Minden elemet a Párizs külvárosában lévő Levallois-Perret-i gyárban készítettek elő, ahol Eiffel gyára volt. Az építéshez használt mind a 18000 elem tizedmilliméter pontossággal lett megtervezve és kijelölve, majd nagyjából 5 méteres darabokra rakták össze. A munkások száma az építési területen 150 és 300 között váltakozott, akiket olyan, már veteránnak számító munkások vezettek, akik a nagy fémviaduktok építésénél is munkálkodtak.
Az előkészületek során az elemeket a gyárban szerelték tehát össze csavarokkal, de ezeket később egyesével szegecsekre cserélték, melyeket forrón illesztettek helyükre. A hűlés során aztán ezek összehúzódtak, ezáltal az elemek szorosan egymáshoz feszültek. Egy négy emberből álló csapat volt szükséges ahhoz, hogy egy szegecset helyére illesszenek: egy helyére illesztette, egy másik megtartotta, a harmadik formálja, a negyedik pedig kalapálja. A felhasznált 2500000 szegecsnek csak a harmadát illesztették helyére közvetlenül az építési helyszínen.
Az alapok építése |
Minden sarokél saját támasztó tömbön nyugszik, négyzetcentiméterenként 3-4 kilogramm nyomással. A tömbök pedig fallal csatlakoznak egymáshoz A Szajna oldalán az építők vízálló fém keszonokat használtak, amelybe sűrített levegőt nyomattak, így lehetővé vált dolgozni a víz alatt.
Az egyik pillér építése |
Az első szint összeszerelése 12 átmeneti faállványról történt, melyek 30 méter magasak voltak, de négy 40 méteres állványzat is volt. Homokzsákok és hidraulikus emelők- melyeket eltávolították az ékek beszerelése után - segítségével állították be a fém gerendákat egy milliméter pontossággal.
1887 december 7.-n az első szintet tartó főgerendák már a helyükön voltak. A részeket gőzdarukkal emelték fel, melyek a lifteknek szánt sínen közlekedtek.
Tekintetbe véve az abban az időben rendelkezésre álló kezdetleges eszközöket, az építkezés rekordidő alatt történt. A torony összeszerelése a precíziós és mérnöki munka csodája volt, ebben mindenki egyetértett. Az építkezés 1887-ben kezdődött és 1889 március 31.-n fejeződött be. A csúcs keskeny dobogóján Eiffel megkapta a Becsületrendet.
1888. március 15. | 1888. szeptember 15. | 1888. december 26. | 1889. március 12. |
"Vastag kátrány és szénfüst marja az ember torkát és megsüketít a kalapácsok alatt csengő fém hangja. Aztán ott vannak a munkások, akik a szegecselésen dolgoznak: nagy kalapáccsal, pár centiméter vastag párkányon felváltva kalapálják a szegecset. A szemlélő akár patkolókovácsoknak is nézhetné őket, akik elégedetten ritmusosan kalapálják az üllőt egy falusi kovácsműhelyben, csak ezek a kovácsok nem függőlegesen, hanem vízszintesen kalapálnak és minden ütésnél záporoznak a szikrák. Ezek a fekete alakok a nyílt égbolt háttere előtt nagyobbnak látszanak a valóságosnál, mintha fénylő búzát kaszálnának a fellegekben.
Azelőtt még senki sem épített ilyen magas felvonót ilyen feltételek között. A torony összes eredeti felvonóját mára már kicserélték. A keleti és nyugati lábakra szerelt felvonók az első szintig mennek és a Francia Roux, Combaluzier és Lepape cég gyártmányai. Ezeket duplán hurkolt, hidraulika által működtetett lánc húzza. 1897-ben lecserélték ezeket Fives-Lille felvonókra, amelyeket 1987-ben felújítottak. A berendezést az amerikai Otis cég alakította át úgy, hogy elérje a második szintet egy kétszintes kabinnal. Ez a kabin ferde sínen halad és egy hidraulikus dugattyú húzza kötél segítségével. A déli lábon lévő felvonót 1900-ban eltávolították és 1983-ban egy olyat szereltek a helyére, amely a "Jules Verne" éttermet éri el. A déli felvonót 1912-ben elektromosra cserélték, amelyet 1995-ben szintén felújítottak.
A felső fülkét 78 ütemű hidraulikus dugattyú hajtja, az alsó pedig szolgáltatja az ellensúlyt. Ezáltal kabint kellett cserélni félúton. A torony két emeletén víztartályokat helyeztek el, amelyek szolgáltatták a szükséges hidraulikus erőt. Ezt a liftet, amely a téli hónapokban nem működött, 1983-ban cserélték le.
A felső fülke |