint a mieink - mind számos rétegzett lapból álltak és nem néztek ki olyan jól, mint a mieink." - mondja Jens. 1979-ben a Lego Space végül hatalmas fanfárral megérkezett a nürnbergi játékkiállításra és ott megszavazták az európai "év játékának". Ezt pedig követte a világszintű forgalmazás.

A space első hullámában minden készletet Jens tervezett és ő találta ki az új elemek többségét is. A vonal pénzügyi sikere lehetővé tette, hogy a Lego felvegyen 500 új, termeléssel foglalkozó alkalmazottat is, Jens pedig megkapta a vezető tervező címet.

"Amikor a Lego elindította a Space vonalat, nehéz volt új elemeket csinálni és kockákat gyártani új színekben. A sisaknak ezért működőképesnek kellett lennie a space, a castle és a town világban is. A korai space készletek színe is ezért alakult úgy, ahogy. Ha sokkal több új színünk lett volna, akkor az új szárnyak szürke helyett talán fehérek lettek volna azokon a korai hajókon. Először piros és fehér figurákkal kezdtünk, a pirosakat tekintettük a rosszfiúknak és arra gondoltunk, hogy két, egymással vetélkedő csoport lesz." Jens egy olyan kockát is akart, amire "LEGO Space" lett volna festve és minden eredeti készletben benne lett volna, a Legoland kockák mintájára, amelyek nagyon sok Town készletben benne voltak. Ezt viszont túlzásnak tartották a cégnél. "A space emblémát Hjalmar Nielsen tervezte. Az első változatban még rengeteg csillag volt körülötte és csodaszép volt, de a vezetők túl rikítónak találták és a csillagokat le kellett szedni! Az eredeti figurák felfedezők voltak, a sárgák voltak a tudósok, a kékek a technikusok és a feketék lettek volna a harcosok, de aztán nem engedték, hogy ebbe az irányba menjünk. Nem engedték, hogy háborút csináljunk."

Niels Milan Pedersen, Jens kollégája még kiegészíti a történetet: "A »nincs háború« szabály miatt nagyon sok vita volt az antennákon és egyéb elemeken, amelyek a hajókon előrefelé meredtek." Jens helyesel: "Nem csinálhattunk fegyvereket, de ezek a dolgok, amiket a hajókra raktunk, túl agresszívnek tűntek. Emiatt aztán egy csomó »radar tányért« és »szenzort« kellett hozzátennünk, de számunkra ezek igenis ágyúk voltak!" A feketeruhás emberek gyártásán is nagyon sok vita volt. A cégnél néhányan úgy gondolták, túl fenyegetőek. Jens végül a Town rendőröket és a tűzoltókat hozta fel példaként arra, hogy a hősi figurák igenis viselhetnek feketét!

A kezdeti kék-szürke-átlátszó sárga színekről való váltás frissítés miatt következett be. A régi színeket ki kellett dobni és a tervező- valamint a marketing csapat egy második vonalat akart látni, ami frissnek hat a vásárlók és a gyerekek felé. Számos színkombinációt kipróbáltak, de a piros/fekete, fekete/fehér és fekete/sárga volt a favorit. A vezetőség végül a kék/fehéret választotta átlátszó kék ablakokkal. Jens ezzel is elégedetlen volt. "Ezüstös elemeket szerettem volna és talán a fekete-sárga színsémát. Később azért mégis megcsináltam ezekből a Blacktront!". De azért elismeri, hogy a kék/fehér párosítás mégiscsak jó folytatást jelentett.

Jens szerint a space készletek nagyon sokat fejlesztettek és tágítottak a cég technikai látókörén. "Emlékszem, a hetvenes években még csináltunk egy stop-motion űrhajós amatőr filmet is. Koppenhágába mentünk a premierre. Később oda mentünk a Star Wars bemutatójára is, de ez nem befolyásolta a korai space készleteket, mivel azokat már 76-ban befejeztük. A legelső verziókat meg még 73-ban csináltam."

Jens 1978-ban vette fel maga mellé Niels-t hogy a space sorozaton dolgozzanak, bár Niels eléggé benne volt a Castle témában is. Néhány év után a Lego úgy gondolta, hogy újra kellene gondolni a témát: "Nagyon sok új elemet és színt csináltunk a készülő Futuron témához, de amikor ezeket gyerekeknél is leteszteltük, nem nagyon érdekelte őket. Egyedül a minifigurák új átlós nyomtatott mintája tetszett mindnek. A gyerekek szeretik az ilyen részleteket." - modja Jens. A 80-as, 90-es években a space lett a Lego központi termékvonala és a 80-as években Jens minden space témán dolgozott: Blacktron, Space Police, Magna-Tron (M:Tron), Blacktron 2, több Space Police és a Sea-Tron (ez utóbbi soha nem jelent meg.)

Jens közben Peter Bollival is dolgozott Svájcban, új színeken, világító és hangos kockákon és később ők fejlesztették ki a monorail-t is. A monorailt eredetileg sokkal nagyobb témának tervezték és számos egyéb elemet is terveztek a sínekhez és az átváltókhoz, de a téma piaci fogadtatása végül nem felelt meg a vártnak, így ezeket az ötleteket is dobták. A Sea-Tron lett volna a sorozat utolsó példánya, de végül az sem jelent már meg. És ez lett Jens space-beli részvételének is a vége. (Néhány vonalat a cég marketing okokból visszatartott, ezért nem pont abban a sorban jelentek meg, ahogy Jens emlékszik rá a tervezés során.)

Az M:Tron után egy új tervezőcsapat vette át a space-t és ők készítették a rendkívül népszerű Adventurers vonalat is. Jens úgy érezte, hogy jó kezekben hagyta a témát. Ezután még jövőbeli terveken és technológiákon dolgozott és 2000-ben vonult vissza a legótól.

A Space és a Town mellett a harmadik nagy és máig is élő téma: a Castle vonal is ekkor jelent meg. Ez 1984-ben, a Lion Knights megjelenésével vált szét altémákra. Azóta számtalan különböző altéma jelent meg a Castle berkeiben. A Castle témája a középkori élet, lovagok, várak voltak, majd a 90-es években jelentek meg benne a fantasy elemek; varázslók, sárkányok, és egyéb szerzetek. A Castle a Lego történetében az egyik leghosszabb ideje életben lévő téma a vonatok és városok mellett. A lovakat egészen 1984-ig még kockákból kellett építeni, akkor jelent meg a ma is ismert lófigura. 1978-ban egy készlet jelent meg, a híres 375-ös "sárga vár". Ennek az amerikai megjelenésére 1981-ig kellett várni, ott 6075-ös számmal jött ki. A téma 1979-ben két készlettel egészül ki: 383 Knight’s Tournament és 677 Knight’s Procession.

Megan Rothrock 2009-ben készített interjút a Castle sorozat két tervezőjével. Daniel August Krentz (fönt balra) tervezte a 375-ös várat, a 316-os Fireboat-ot, a 1529-es csodaszép Town Square-t és számtalan egyéb klasszikus készletet. Niels Milan Pedersen (fönt jobbra) pedig a castle és space témákon is dolgozott és számos készletet tervezett 30 évnyi munkája alatt. Az ő keze munkáját dícséri például a 6080 Kings Castle és azóta szinte minden castle készlet. Ő tervezte a lególovat, a polipot, krokodilt, majmot, a csontvázat és a Space Police 3 idegenjeit.

Daniel a colorado-i Denverben nőtt fel, nagyon szerette a fa építőkockákat, később pedig a modellautókat és a modelleket. Gyerekkorától kezdve rengeteg Samsonite legót vásárolt, amiről nem mondott le még fiatal felnőttként sem. Pszichológiát és filozófiát tanult, aztán postán dolgozott, de azt reménytelenül unalmasnak találta. Szabadidejében továbbra is legó modelleket épített, egy nap pedig apja meggyőzte, hogy menjen el a Samsonite-hoz, kérdezze meg, nincs-e számára olyan munkájuk, amit végre élvezne is. 1969-ben felvették és Dániában ajánlottak neki munkát. Azonnal igent mondott.

Ő volt a legónál az első nemzetközi tervező és 1970 novemberében érkezett Billundba. Első készlete (362 Blue Windmill) 1972-ben jelent meg. 1971 és 1973 között nem dolgozott a legónak, de aztán visszatért és 1999-ig maradt.

"Akkoriban 2-3 év volt egy készlet megtervezésére, nem úgy, mint manapság." - mondja. 1976-ban az Advanced Basic készleteken dolgozott (910, 911, 912) Jens Nygaard Nielsennel, aki emellett még akkoriban tervezte a legóembert is. Daniel tervezte a 316 Firefighting Launch készletet és emlékszik rá, hogy tervezett egy vonatot is, de már nem tudja, melyiket. "Csináltam egy Cowboy-os készletet is, a 372 The Texas Rangers-t azokkal a béna figurákkal, akik úgy néztek ki, mintha mind balesetet szenvedtek volna!" A későbbi minifigura már sokkal inkább elnyerte a tetszését és hamar elkezdett azokkal készleteket tervezni.

Az első minifigurát alkalmazó készlete a 374 Fire Station volt, azt követte a 375 Sárga vár és a 383 Knight's Joust. "Ezeknek a kockákból épített lovak voltak a gyenge pontjai, mert amikor a gyerekek játszottak velük, akkor félbetörtek vagy leesett a lábuk. Ez felmérgesített néhány gyereket, ami pedig a legrosszabb dolog, amit egy legó tervező hallhat." Nagyon örült tehát amikor Niels megtervezte a lególovat: "Sokkal jobb volt, nagyon elégedettek voltunk Niels remek lególovával. Azt hiszem, Niels 1980-ban kezdte azt csinálni. És onnantól mi hárman: Niels, Jens és én terveztünk majdnem minden készletet 1985 környékéig. A 891 Two-Seater Space Scooter-t én csináltam, de Jens szigorú felügyelete alatt. A Space volt a kedvence és ő akarta tervezni az összeset!".

"Hát sárga, mert mediterrán vár. A viccet félretéve: akkoriban nem volt olyan sok szürke elem. Sok lap volt, de kockából csak 1x1, 1x2 és 1x8-as. És amikor szürke lejtős elemeket kértünk, elkezdtek problémázni, ugyanis tankokat építettünk belőlük és ez nem tetszett Godtfrednek. Mindig szigorúan zárta le az erről szóló vitát. Egy alkalommal Jens-nek és Niels-nek egy órát adott, hogy leszedjék a tankmodelleket a polcaikról, amiket oda raktak."

A történetet Niels egészíti ki: "Egyszer Jens és Daniel egy tankot építettek ajándékba a Legoland vezetőjének, aki szerette a hadsereggel kapcsolatos dolgokat. Godtfred viszont váratlanul bejött a stúdióba és én túl messze voltam, hogy figyelmeztethessem őket. Ahogy odament az asztalhoz, Jens lekapta az ágyút a tank tetjéről, aztán a válla fölött hátradobta, kezével meg eltakarta a vaskeresztet az oldalán és megpróbálta meggyőzni Godtfredet, hogy ez egyfajta új űrjármű! Godtfred csak nevetett, tudta, hogy mi volt az, de szerencsére tudta, hogy miért építjuk és ez esetben kivételt tett."

Niels úgy emlékszik, hogy a sárga várat más színekben is felépítették, de Daniel meggyőződése, hogy mindig sárga volt. "Én szerettem volna sárgásbarna (tan) vagy sötétszürke színben is, de akkoriban ezeket a színeket csak a Legoland számára gyártották. Várnom kellett a valósághűbb színekre, de ha kockaszámot nézzük, ez volt a legtöbb elemet tartalmazó készlet azért a pénzért akkoriban."

A marketing főnök, N.C. Jensen ötlete volt, hogy a vár szétnyitható legyen, hogy a gyerekek könnyen játszhassanak a belsejében. Visszaemlékezéseik alapján ezeket a készleteket tervezte Niels:

Niels szerint ő építette az 1987-es Castle készleteket is. "Akkoriban kaptam az első rajongói levelemet. Kézzel írták és az általunk használt hősi szimbólumok iránt érdeklődött. Csak firkáltam rá néhány megjegyzést, nem igazán átgondolt választ és visszaküldtem az ügyfélszolgálatosoknak. Azt hittem, majd átfogalmazzák, de nem. Simán visszaküldték az én nyers válaszaimat! Aztán kiderült, hogy a rajongóm egy hősi középkorral foglalkozó professzor volt! Visszaírt, hogy köszöni a válaszomat. Hát eléggé rosszul éreztem magam akkor!"

A máig népszerű kalóz (pirates) téma 1989-ben kezdődött és mindegyikért Niels volt a felelős. Végül pedig jött a Lego csontváz. Hogy miért végül? "Az első csontvázat 10 évvel korábban csináltam csak viccből a prototípusaink tömlöcébe. Jens úgy gondolta, ez jó ötlet és ezért csináltam egy kidolgozottabbat, na de amikor Godtfred meglátta! Először Jens-t szidta le, aztán engem. Azt mondta, meg ne próbáljak ilyet még egyszer, különben ki leszek rúgva. A minifigurák nem halnak meg! Tíz év múlva vettem csak újra a bátorságot, hogy csináljak megint egyet, amit meg is mutattam neki. De ezúttal már jól reagált, bár addigra kitaláltam, hogyan csináljak ennek is mosolygós arcot ahogyan a zászlókra is mosolygós halálfejet. Ha megnéztek egy korai fejlesztői képet a pirates vonalból, akkor látjátok, hogy először nem mertem halálfejet rakni a zászlókra. Jens győzött meg róla, hogy itt az ideje, újra kipróbálni." (Godtfred valószínűleg igencsak meglepődne, ha látná, azóta mi lett az elveiből például az Indiana Jones készletek náci katonáinál vagy a Szörnyecskéknél.)

Daniel tervezte a 6071-et és a 6081-et is 1990-ben. "Azt hiszem, ez volt az első készlet ilyen térbeli alappal. Nagyon szerettem ezeket, nagyon sok pluszt adtak az ezt használó készletekhez. Azt hiszem, Jens ötlete volt, ki másé lett volna? Elég nehéz volt kitalálni, hogyan díszítsük fel. Először Lego kockákból, aztán fából kellett megcsinálni ezeket, amivel sima vákum lapokat csináltak. Ezekre kellett aztán hálót rajzolnom, ezután újramelegítettük és kilaposítottuk őket, hogy lássuk, hova és hogyan kell rájuk nyomtatni, hogy a kész alaplapon jól nézzenek ki. De ezt elég sokszor elrontottuk. Olyan sokszor kellett próbálkoznunk, hogy úgy tűnt, teljesen megoldhatatlan. De egy csomó próba után végre meglett!"

A 90-es évek elején is folytatták hárman, de akkor már Steen Sig Anderson is csatlakozott néhány készletnél. Ők csináltak több pirates és castle készletet is, például a Wolfpack-et és más klasszikus csoportot. Niels kedvence a felbukkanó szellemmel rendelkező vár volt, amit ő tervezett, bár már nem emlékszik rá, melyik volt az.

"Barátságos versenyben voltunk a town-os srácokkal és Jens azt mondta nekünk, hogy ne áruljuk el nekik, min dolgozunk. Sose adjuk át nekik a jó ötleteinket!"

Daniel tervezte 1993-ban a Dragon Knights készleteket és a 6082-t. Úgy emlékszik, ez volt az utolsó Castle modellje. És Jens vezetőségének is nagyjából ez volt a vége. A tervezőket szétszedték koncepció tervezőkre és készletépítőkre és a csapat filozófiája is megváltozott. Onnantól kezdve Jens új elképzeléseken dolgozott Daniellel; castle és space ötleteket talált ki és sok modellt tervezett a rajongói magazinoknak, de végül 1999-ben visszavonult. Niels viszont még mindig a legónál dolgozik, ő tervezte például a 5971-es készletet is.

Én viszont már eléggé kifutottam az időkeretből, a 80-as, 90-es évek már nem témája a cikknek. A 70-es évek végére megjelentek a későbbi meghatározó sorozatok, új építési módok, elemek és végetért a hőskor. Elkezdődött az aranykor (1979-1995), de ezt a történetet én már nem mesélem el. A Lego sikerének kulcsembere, Godtfred Kirk Kristiansen még megérhette, hogy a játék meghódítja a világot. 1995-ben, 74 éves korában hunyt el.

Epilógus

A Lego fejlesztése természetesen nem állt le 1978 után, sőt. Ha már volt szó a legó anyagáról, akkor érdemes megemlíteni egy későbbi változást. Már volt róla szó, hogy szinte az összes színű ABS alapanyagot (és 1963 előtt a cellulóz-acetátot is) évtizedeken keresztül a Bayer német vegyipari óriáskonszern szállította a legónak. 2003 környékén a cég viszont évek óta tartó lejtmenet után történetének legnagyobb válságát élte meg, a pletykák már arról szóltak, hogy az addig családi tulajdonú céget befektetők, vagy az amerikai játékipari óriás, a Mattel felvásárolja. A katasztrófát sikerült elkerülni, viszont valószínűleg része volt a problémáknak abban, hogy 2004 környékén úgy döntöttek, más forrásoktól is vásárolni fognak színezetlen ABS-t és a színezést majd cégen belül csinálják. Ez okozhatta a híres szürke szín váltást (régi világosszürkéről a mai kékesszürkére) és sajnos sok más szín esetén is színminőségi problémákhoz vezetett (2007-ben a Lego mintegy 40 különböző színt használt). A modern kockáknak már kevéssé van olyan konzisztens színe, mint ami a régi Bayer-féle alapanyagból gyártottaknak még megvolt. A Lego talán azért is válthatott más beszállítókra, mert nem akart egyetlen cégtől függeni, bár a Bayer az egyik legnagyobb vegyipari cég, több, mint 50 országban gyárt több, mint 100 ezer alkalmazottal. Ráadásul ez nem csak a színek megbízhatatlanságáról szól, a Bayer tesztelte is a Lego kockákat rögzítőerő és erősség tekintetében és 2004 után ezekkel kapcsolatos problémák is elkezdték felütni a fejüket, hiszen a kisebb beszállítók ezt már nyilván nem tették meg.

Összefoglalás

Az alábbi táblázat a fenti történetben is megtalálható legfontosabb technikai változtatásokat és dátumokat tartalmazza összefoglalva.

A Lego külföldi forgalmazásának kezdetei

Bár a történetben volt róla szó, érdemes pontról pontra felsorolni, melyik országban mikor kezdődött el a legókockák forgalmazása. Magának a cégnek is nehezére esik eldönteni néha, hogy hogyan különböztesse meg története során a Lego eladásokat és a hivatalos forgalmazást, ezért a felsorolás dátumait néha több évvel követi a Lego hivatalos dátuma. Az amerikai forgalmazás a Lego szerint például 1973-ban kezdődött, nem 1961-ben (láttuk, hogy ez mennyire nincs így), a kanadai viszont a Lego szerint is 1962-ben. A valódi forgalmazási kezdetek dátumai:

Jellemző	Kezdet	Vég	Elemek	Megjegyzés
Lego Mursten és korai periódus
Lego Mursten kockák felirat nélkül	1949	1955	2x2, 2x4, 2x10
Vonalas feliratos Mursten kockák	1950	1956	1x2, 2x2, 2x3, 2x4, 2x8, 2x10, 10x20	Egyes források szerint 1952-től
Dobgone logo	1954	1956	1x2, 1x6, 1x8, 2x2, 2x3, 2x4, 2x2 ívelt, 4x4 sarok, 2x12, 2x14, 10x20	Még 1960-ból is ismerős készlet, amiben 10x20-as, bütyök-felirat nélküli, alul dogbone feliratos alaplap volt
Bütykök
Felirat a bütykökön	1955		1x1, 2x2 ívelt, 2x4 ívelt
Felirat a bütykökön	1956			Ekkor kezdett el általánosan a többi elemen is megjelenni a felirat
Tömör bütykök	1949	1957
Üreges bütykök nagy üreggel	1957	1960
Felül üreges bütykök	1957		ablakok, ajtók
Üreges bütykök kis üreggel	1960
Technológia
Csövecskés kockák	1958		2x2, 2x3, 2x4
Cellulóz-acetát	1949	1963		Észak-Amerikában egyes színek 1970-ig
ABS	1963
Fröccsöntés
Fröccsöntési pont az elem élénél	1949	1963
Fröccsöntési pont az elem oldalán	1963	1974
Fröccsöntési pont a bütykökön	1974
Szabadalom
Pat. pend	1957	1974
Pat. pend satírozva	1974	1979
Nincs jelölés	1979	1984
Minta azonosító	1984
Karaktertípus
Régi típusú bütyök-felirat	1955	1965
Samsonite típusú bütyök-felirat	1962	1972
Egyenes vonalú felirat	1966	1972
Modern bütyök-felirat	1962

1953 november: az első Lego-t eladják Norvégiában, de a játékokra kivetett importkorlátozások miatt az öntőformákat Oslo-ba küldik, ahol egy helyi cég saját készleteket gyárt és ad el belőle.

1955: a svédországi eladások újra megkezdődnek (dán és norvég elemeket szállítanak a svéd készletekhez).

1955: izlandi eladások, ahol a helyi tuberkulózis klinika gyártat Lego készleteket SIBS név alatt a páciensek számára terápiaként (a nevet 1961-ben változtatják Lego-ra).

1957: év elején indul a svájci/holland forgalmazás, Belgiumban, Ausztriában és Portugáliában pedig az év végén. Bár a svájci forgalmazás 1957 elején elindult, ez volt az első ország, ahol a Lego megjelent, viszont ahol szabadalom védte a Kiddicraft kockákat is. A Town Plan megjelenésével viszont a Lego már eleget módosított a kockákon (megszűntek a rések, megjelentek az új ajtók és ablakok) ahhoz, hogy szabadalmi perre ne lehessen számítani. Ráadásul Hilary Page öngyilkossága miatt a Kiddicraft egyébként is válságban volt.

1960: brit és írországi forgalmazás licencen keresztül: a Courtauld's textilgyár indít egy céget British LEGO Ltd. néven.

1961: észak-amerikai forgalmazás licencen keresztül: a Samsonite gyárt USA és Kanada részére. Az első készleteket a kanadai Ontario megyében lévő Stratford-ban gyártják és 1961-ben még innen küldik az USA-ba.

1962: Japán, Hong Kong és Szingapúr valamint a marokkói forgalmazás indul meg Lego leányvállalatokon keresztül

1962: ausztrál forgalmazás a British LEGO Ltd. licenc készleteivel. A Wrexham Wales-ben lévő új gyár is ekkor nyit ki.

1973: a gyenge forgalom miatt a Samsonite licenc visszavétele pereskedéssel. A Lego gyártás és forgalmazás Connecticut-ba költözik.

1992: A British LEGO Ltd. (UK/Írország/Ausztrália) licencét visszaveszi a Lego

1993: az első év, amikor minden, a világban előállított Lego-t a Lego Group gyárt.


Samsonite fogaskerekek.	Európai fogskerekek.	Távirányítható legóautó az amerikai gyerekeknek.