kep

Magasság: 94 m (a lámpás tetejéig)

Eredeti tulajdonos: Joseph Pulitzer, a New York World kiadója

Építész: George B. Post

Építés kezdete: 1889. október 10.

Megnyitás: 1890. december 10.

A Park Sor és a Frankfort utca sarkán elhzelyezkedő New York World Building (ismert Pulitzer Building-ként is) volt a legmagasabb számos hasonló, magasba nyúló, a legnagyobb újságok számára felhúzott épület közül a 19. század vége felé. A híres magyar származású szerkesztő, Joseph Pulitzer által megbízott termékeny építészmérnök, George B. Post tervezte, és ez volt az első épület New York-ban, amely felülmúlta a Szentháromság Templom 86 méter magas tornyát. Ez már 94 méterre magasodott az utca fölé, amennyiben azt a Frankfort Utca szintjétől mérik. Az épület emeleteinek száma vita tárgyát képezi: a World 26-ra becsüli, de újabb kutatások szerint csak 16-18 szintet emlegetnek. Pulitzer a saját személyes irodáját a kupola második emeletére helyezte, ahonnan jó kilátás nyílt az Újság-sor többi épületére. Valószínűleg az alsóbb szintek és az alagsor a nagy nyomdáknak volt fenntartva, a naposabb felső emeletek pedig a tördelés-szerkesztés számára. Néhány fennmaradó szintet bérlőknek is kiadtak, így is bevételt termelve a World számára.

A World Building szerkezeti felépítése hibrid ketreces szerkezet volt (hybrid "cage" frame). Acél kereteket használtak a belső részek tartására, de a külső falak is hozzájárultak a szerkezet stabilitásához. Oszlopokat ágyaztak be a külső falakba, amelyek tartották a padlót, és az oldalsó erőket átadták a váz és a külső falak között. A homlokzat vörös homokkőből, téglából és terrakottából készült, a boltíves bejáratot pedig vörös és szürke gránit díszítette. 1890-ben az épület magassága néhány kritikust megrémített, akik "magas vállúnak" és visszataszítónak jellemezték az épületet.

A World Buildinget 1955-ben lerombolták, hogy helyet csináljanak a Brooklyn híd kibővített autóbejáratának.

elválasztó

kep1

kep3

kep2

0

A Masonic Templom (korábban Capitol Building)

Magasság: 92 méter a tetőig

Eredeti tulajdonosok: Illinois állam Független és Elfogadott Szabadkőművesei

Építész: Burnham és Root

Építve: 1891.-1892.

Bár a felhőkarcolók szülőhelye vitatható, kétségtelen, hogy Chicago a történelemben kétszer is magáénak tudhatta a legnagyobb felhőkarcoló címet. 1892-ben a Masonic Templom huszonkét emelet magasba emelkedett a Randolph és State utca sarkán. Magasra nyúló homlokzatával és lapos tetejével ugyan alacsonyabb volt, mint a New York-i World Building a lámpásával, de ez büszkélkedhetett azzal, hogy a legfelső lakható emelet itt van a legmagasabban (vö. a Sears Toronnyal). Chicago legelőkelőbb kereskedelmi tervezői, a Burnham and Root tervezték. A belépő embert legelőször a nagy központi hall fogadta, körben üzletekkel az első kilenc szinten, aztán irodák helyezkedtek el, majd a legfelső emeleteken tárgyalókkal a szabadkőművesek számára.

A Masonic-ben rideg acél vázat használtak kovácsolt vasat csavarozva a szerkezeti tagok közé a 10. emelet felett. Az épületnél emellett nagy ablakokat is alkalmaztak, ezzel is bizonyítva az acélvázas épületek fölényét. Így bebizonyítva azt, hogy a jövő az acélvázas szerkezeteké. Az 1882-as magassági szabályozások következtében a Masonic Templom maradt Chicago legmagasabb épülete egészen a 20-as évekig, amikor a város új körzeteiben már engedélyezték a magasabb tornyok építését. 1939-ben, figyelembe véve, hogy irodái és áruházai már régi stílusúak, az épületet lebontották.

John Root egyébként bevallottan nem szeretett felhőkarcolókat építeni; sokkal jobban szerette a tág alapokkal rendelkező épületeket, mint például a Monadnock Block-ot, és sosem volt igazán elégedett a Masonic Templommal. Ez volt az egyik legutolsó épület, aminek még megérte a megszületését 1891-ben bekövetkezett halála előtt.

elválasztó

kep1kep3

kep2kep4

kep1

Manhattan Life Biztosítótársaság épülete

Magasság: 106 méter a lámpás tetejéig

Eredeti tulajdonos: Manhattan Life Biztosítótársaság

Építészek: Kimball és Thompson

Mérnök: Charles Sooysmith

Építve: 1893.-1894.

Azzal az óhajjal, hogy egy olyan építészeti szimbólumot hozzanak létre, ami elhomályosítja a versenytársakat, a Manhattan Life Biztosítótársaság 1892-ben egy versenyt írt ki az új főhadiszállás tervezésére a Broadway 64-66 szám alá, a Szentháromság Templom túloldalán. Végül Kimballt és Tompsont választották ki. Az új épületnek a legmagasabbnak kellett lenni New York-ban. Ez egyrészt új arculatot is jelentett a cégnek, de természetesen a bevételek növekedését is várták tőle. Amikor 1894-ben befejezték, a gránit, terrakotta és brick-clad (?) szerkezet 106 méterre magasodott a járda fölé. A felsőbb szinteken rézbevonatú vashíd ívelt át az U-alakú épület fényudvarán (light court)(?), és néhány olyan dolgot is tartalmazott, amely első volt a maga nemében, például pneumatikus süllyesztőszekrényt az alapokhoz Charles Sooysmith munkája nyomán. A belső tereket az egyik első elektromos szellőzőrendszer hűtötte és fűtötte. Bár az épületet 1904-ben kibővítették, a méretét hamar elhomályosították más épületek, ahogyan a francia reneszánsz stílusát is. A Manhattan Life-ot 1930-ban lerombolták, hogy helyet csináljanak az Irving Trust Bank székházának, a Wall Street Art Deco remekművének.

kep1

Magasság: 96 méter a szerkezet tetejéig

Építész és mérnök: George B. Post

Fővállalkozó: Robinson & Wallace

Építés: 1895-1898

A történelmi St. Paul kápolnáról kapta nevét, amely az utca túloldalán helyezkedett el. A karcsú St. Paul Building 96 méterre magasodott a Broadway és Ann utca felé, kitöltve egy kis ötoldalas telket. Építésze, George B. Post (akinek nevével már találkozhatott a World Buildingnél is) 26 emeletet pakolt egymásra jón stílusú sorokban, a vízszintes kompozíciót pedig klasszikus koszorúval zárta le inkább, mint kupolával vagy zászlórúddal. A díszes mészkő homlokzatot a padlógerendáktól a főbb strukturális elemekkel tartotta meg, amelyeket a külső pillérekben helyezett el, védve így őket a hőtől és a nedvességtől. Az érdekes tornyot a kritika kevéssé szerette, egyik "talán a legkevésbé vonzó forma az új New York-i felhőkarcolók közül" titulussal illette.

kep1

Park Row vagy Ivins Syndicate Building

Magasság: 118 méter a koszorúig

Eredeti tulajdonosok: William Mills Ivins, egy befektető konszern főnöke

Építész: R. H. Robertson

Mérnök: Nathaniel Roberts

Építve: 1896-1899

A Park Row Building még mindig alsó Manhattan elején áll. 1896-ban egy befektető konszern elnöke, William Mills Irvins megbízásából épült irodák számára. 118 méterre magasodik a koszorú szintjéig, a lámpásig pedig, amely a szerkezet tetején helyezkedik el, már 119 méteres magasságot ér el, így még a lámpásig négy emeletet számolva, az épület pont 30 emeletes. Akár 1000 irodát is be tud fogadni, és ez volt az otthona az első IRT földalatti központjának. R. H. Robertson építész és Nathaniel Robert mérnök irányítása alatt az építkezés több, mint 3 évig tartott.

A Park Row Building homlokzata egy magas négyszöget formáz, amit hat vízszintes részre osztottak. A tetejét két rézkupola koronázza meg. A korabeli kritika nem szerette túlságosan a tornyot, és jelentéktelennek, semmitmondónak jellemezték valamint megjegyezték, hogy az Ann utca egymással szemben lévő két oldalán a Park Row és a St. Paul Building egymásra acsarkodnak.

Megjegyzés: az épületet később lakószobássá alakították át.

0

Magasság: 187 méter (47 emelet)

Eredeti tulajdonosok: Singer Gyár

Építész és fővállalkozó: Ernest Flagg

Mérnökök: Otto F. Semsch; Boller & Hodge, Charles G. Armstrong szaktanácsadók

Megrendelve: 1902-ben, építve: 1906 szeptemberétől 1908 május 1.-ig

A terv, hogy megnöveljék a Singer vállalat székházát a Broadway-n és a Bourne utcán alsó Manhattan-ben, a varrógépgyártó vállalatnál már 1902-ben felötlött, amikor birtokokat szerzett észak és nyugat felé. Ernest Flagg első terve egy 35 emeletes torony volt, de a vállalat hamarosan ennek közel a dupláját kérte tőle. 1908-ban készült végül is el, épp 20 hónappal az alapkőletétel után. A Beaux-Arts stílusú vörös tégla és kékkő torony 69 méterrel győzte le a Park Row épületet. Otto F. Semsch vitába szállt a karcsú torony szélállóságával és a költséges süllyesztőszekrény alapokkal. Bár jelentősen magasabb, mint a korábbi felhőkarcolók, a Singer torony csak egy évig tarthatta meg a legmagasabb jelzőt, amikor a Metropolitan Life torony őt is túlszárnyalta.

1963-ban a Singer cég eladta az épületet, és 1968-ban ez vált a legmagasabb épületté, amit valaha leromboltak, hogy helyet csináljanak az U.S. Steel Building számára (ma Liberty Plaza 1).

elválasztó

0

0

Metropolitan Life Biztosítótásraság torony

Magasság: 213 méter (50 emelet), az óra 8,1 méter átmérőjű

Tulajdonosok: Metropolitan Life biztosítótársaság

Építész: Napoleon LeBrun és Fiai

Mérnök: Purdy & Henderson

Fővállalkozó (acél): Post & McCord

Építés: 1907-1909

1907-ben a Metropolitan elnöke, John Rogers Hegeman megbízta a Napoleon LeBrun és Fiai vállalatot, hogy tervezzenek egy campanile-stílusú (?) tornyot a cég székházának kibővítéséhez. Az építési munkálatok még ugyanebben az évben elkezdődtek, és 1909-ben az épület megnyílt és elkezdte reklámozni a céget, mint a legnagyobb biztosítótársaságot a világon.

Karcsú tornyával, magasba szökő toronysüvegével és lámpásával a torony a híres velencei San Marco harangtornyot idézte. Az első tervek még 200 méterről szóltak, de végül is 213 méteres lett az építmény. A fehér, Tuckahoe márvánnyal bevont torony a 23. utcai Madison Square-nél és a Madison Avenue-nál fekszik, ahol az éjszakákban a fények sosem hunynak ki, hiszen a lámpása ragyok, felvillanva óránként és negyedóránként.

1960-ban a tornyot alávetették egy erőteljes átalakításnak, amelynek során a legtöbb klasszikus elemétől megfosztották, beleértve az erkélyeket és a feltűnő koszorút. A márvány borítást finom mészkőre cserélték, hogy a torony illeszkedjen a modernizált alapjához. Mára már csak a négy óra emlékeztet a valamikori díszes külsőre, de a büszke torony még mindig meghatározó eleme a középvárosi horizontnak.

elválasztó

0 0

0

Magasság: 241 méter

Eredeti tulajdonosok: Frank W. Woolworth és az Irving Trust Társaság

Építész: Cass Gilbert

Mérnök: Gunvald Aus Társaság

Építés: 1910, megnyitás: 1913. április 24.

A Woolworth egy egészen különös darab a felhőkarcolók között, mivelhogy készpénzben finanszírozták. Tulajdonosa az öt és tízcentes király, Frank W. Woolworth volt, aki 1910-ben megbízta Cass Gilbert építészt, hogy tervezzen neki egy gótikus stílusú felhőkarcolót, amely a City Hall Park felé magasodik egy háztömbök által uralt terepen a Broadway-n a Park Place és a Barclay utca között. A magasság és a költség egyre növekedett a becsült 190 méter és 5 millió dollárról 241 méterre és 13,5 millió dollárra. Hatalmas alapra és szél-merevítőre volt szükség a magas és karcsú toronyhoz és a szépen kidolgozott terrakotta felülethez, valamint Woolworth kívánságára fényűző előcsarnok is bekerült a tervekbe, tovább duzzasztva ezzel a költségeket. Egészen mostanáig az épület sosem volt elzálogosítva. Amikor a Venator Csoport (korábban a Woolworth Társaság) 1998 június 23.-n bejelentette, hogy eladja az épületet a Witkoff Csoportnak 155 millió dollárért, az épület 85 éves történetében először cserélt gazdát.

Az 1913-ban felépített épület mindmáig bámulatra méltó maradt. Az előcsarnok kereszt alakú alaprajza vallásos építmény benyomását kelti. Egy hatalmas szoborcsoport díszíti a sárga márvány-belsőt, beleértve Mr. Woolworth középkori stílusú karikatúráját, amint számolja a centjeit, valamint Gilbert-et, amint az épület modelljét ringatja. Arany mozaik és a Kereskedelem és Munka allegorikus festményei díszítik a boltozatos mennyezetet. A megnyitó ünnepség is 1913. április 24.-n olyan különleges volt, mint maga az épület. Wilson elnök megnyomott egy gombot a Fehér Házban aznap éjjel, mire az összes belső lámpa kigyulladt, a külső reflektorok fénye pedig rávetődött az épület homlokzatára. Az ünnepség alatt S. Parkes Cadman tisztelendő a Woolworth Building-et a kereskedelem katedrálisaként jellemezte.

Egyéb jellemzők: emeletszám: 57; liftek száma: 24; anyagok: réz, beton és acél;

elválasztó

0

0

A Manhattan Társaság

Magasság: 283 méter (71 melet 83891 m2 területtel)

Tulajdonos: Trump szervezet

Építészek: H. Craig Severance és Yasuo Matsui

Megnyitva: 1930

A Wall Street 40 részvénytársaság 1929-ben alakult meg azzal a céllal, hogy felépítsenek egy felhőkarcolót a letelepedő bérlő, a Manhattan Társaság (Manhattan Bankja) részére. A főbb befektetők mellett A Starrett Társaság birtokolta azokat az embereket, akik az építkezés fővállalkozói voltak; a Starrett és Eken testvéreket. Craig Severance fő- és Yasuo Matsui kisegítő építész egy szolidan díszített, visszahúzódó felhőkarcolót terveztek téglamintázattal és öntött kő díszítéssel, valamint szépen kidolgozott francia gótikus stílusú toronysüveggel.

A 283 méter magas épület története városi legendává vált. Az ingatlanvagyon piac fellendülésével a 20-as évek végén sok fejlesztő reklám szempontokat vett figyelembe építéskor. 1929-ben híres verseny kezdődött a világ legmagasabb tornyának építéséért. A legfőbb rivális a Chrysler Building volt, akkor még építés alatt a városközpontban. A versengést csak kiélezte, hogy Severance akkoriban bontotta fel kapcsolatát William Van Alen-nel, a Chrysler Building építészével. A két torony közti versengésre a sajtó persze mohón rákapott. Mindkét toronynak egy éven belül elkészültek az első acél vázaik. Van Alen végül mégis győzedelmeskedett, mivel nála volt a titka a Chrysler Building 56 méteres, extra magas alumínium tetejének, amit az épület tűzaknájának tetejére állítottak, és így elnyerte az elsőséget. Miután a Wall Street 40-et felállították, vékony tűt emeltek fel a torony belsejében, hogy a magasságot 319 méterre tornásszák, pont a Chrysler méretéig.

Ezután a Wall Street 40 fénytelen karrierje következett. Az épület az értékpapírpiaci csőd után nyílt meg, így sok jövőbeli bérlő visszalépett a szerződéstől. Az épület így közel 15 évig, 1944-ig nem volt teljes egészében bérbe véve. De a szerencsétlenségek folytatódtak. 1946-ban a Newark-i repülőtérre tartó fegyverszállító repülőgép eltévedt a ködben és becsapódott ez épület 54. szintjére, és a gépen utazó mind az öt ember meghalt. Bár a toronyban kevés kár esett, az újjáépítést persze nem segítette a 89%-os üresség sem. 1992-ben a Wall Street 40 a Trump szervezet kezébe került, akik nem egészen 8 millió dollárért vették meg. A befektetés nagyon jónak bizonyult, mert a 90-es évek végétől az épület jól üzemel, és sok a bérlő is.

elválasztó

0

kep0

Építés: 1928.-1930.

Magasság: 318,8 méter (77 emelet, 111201 m2), a 77. emelet 280 méter magasban van

Építész: William Van Alen

Felvonók: 32

Stílus, építőanyagok: Art-Deco; beton, acél és kőműves-munka

Eredetileg egy kilátó is volt a 71. emeleten, de ez bezárt, amikor az Empire State Building megnyitott, és amióta átalakították irodaterületté. A Chrysler az 50-es évek közepén kiköltözött és eladta az épületet. Williem Van Alen egy autó hűtőrácsától kapta az ötletet a toronysüveg stílusához, amit 90 perc alatt építettek fel, túlszárnyalva ezzel a Wall Street 40-et és az Eiffel tornyot, mint a világ legmagasabb épületeit. A Felhő Klub egy magán-terem az épület tetején, ahol az emberek pihenhetnek, és az alkoholtilalom idején itt titkos szobák is voltak. A Felhő Klub 2. emeletén a Chrysler-nek is van magánszállása. 1945-ben zárták be a kilátót, a Felhő Klub pedig még a 70-es évekig megvolt. Amikor a Chrysler épületet felújították, 3800 ablakot kellett javítani. A tetőn a szivárgás csak 2002-ben lett teljesen megjavítva.

elválasztó

kep1 kep2 kep3 kep4 kep5

0

Építés: 1930-1931

Magasság: 448,7 méter (az antennával), 381 méter a tetőig, a legfelső, 102. emelet pedig 373 méter magasban van. Emeletek területe: 208879 m2, belső térfogat: 1047723 m3.

Felvonók száma: 73

Alap: -16,7 méter, alagsor: -10,6 méter

A világ legmagasabb épületeként, amikor 1931 áprilisában befejezték, az Empire State Building minden rekordot megdöntött. 381 méterével 70 métert rávert a Chrysler Building-re. Óriási méretei vannak: 5 emeletes alapja egy hektárnyi területen helyezkedik el, 85 emeletnyi irodái pedig több területet adnak, mint a Chrysler Building és a Wall Street 40 együttvéve. Mégis, mindezek ellenére a legmegdöbbentőbb az a hatalmas sebesség, amivel ezt az óriást megtervezték és megépítették. Az első, dokumentált esettől, hogy az építészekkel kapcsolatba léptek, 1929 szeptemberében, kevesebb, mint 20 hónap alatt megtervezték, felépítették és beköltözhetővé tették. Hat hónappal az első szerkezeti oszlopok lerakása után (1930. április), az acélszerkezet már 86 emelet magasságba emelkedett. A zárt épület, beleértve a kikötőpóznát, ami a 102-ből 8 emeletet foglal el, 11 hónap alatt készült el, 1931. márciusára. A munka csúcspontján 3500 munkás dolgozott a helyszínen, a torony naponta egy emeletet magasodott.

Ez alatt a 20 hónap alatt a mérnöki és szerkezeti munkákat is elvégezték: a hatalmas Waldorf-Astoria hotelt lebontották, az alapokat és a rácsozatot elásták és befejezték, 57000 tonna szerkezeti acélt gyártottak és vágtak a pontos terveknek megfelelően. 10 millió közönséges téglát használtak fel, 47368 m3 betont használtak fel, 6400 ablakot szereltek be és 67 felvonót szereltek be 11 kilométernyi aknába. A belső felszereltség 6700 fűtőtestet, 2500 WC-t és mosdókagylót, 82 km csövet tartalmaz és több, mint 10 ezer tonna gipszet, valamint több, mint 30 ezer m2 márványt használtak fel.

Az épület tetején lévő kilátót eredetileg kikötő léghajók számára tervezték, de ez sosem működött az ilyen magasságban fújó erős szél miatt. Az épület teteje az ünnepi alkalmaknak megfelelően van kivilágítva. 2001. szeptember 11.-e után sokáig vörösben, fehérben és kékben villogott, és visszanyerte a legmagasabb épület New York-ban címet. 1945. júliusában egy szombati napon egy B-25-ös repülő csapódott a 79. emeletbe és 14 ember meghalt, de az épületet már két nap múlva újra megnyitották. A 86. emeleten lévő kilátót évente 3,5 millió ember látogatja meg.

elválasztó

0

0

A léghajó-kikötő

0

A World Trade Center (Világkereskedelmi Központ)

Magasság: 417 és 415 méter (110 emelet)

Egyes torony: antenna: 527,9 méter; tető: 420,6 méter; a tengerszinttől az antenna tetejéig: 531,6 méter; 2. tető magasság: 427,6 méter. Felvonók száma: 99

Tulajdonosok: New York és New Jersey helyi hatósága

Építész: Minoru Yamasaki, Emery Roth és Fiai tanácsadásával

Mérnök: John Skilling és Leslie Robertson a Worthington, Skilling, Helle és Jackson-tól

Földmunkák kezdete: 1966. augusztus 5.

Megnyitás: 1970.-1973. április 4.; 1973: a szalagavató

A Világkereskedelmi központ több, mint az ikertornyok által jelentett szimbólum; ez egy majdnem 8 hektárnyi területen fekvő 7 épületből álló komplexum, amelyet a New York és New Jersey helyi hatósága építtetett és nyitott meg (PANYNJ). Az egyes és kettes torony a komplexum szívében helyezkedett el; mindkettő több, mint 30 méterrel magasodott az Empire State Building ezüst árboca fölé.

A Világkereskedelmi létesítmény építésének tervei már a második világháború vége óta napirenden voltak. Az 50-es évek végén már a hatóságokat is elkezdte érdekelni a dolog, 1962-ben pedig már ki is jelölték a helyet alsó Manhattan nyugati oldalán egy nagy területen a Vesley, Szabadság, Templom és Nyugati utcák által határolva. Minoru Yamasaki lett kiszemelve az építész szerepére, az Emery Roth és Fiai pedig segítették a munkát, valamint Yamasaki kérésére a Worthington, Skilling, Helle és Jackson cég adta a mérnököket. A hatóság 107 millió m2 irodai területet szeretett volna nyerni az új épületekkel. Hogy ezt elérje, Yamasaki több, mint 100 különböző tervet vizsgált meg, amíg végül megállapodott az ikertornyok és három kisebb épület tervénél. A tornyok nagyon magasra voltak tervezve, hogy a felhasználható területet minél inkább megnöveljék, de eleinte így is csak 80-90 emeletet terveztek. Csak később döntötték el, hogy mégis inkább a világ legmagasabb épületeit építik meg, miután a hatóságok közönségkapcsolata egyre inkább ezt szerette volna. Yamasaki és a mérnökök, John Skilling és Les Robertson szorosan együttdolgoztak, így a tornyok terve és szerkezete közötti összhang nagyon szoros lett. Számolva az addig sosem látott példátlan magassággal, a mérnökök egy nagyon innovatív szerkezeti modellt hoztak létre: szorosan egymás mellé szerelt acél oszlopok rideg, üreges csőszerkezetét, amelybe vízszintesen kiterjesztik a szinteket tartó elemeket. Ezeket a külső oszlopokat ezüstszínű alumínium ötvözetből készítették, 18 2 cm szélesre és csak 55 cm-re helyezték el egymástól, így olyan megjelenést adtak az épületeknek, mintha nem lenne ablakuk. De természetesen a belső mag és felvonó rendszer is egyedülálló felépítést igényelt. A szupermagas ikertornyok voltak az első épületek, amelyek bármiféle falazás vagy kőművesmunka nélkül készültek. Attól aggódva, hogy a magas légnyomás, amit a tornyok sebes felvonói keltenek, deformálná a hagyományos liftaknát, a mérnökök drywall (?) rendszert dolgoztak ki, a megerősített acél maghoz. A felvonóknak, hogy kiszolgálják a 110 emeletet a hagyományos felépítésben, az alsóbb szintek területének a felére is szükségük lett volna az aknákhoz. Az Oits Felvonók gyár kifejlesztett és felépített egy olyan rendszert, amitől a felvonóaknák mérete a felére csökkent.

A munkálatok 1966-ban kezdődtek el, a költségeket 1,5 milliárd dollárra becsülték. Az egyes torony már 1970 végén készen állt a bérlők fogadására, bár a felsőbb szinteken még 1972-ig dolgoztak. A kettes torony 1973-ban készült el. A 21 méteres alap kiásása elegendő anyagot termelt a Battery Park City landfill (?) munkához a Hudson folyón. Amikor készen lett, a Központ vegyes fogadtatásban részesült, de vitathatatlan volt, hogy a két torony a világ legmagasabbja és legnagyobbja volt 1974-ig, amikor is a Sears Tower túl nem szárnyalta.

Az egyes torony 2001. szeptember 11.-n terroristatámadás következtében pusztult el (követte őt a második is), amikor is terroristák által eltérített Boeing 767-es nekirepült a 85. emelet magasságában reggel 8:46-kor. A torony 10:28-kor dőlt össze.

elválasztó

0

0

Willis (Sears) Torony (48 millió m2)

Magasság: 443 méter; 110 emelet (a két szintes felső gépházzal), 104 felvonó, 3,92 méteres emeletmagasság

Alagsor: -13,1 méter

Kilátó: 412,4 méter; legfelső szint: 436,2 méter

Antenna talapzatok: 462,7 méter; nyugati antenna: 527,3 méter; keleti antenna: 521,1 méter (amikor az első talapzat elkészült, még nem szereltek fel rá antennákat)

Eredeti tulajdonosok: Sears Roebuck Társaság

Építész: Bruce Graham, Skidmore, Owings és Merrill segítségével

Mérnök: Skidmore-i Fazlur Khan, Owings és Merrill

Építés: 1970.-1974.

A 60-as évek végén a Sears Roebuck és Társaság volt a világ legnagyobb kiskereskedő vállalata 8,9 milliárd dollár forgalommal elhatározta, hogy összevonja az adminisztrációs részlegeit Chicago üzleti negyedébe. Kiszámolták, hogy 32292000 m2 irodaterület és 538000 m2 padlóterület szükséges a 13000 alkalmazott elhelyezéséhez. Az első tervek egy irodatömbös szerkezetet tartalmaztak kizárólag a Sears számára, de az építészek és az ingatlan tanácsadók inkább a magas tornyot erőltettek, a bérlők számára felsőbb szintekkel. A tervek épülete hamar 48000000 m2-esre és 110 emeletesre nőtt, és 1970 júliusában a Sears világgá kürtölte terveit a földkerekség legmagasabb épületéről. 461 méteres magassága túltesz a World Trade Centerén is 30 méterrel; olyan magas, - ahogy a Sears emlegette - amilyet csak a Szövetségi Repülésügyi Hivatal megenged (ti. hogy a repülők ne ütközzenek bele). Már harminc éve, hogy a torony 1974-ben elkészült, de még mindig bátran állítható a legmagasabbnak és a legnagyobbnak, bár trónkövetelők már akadnak.

A szerkezet - ahogy a mérnökök emlegetik - egy kötegelt csőrendszer, amely 9, négyzet alapú csövön alapszik, melyek oldalhossza egyenként 23 méter és így összesen egy 69x69 méteres négyzetet alkotnak egy sötétre színezett üvegfüggöny mögé rejtve (magasság-szélesség ráta: 6,45:1). Az 50. szint felett a négyzetek közül néhány elmaradozik egyre kisebb padlóterületűvé téve a felhőkarcolót, és így jellegzetes lépcsőzetes alakot kölcsönözve neki.

A torony elölről egy elkülönített, turisták számára készült bejárattal látható, ezt a Skydeck Pavilion-t a Skidmore Owings és Merrill 1985-ben építette a toronyhoz. A Sears évente mintegy másfél millió látogatót vonz annak ellenére, hogy a hírnevét 1997-ben a Kuala Lumpur-i Petronas tornyok kissé megtépázták. Bár már nem a legmagasabb épület a világon (igaz, erről vitatkozni lehetne), de még mindig ez rendelkezik a világon legmagasabban fekvő kiadható szobával, a legmagasabb padlószinttel és a legmagasabb felvonóval. Tiszta időben a csúcsról a szemlélő akár négy államot is megpillanthat.

A Sears már nem tartózkodik ebben az épületben, 1992-ben eladta és elköltözött. A nagy antennákat 1982-ben, a 4 HDTV antennát 1999 környékén építették, a nyugati antennát pedig 2000. június 5.-n magasították meg.

2003-ban a Sears névhasználati joga lejárt, a tornyot még ezután is így hívták. 2009-ben a londoni székhelyű Willis Group Holding Ltd. az épület nagy részét kibérelte, megszerezve ezzel az elnevezési jogot, ezért a Sears Tornyot 2009. július 16-án Willis Tower-re nevezték át.

Megjegyzés: az összes feltüntetett magasságadat - a legelső kivételével - a torony tövében futó Wacker Drive-tól van mérve. Az épület Franklin utcai oldala 1,2 méterrel lejjebb fekszik, a fő magasságadat innen van mérve.

0A Petronas tornyok

Magasság: 452 méter

Tulajdonosok: Kuala Lumpur Városközpont Holdings Sendirian Berhad

Építészek: Thornton-Tomasetti

Építési vállalkozók: Mayjus és SKJ Egyesült Vállalkozók

Feldíszítés: 1998

Hivatalos megnyitás: 1999. augusztus 28.

Költség: 1,6 milliárd dollár

Felhasznált beton: 37503 tonna

1996. április 15.-n a magas épületek tanácsa kijelentette, hogy a Petronas Towers a legmagasabb a világon, új földrésznek adva ezzel a fáklyát. Bár eredetileg a fejlesztőknek, a magánbefektető és Malajziai állam szövetségének, valamint a nemzeti olajtársaságnak, a Petronasnak nem állt szándékában túlszárnyalni a Chicagói Sears tornyot, csak egy olyan épületet építeni, amely hirdeti Kuala Lumpur kulturális és üzleti jelentőségét. Az amerikai építésszel, Cesar Pellivel az élen díjnyertes formát terveztek: elegáns egymás mellett álló karcsú ikertornyokat (karcsúsági arányuk: 9.4), amelyek nemcsak a legmagasabbnak járó címet, hanem az emberek csodálatát is magukra vonták. Pelli formája választ adott a fejlesztők azon kérésére, hogy legyen a torony ismétlődő geometriai formákból álló Iszlám építészeti stílusú. A 8 csúcsú csillag alakú alaprajz nyilvánvaló utalás a mohamedán jellegzetességekre. A görbített és csúcsos ablakok az épületet egy templomhoz teszik hasonlatossá. A teljesen megegyező tornyokat a 41. emelet magasságában egy híd köti össze, amelyről fantasztikus kilátás nyílik a városra.

Az épület nagy szilárdságú betonból áll, ami az ázsiai építők számára sokkal szimpatikusabb, mint az acél, és kétszer olyan hatásos a lengéscsillapításban is. A 23x23 méteres betonelemekből és széles külső gyűrűkből álló szerkezet nagyon bonyolult, viszont lehetővé teszi, a vékony külsőt és nagyobb belső hasznos teret is biztosít (1300 m2 helyett 2044 m2 teret szintenként). A torony tartalmaz üvegből és rozsdamentes acélból álló fény-ellenzőket, hogy redukálják az erős egyenlítői napfényt; kétszintes felvonókat; egy égi hallt a 41. emeleten, hogy elhelyezzék a különböző napi beosztásban dolgozó embereket; kőolaj múzeumot, valamint egy többcélú alapot hangversenyteremmel, bevásárlóközponttal és 4500 autót befogadó parkolót, mecsetet, konferenciaközpontot, beborítva közel 35 hektár nyilvános parkkal.

A Petronas tornyok tehát egyaránt jelzik Malajzia múltját és jövőjét, magukba foglalják az ország örökségét, de hirdetik modernségét. A végeredmény, mondja Pelli, egy olyan mű, amely nem kifejezetten Malajziai, de örökre összenő Kuala Lumpurral.

A Petronas tehát a legmagasabb építmény 2003-ban a világon, 10 méterrel túlszárnyalva a Sears tornyot. Mégis van vita a legmagasabbról! A legmagasabb kiadható szint a Sears tornyon tulajdonképpen 61 méterrel magasabban van, mint az egyébkénti legmagasabb szint a Petronason. Nem is beszélve a Sears magasabb antennájáról. Akkor miért nem az a magasabb? Nos, a magas épületek tanácsa szerint a tetőcsúcs számít, de az antenna nem. A csúcsban ugyan nincsenek szobák, de mégis eldöntötték a versenyt és egyszerűen jól mutatnak.

Az alagsorból 90 másodperc alatt lehet feljutni bármely torony tetejére. A két toronynak összesen 32000 ablaka van. Az ablaktisztítóknak egy hónapba telik, hogy mindegyik ablakot egyszer megmossák.

Építés: 1999-2004

Magasság: 508 méter (101 emelet), 448 méter a tetőig, 438 méter a legfelső emelet szintjéig,

Alagsor: 5 emelet, -31,5 méter

Hasznos terület: 412500 m2

Felvonók: 61

Építész: C. Y. Lee & Partners

Építés: 2004-2010

Magasság: 828 méter (162 emelet), 636 méter a legfelső emelet szintjéig,

Hasznos terület: 517240 m2

Építész: Skidmore, Owings & Merrill LLP

Egy időskála arról, hogy mely épületek viselték már bizonyos ideig a világ legmagasabbja címet
1890-től 2010-ig.

(A diagram nem méretarányos, a valóságban a méretkülönbségek ennél nagyobbak)

World 1890 Masonic Temple 1892 Manhattan Life 1894 St. Paul 1898 Park Row 1899 Singer 1908 Metropolitan Life 1909 Woolworth 1913 Manhattan Company 1930 Chrysler 1930 Empire State 1931 World Trade Center 1971-1973 Willis Tower 1974 Petronas Towers 1998 Taipei 101 2004 Burj Khalifa 2010