Francois Dhotel cikke
Forrás: http://www.tour-eiffel.fr/

Az Eiffel torony, a fejlett technika szimbóluma a 19. század végén, még mindig megtartja lenyűgöző arculatát.

struc1 6 millió látogató mássza meg a tornyot évente, de azok, akik szemüket már rá vetették, de nem mentek fel rá és akik ismerik nevét, de még nem látták, még többen vannak. A torony egy változatlan viszonyítási pontot képez még ma is, eltérően több, múltban épült szerkezettől, sőt még ma is élő, változó és fejlődő.

A legjelentősebb változások egyben jelentősen befolyásolták a torony arculatát is. Ilyen például a szín, amely hatszor változott az építése óta valamint a világítás, amelyeket gyakran különböző alkalmakhoz terveznek, hogy díszítse a tornyot akár egy napra vagy egy hosszabb időtartamra. Sok különböző stílust követve a jelenlegi világítás a torony belsejét világítja meg már több, mint 10 éve. Kevésbé látványosak, de még mindig feltűnőek a különböző fejlesztések, amelyek a szinteket érintették. Ilyenek az első és második szint kiegészítései és pavilonjai. A galériák tetőzete és felépítése védelmet ad a rossz időjárással szemben is, mivel az utak fedettek, valamint számos technikai és kiszolgáló berendezés és hely közvetlenül ezen szintek alatt vagy felett helyezkedik el. A felvonó és a lépcsőházak is ugyanebbe a kategóriába tartoznak. Még kevésbé láthatóak azok az apró módosítások, amelelyek a torony eredeti szerkezetén történtek. Az idők folyamán a vázszerkezet apránként fejlődött, ahogyan szükség volt a károsodott szerkezeti elemek lecserélésére vagy megerősítésére.

A 300 méteres torony című könyvében Gustave Eiffel aprólékosan bemutatja számításait és megoldásait.

struc2 Ezek a dokumentumok 1889 és 1900 közül valók, beleértve eredeti számításait is. A 300 méteres magasság eléréséhez lényegében két alapvető dologra volt szükség:

Az oszlopos alap alkalmazása a szél által a toronyra gyakorolt erők kiküszöbölésében kap fontos szerepet. Természetesen egy dolog megtervezni egy ilyen tornyot és egy másik dolog megépíteni azt. A legnehezebb dolog az építés során az volt, hogy hogyan bilincseljék össze a négy fő oszlopot az első szinten. Az akkori idők felszereléseit figyelembe véve a legnagyobb precizitásra volt szükség ahhoz, hogy elhelyezzék a négy pillért egymástól 80 méteres távolságra és aztán megdöntve felépítsék, aztán összetámasszák őket milliméter pontossággal a föld felett 50 méterre. Az első szint fölött aztán már kevésbé volt bonyolult az építkezés. Elmondható, hogy annál könnyebben ment az építés, minél magasabbra haladtak. A legbonyolultabb probléma tehát egyrészt az első szinten lévő összekapcsolás volt, másrészt a torony tetejének alapja. A torony nem acélból, hanem öntöttvasból készült előregyártott elemek segítségével. A vas Mr. Dupont és Mr. Fould gyárából jött, a kovácsműhelyek Pompey-ben voltak (Meurthe-et-Moselle), ezeket Párizsban Mr. A. Prége képviselte, aki listát is vezetett a felhasznált vas fajtáiról és ezek árairól:

struc3

struc4

chrono_1

chrono_2