A King Seiko-k elfeledett története című cikkben a Seiko egyik ikonikus karóra-családjának történetét lehetett megismerni. A King Seiko-k első generációja nem sokkal a zászlóshajó Grand Seiko megjelenése után született és bár felületesen szemlélve talán hasonlónak tűnik, valójában jelentősen eltért a Suwa Seikosha által kifejlesztett csúcsmodelltől. A King Seiko cikkben erről az első modellről is lehetett olvasni, de itt sokkal részletesebben bemutatom a típust. A korábbi cikk ismerete ajánlott, különösen a Jelölésrendszer fejezet, mert az ott leírt általános tudnivalókat itt nem ismétlem meg. (Ebben a cikkben a King Seiko megnevezés minden esetben erre az első típusra vonatkozik.)
A Suwa Seikosha tehát 1960-ban jelentette meg a cég új csúcsmodelljét, a Grand Seiko-t. A Daini Seikosha alvállalat válasza a Grand Seiko-ra 1961 augusztusában érkezett meg a King Seiko képében.
A Seiko News 1961 szeptemberi száma, amiben bejelentik az új csúcsmodellt. A szöveg tartalma nagyvonalakban: bár korábban már megjelent a csúcskategóriás Grand Seiko, Lord Marvel és Crown Special, a prémium kategóriás termékek iránti egyre növekvő kereslet miatt ideje volt egy újabb luxusmodellnek. A szöveg megemlíti, hogy a King Seiko a Cronos szerkezetén alapul, emellett néhány jellegzetességét is felsorolja. (A képet közzétette: Timekeeper Kodokei.com)
A Grand Seiko esetén a "tökéletes óra" megtervezése volt a szempont, függetlenül attól, hogy az eladható vagy sorozatban gyártható-e. A King Seiko viszont a kezdetektől úgy készült, hogy megfizethetőbb áron nyújtson prémium minőséget. Ennek érdekében elhagyták a nem föltétlenü szükséges kiegészítőket, mint például a GS-hez járó kronométer tanúsítványt. Az első generációs King Seiko minden altípusára jellemző, hogy nem rendelkezik másodpercstoppal, dátumkijelzéssel és kronométer tanúsítvánnyal sem, bár a KS-re alkalmazott vizsgálatok a kronométer tanúsítványhoz hasonló szigorúságúak voltak.
Bár kronométer tanúsítványt nem, egy kis kártyát kapott a King Seiko vásárlója, amely tanúsította, hogy "Ön immár egy kiváló SEIKO óra tulajdonosa. Tanúsítjuk, hogy a legszigorúbb minőségbiztosítási szabványok szerint készült és számos szigorú teszten ment keresztül, amelyek biztosítják a pontosságát."
Korai típusú tanúsítvány. A tanúsítványra az óra szerkezetszámát írták.
Későbbi típusú tanúsítvány, amire már angol nyelvű szöveg is felkerült, habár a King Seiko kizárólag Japánban került forgalomba
A korábbi Seiko karórák mindegyike domború számlappal készült (a Grand Seiko is). Ez a korabeli gyártástechnológia
korlátai miatt volt, a King Seiko volt az első modell ami már ezen túllépve sík számlapot kapott. Ez később minden Seiko karórában általános lett. A számlap feliratai nyomtatással
készültek, a mutatók pedig a GS későbbi változataiban is látható (és máig jellegzetes Seiko-stílusú) nyílhegy kialakításúak lettek, a másodpercmutató pedig nem tűvékony, hanem egy picit
szélesebb, bár keskenyedő. A perc- és a másodpercmutató kiért a percjelölésekig. Az óra széles, nagy indexeket kapott és a 12-es index minden modellnél két darabból állt. A számlap
kizárólag fehér színben készült, a feliratok és a festett indexek pedig feketék. A számlap fölé plexiüveg került.
A King Seiko első változata esetén a sorozatszám és különböző típusmegjelölések még a pattintós hátlap belsején voltak. Bár a korona és a hátlap alatt a tok kapott gumitömítést, az első King Seiko nem volt vízálló! A ráma egyszerűen csak rá volt pattintva a tokra és a plexiből készült üveg alatt semmilyen tömítés nem volt. A szerkezet nem kapott modellszámot, de minden szerkezet felső hídján egyedi hatjegyű sorozatszám található. Ennek a formátuma nem ismert, az viszont nagy bizonyossággal állítható, hogy a gyártás során a növekvő sorozatszámok vagyis az idő előrehaladtával a szerkezetszámok is többé-kevésbé növekednek, tehát a szerkezetszámok is sorszámok. Apróbb eltérések akadnak, de a sorból nagyon kilógó példányok inkább utólag átbarkácsolt típusok, vagyis vélhetően egy órásnál a roncs órából a használható szerkezetet áttették egy jó állapotú tokba a valami miatt működésképtelenné vált korábbi szerkezet helyére. Az általam ismert legkisebb szerkezetszám 100070, a legnagyobb 300722.
A felső hídon minden első generációs King Seiko esetén a név, a kőszám, alatta pedig a szerkezetszám található. Az aranyozott tokok az illesztésnél hajlamosak az évtizedek alatt megzöldülni, de ezt tisztítással el lehet tüntetni.
Minden King Seiko bőr szíjjal került
forgalomba az itt jobb oldalon látható kétféle csat típussal (az aranyozott típusok természetesen aranyozott csatot is kaptak). Az elsőt 1961-1963 között gyártották, a másodikat
1963-tól nagyjából 1968-ig, tehát későbbi típusokra is ilyen került. A fenti ismertetőn azonban felfedezhetjük, hogy nem ilyen csat típus látható a képen! Az az egyszerű csat-fajta még
az 1961-es típus előtt volt forgalomban. Kívülről jelöletlen, a hátoldalán azonban SEIKO felirat látható. A bal oldali képen egy 50-es évek végén gyártott Marvel órán lévő ilyen csat
látható. Feltehető, hogy a legkorábbi King Seiko-k szíján még ez a fajta csat volt.
Összességében két (plusz egy) jól megkülönböztethető első King Seiko típus készült, ezeken belül pedig apróbb eltérésekkel aranyozott (GOLD FILLED; GF) és acél (STAINLESS STEEL, SS) változatokat ismerünk. Mivel hivatalos forrás lényegében nincs a King Seiko-val kapcsolatban, részben a japán Domestic Watch könyvsorozat "Crown, Cronos, Marvel" részében található információkra, nagyobb részben pedig a saját gyűjtésemre és megfigyeléseimre épül a cikk. Közel 200, főkét aukciókon felbukkant King Seiko példányról rendelkezem adatbázissal (sorozatszámokkal együtt), ezek mellett többszáz aukciót láttam már, ezekből lehet általánosságokat megfigyelni.
A két fő típust a korban alkalmazott, ligne-ben mért számlapátmérő alapján meghatározott típusszám szerint különböztethetjük meg, én röviden 14-es és 15-ös típusként fogok rájuk hivatkozni (a ligne fogalom leírása szintén megtalálható a King Seiko története cikkben):
A King Seiko első változatát a Seiko hivatalosan ugyan 1961 szeptemberében jelentette be, már 1961 júliusában elkezdődött a gyártása és 1963. szeptemberig tartott. Szélessége: 34,8 mm (koronával 37,3 mm), hosszúsága: 42,8 mm, vastagsága a plexiüveg nélkül 6 mm. A tok formája a Seiko első luxusórájának, a Lord Marvelnek a vonalait követi hosszúkás egyenes tokfüleivel. Az indexek megkülönböztető jellegzetessége, hogy a lecsapott szélek mellett két részre osztott rovátkát, vagy "hajtogatást" kaptak. A hajtogatásnak köszönhető fény-árnyék játék mélységet ad a látványnak. Ezt a fény-árnyék játékot a japánok kifejezetten japán stílusnak és a japán szépségeszmény egyik részének tartják. Hasonló megoldást, vagyis különböző irányban lecsapott indexeket már az 50-es évek Marvel és más óráin is alkalmazott a Seiko, de a GS indexei is ezen eszmény jegyében készültek.
King Seiko 1962 áprilisából 100 mikronos GF tokkal, SD számlappal
A 14-es változatból az alábbi típusokat ismerjük. Minden típusnál megadom a gyártás intervallumát és az általam ismert legkisebb és legnagyobb szerkezetszámot is.
A felbukkanó 14-es típusok nagyjából 25%-a acél, a többi aranyozott. Az aranyozottak nagyjából fele 100 mikronos, vagyis az összes felbukkanó példány nagyjából 40%-a. Az összes felbukkanó 14-es típus nagyjából 65%-a SD számlapos. A legritkább King Seiko-k közé tartozik az acél SD számlapos: a felbukkanó 14-es példányok alig kicsivel több, mint 10%-a ilyen.
A háromféle 14-es King Seiko hátlapjának belső része (GF 100 MICRONS; SS; GF). A "tsuru" vagyis daru madár jel mindhárom típusban végig ott szerepelt.
A 14-es típus számlapja az AD-SD variációkkal és a már fentebb említett index-rovátka eltérésekkel minden típus esetén majdnem ugyanolyan. A számlapszám 6 óránál az indexek alatt helyezkedik el:
Azért írtam, hogy majdnem, mert van egy rejtélyes eltérés: a számlapok mintegy 20%-a nem sugárirányú, hanem függőleges sávos csiszolást kapott (a számlapszámuk megegyezik a sugárirányú csiszolású párjukkal). Ezek láthatóan nem átfestettek (bár olyan is van köztük), főként 1962. május utáni GF példányoknál (AD és SD is) fordulnak elő látszólag véletlenszerűen (14-es és 15-ös típusnál is). Egyes vélemények szerint ezeket más üzem gyártotta, mint a sugárirányú csiszolással rendelkező példányokat, de akkor is kérdéses, hogy miért fordulnak elő ilyen véletlenszerűen és ilyen kis számban.
Sugárirányú csiszolású SD számlapok tömör arany indexekkel. Bal oldalon GF, jobb oldalon SS tokban. Megfigyelhető, hogy GF esetén a 12, 3, 6, 9-es indexek simák, a többi rovátkás, míg az SS esetén mindegyik rovátkás.
Egy AD típusú számlap acél tokban és egy függőleges sávos csiszolású GF tokban
Látható tehát, hogy minden variáció esetén a KING SEIKO felirat a 12-es index alatt, a DIASHOCK 25 JEWELS felirat
a 6-os index fölött helyezkedik el (a 25 picit nagyobb karakterekkel), alatta a számlap minőségét jelző piktogrammal. A 12-es index két oldalán pedig 4 helyett csak 3 festett
percindexszel. Létezik viszont egy nagyon különleges típus, ahol a 25-ös is kis méretű karakterekkel van nyomtatva! Az általam látott több száz használt példány közül mindössze négy
ilyen volt és ezek jól láthatóan nem is átfestettek. A négyből három 1961 júliusi és augusztusi gyártmány (a negyediknek az eladó nem tett fel képet a hátlap belsejéről, így nem
megmondható). Emellett 1961 július-augusztusi (vagyis még a hivatalos bejelentés előtti!) gyártmányoknak nem a szélesebb, hanem egy tűvékony másodperc mutatójuk van. Egy ilyen példány
látható itt a jobb oldalon is. Feltehetően ezek a nagyon korai gyártmányok készültek ilyen 25-ös felirattal és vékony másodpercmutatóval, majd valamikor szeptemberben váltottak át a már
jól ismert, fent is látható típusokra.
Sajnos a King Seiko-k alapjában véve ezüstös színű számlapja hajlamos volt az évek alatt aranysárgára vagy
vörösesbarna színűre elszíneződni (esetleg foltosra), feltehetően az UV sugárzás miatt. Amiket kevesebbet hordtak (és nem álltak sokat egy napfényes kirakatban) és hordáson kívül egy
sötét fiókban tárolták, azok épségben vészelték át az évtizedeket. Sok példány számlapját az elszíneződés (vagy esetleg beázás) miatt kicserélték, bár vannak elszíneződött példányok is
a használtpiacon (egy ilyen látható bal oldalon). A Seiko már a 60-as években gyártott csereszámlapot (előre szerelt indexekkel és megfelelő feliratokkal) ezekhez a KS-ekhez, ilyen
gyári csereszámlapokat még ma is találni az aukciós oldalakon. Feltehető, hogy az átfestések mellet ez a tény, mármint a (például beázott) számlapok gyári csereszámlapra való
kicserélése is közrejátszik a néhány, sorból kilógó King Seiko létéhez.
A King Seiko-k tokját feltehetően kézzel csiszolták és egy halvány sáv látható a tokfülek külső oldalán mind az acél mind az aranyozott típus esetén. A tokfülek picit lefelé hajlanak, a végük pedig befelé, illetve van rajtuk egy kicsi, kissé szabálytalan levágás (ami az E jelű GF eltűnésével szabályosabbá vált). Ezen apró jellegzetességek megléte jelzi azt, hogy a tok eredeti állapotú. Ha utólag polírozzák vagy újraaranyozzák (ilyen is van!) akkor ezek a halvány sávok többé-kevésbé eltűnnek.
Az acél és aranyozott 14-es típusok tokfüle között egy apró eltérés van. Az aranyozott típusok tokfüle hegyesebb, az acél típusok tokfüle ezzel szemben alul le van metszve, így pontosan illeszkedik egy sík felületre. De ennek ellenére mindkét esetben annyira lehajlik a tökfül, hogy picit megemeli a tokot, ha sík lapra tesszük az órát.
Két oldalon J14102E GF, középen acél tok tokfüle eredeti állapotban. A tokfül végén lévő szabálytalannak tűnő levágások az J14102 típusokon már sokkal szabályosabbak és lekerekítettebbek, vélhetően a gyártástechnológia is módosult ekkor. Bár a GF tok tokfüle láthatóan karcos (egy régebbi szíjcsere megviselhette), számomra többet ér ilyen állapotban mintha újra lenne aranyozva, ami által a karcok de a halvány sávok is eltűnnének. A képeken az is megfigyelhető, hogy az acél tokfül pontosan a tok ívéből van kiképezve, míg az aranyozott tokfülnél halványan, de látható az illesztés helyénél egy kis sötét sáv. Rosszabb állapotban lévő példányoknál azon a helyen ennél jobban le be van feketedve a felület.
Acél KS alul lecsiszolt tokfüle és aranyozott KS hegyesre meghagyott tokfüle. Az acél példányoknál - ahogy a képen is látható - többnyire nem pontosan egyformára vannak csiszolva a tokfülek.
A felbukkanó használt példányok alapján a 14-es GF típus egyik leginkább sebezhető pontja éppen a karcsú tokfül. A négy fülből legalább 1-2 a használt példányok elég nagy részén kisebb-nagyobb mértékben el van görbülve (extrém esetben letörve, de ez nagyon ritka). Az acél példányok esetén viszont általában nem látható görbülés. Hogy a GF tokfüleknél a görbülés miért következett be ilyen nagy arányban, arra vonatkozóan sajnos nincs biztos tippem.
Erősen meghajlott tokfülek egy 14-es GF típuson
A King Seiko második változata 1962 októberében jelent meg hajszálnyit megnövelt, 36 mm-es tokkal. Az első változat széles, oldalt lecsapott indexei megmaradtak, azonban a jellegzetes középső "hajtogatás" eltűnt. A 14-es GF tokoknál látható tokfül-görbülés probléma talán már 1962-ben jelentkezhetett, mert a 15-ös sorozatnál (mind GF mind SS tokozásnál) a tokfület kissé kiszélesítették és oldalt kapott egy lecsapott részt (valamint a GF és SS esetén is egyaránt lecsiszolták alul). A 15-ös sorozatnál tokfül-görbülés már nem jellemző, de barnult számlapokkal ezeknél is találkozhatunk. A 14-es és 15-ös sorozat első ránézésre megkülönböztethető az indexek és a tokfül típusából. Emellett a 15-ös sorozat rámája keskenyebb is, az acél típusokon pedig nagyobb a kúpos rész és kisebb a vízszintes sáv. A használtpiacon lévő első generációs King Seiko-k kicsit kevesebb, mint 40%-a 15-ös típus.
Acél és aranyozott 15-ös King Seiko AD számlappal. A lapos indexek és a lecsapott, de vastagabb tokfülek azonnal feltűnő eltérő jegyek a 14-eshez képest. Megfigyelhetjük, hogy a 14-es változattól eltérően a 15-ös típusoknál a dupla 12-es index két oldalán nem 3, hanem 4-4 festett index van. Ez is megkülönböztető jellegzetesség, 14-es típuson ilyet csak akkor látunk, ha átfestették a számlapot és a festő azt hitte, arra is kell festenie.
Az aranyozott és acél 15-ös King Seiko rámája kissé eltér egymástól
A 15-ös sorozat egyféle típusszámmal jelent meg, a következő változatokat ismerjük:
A kétféle 15-ös King Seiko hátlapjának belső része (SS; GF). A "tsuru" vagyis daru madár jel mindkét típusban végig ott szerepelt.
A 15-ösből felbukkanó példányok kevesebb, mint fele acél tokozású, viszont 65%-uk már AD számlapos. Acél SD számlapos változatot 15-ösből már csak elvétve találni. A 15-ös típus számlapja az AD-SD variációkkal minden típus esetén egyforma és a feliratokat tekintve (a számlapszám kivételével) megegyezik a 14-essel. A számlapszám - akárcsak a 14-es típusnál - 6 óránál az indexek alatt helyezkedik el:
A 15-ös King Seiko egyébként eléggé hasonlít a második generációs 442000 (és 44-2000) számú King Seiko-ra, de az már a modern SEIKO feliratot kapta, a "King Seiko" a 6 óra fölé került, ez alapján azonnal különbséget lehet tenni közöttük.
A 14-es és 15-ös típusoknál is előforduló probléma, hogy a két darabból álló 12-es indexek kissé el vannak csúszva egymáshoz képest még láthatóan eredeti állapotú számlapokon is. Nem tudom, ez eleve gyártási hiba vagy pedig utólag mozdultak el az indexek. Ezen az egyébként nagyon szép állapotú 15-ös GF SD példányon is megfigyelhető:
A King Seiko gyártási intervallumai. Azt tudjuk, hogy a GS-ből a gyártásának 3 éve alatt 36000 példány készült. Bár erről a KS-sel kapcsolatban szintén semmilyen hivatalos információ nem áll rendelkezésre, a felbukkanó KS-ek és GS-ek mennyiségét összevetve becslésem szerint a King Seiko első változatának két típusából összesen szintén néhány tízezer darab készülhetettt.
A régi óráknál a gyakori és egyszerű csere miatt a legnehezebben megállapítható dolgok közé tartozik az eredeti
üveg és korona típusának meghatározása.
Az nagy bizonyossággal kijelenthető, hogy minden King Seiko durván rovátkolt koronát kapott, amelyen egy S betű volt látható. Minden példány, aminek ettől eltérő a koronája, az egészen biztosan utólag kicserélt. Az S ugyanakkor okoz egy kis problémát, mert kétféle típus is létezik belőle: domború és bevésett típus (jobb oldali képen láthatók). Valószínűleg mindkettő eredeti, de a használtpiacon lévő példányok átlagosan 70%-a domború, a vésett típus teljesen véletlenszerűen fordul elő a példányok között, de a 15-ös típusok között sokkal gyakoribb.
Az eredeti plexiüvegek típusa még rejtélyesebb. Az bizonyos, hogy a legtöbb GF típus eredetileg egy nagyon jellegzetes, függőleges oldalfaú plexiüveggel jelent meg. Ez az egyébként csak 6 mm vastag 14-es típus vastagságát még 3 mm-el növeli meg. Láttam dobozos, NOS állapotú 15-ös példányt, ami viszont egy kevésbé függőleges, lekerekítettebb plexit tartalmaz. A legtöbb acél példány viszont "hagyományosabb" domború üveggel rendelkezik. Arra tippelek, hogy ez volt az eredeti felállás, de ma már bármilyen kombináció előfordulhat. A legkarakteresebb megjelenést persze az egyenes, magas oldalfalú plexi adja.
A három leggyakrabban előforduló plexitípus
Minden King Seiko hátlapján a jellegzetes pajzsot ábrázoló medált láthatjuk. Az aranyozott típusok esetén ez a medál bele van ragasztva a hátlapba, de nagyon sok használt példány esetén már csak a hűlt helyét találjuk, vagy ha meg is van akkor roncsolt a széle. Az izzadtság sajnos nem tesz jót a medál ragasztásának. Az acél típusok esetén a medál jel gravírozva van a tokra, ezeknél inkább a kopás jelent problémát.
A GF modelleken kétféle medál fordul elő. A bal oldali egy nagyon korai, 1961 júliusi példányon. Itt még az apró korona közepén van egy vonal és a sávok vastagabbak. Ezt már 1961 végén finomították, onnantól kezdve (és a 15-ös típusokon végig) a jobb oldali medál látható. A feliratban mindig vannak apró egyenetlenségek, ezek megléte normális.
Az eredeti GF medál felületnének textúrája picit szemcsés, eltér a hátlap sima felületétől, bár lehet kissé kopott. Feltételezem, hogy egyes esetekben, amikor a tokot újraaranyozzák, a medált is aranyozzák azzal együtt, ilyenkor láthatóan simává válik a medál felülete. A medálnak egyébként simán kell illeszkednie a hátlap vonalába. Ha láthatóan kilóg akkor vagy kiesett és megpróbálták visszaragasztani vagy pedig nem is eredeti.
Sérült és hiányzó valamint a tokkal együtt újra aranyozott (és egyébként is gyanúsan álló) medál
Pajzs embléma egy 15-ös acél KS hátlapján
A fentieken kívül egyetlen első King Seiko ismeretes még, amiből eddig mindössze két példány bukkant fel. Ez külsőre megfelel a 15-ös típusnak, azonban a hátlapban az 5440-1990 szám látható és mindkét esetben 1965 októberi gyártási dátum, valamint az AGF (All Gold Filled) jelzés és "JAPAN A" felirat, ami az A jelű tokgyártó üzemre utal (a tokgyártó feltüntetése akkoriban jelent meg a Seiko órákon). Ezzel a számmal nem létezik másik Seiko óratípus akkoriból, viszont az első generációs KS-t akkor már több, mint egy éve nem gyártották. A kései gyártási dátum miatt nem lehet prototípus, a speciális tok miatt pedig utólag órásnál összebarkácsolt sem, tehát legfeljebb csak valamilyen egyszeri speciális kiadásra lehetne tippelni. Hogy készült-e belőle több is vagy csak ez a kettő, az mindmáig nem derült ki, az egyik eladó mindenesetre annyit állított róla, hogy korlátozott, egyedi darab.
Ma már sajnos csak egyetlen gyári katalógus ismert, amely a King Seiko-t is tartalmazza, mégpedig egy 1963-as brosúra. Ezen egy 15-ös példány látható, sorban a Grand Seiko és a Liner Chronometer után. Eszerint az acél AD változat akkoriban 12000, az aranyozott AD változat 15000 jenbe került. A Domestic Watch Series könyv hivatkozik egy szintén 1963-as árlistára és ugyanezeket az árakat emlegeti. Sajnos korábbi, 1962-es vagy 1961-es, esetleg 14-es vagy SD számlapos változatokat említő árlista nem ismeretes. Más adatokból ítélve az SD változat 500 vagy 1000 jennel kerülhetett többe az AD-től.
Az 1963-as brosúra GS-t, Liner-t és KS-t tartalmazó részlete. (© The Grand Seiko Guy)
A King Seiko az ára alapján is a cég kínálatának felső szegmensében foglalt helyet (a brosúra bal felső sarkában a halvány nyílban a "felső kategória" szöveg olvasható). Akkoriban Japánban egy kezdő diplomás fizetés 12000 jen körül volt, tehát egy King Seiko egyhavi fizetésből kijött. Ez ma már azért mond keveset, mert az óraipar árai rendkívül elszálltak az évtizedekkel ezelőtti szinthez képest (ma már egyhavi japán kezdő diplomás fizetésből közel sem jönne ki egy, a Grand Seiko mai kínálatának felső szegmensében lévő óra). Akkoriban ez viszont még igen drágának számított. Átlagos mindennapi használatú karórákat 3000-5000 jenért lehetett kapni. (Seiko Champion, Sportsman). A King Seiko fölött volt árban az acél Liner Chronometer (20000 jen), az aranyozott Grand Seiko (25000 jen), ezek fölött pedig a tömör arany Goldfeather (28000 jen) és a Lord Marvel (35000 jen). A rendkívül kis példányszámban gyártott platina Grand Seiko pedig az árlista alapján csillagászatinak számító, 140000 jenbe került.
A Daini gyár a KS alapjaként saját korábbi, 1958 májusában bemutatott Cronos modelljének szerkezetét vette. A Cronos volt a Daini Seikosha első saját fejlesztésű központi másodpercmutatós órája. Ezt a kézi húzós szerkezetet a Daini 25 kövesre módosította és a GS-hez hasonló finomszabályzóval egészítette ki, a csapágyak pedig természetesen megkapták a diafix és diashock csapágyazást. A Cronos jellegzetes hullámos átmenő felső hidas kialakítását megtartották, de a billegőt tartó híd alakján módosítottak. A szerkezet egyébként ugyanott kapott köveket, mint a Grand Seiko, sok részegység pedig csereszabatos a Chronos korabeli modelljével.
Egy 1961 decemberi gyártmányú 23 köves Cronos és egy 1961 novemberi gyártmányú King Seiko
A Grand Seiko esetén a pontosság javításának egyik eszköze a billegő és az egész szerkezet méretének növelése volt. Ezt
a Suwa gyár már a Grand Seiko elődjében, a Crown-ban megtette: a Marvel 25,6 mm-es átmérőjű szerkezetét 27,6 mm-re növelték. A Daini gyárban úgy gondolták, a pontosság javítása a
szerkezet növelése nélkül, kizárólag a precizitás javításával is megtehető, tehát a King Seiko-ban a Cronos szerkezetének 25,6 mm átmérőjén nem módosítottak. A King Seiko pontossága nem
maradt el lényegesen a Grand Seiko-étól, bár beszabályzása a másodpercstop hiánya miatt nehézkesebb. De hogy a Daini elképzelései mennyire működőképesek voltak, azt igazából a következő
generáció, a 44KS Chronometer kiválósága bizonyította be. (Itt jobb oldalon egy 15-ös tok látható előlről szerkezet nélkül, de felrakott hátlappal.) Összefoglalva tehát a King Seiko
szerkezete:
Külön érdekesség, hogy a főrugó csapágyainál lyukas követ használtak, ami csökkenti a súrlódást és az elhasználódást és segíti a főrugó erejének teljes kihasználását. A Grand Seiko-n kívül egyetlen másik korabeli Japán órában sem volt ilyen megoldás. A főrugó egy speciális filmréteggel volt bevonva ami a korabeli ismertető szerint nem igényelt külön kenést még későbbi szervízek során sem. Sajnos évtizedeket ez sem bírt ki és mára legtöbbször rászáradt a rugóra, több kárt okozva mint hasznot. Tisztítással viszont egy szervíz során eltávolítható.
A bal oldali képen a billegő eltávolítva, és látható a főrugó csapágyának köves kialakítása. Jobb oldalon a szerkezet felső oldala.
A bal oldali képen egy 14-es KS SD számlapjának hátoldala. Jobb oldalon a szerkezet, eltávolított főhíddal, rugóval és billegővel. A számlap itt még abban az értelemben nem teljesen sík, mint a későbbi óráknál, mert van egy lépcsőzetes pereme, de az már nem látszódik az összeszerelt órában.
Ezt a szerkezetet aztán szinte változatlan formában gyártották végig az első KS élettartama alatt, egyedül a kilincs módosult kissé valamikor 1963 elején. (A 230 ezres szerkezetszámok jelentették az átmenetet, ennél kisebb szerkezetszám még régi, ennél nagyobb pedig már új kilinccsel készült. A 230 ezres számok között vegyesen található mindkettő.) Az alábbi képen látható a régebbi típusú (bal) és az új típusú szerkezet (jobb) 15-ös típusú KS-ekben.
Fentebb azt írtam, a legnehezebben megállapítható dolgok közé tartozik az eredeti üveg és korona típusa. Nos ezek még mindig egyszerű kérdések ahhoz képest, hogy milyen volt az eredeti doboz és a tartozékok? Bár az első King Seiko dobozai rendszeresen felbukkannak aukciós oldalakon, sőt látható volt már eladásra kínált dobozzal-papírokkal rendelkező példány is, sajnos dobozból is többféle ismeretes, de szinte lehetetlen megállapítani az időbeli sorrendet, azt pedig szintén, hogy pontosan mit is kapott az órához 1961 végén a szerencsés King Seiko vásárló. Én itt mégis megpróbálkozom vele.
A King Seiko minden változata piros fadobozban foglalt helyet egy aranyszínű párnán (a szíjat egy klipsz rögzítette a párnára). A doboz tetejében egy lila párna volt a jellegzetes KING SEIKO felirattal, alatta pedig "Precision * Quality * Elegance" szavakkal. A fadoboz egy két részből álló kartondobozban volt, amin szintén KING SEIKO felirat díszelgett. Erről a kartondobozos összeállításról mindössze egyetlen forrás számolt be: egy japán antikvárium, alább a közzétett (sajnos gyenge minőségű) fotójuk.
Ebből az első típusú dobozból kétféle létezik: a bal oldalin a második K is kissé ívelt alul, míg a jobb oldalin nem, ott megfelel annak ami az óra számlapján van
A doboz lecsukott fedéllel előlről és hátulról
Vélhetően ez után következett a második típusú dobozterv, ahol a felső párnán egy kis zsebet vágtak, a feliratot pedig összesűrítették bal oldalra. Ebből a dobozból is kétféle van, egyiken balról jobbra tart a kis vájat nyílása, a másikon jobbról balra. Ezekből a dobozokból is találni mindkét féle K-típussal.
Balról jobbra-stílusú zsebes doboz. A zsebbe pont belefért a tanúsítvány kártya.
Jobbról balra-stílusú zsebes doboz vélhetően NOS állapotú 15-ös típusú King Seikoval és eredeti tartozékaival: címkével és egy ismeretlen rendeltetésű medállal
Itt jobb oldalon látható a medál nagyobb méretben és a címke hátoldala. A feliratok: King Seiko, alatta a
szerkezet sorozatszáma, majd "Diamond Shock", vagyis diashock. A King Seiko-khoz és a dobozhoz vélhetően minden esetben járt a már bemutatott kártya is. A felbukkanó dobozok
nagyjából 1/3-a a legelső, zseb nélküli típusú, bár a külső karton dobozt még az egy eseten kívül sehol máshol nem láttam. Vélhetően az volt a legelső típus, de a dobozok nagyobb része
nem ilyen, hanem már reteszt tartalmazó. A dobozok nagy részéből ma már egyébként hiányzik az órát tartó párna.
Az első generációs használt King Seiko-k piaca elég kicsi, ezért hamisítványokkal nemigen találkozni. Sokkal inkább találkozni azonban átfestett, polírozott, összebarkácsolt példányokkal. Gyűjtői szempontból a legértékesebb az eredeti formájában jó minőségben fennmaradt példány (még inkább amihez doboz és tartozékok is vannak). Persze szép és szerethető lehet egy átfestett vagy utólag lepolírozott (vagy újraaranyozott) is, én a magam részéről csak az eredeti állapotúakat tartom gyűjtői szempontból vásárlásra érdemesnek. Ez nem általános értékítélet, egyéni ízlés kérdése, hogy ki mit keres. Az alábbiakban bemutatom, hogy mik az eredeti példányokat jellemző ismertetőjegyek.
Az eredeti kivitelt leginkább eredeti gyári prospektusokon lehet megfigyelni. Legalábbis lehetne, ha léteznének ilyenek. Sajnos nagyon kevés prospektus maradt fenn és azok is rossz minőségűek, így sokat nem segítenek (a fentebb bemutatott brosúra kivétel, de még azon sem lehet igazán apró részleteket megfigyelni). Az alábbiakban bemutatok három nagyon értékes és ritka gyári anyagot a 14-es típusról, ezek fotóját a japán furudokei.exblog.jp blog közölte és szíves hozzájárulását adta a közzétételre.
Az alábbi képen egy Seikomatic társaságában:
A blog tulajdonosa szerint ezeket a reklámanyagokat annak idején a boltokban ingyen osztogatták a vásárlóknak, így - mint az ingyenes prospektusokat általában - később eldobták az emberek, ezért nagyon kevés maradt fenn és vélhetően a nyomdatechnika már eredetileg sem volt túl jó minőségű, ezért túl sokat nem lehet róluk megállapítani a KS-ekre vonatkozóan. Abban a korban Japánban az újságokban sem voltak jellemzőek az órás hirdetések, és különösen nem a prémium óráké. Az alábbi kép viszont egy gyufásdobozról származik...
Talán van akinek feltűnt, hogy a képeken minden óra 10 óra 10 perc 30 másodperces állásban van. A brosúrát pedig ha újra megnézzük, akkor azt látjuk, hogy mindegyik 10:08:42-es állásban. Ez nem véletlen! A Seiko 1963-ig minden prospektuson és katalógusban egységesen 10:10:30-as állásban szerepeltette az óráit. Az akkori marketingesek viszont sok amerikai reklámot néztek. Különösen az élelmiszer-reklámok tetszettek nekik, amelyek csábító ízletességet és frissességet tulajdonítottak a reklámozott terméknek. Nos a marketingesek állítólag ennek hatására úgy gondolták, jó lenne, ha a vásárlók az óra fotójára nézve hasonlóan átéreznék a dinamizmust és a szerkezet mozgását mint amikor egy jó adag steak reklámjának a hatására a jó íz és frissesség jut eszükbe. Végül a 10:08:42-es állást ötlötték ki, ami egyfajta dinamizmust sugall. A Seiko ma is ezt alkalmazza, nem csak a dinamizmus miatt, hanem azért is, mert ebben az állásban a három mutató nem fedi egymást, a 12 óra alatt lévő márkanév teljesen látható és szépen és stabilan néznek ki.
De térjünk vissza az eredetiség kérdésére. Jó minőségű korabeli gyári prospektusok hiányában persze nehezebb meghatározni, hogy milyen is volt pontosan az eredeti. Az aukciókon felbukkanó képekről pedig sokszor eléggé nehéz megállapítani egy adott példány állapotát. De azért nem lehetetlen, és ha már elég sokat láttunk, akkor hamar kiderül, hogy az eredeti minősége jóval meghaladja a felújítottakét. Itt ezen tapasztalataim alapján próbálom meghatározni, hogy mi az ami meghatározó az eredeti állapot tekintetében. A tokról fentebb már írtam, itt a számlapra térek ki. A számlap színe esetén persze nincs nagy probléma: ha nem fehér (és nem a fenti módon barnult), hanem mondjuk fekete akkor egyértelmű a helyzet: átfestett. A feliratokat viszont picit aprólékosabban meg kell vizsgálni.
A KING SEIKO felirat az összes típus esetén azonos fekete nyomtatott betűkből áll. Függőlegesen a 11 és 1 óra vonala között helyezkedik el a 12-es index alatt. Az alábbi képen megfigyelhető egy eredeti festés:
A felirat legfontosabb jellegzetességei (balról jobbra haladva):
A DIASHOCK 25 JEWELS felirat szintén minden típus esetén ugyanolyan betűtípusból áll. Az 5 és 7-es indexek vonala között helyezkedik el a 6-os index fölött. A felirat alatt közvetlenül az SD vagy AD jel. (A korai 25-ös feliratot már korábban említettem, itt arra nem térek ki külön mert egyébként is ritka. A számlap-számokat pedig föntebb látni lehetett.) Az SD jelek a King Seiko esetén eltérnek némileg a Grand Seiko és Lord Marvel esetén használttól.
A felirat legfontosabb jellegzetességei (balról jobbra haladva):
A felirat alatti SD jel csúcsa nem minden esetben pontosan a 2-es és az 5-ös közé mutat. Eredeti számlapokon is látni olyat ahol picit a kettes felé van eltolódva (mint a képen is) és olyat is ahol pontosan a 2-es és 5-ös közé mutat. AD jelet tartalmazó számlap képe:
Ezen tulajdonságok tehát azok amelyek meghatározzák az eredeti számlapot. Több japán restaurálással és átfestéssel foglalkozó műhely is található a neten, amelyek elfogadható munkát végeznek, de ezek végeredményein is azonnal látni, hogy átfestett számlapról van szó.
Ha sikerül egy jó, eredeti állapotú példányt találnunk, az első King Seiko kiemelkedő esztétikai élményt jelenthet az értő órakedvelőnek. A stílusa kissé modernebb, mint a korabeli Grand Seiko és Lord Marvel óráké, de közben mégis nagyon finom, diszkrét (bár a ketyegése jól hallható), az indexek fényjátékát (különösen egy 14-es típuson) pedig semmilyen fénykép nem képes visszaadni. Az indexeken és egymáson tükröződnek az elhaladó mutatók, a medál egyediséget ad az órának, a gondosan és finoman megmunkált szerkezet pedig immár lassan 60 éve fáradhatatlanul és megbízhatóan teszi a dolgát: mutatja az időt.
