Japán az a hely, ahol az első igazi, nagy sebességű vonatok megszülettek. Az ország Sinkanzen ("Golyóvonat") hálózatát több, mint 35 éven keresztül fejlesztették ki, és a teljes fővonali hálózatot magába foglalja. A vonalak központjában Tokió áll, ahonnan észak és dél felé is vonalak indulnak a sűrűn lakott területek felé. Még mindig erősen fejlesztik az új Sinkanzen változatokat, így tartják meg az országot az élenjáró technológiák alkalmazói között. Az első 515 km hosszú, csak személyszállításra alkalmas vonal, ahol ezek a szupervonatok közlekedtek, Tokió és Oszaka közötti Tokaido Sinkanzen volt, és 1964 októberében nyitották meg. Az itt közlekedő Hikari (Villám) nevű villamos motorvonatok 16, egyenként 54 t tömegű kocsiból álltak, összesen 1407 ülőhellyel. A felsővezeték a vonatot 25 kV-os váltakozó árammal táplálja. Eleinte a vonatok 200 km/h-val haladtak, de ezt azóta jelentős infrastruktúrális és technológiai beruházásokkal sikerült megnövelni. A második generációs Sinkanzen 1972-ben jelent meg, Tokió és Morioka között a Tohoku vonatok, Tokió és Niigata között pedig a Joetsu vonatok közlekednek. Észak felé tartó járatokat kibővítették a Yamagata Sinkanzen-nel, amely Fukushima és Yamagata között közlekedik, az Akita Morioka és Akita között, a Hokuriko pedig Takasaki és Nagano között halad.

A vonatokat a Japán Vasúttársaság (JR) üzemelteti, melyet három rész alkot: a Kelet-Japán Vasút (East Japan Railways, EJR), a Közép-Japán Vasút (Central Japan Railways, CJR) és a Nyugat-Japán Vasút (West Japan Railways, WJR).

Az infrastruktúráról

Egy működő és igen intenzíven használt nagy sebességű vasútvonal üzemeltetése hatalmas igénybevételt jelent az azt kiszolgáló infrastruktúrának és nagyon sok karbantartást, valamint sok pénzt is igényel. A Sinkanzen túlnyomóan a hagyományos, beton talpakon álló acél síneken közlekedik, de a leggyorsabb járatok külön vágányokon haladnak, elkerülendő a konfliktust a lassabb vonatokkal. A vonatok két különböző nyomtávon haladnak (1067 és 1435 mm) amelyek megakadályozzák, hogy más vonatok is használhassák ezeket a vonalakat, bár sok szűk nyomtávú útvonal át lett alakítva 1435 mm-re, a JR East (a keleti vasúttársaság) 1999 decemberében befejezte a Yamagata-Shinjo vonal átalakítását. A jelzőberendezések nagy rögzített kockák, bár sokkal nagyobbak, mint a hagyományos vasutakon. A hagyományos jelzések a legtöbb járatnak megfelelőek, de vészhelyzet eseték a vonatok személyzete állandó kapcsolatban van a hozzájuk legközelebbi irányító-központtal. Három típusú vonat működik a Sinkanzen vonalakon. A Nozomi típusúak a leggyorsabb, legmodernebbek, ez az 500-as sorozat. Ezek a motorkocsik 15 méter hosszú orrukról - amelyek rendkívüli légellenállási tényezőt biztosítanak - könnyen felismerhetőek. A vezetőállás kupola alakú átlátszó tetővel van lefedve, amely kitűnő kilátást nyújt. Ez a vonat ezenkívül nagyon fejlett, szárny alakú áramszedővel is rendelkezik, amelynek köszönhetően tovább csökken a légellenállás nagy sebesség esetén. A mozdonyvezető kezelőszervei funkciójuk szerinti csoportokba vannak rendezve. Az alapos hangszigetelésnek köszönhetően a nagy sebességnél fellépő erős szél és zaj alig hallható a kocsikban.

A jövő

A Sinkanzen hálózatra jelenleg két fontosabb bővítés vár. Az észak felé tartó járatokat ki szeretnék terjeszteni Saporro-ig, Hokkaido szigetére; a nyugat felé tartó vonalakat pedig Kyushu szigetén szeretnék körülvezetni. Ez utóbbi magába foglalna egy új 211 kilométeres szakaszt is Fukuoka és Kagoshima között. A következő tervek között szerepel az 59 km-es Nagano Sinkanzen Nagano és Joetsu között, és ezt kiterjesztenék Toyama és Kanazawa közé is. Komoly kísérletek folynak a mágnesvasút (mágneses lebegés-MAGnetic LEVitation-Maglev) alkalmazása körül is. Ez egy új lökést adna a vonatok sebességének növelésére; a rezgés és súrlódás kiküszöbölésével minden eddiginél nagyobb sebességű vonatok alkalmazására nyílna lehetőség. A japán kormány jelenleg a most befejeződött három éves tesztsorozat eredményeit vizsgálja. A képen látható Maglev tesztjárművek 550 km/h-s átlagos sebességgel tudnak haladni, a rendszeres személyszállítást 500 km/h-s sebességre tervezik.

Rövid történeti összefoglaló a Sinkanzen vasútról

1964. október	A Tokaido Sinkanzen vonal megnyitása
1972. március	A Sanyo Sinkanzen vonal részleges megnyitása (Shin-Osaka és Okayama között)
1975. március	A Sanyo Sinkanzen vonal teljes megnyitása (Okayama és Hakata között) Shin-Osaka Hakata: 3 óra 44 perc
1986. november	A Sanyo Sinkanzen vonal maximális sebességét 220 km/h-ra növelik Shin-Osaka Hakata: 2 óra 59 perc
1987. április	A Japán Állami Vasút (JNR) privatizálása
1988. március	A West Hikari bemutatkozása 2+2 ülőhellyel
1989 március	A Grand Hikari bemutatkozása (100N sorozat 4 duplafedélzetű kocsival) 230 km/h-s maximális sebességgel. Shin-Osaka Hakata: 2 óra 49 perc
1992. augusztus	A Win 350-es tesztjármű eléri a 350,4 km/h rekordsebességet
1993. március	A Nozomi 300N sorozat bemutatkozása (legnagyobb sebesség: 270 km/h) Shin-Osaka Hakata: 2 óra 32 perc
1997. március	Az 500-as sorozat bemutatása (legnagyobb sebesség: 300 km/h) Shin-Osaka Hakata: 2 óra 17 perc

Legfontosabb tulajdonágok
		500-as sorozat	300N sorozat	100N sorozat	0-s sorozat
Keresztrész mérete		10,2 m2	11,4 m2	12,5 (13,6) m2	12,6 m2
Legnagyobb sebesség		300 km/h	270 km/h	230 km/h	220 km/h
Legnagyobb Méret	Hosszúság	27 m	26,05 m	26,05 m	25,15 m
	Szélesség	3,38 m
	Magasság	3,69 m	3,65 m	4 (4,49) m	3,975 m
Kapacitás	Ülés	1,324	1,323	1,285	1,337
	Zöld kocsik	200	200	126	132
	Általános kocsik	1,124	1,123	1,159	1,205

A Nozomi 300-as szerelvények maximális utazósebessége 270 km/h.

Az E2 szerelvény az 1998-as év elejétől közlekedik a Sinkanzen vonalakon.

A Tokaido-Sanyo Sinkanzen irányítóközpontja.