A Suwa Seikosha kísérlete arra, hogy az 1960-ban megjelent Grand Seiko-val egy igazán felső kategóriás időmérőt készítsenek, ami végre felveszi a versenyt a svájciakkal, tagadhatatlanul sikeres volt. Bár a korban csillagászatinak számító ára volt, mégis 3 év alatt 36000-et gyártottak belőle. Igaz, a siker szinte kizárólag Japánra korlátozódott. Akkoriban Ázsián kívül még aligha érdekelt bárkit, hogy mi folyik a japán óraparban. (Ez persze hamarosan gyökeresen megváltozott.)
Az első GS kétségtelenül nagyon jó termék volt, még ma is fellelhetők belőle jó állapotú példányok, de azért voltak olyan tulajdonságai amik nem illettek egy felső kategóriás karórához: nem volt vízálló, pattintós hátlapja volt, domború számlappal, valamint hegesztett tokfüle.
© The Grand Seiko Guy © Seiko
Az első generációs Grand Seiko és a 3180-as jelű szerkezete
A 60-as évek első felében az átlagos mindennapi Seiko órákban is kezdtek elterjedni az olyan praktikus tulajdonságok, mint a vízállóság (vagy legalábbis cseppmentesség), a dátum vagy a modern gyártástechnológia által lehetővé tett sík számlap (ebben például a King Seiko volt az úttörő). Bár egy kifejezetten alkalmi viseletre szánt, egyébként is bőrszíjas öltönyórában (mint amilyen például a Lord Marvel vagy a Goldfeather) nem volt létfontosságú a vízállóság, a gyár büszkeségének (vagy ahogy az angol mondja: flagship) szánt típusból azért ekkor már nem hiányozhattak az egyébként töredékárba kerülő modellekben is jelen lévő tulajdonságok.
A Grand Seiko-t tehát muszáj volt továbbfejleszteni. Az első GS még az 50-es évek végének terméke volt: az 50-es években kifejlesztett technológiák és modellcsaládok valamint stílusvilág csúcsra fejlesztett ötvözete. Utódjának viszont már a 60-as évek irányzatait kellett tükröznie. A fejlesztés során az elsődleges szempont a praktikum volt. Olyan órát akartak létrehozni, ami tartalmaz dátumot, vízálló és ugyanúgy használható a mindennapi irodai munka során mint egy estélyi alkalmon.
A Seiko saját vállalati újságjában, a Seiko News 1964-es februári számában bukkan fel először említés az új modellről. A bejelentés szerint a Grand Seiko hamarosan újabb modellt kap, csúcskategóriás naptárral, másodpercstoppal és gyors dátumbeállítással. A legmagasabb igények szerint készülő mechanikát 50 méterig vízálló tok fogja védeni. A bejelentés szerint "kiváló óra kiváló úriembereknek, presztizzsel és praktikummal". Azt is megemlítik, hogy az új modell ára 27000 jen lesz valamint a modell alapja a Grand Seiko 25 köves szerkezete, amit dátumkijelzéssel egészítettek ki. A gyors dátumbeállítás segítségével anélkül lehet váltani a dátumot, hogy az órát tekergetni kelljen. (Ez akkoriban még nem volt általános! A hír egy No.309752-es szabadalmat is emleget ezzel kapcsolatban.)
Bár eszerint a '64 februári híradás szerint az óra "hamarosan" érkezik, a ma létező modellek sorozatszámából megállapítható, hogy a második generációs GS-eket valójában már 1963 augusztusától gyártani kezdték. (A forgalomba hozatalával kapcsolatban manapság vagy 1963 végét vagy pedig 1964 elejét szokták emlegetni a különféle források.) Nem tudni, mi volt a késleltetett piacra dobás oka (ha valóban így történt), azonban a Seiko News korabeli száma (már amennyire a google fordító alapján megállapítható) valami olyasmit emleget, hogy az elkészült első sorozatokat valamint magát a gyártást is előbb a gyárban néhány hónapig tesztelték. De az is lehet, hogy mivel az első GS-t 1964-ig forgalmazták és gyártották, a Seiko nem akart forgalomban tartani két GS generációt egyszerre, ezért előbb megvárták míg az első generációból minden gyári készlet kifut.
A második generációs Grand Seiko olyan sikeres lett, hogy különböző típusváltozatait közel 5 éven keresztül gyártották, ez volt a Suwa Seikosha második és egyben utolsó kézi húzós Grand Seiko sorozata. Talán nem alaptalan azt mondani, hogy arculatilag közelebb áll a későbbi, sőt a mai Grand Seiko-khoz mint az első modell. A későbbi nagy legendák (a 44GS, a 45GS, a VFA vagy az automata GS-ek) valamint a mégiscsak legendás első típus között állva viszont a gyűjtők között általában mégis kevesebb figyelmet kap.
A második Grand Seiko Chronometer (© Seiko)
Ebben a cikkben bemutatom a második Grand Seiko-t gyűjtői szempontból. A cikkhez sok forrást és képet használtam fel, ezek nagy részét főként aukciós oldalakról, remélhetőleg senkinek a szerzői jogait nem sértem túlságosan. A források (az aukciókat kivéve) megtalálhatók a cikk alján, de külön meg kell említenem az Adventures in Amateur Watch Fettling oldal szerzőjét, aki szíves hozzájárulását is adta a fotói felhasználásához.
A második generációs GS-ből (majd látni fogjuk) többféle változat is forgalomba került, de a szerkezetszám alapján ma a gyűjtők között az 57GS az általánosan elfogadott (és megértett) jelölés rá.
Már az első GS is kapott gyári szerkezetszámot: 3180 lett a jól ismert azonosítója. A második GS-be is ezt vették alapul és egészítették ki dátum funkcióval. Az új szerkezet 1963-ban a 430 számjelet kapta. A Seiko-nál 1963-1964 folyamán végbement nagy átnevezősdi során aztán letisztult a helyzet és az első Grand Seiko-ból származó szerkezeteket összefoglalóan 5700-as családnak keresztelték. (Ebből következett az 57GS.) Az 5700-as család tagjai kerültek például a Crown-ba (57A, 57B), a Lord Marvel-be (5740A, 5740B és a Seiko első hi-beat szerkezete, az 5740C), de a híres 1964-es olimpiai kronográfokba is.
Az 57GS sokféle változatban készült, de kezdjük a különböző változatok felsorolását a szerkezetekkel, hiszen azokon alapulnak az eltérő modellek. Minden szerkezet példányt azonosít a típusának a neve (az alábbi három egyike) és az egyedi azonosító száma. Bizonyos szabályszerűségeket fel lehet fedezni a szerkezet azonosító számaiban, de az kijelenthető, hogy nem utalnak szigorúan a gyártás dátumára, mint az óra tokján lévő sorozatszám.
Típus: 430 (1963 augusztus-kb. 1965. január)
165 alkatrész, 35 kő, dátum, másodpercstop, egyszerű finomszabályzási lehetőség, diashock rezgéselnyelési és diafix kenési rendszer.
A 430-as szerkezetek azonosítója a ma felbukkanó példányok esetén a következő számokkal kezdődhet:
Típus: 5722A (kb. 1965 január-kb. 1965. december)
A 430-at az átnevezősdi során átkeresztelték 5722A-ra, de lényegében ugyanarról van szó: 35 kő, dátum, másodpercstop, egyszerű finomszabályzási lehetőség, diashock rezgéselnyelési és diafix kenési rendszer.
Az 5722A szerkezetek azonosító száma 50.., 51..., 52... és 53... lehet.
Bal oldalon egy 427772 azonosítójú 430-as, jobb oldalon egy 523936 azonosítójú 5722A szerkezet
A Seiko Sales 1966 augusztusi számában megjelent egy híradás egyes szerkezetek lengésszámának növeléséről: "a Grand Seiko Self Date (GSS) és Lord Marvel (LMK) termékek lengésszáma megváltozik 5 ütésről (18000-es lengésszám) 5,5-re (19800), mert így sokkal pontosabbak. Ezeknél a termékeknél a szerkezetszám mutatja a lengésszám növelését, az az órán kívülről nem látható. A legtöbb Seiko férfi karóra 5 ütéssel megy. A fenti kettőn kívül a következő 3 modell is nagyobb lengésszámú szerkezetet kap:
Típus: 5722B (kb. 1966. május-1968. július)
A fejlesztést tehát természetesen a Grand Seiko szerkezete is megkapta (bár az augusztusi híradáshoz képest már májusban), ez lett az 5722B, az 5722A nagyobb lengésszámú változata: 35 kő, dátum, másodpercstop, fogasíves finomszabályzási lehetőség, diashock rezgéselnyelési és diafix kenési rendszer.
Ebből a szerkezetből háromféle is létezik: egy Chronometer feliratú (ezek a legkorábban gyártottak, kevés ilyen létezik; azonosítójuk mindig 05...-tel kezdődik), majd egy chronometer felirat nélküli (középső modellek, szintén kevés van belőle; azonosítójuk legtöbbször 07.. vagy ritkán 08...) és egy olyan, ahol a billegő hídjára felkerült a JAPAN felirat (kései modellek, ezekből bukkan fel a legtöbb az aukciókon; azonosítójuk: 07..., 08..., 09..., 10...). A dátumállítás kétfokozatú koronával történik (akárcsak manapság): az első fokozatba kihúzva a dátumot, a második fokozatba kihúzva az időt állíthatjuk. A dátumállítás a korona mindkét irányába működik, vagyis előrefelé és hátrafelé is állítható. Este 8 és hajnali 1 óra közötti állásban viszont nem ajánlott a dátumállítással próbálkozni.
A legkorábbi 5722B szerkezet még CHRONOMETER feliratot is kapott, akárcsak a 430 és az 5722A
Az Európai Kronométer Szövetség a 60-as évek elején már figyelmeztette a Seiko-t, hogy ne használja az órákon a Chronometer megjelölést, hiszen azok nincsenek "hivatalosan" független szerv által bevizsgálva. (A független Japán Kronométer Minősítő Szövetség csak 1968-ban indult el, bár a "kvarcválság" miatt 1983-ban be is zárt.) A figyelmeztetések miatt a Seiko 1966-tól minden kronométer minőségű órájának számlapjáról és a szerkezetéről levette a CHRONOMETER feliratot. Így járt az 5722B is, mint az alábbi két ábrán látható.
Bal oldalon az átmeneti 5722B szerkezet, jobb oldalon pedig a végleges, immár JAPAN felirattal a billegő alatt. Ennél bekerült egy pici nyílás a sorozatszám fölé, ennek oka ismeretlen, talán a másodpercszabályzó kar elérését segíthette.
Az 57GS-ek a kronométer felirattól és a független bevizsgálástól eltekintve természetesen a gyártás folyamán végig megfeleltek a hivatalos kronométer tanúsítvány 60-as évekbeli követelményeinek, illetve a Seiko saját, szigorúbb követelményeinek is, amiről a vásárló természetesen egy hivatalos Seiko tanúsítványt is kapott. A tanúsítványok feltételrendszere az alábbi táblázatban látható.
| Kronométer | GS "AA" (1960) | GS1 "AA" (1961) | GS "AA" (1966) | |
|---|---|---|---|---|
| Átlagos napi járáseltérés (mp/nap) | -3 / +8 | -3 / +12 | -1 / +10 | -3 / +6 |
| Eltérések átlagos változása (mp/nap) | 2,2 | 3,2 | 2,2 | 2,2 |
| Eltérések legnagyobb változása (mp/nap) | 6,0 | 9,0 | 6,0 | 6,0 |
| Legnagyobb eltérés az átlag és más értékek között (mp/nap) | 8,0 | ±18,0 | ±12 | ±10,0 |
| Különbség a járáseltérések között függőleges és vízszintes pozícióban (mp/nap) | ±12 | ±8 | ±8 | |
| Eltérések fenntartása | ±5 | ±9 | ±5 | ±5 |
| Napi értékek eltérése 1C° fokonként (mp/nap/c°) | 0,6 | ±1 | ±0,6 | ±0,6 |
| Mérési pozíciók | 5 | 5 | 5 | |
| Mérés időtartama (nap) | 15 | 15 | 15 |
1: a svájci kronométer minősítés 1961-ben módosult -1/+10 másodpercre, ezért a Seiko is módosított a saját GS minősítésén, ami ugyanakkora tartományt fogott át. Néhány forrás a Seiko értékeit -3/+8 másodpercnek írja.
Az alábbiakban részletesebben is bemutatom egy 5722A felépítését (ami megegyezik a 430-cal, de az 5722B sem sokban tér el).
Az 57GS minden szerkezete egy fém tokgyűrűhöz van rögzítve két csavarral. Az egyik a Grand Seiko felirat D betűjénél van, a másik pedig a rugóháznál. De ahhoz, hogy az egészet kivehessük a tokból, előbb a koronát kell eltávolítani. Ezt úgy lehet megtenni, ha felhúzási pozícióban a kiengedő gombot lenyomjuk, majd a koronát kifelé húzzuk. Ezután a szerkezet kiemelhető, a tokgyűrű eltávolítható majd hozzáférünk a két számlapcsavarhoz, ami a számlapot rögzíti.
A szerkezet, már kiszerelve a tokból. A tokgyűrű még a helyén van. (© Adventures in Amateur Watch Fettling)
Az óra felső része, a szerkezetet takaró lemezek eltávolítása után. (© Adventures in Amateur Watch Fettling)
Az dátum részben igazából semmi különleges nincs, nagyon hasonló a majdnem kortárs automata 62GS sorozathoz. Ez egy fejlett dátumváltó mechanika olyan gyorsbeállítással ami előrefelé és hátrafelé is lehetővé teszi a dátumállítást. Közelebbről megvizsgálva azért egyértelmű, hogy az volt a tervező szándéka, hogy inkább csak előrefelé célszerű használni. A dátumbeállító kerék karját különálló, a felső lapra szerelt rugó feszíti. A számok nagyon szép stílusosak, különösen a 4-es lekerekített háta jellegzetes.
A dátumtárcsa és a dátumszerkezet egy részének eltávolítása után. Mint látható, az órakerék dupafogas megoldású. Alsó része a mozgást a dátumvezérlő közbenső kerekéhez adja tovább, a felső része pedig a perckerék felső fogaskerekétől kapja a vezérlést. (© Adventures in Amateur Watch Fettling)
A szerkezet hátoldala a híd, billegő, kilincskerék, kilincsrugó eltávolítása után. (© Adventures in Amateur Watch Fettling)
Érdekesség, hogy a 3180 a rugóházban tartalmazott egy követ, ez a 430-nál megváltozott, a a követ a rugóházból a ház hídjára tette, a főlemez perselye pedig acél maradt. A rugóház "fedelében" viszont meghagyta. A Seiko korabeli gyári leírása szerint egyébként a rugót nem kell kenni egyetlen kézi húzós GS esetén sem.
A rugóház és tartalma tisztítás előtt. A képen nem látszik, mert a rugó eltakarja, de a rugóházban nincs kő mint a 3180-as szerkezet esetén. Csak a ház teteje maradt kövezett. (© Adventures in Amateur Watch Fettling)
Az előd 3180-as szerkezetben még 25 kő volt, ezt a 430-ban 35-re növelték. A plusz köveket a dátum funkcionalitás igényelte. Ha már a köveknél tartunk, nézzük meg hová jött a plusz 10 kő. Ez kiderül ha megnézzük az alaplemezt a dátumos oldalról.
Az alaplemez. (© Adventures in Amateur Watch Fettling)
Az alaplemezt nem kevesebb mint 11 kő díszíti a dátumkerék (5), perckerék (3) és a dátum meghajtó kerék (3) mozgásának támogatására. Ha kiszámoljuk, hogy 35-11=24 akkor azt látjuk, hogy az alapszerkezet valójában még 1 követ vesztett is a 3180-hoz képest. De azért az igazság kedvéért tegyük hozzá, hogy az az egy kő csak egy fedőkő volt a horgonyvillánál, amit sok órás egyébként is kenetlenül hagy.
Végül vegyük szemügyre a tokot. Az üveg a tok nyakára kívülről ül fel és a lünetta tartja a helyén aminek egyenletes ereje biztosítja a vízállóságot.
A tok, még tisztítás előtt. (© Adventures in Amateur Watch Fettling)
Miután megismertük a szerkezeteket és az előtörténetet, lássuk immár a megjelent 57GS modelleket. Egy 1964-es katalógusban már felbukkan az 57GS. A katalógus Grand Seiko Self Date-nek hívja, ezt később GSS rövidítéssel jelölték. 1965-ös katalógust sajnos nem ismerünk, bár egy feltételezhetően 1965 nyári brosúrában felbukkan egy SD számlapos 43999. Az 1966-os katalógustól kezdődően viszont már Grand Seiko Calendar (GSC) néven hivatkozott rá a Seiko. Az utolsó katalógus pedig, amiben 57GS-t látunk, az 1968-as. (Ezek természetesen mind Japán belpiacra szánt katalógusok, Grand Seiko-t egészen 2010-ig hivatalosan nem forgalmaztak Japánon kívül.) Ezeken kívül csak egy 1966-os prospektus ismert, aminek egyetlen fennmaradt példányát a Seiko múzeumban őrzik. Ez annyiban különleges, hogy ez tartalmazza a tömör arany tokkal készült változat egyetlen hivatalos említését (és GSS kóddal).
Egy 1964-es katalógusban a Grand Seiko Self Date, illetve mellette egy 1966-os katalógusban a Grand Seiko Calendar (vélhetően egy GC tokos, a tokfülei karcsúbbak mint az acél változaté)
1967-es és 1968-as katalógusban látható 57GS-ek
Az 57GS-ek korabeli ismert árai összefoglalva (Összehasonlításul: 1965-ben 1 kg kenyér 40 jen volt, egy újság előfizetés 580 jen, egy egyetemet végzett pályakezdő alap fizetése: 22980 jen.):
| Év | Típus | Jelölés | Kivitel1 | Ár (jen) |
|---|---|---|---|---|
| 1964 | Grand Seiko Self Date | GSS | SS | 27000 |
| 1965 | Grand Seiko Self Date | GSS | SS | 27000 |
| 1966 | Grand Seiko Self Date | GSS | 18K | 130000 |
| 1966 | Grand Seiko Self Date | GSS | SS | 27000 |
| 1966 | Grand Seiko Calendar | 57GSC | SS | 27000 |
| 1966 | Grand Seiko Calendar | 57GSC | GC | 33000 |
| 1968 | Grand Seiko Calendar | 57GSC | SS | 27000 |
| 1968 | Grand Seiko Calendar | 57GSC | GC | 33000 |
1: SS: rozsdamentes acél; 18K: tömör aranyötvözet; GC: arany bevonat
Az 57GS-ről nem sok reklámanyag maradt fenn, tény azonban hogy különös módon az 1964-es olimpiai játékok egyik angol nyelvű hirdetésében is megjelent. Egy ilyen drága japán órát (ráadásul hivatalos forgalmazó hiányában) az Egyesült Államokban akkoriban nem lehetett volna eladni.
Egy korabeli 57GS újsághirdetés
Az 1964-es tokiói olimpián (forrás: Seiko International Olympic Advert)
Az 57GS legelső változata még az 1963-as Seiko-számozásnak megfelelő módon, 43999-es számmal jelent meg. A 43999-et 1963 augusztusától 1965 áprilisáig gyártották kizárólag rozsdamentes acél tokkal. Ma ebből található a legtöbb a használtpiacon. A hátlap már csavaros típusú volt, 50 méterig vízálló és megjelent az a hátlapelrendezés ami meghatározó lett a 60-as évek Seiko óráinál (típusszám, vízállóság, tok anyaga és sorozatszám). A 43999 szélessége: 36 mm (korona nélkül), hosszúsága 42 mm és 19 mm a tokfülek közötti távolság. A hátlapon még minden 43999-nél a jellegzetes oroszlános medál látható. (Az oroszlánt először a Grand Seiko emblémájaként vezették be, de nagyon hamar változtattak a jelentésén - és picit a kinézetén - és ekkor már azt jelölte, hogy egy óra a Seiko szerint kronométer minősítésű. Vagyis a GS-eken kívül King Seiko és Liner Chronometer órák is megkapták.)
Egy 43999 hátlapja 1964 szeptemberéből az oroszlán medállal. A medál szinte biztosan nem volt tömör arany, csak aranyozott. Sajnos nagyon sok ma fellelhető modellnél a medál vagy sérült (kis darabok hiányoznak belőle) vagy kopott vagy teljesen hiányzik. A Seiko 1963-tól egészen 1966 végéig ilyen finoman gravírozott hátlapfeliratot használt. Ennek hátránya az volt, hogy az évtizedek alatt hajlamos volt lekopni, néhány utólagos polírozás pedig képes teljesen eltüntetni. 1967 januárjától tértek át a később is sokáig használt gravírozás típusra (gyakorlatilag egyszerű bevésés-szerű) ami sokkal strapabíróbbnak bizonyult. De az mint majd látni fogjuk, csak az 57GS későbbi típusaira került fel.
A legelső 43999-es példányok számlapja még SD kivitelű volt. (A számlapok megoldásairól ebben a cikkben írtam bővebben.) Bár kézenfekvőnek tűnik, hogy ilyen számlapot kapott, ha megnézzük az akkoriban gyártott többi felső kategóriás modellt (Lord Marvel, Liner, King Seiko), akkor azt látjuk, hogy azok 1963 második felében már mind AD számlapra váltottak. De az is lehet, hogy az SD számlapokat már 1963 első felében legyártották és 1963 második felében szerelték be a tokokba. Mindenesetre a számlap kivitel tekintetében a 43999 eléggé kaotikus képet mutat. Szinte a teljes gyártási ciklusából fellelhető ma már AD és SD számlap is, bár SD számlapok természetesen az 1963-as példányok között többségben vannak, de összességében azt lehet mondani, hogy a felbukkanó példányok között 80%-ban AD számlapok vannak (ráadásul van néhány ami még későbbi gyártású, ahol már az AD-SD jelek nem is szerepelnek a számlapon).
Egy SD számlapos 43999 1964 januárjából és egy AD számlapos 43999 1964 márciusából. A mutatók stílusa az 57GS teljes gyártása alatt ugyanilyen nyílhegy-forma maradt keskeny hosszú másodperc-mutatóval.
Egyes japán források szerint a korai példányok AD számlapjai későbbi számlapcsere miatt kerültek be és csak 1964 márciusától készültek AD számlapos 43999-ek. Bár ebben lehet igazság, de a felbukkanó korai AD példányok nagy száma miatt én kétségesnek tartom, hogy gyárilag nem készülhetett ilyen változat. Az 57GS egyébként a teljes gyártási ideje alatt kizárólag fehér, sugárirányú csiszolással készült számlapot kapott. Minden ettől eltérő (különösen fekete színű) számlap utólagos átfestés eredménye.
A 43999 túlnyomó többsége 430-as szerkezetet kapott, bár 1964 végétől kezdődően felbukkannak olyan példányok is, amelyekben már 5722A jelű szerkezetet találunk. Hogy ezek szintén több típusból összebarkácsolt példányok-e, nem tudni.
Ha az 57GS-t összehasonlítjuk az első Grand Seiko-val akkor elsőre a gyökeresen eltérő külalak tűnik fel. Aprólékos vizsgálat után azért sok minden visszavezethető az első modellre. A nagy tokfülek például egyértelműen az első GS vonalait használják, bár ezek szerencsére már nem az első GS hegesztett fülei lettek, hanem sokkal strapabíróbbak, a tok anyagából kiképzettek (nagyjából 1,5 mm-el vastagabbak). Az ilyen széles tokfülek 1964-ben egyáltalán nem számítottak még általánosnak a Seiko-nál, az óra stílusa szinte teljesen egyedi lett, csak a 44KS Chronometer volt hasonlítható hozzá (ami 1963 decemberében jelent meg 49999 számmal). Azóta ez a fajta stílusvilág a később megjelent "design nyelvtan" mellett meghatározóvá vált a GS-ek körében: nagyon sok mai Grand Seiko stílusa erősen hajaz az 57GS-re, különösen ha egy 57GS példányt fémszíjjal megnézünk (eredetileg minden 57GS bőrszíjjal került forgalomba).
© Ikigai Watches
Egy első és egy második GS tokfüle
Egy 1964 márciusi 43999 modern Grand Seiko fémszíjjal.
Elsőre az 57GS esetén is a formát meghatározó nagy méretű számlap tűnik fel, annak az arculata azonban az első elegánsabb stílusával ellentétben már modernebb, indusztriálisabb. A mutatók nem sokban különböznek, csak a másodpercmutató hátsó része egyenesebb, a számlap azonban teljesen más. 1963-ra már megjelent az azóta is használt szerelt Seiko felirat a 12 óra alatt, az első sorozat Grand Seiko felirata nyomtatva a 6 óra fölé került. A CHRONOMETER felirat viszont már nem kalligrafikus betűtípussal készült. A számlap immár sík lett, nagy méretű fémszürke indexekkel, széles, határozott rámával.
A 43999 életciklusának vége felé még egy jelentős dolog történt: 1964-ben a Seiko elkezdte fokozatosan kivezetni az indexek típusát (AD, SD) jelző piktogramot a számlapokról. A Seiko News 1964 májusi számában megjelent tájékoztatás szerint: "az indexek típusa (SD, AD, ED) jelenleg még felkerül 6 óra fölé, de belső döntés alapján ezután már le lesz véve és csak a számlapszám utolsó két betűje fog rá utalni. Utólagos alkatrészrendelésnél ezért már figyeljenek a megrendelők arra, hogy milyen jelzés van a számlapszám végén és ennek valamint a modellnek és a kövek számának megfelelően rendeljék a számlapot."
A kivezetés a 43999 esetén igazán csak 1965 januárjától kezdődött meg: a ma felbukkanó, 1965-ben gyártott példányok felénél még megvan a jelzés, másik felénél már az új típusú, jelzés nélküli számlap látható:
Egyúttal elvétve, de elkezdtek megjelenni az új, 5722A jelű szerkezetek is a 43999-ekben.
A 43999 számlapszámai tehát:
A 43999-ek hátlapjának belső oldala is tartogat némi rejtélyt. 1964 végéig még belegravírozták a jellegzetes "Tsuru" madárka jelét. Ugyanakkor márciusig még egy számot is, ami az én megfigyeléseim alapján 411, 421, 301, 3D1 vagy 381 lehet. Hogy ez a szám pontosan mit jelent, az rejtély, gyanítom, hogy valamiféle gyártási dátumra utal. Az 1964. januári sorozatszámú példányokon például 3D1 szokott lenni, és ugyanígy megfigyelhető, hogy általában mintha az eggyel korábbi hónapra utalna. Ez a szám 1964. júniusi gyártmányoktól kezdve eltűnik és csak a madárka marad a hátlap belsejében. 1965-től kezdve pedig csak a következő azonosító jelenik már meg a hátlapokban madárka nélkül: SS 439990 JAPAN A.
A legelső és a legutolsó típusú 43999 hátlap
Mint már írtam, a 43999 hátlapján a felirat sok példánynál eléggé le van kopva, esetenként annyira, hogy a típusszám sem azonosítható. Mivel a hátlap csereszabatos volt az 1963-1965 között gyártott 49999 számú King Seiko Chronometer-rel (és valószínűleg még sok másik típussal is), előfordulnak a használtpiacon összebarkácsolt példányok is, ahol a KS és a GS között kicserélték a hátlapot. Kívülről teljesen lekopott állapotban sajnos nem lehet megállapítani hogy ilyen csere történt-e, viszont a hátlapot levéve, a belsejében lévő felirat egyértelműen azonosítja: a King Seiko hátlap esetén ez SS 499990 JAPAN A, a 43999 kései példányai esetén pedig SS 439990 JAPAN A.
A 43999 eredetileg feltételezhetően egyszerű domború plexiüveget kapott, ilyeneket még ma is lehet alkatrészként
vásárolni japán aukciós oldalakon. A legnehezebb probléma viszont a ma fennmaradt 43999-ek alapján az eredeti korona típusának megállapítása. A korabeli katalógusok alapján
feltételezhető, hogy durván recézett, gravírozott W/SEIKO feliratot tartalmazó korona volt eredetileg ezen a típuson. A később, a 60-as évek második felében megjelenő "GS" feliratos
korona ekkoriban még nem létezett. A fennmaradt példányokon viszont nagy számban fordul elő egy domború W/SEIKO feliratos, valamint egy finomabban recézett típusú korona is.
Valószínűleg ez utóbbi későbbi gyártmány és szervizeléskor került ezekbe a korai 57GS-ekbe. A domború W/SEIKO feliratot tartalmazó korona viszont a korabeli, Daini által gyártott
44KS-eken volt, és bár a jelek szerint felcserélhető volt az 57GS koronájával, valószínűleg eredetileg ilyennel nem készültek ezek az órák. Minden más (pláne GS feliratú) koronával
szerelt változat viszont egészen biztosan utólagos barkács.
Ha pedig a legnehezebb probléma az eredeti korona megállapítása, akkor az eredeti csat típus szinte lehetetlen. Az itt jobb oldalon látható csat típus a legvalószínűbb szinte a teljes 57GS életútja alatt, ezt kapták egyébként a korabeli King Seiko típusok is. A dedikált GS és KS feliratos csat típusok csak a 60-as évek második felében jelentek meg, valamikor 1968 körül.
A két leginkább valószínű koronatípus: a bal oldali, durván recézett, gravírozott feliratos lehet az eredeti változat.
Az első generációs GS túlnyomó részben 80 mikronos aranyozott (gold plated) tokozással készült. Eltekintve az elenyésző számú acél és csillagászati árú platina tokos változattól, ez volt a fő irányvonal. A második GS esetén viszont már az acél tokozás lett az elsődleges, platina nem készült belőle, viszont az arany változat tekintetében minőségileg is feljebb lépett az első generációhoz képest: gold cap (lásd lejjebb) és tömör arany változatban is készült. Ez utóbbiból két sorozat:
Ezek a legritkább 57GS-ek, használtpiaci értékük ezért igen magas. Természetesen ezek sem teljesen tömör aranyból vannak, hiszen az arany a puhasága miatt nem alkalmas karóra gyártására, ezek a tokok valamilyen aranyötvözetből vannak. A 9000-es példányok hátlapjának belső oldalán K18 jelölés utal a 18 karátos aranyra (ez a korai Seiko arany órákon általános volt, később a K18 feliratot a gyár 18K-ra változtatta).
Egy karát érték azt jelenti, hogy az anyag 1/24 rész aranyat tartalmaz, a tömör arany így 24 karátos. Karórák esetén a "tömör arany" a legjobb esetben általában 18 karátot szokott jelenteni, erre utal a tok belsejében lévő "750" szám is ami azt jelenti, hogy 1000 egységben az arany 750 egységet (vagyis 75%-ot) jelent. A fennmaradó rész valamilyen más fém, általában ezüst vagy réz. Az összetevők megfelelő arányának eltalálása nagyon fontos azért, hogy a kész tok valóban olyan színárnyalatú legyen mintha színtiszta aranyból lenne.
Az alapján a néhány példány alapján amit én láttam, a 9000-es típusokban vélhetően 430-as és CHRONOMETER feliratos 5722B szerkezet volt, a 9001-es típusban pedig kései 5722B szerkezet. A gyártáshoz használt aranyötvözet nehezebb megmunkálása miatt ezen változatok tokja nem annyira kidolgozott, mint az acél változatoké. Az arany 57GS-ek csatja is természetesen tömör arany volt. Fent már említettem, hogy egy 1966-os katalógus az egyetlen amiben említés történik az arany GS-ről, ez még a 9000-es volt, a 9001-es típust egyetlen ma ismert gyári katalógus sem említi. Bár nagyon kevés mintából tudok tippelni, de a gyári számok alapján valószínűsíthető, hogy az 5722-9000-ből néhány száz, az 5722-9001-ből pedig néhány tíz darab készülhetett.
A tömör arany változatok megfelelő ráma híján speciális, nagyon magas plexi üveget kaptak és vélhetően nem voltak vízállóak. Feltehető, hogy az összes tömör arany 57GS-nek eredetileg a jobb oldali képen is látható, enyhén recézett, szintén arany koronája volt.
Eredeti, makulátlan állapotú számlap egy 5722-9000-ről. A számlapszám ugyan ez esetben nem ad róla felvilágosítást, de feltételezhető, hogy legalább az indexek, de talán a mutatók is aranyötvözetből készültek.
A tömör arany 5722-9000 hátlapja. Akárcsak a legtöbb tömör arany Seiko óra esetén, a típusszám itt is a tok belsejére került, a külső oldalon a sorozatszámon kívül csak az oroszlános medál látható.
A tömör arany 5722-9001. Itt már eltűnt a kalligrafikus GRAND SEIKO és a Chronometer felirat és a 35 JEWELS jelölés is a számlapról. (Forrás: https://tokei.blog/)
Az 5722-9001 medálján már nincs oroszlán, csak egy szimpla SEIKO GS felirat. A Seiko 1967-ben megszüntette a kronométer minősítésű óráin az oroszlán jel használatát.
1965 áprilisában befejeződött a 43999 gyártása, de a második generációs GS gyártása tovább folytatódott: a cégen belüli átnevezések után a típus új neve az 5722-9011 lett. Ezzel az elnevezéstannal már találkoztunk a GC és arany változatok esetén is. (Az elnevezéstannal és a hátlapok jelölésével itt foglalkoztam bővebben.)
A két modell közötti átmenet folyamatos volt, valószínűleg ahogy kifogyott a gyári készlet a korábbi alkatrészekből, úgy indult be az újak gyártása. Az 5722-9011 gyártása 1965 áprilisában kezdődött (vagyis egyidőben a 43999 befejezésével) és 1966 decemberig tartott. Ebből a típusból is elég sok bukkan fel manapság az aukciós oldalakon és ezen példányok vizsgálata alapján ez az egyik legzavarosabb sorozat az 57GS-ek között. Mind számlaptípusok, mind pedig szerkezetek tekintetében majdnem mindenféle előfordul bennük.
Az biztos, hogy ekkoriban SD számlapok már régóta nem léteztek. Néhány AD piktogrammal ellátott számlapot még láttam 5722-9011-ben, először azt gondoltam, hogy ezek utólag összebarkácsoltak, egy japán forrás viszont azt állítja, bizonyítottan léteztek gyárilag ilyen verziók is. Ami a felbukkanó példányok és a katalógusok alapján biztosnak tűnik, az kétféle számlaptípus.
A korai számlaptípus. Száma: JAPAN|5722-9990T AD. Ilyenek 1965 áprilistól kb. 1966 júliusig kerültek az 57GS-be, de már 1966 júniustól fokozatosan felváltotta ezeket az alább látható új változat, hiszen ahogy írtam a Seiko-t figyelmeztették, hogy nem használhatja jogszerűen ezt a feliratot az óráin. Ez lett aztán az utolsó GS számlap amelynél a Chronometer felirat még szerepelt a számlapon.
A későbbi számlaptípus. Száma: JAPAN 5722|-9990T AD. Ilyenek 1966 júniustól kerültek az 57GS-be. Itt jelent meg a szerelt GS embléma a számlap alsó részén, ami azóta is jellemzője majdnem minden Grand Seiko-nak. Ez az embléma Seiko saját anyagai szerint azt jelenti, hogy az óra megfelelt a Seiko saját, mindenkori GS tanúsítványának. Vagyis kronométer, csak nem úgy hívják.
Szerkezetek tekintetében még nagyobb a kavarodás; lényegében az összes, 57GS-be valaha került és fent említett szerkezet előfordul az 5722-9990-ekben. A korai példányokban elvétve 430-as is, de az 1965-ben gyártottakban a leggyakrabb az 5722A, valószínűleg gyárilag ilyen volt az 1965-ös 5722-9990-esekben. 1965 végén már megjelenhettek a CHRONOGRAPH jelölésű 5722B-k is. 1966-ban pedig az 5722B mindhárom verziójával vegyesen készültek ezek az órák.
Az 5722-9990-en lévő kétféle koronatípus. A gyártás során eleinte a bal oldali, durvábban recézett típust használták, amit folyamatosan váltott föl a jobb oldali, finomabban recézett és 1966-ban már csak azt használták. A ma fellelhető példányokon mindkét típus előfordul, minden ettől eltérő korona viszont már biztosan utólagos csere. Ezek viszont olyannyira felcserélhetők voltak, hogy még a gyári számuk is azonos a Seiko cserealkatrészek listájában.
A gyártási dátumokat vizsgálva egy érdekes dologra figyelhetünk fel: az 5722-9990-et nem gyártották 1966 januárjától 1966 májusáig, majd júniusban és júliusban újra nagyon felfutott a termelés. Nem tudom, mi lehetett a kiesés oka, más Suwa Seikosha üzemben készült órákról túl kevés információval rendelkezem ahhoz, hogy meg tudjam mondani, csak a GS-t érintette-e a kiesés vagy más órákat is, de a Daini Seikosha King Seiko termelésében nem látni ilyen kiesést.
Ez idő alatt viszont kissé megváltozott a Seiko kronométer órákra kerülő medál és az azon lévő oroszlán típusa. De nem csak az oroszlán, hanem a vízállóságot jelző WATER PROOF 50 feliratból is eltűnt az 50 jelölés, ennek oka ismeretlen. Az 1965 utáni katalógusokban is csak annyit lehet már olvasni, hogy "vízálló", míg a korábbi katalógusokban még ott szerepel az 50 méter. Ez az átmenet már 1965 végén megtörtént: 1965. szeptemberéig még a régi, 50 méteres vízállóságot jelölő 50-es szám is a hátlapon szerepelt, aztán 1965 októberétől már nem (bár egy-két kivételt láttam októberi és decemberi gyártású példányon).
Az 5722-9990 kétféle hátlapja: a bal oldali a régi oroszlánnal, WATER PROOF 50 felirattal 1965 augusztusából, a jobb oldali az új oroszlánnal, WATER PROOF felirattal 1969 szeptemberéből.
Az 5722-9990 hátlapjának belseje is kétféle volt, az apró eltérés, hogy az acél tokra utaló SS jelölés 1965 szeptemberétől eltűnt a tokból.
Térjünk vissza még egy fejezet erejéig az aranyhoz. Akinek nem telt tömör arany Grand Seiko-ra, de szerette volna viselni az arany eleganciáját és azért még elég tehetős volt, vehetett magának GOLD CAP (rövidítve: GC) tokozású 57GS-t is.
A gold cap egy 100-300 mikron vastagságú aranybevonatot jelent a fém tokon. Úgy készül, hogy szilárd aranyat a tok alakjára formálnak és ezt a tokra erősítik (akár egy sapkát - angolul cap -: innen az eljárás neve). Az órának csak az elején lesz ez a réteg, a hátoldalán tehát az alapfém látszik. A réteg vastagsága miatt enyhébb karcok esetén sem üt át az aranybevonat alatti tok anyag. Ezt a megoldást a Seiko csak a felső kategóriás órái esetén alkalmazta (árban innen már csak a tömör arany volt feljebb), a Grand Seiko-n kívül pedig nagyon kevés esetben (néhány King Seiko és Seikomatic modell esetén).
Az 57GS-ből a K18-hoz hasonlóan GC tokozással is kétféle készült:
Bár nem annyira, mint a tömör arany, ezek a típusok is rendkívül ritkán bukkannak fel aukciókon. Az 5722-9010 típus nagy része pedig 1966 augusztusi gyártmány, vélhetően ekkor gyártották belőle a legtöbbet. A GC tokozású 57GS-ek átmérője 36 mm (koronával 39), vastagsága 11 mm. Az eltérő gyártástechnológiának köszönhetően ezek már karcsúbb tokformát kaphattak, mint a tömör arany változat, de ezek is eltérnek az acél tokos 57GS-ek tokformájától. Bár nagyon kevés mintából tudok tippelni, de a gyári számok alapján valószínűsíthető, hogy az 5722-9010-ből 2-3 ezer, az 5722-9011-ből pedig néhány száz darab készült.
Az 5722-9010. Vélhetően eredetileg vagy a bal oldali finomabb, vagy a jobb oldali, durvább recézetű koronával került forgalomba. Ez a típus is plexi üveggel készült.
Az 5722-9010 hátoldalán már az új típusú oroszlánt tartalmazó medál kapott helyet, de továbbra is enyhén gravírozott feliratokkal készült. A képen jól látható az aranyréteg kontúrja az acél tok körül. Jobb oldalon a hátlap belső oldala. (Az oroszlánok típusairól ebben a cikkben írtam.)
Az 5722-9010 számlapszáma. Mint a szám is mutatja, ez a típus már kizárólag AD kialakítású számlappal készült. Érdekesség, hogy a 9010 és 9011 számlapja is még nem sík, hanem enyhén domború volt.
Az 5722-9011 számlapja. (Forrás: Watch CTI)
Az 5722-9011 hátlapja már a modern, sokkal kopásállóbb gravírozást kapta és a medálról itt is eltűnt az oroszlán
1966 végén befejeződött az 5722-9990 gyártása. Az év végével pedig búcsút intettek az oroszlános medálnak is, az új évet az 57GS már egy új (és sokkal fantáziátlanabb) egyszerű "SEIKO GS" feliratú medállal indította. A Seiko-nál már ekkoriban láthatták, hogy a hátlapra gravírozott típusjel kopásállóságával is vannak problémák, ezért azon is módosítottak, bár az első verzió nem lett az igazi és 1967 márciusában megjelent a végleges megoldás ami aztán hosszú évekre általános is maradt a Seiko karórákon (ezen csak egy picit finomítottak júniusban).
A medál és a felirat változtatása elég volt hozzá, hogy a frissített modell új tokszámot is kapjon, így ez lett az 5722-9991, a második GS végső változata. Eltekintve a hátlapfelirat apró változtatásaitól, ez lett az 57GS legkonzisztensebb, legkiforrottabb változata. A számlapja végig lényegében ugyanaz maradt mint a 9990-es verzió második verziója, a korona is egyféle volt, valamint a szerkezet is végig az 5722B JAPAN feliratos változata maradt.
Ebből a típusból is viszonylag sok felbukkan a használtpiacon.
Az 5722-9991 a teljes életciklusa alatt ezt a típusú koronát kapta
Az 5722-9991 hátlapjának belseje
Bal oldalon az első típusú hátlap (1967 január-március), jobb oldalon az új típusú gravírozással készült hátlap (május-június)
A gravírozáson még finomítottak egy kicsit és ez már az utolsó típusú hátlap
Egy 5722-9991 1967 szeptemberéből
Ha megnézzük a GS emblémát a számlapon, már a GC tokozású 57GS esetén megfigyelhettünk egy apró eltérést a két sorozat között. Ez nem érzéki csalódás: az embléma is megváltozott! 1967 előtt a számlapon két külön betűből szerelték fel és magasabb is volt a GS, majd 1967-től kezdődően a G alja és az S hátsó része egybefüggő lett és összességében is alacsonyabbak lettek a betűk. Az 5722-9991 (és 5722-9011) számlapjára már csak ilyen embléma került (bár emiatt nem változtatták meg a számlap számát). Az 5722-9990 és 5722-9010 pedig még a régi emblémákat kapta ezen típusú számlapok esetén.
Balra 1967 előtti, jobbra 1967 utáni számlap
Egy különleges 57GS-ről még nem esett szó. A Tokyo Shibaura Electric Co. speciális vállalat lehetett a Seiko számára. Ezt a hosszú cégnevet bizonyára kevesen ismerik fel, de ha rövidítve írom, hogy Toshiba, talán már ismerősebb. A 60-as években a Toshiba azon munkatársai számára, akik már 25 éve dolgoztak a cégnél, az évfordulókon egy (acéltokos) Grand Seiko-val kedveskedett. Nem tudni, hogy ez a szokás, hogy a leghűségesebb dolgozók órát kapnak ajándékba, korábbra is visszanyúlik-e illetve azt sem, hogy a két cég között milyen kapcsolat volt. Az viszont tény, hogy a Seiko a Toshibának hajlandó volt minden évben egyedi Grand Seiko-t gyártani az ajándékozás céljára. Ilyen Toshiba termékek bizonyítottan léteztek 1965-1973 között, a következő Grand Seiko családokból:
Ezek közül itt most minket az 1965-1968 közöttiek érdekelnek. Az órák kívülről lényegében ugyanúgy néztek ki mint az adott évben gyártott 57GS, a hátlap kivételével. Ott ugyanis az évszám és egy felirat volt. A felirat magyarul valami olyasmit jelent, hogy "A Toshiba Electric Co.-nál töltött 25 évnyi szolgálati idő emlékére". Ez a hátlap tehát nem utólag készült az órához, hanem gyárilag a Seiko így szállította le a Toshibának. Sőt, meglepő módon még saját tokszámot is kapott: 5722-9970. 1965-1968 között ismerünk ilyen típusokat. A sorozatszámok vizsgálata alapján megállapítható, hogy ezeket a példányokat minden évben májusban gyártották, kivéve 1967-ben, amikor áprilisban.
Ezek mindig az épp elérhető számlapot és szerkezetet kapták, vagyis:
1965-ös Toshiba ajándékóra hátlapja és annak belső oldala. Ez minden évben így nézett ki, értelemszerűen csak az évszám változott.
Egy 5722-9970 1968-ból. Innen nézve lehetetlen megkülönböztetni egy 5722-9991-től. Az általam látott példányok alapján elmondható, hogy minden 9970 koronája az itt is látható változat volt.
Az eredeti dobozok típusa nagyon nehéz kérdés. Évek alatt is mindössze néhány olyan 57GS jelent meg a használtpiacon amit dobozzal együtt árultak és még ezek közül is szinte lehetetlen megállapítani hogy melyiknek van eredeti doboza és melyikhez szereztek utólag egy jónak tűnőt (nyilván eltekintve attól mikor azonnal látszik, hogy a doboz és az óra nem passzol össze). Olyan eredeti gyári prospektus pedig nem ismert amin dobozt is mutatnának.
Annyi valószínűsíthető, hogy az 57GS kétféle dobozban került forgalomba, egy "korai" és egy "késői" változatban. A korai változat hasonló volt az első GS közismert dobozához: egy külső kartondobozban egy belső felnyitható doboz volt, amiben az óra csücsült. A doboz már nem tartalmazott Grand Seiko feliratot, hanem csak Seiko Chronometer volt rá írva, ezért valószínűsíthető, hogy ugyanezt használták a King Seiko és Liner Chronometer-ekhez is. Belül egy nagyon vékony átlátszó rizspapírszerű anyag védte a belső dobozt.
A vásárló természetesen kapott kronométer tanúsítványt is az órájához. Ezen kívül két kis füzetecskét is kapott, egyiket Seiko Chronometer - Grand Seiko 35J felirattal, ami angolul és japánul is tartalmazta a használati utasítást, a második, Seiko Chronometer feliratú pedig részletesen elmagyarázta a kronométer tanúsítvány mibenlétét.
A felhasználó kapott a Seikojához egy bilétát is
A belső doboz felirata
A későbbi típusú doboz. (Forrás: Watch CTI)
Az 1968-as első Seiko katalógus már 4 különféle Grand Seiko családot hirdetett, ekkorra elkezdett a Daini Seikosha is GS-t gyártani, hódítottak az automata GS-ek, így ideje volt nyugdíjba küldeni a jó öreg 57GS-t is. Az 1968-as második Seiko katalógus volt az utolsó amiben még az 57GS megjelent, ez már biztosan egy 5722-9991 volt.
Bár sok híresebb vagy legendásabb Grand Seiko készült a 60-as, 70-es években, nekem mégis ez a sorozat az egyik kedvencem. Egyszerű, letisztult és modern kinézet, csúcsminőségű de mégsem hivalkodó óra ami bármilyen alkalomra megfelel.
A Seiko szeret mindenféle megemlékező és évfordulós limitált újrakiadásokat megjelentetni, ezt nem kerülte el az 57GS sem: 2014-ben, a modell első megjelenésének 50. évfordulójára megjelentettek egy limitált, az 57GS stílusát idéző Grand Seiko-t. Ez SBGV009 számmal ezüst számlappal (1200 példányban) és SBGV011 számmal fekete számlappal (900 példányban) volt kapható. Persze azért ez esetben nem vették annyira komolyan a dolgot, így itt megelégedtek azzal, hogy a 9F82 kvarc szerkezetet tették bele ami persze csúcskategória a maga nemében, de hát az eredeti mégiscsak mechanikus volt.
(© Seiko)
Az újrakiadás specifikációja:
Egyes források szerint az összes típusváltozatot összeadva mintegy 81 000 57GS készült, ami elég nagy szám, főleg ha az első Grand Seiko-val hasonlítjuk össze. A használtpiacon is eléggé általános modellnek számítanak. A tervezéskor célként kitűzött mindennapi használhatóság viszont sajnos hogy úgy mondjam túl jól sikerült, ugyanis a ma fellelhető példányok legtöbbje eléggé leharcolt állapotban van, vagyis ezeket vélhetően sok-sok éven (évtizeden) keresztül nyúzták.
Az 57GS acél tokja úgy sikerült, hogy viszonylag jól lehet polírozni és nincsenek rajta igazán karakteres élek. Ezért a nagyon durva beavatkozásoktól eltekintve ma igen nehéz megállapítani, hogy melyik kapott élete során kisebb-nagyobb polírt és melyik az ami eredeti állapotban maradt meg. A jellegzetes vastag tokfülek éle az amit érdemes megfigyelni, az alábbi képen egy vélhetően eredeti állapotút látni egy 1965 júniusi 5722-9990-en:
A számlap átfestések általában egyszerűbben megállapíthatók, mert aki egy kicsit is ismeri az eredetit az legtöbbször már ránézésből megmondja hogy melyik az átfestett mert általában elég gyenge minőségűekkel lehet találkozni. Amelyik pedig nem az eredeti ezüstfehér hanem például fekete ott még egyértelműbb a helyzet. A fentebb látható képeken mindenhol eredeti állapotú példányok számlapjait látni, ahol meg lehet figyelni azokat az apró részleteket amelyek eltérése árulkodó lehet. Találtam viszont én is olyan átfestett példányt ami első ránézésre meglepően jól sikerült, annyira hogy talán az egyik legmegtévesztőbb általam látott GS átfestés.
Bal oldali az eredeti, jobb oldali az átfestett. A GRAND SEIKO felirat R és K betűje árulkodik róla legegyértelműbben, hogy ez nem eredeti. A karakterek vastagsága nem mindig jó indikátor mert az eredetiek sem mindig pontosan egyformák, az üveg pedig torzíthat is egy fotón. Ami viszont még jellemző, hogy az óraindexek az átfestett számlapon nem pontosan illeszkednek a felrakott indexek közepéhez, valamint a festett óraindexekről hiányoznak a kis talpacskák. Ezeket viszont az általában gyenge minőségű aukciós fotókon nem mindig látni ilyen jól.
A sorozatok leírásánál láttuk, hogy nagyon sok az átfedés és a keveredés, de ennek nem is csak az lehet az oka, hogy a mai eladók utólagosan próbálnak összetákolni működőképes példányokat több roncs állapotúból. Mivel az 57GS különféle változatainak alkatrészei nagyrészt csereszabatosak egymással, már a 60-as években sem volt szokatlan, hogy a japán órások az egyik sorozat példányában lévő hibás alkatrészt vagy beázott számlapot egy másik sorozatba valóval pótolták. Az alábbi két táblázatban megpróbálom összefoglalni mindazt amit a különböző változatokról tudni lehet és vélhetően eredetileg is gyártották így. Ez a táblázat részben saját kutatásokra (többszázas nagyságrendű, internetes aukciókból és más forrásokból gyűjtött adatok) részben pedig angolszász és japán órás oldalak adataira támaszkodik és reményeim szerint a legpontosabb amit bármilyen internetes forrásban ma ebben a témában találni lehet.
Az alábbi ábra összefoglalva megmutatja, hogy melyik típust mikor gyártották. A világosabb színnel jelzett területeket csak tippelni tudom, abból az időből még egy példányt sem láttam.
A következő ábra annyiban részletesebb, hogy a számlaptípusokat és a szerkezeteket is tartalmazza. A gyártási dátumok ezek esetén csak hozzávetőleges becslések.
