A King Seiko elfeledett története

Ma már vitán felül áll, hogy a Grand Seiko-k a piac legkifinomultabb és legjobb minőségű órái közé tartoznak. A márka presztízse is növekedni látszik a prémium kategóriában. Bár a Seiko hazájában, Japánban ez mindig is magasan állt, a világ sok részén talán a svájci hegemónia és részben a Seiko nagyon tág termékpalettája miatt ez még nincs olyan magasan, amit a termékeik minősége alapján érdemelnének. Mindenesetre világszerte nagyon sok rajongója van a márkának; blogok, újságcikkek tömege foglalkozik a Grand Seiko-k (röviden csak GS) világával, történetével és innovációival. Azt azonban jobbára csak a Seiko lelkesebb rajongói tudják, hogy az 1960-ban indult és már a kezdetektől a Seiko órák felső vonalát jelentő termékcsalád a hőskorban nem egyedül állt a cég kínálatának csúcsán. Nem sokkal az első GS megszületése után ugyanis egy másik vonal, a King Seiko (röviden KS) is elindult ebben a kategóriában. A korai King Seiko sorozatnak ma a régi Grand Seiko órákhoz hasonló (bár nem akkora) megbecsülése van a rajongók és gyűjtők körében. Mivel azonban a gyűjtőkön kívül kevesebben ismerik, mint a Grand Seiko sorozatot, ebben a cikkben a klasszikus King Seiko-t és a hozzá vezető mérföldköveket mutatom be. (Egyes alább emlegetett technikai megoldások ismertetését korábbi cikkemben lehetett olvasni. A mechanikus órák működéséhez pedig egy rövid bevezető például itt található.) A cikkhez nagyon sok forrást és képet használtam fel, ezek nagy részét főként aukciós oldalakról, remélhetőleg senkinek a szerzői jogait nem sértem túlságosan. A források (az aukciókat kivéve) megtalálhatók a cikk alján, de külön meg kell említenem a Fratellowatches magazint és az Adventures in Amateur Watch Fettling blogot, akik szíves hozzájárulásukat is adták az ő képeik felhasználásához.

Korai történet

Ahhoz, hogy megértsük, miért jött létre KS, kicsit visszább kell mennünk az időben. Azt mindenki tudja, hogy Japán modern óragyártásának alapjait Kintaro Hattori fektette le, aki Tokió Ginza nevű területén lévő otthonában 1877-ben órajavításba kezdett. 1881-ben, amikor még csak huszonkét éves volt, megalapította K. Hattori nevű vállalkozását órajavításra és használt órák árusítására. Vállalata hamarosan fontos óra-nagykereskedéssé fejlődött. 1892-ben megvásárolt egy használaton kívül álló gyárterületet Tokióban, amit beüzemelt, majd a Seikosha nevet adta neki. A Seikosha japánul azt jelenti, hogy a "kitűnőség háza" (a "SEIKO" kitűnő, pontos vagy sikeres értelemmel bír, míg a "SHA" házat jelent). Kintaro Hattori itt készítette el első óráit és itt kezdődik a Seiko vállalat története.

Először faliórák gyártásával indítottak, majd fokozatosan elkezdtek zseb-, ébresztő- és karórákat is gyártani. 1895-ben készült el a cég első zsebórája "Time Keeper" néven. Az óraszerkezetekhez ekkoriban még nem tudtak minden egyes alkatrészt Japánban gyártani, ezért a korabeli Seikosha órák alkatrészei még az Egyesült Államokból vagy Svájcból származtak. Hattori 1899-ben Amerikába és Európába utazott és nagyon sokat tanult a külföldi tapasztalataiból. A XX. század elején gyárait tovább modernizálta, az árait pedig lejjebb szorította, hogy versenyezni tudjon az import termékekkel. A japán-orosz háború után azonban ismét nehéz helyzetbe került a cég, ekkor újra külföldre utazott. Második útjáról ezt írta: "Rengeteget tanultam e második utazásom alatt. Az európai és az amerikai gyártmányok elleni küzdelemben az egyetlen reményünk az volt, hogy a gyártás hatékonyságát tömeggyártással és a költségek csökkentésével növeljük, miközben tartjuk a magas minőséget. Olyan terveim voltak, hogy bővítjük a gyárat, és a legmodernebb precíziós műszerekkel szereljük fel. Azt is elterveztük, hogy a gyártási folyamatot saját tervezésű és gyártású gyártósorokkal oldjuk meg. Így sikerült a termelés hatékonyságát növelni, árainkat csökkenteni és gyártmányaink minőségét megtartani. Végül el is értük a kívánt céljainkat."

Erőfeszítéseit tehát siker koronázta, a Seikosha ébresztőóra és falióra gyártása ismét fellendült. Az első évtized végére a történelmi és technikai változásokat figyelemmel követve Hattori úgy látta, hogy a karórák hamarosan rendkívüli népszerűségre fognak szert tenni, ezért 1913-ban bemutatta az első karóráját Laurel néven. A karóragyártáshoz újabb fejlesztésekre volt szükség és ekkor már egyre több alkatrészt, 1913-tól pedig a számlapot is Japánban gyártották. Az első világháború viszont sajnos megakasztotta a fejlődést, bár a nyersanyaghiány a Seikosha-t nem érintette olyan kedvezőtlenül, mint a többi japán gyártót, mert ők a K. Hattori kereskedőcéghez kapcsolódtak ami még a háború előtt nagy mennyiségben importált nyersanyagot. 1915-re a Seikosha már külföldre is exportált órákat. 1917-ben a korábbi K. Hattori anyavállalat K. Hattori & Co., Ltd-vé vált, a karóra, asztali- és fali órák gyártása pedig a Seikoska gyárban maradt.

1923-ban nagy földrengés rázta meg Japánt, a Seikosha gyárai és raktárai is leégtek, azonban Hattori elhatározta, hogy újjáépíti a cégét. A földrengés után hirdetést adott fel a japán újságokban, hogy az épp javítás alatt a gyárban lévő és mind egy szálig elpusztult 1500 óra helyett vadonatújakkal fogják kárpótolni az óratulajdonosokat. Ez megnövelte a Seikosha hírnevét és megbecsülését japán földön. A földrengés után néhány hónappal pedig már új óraszerkezetet terveztek és 1924 decemberében megjelent a világ első olyan karórája, aminek számlapján már a Seiko név volt olvasható (a szerkezet belül továbbra is Seikosha feliratot tartalmazott). Bár a konkurencia is erős volt, a Seikosha hamarosan Japán óratermelésének felét adta.

Mivel a cég elkezdett más dolgokat is gyártani (például fényképezőgépeket) ezért szükségessé vált az óragyártás átszervezése. 1937-ben az óragyártás kivált egy új leányvállalatba Tokió Kameido maps

nevű részén Daini Seikosha néven (a daini japánul másodikat jelent). A második világháború alatt is folytatódtak a fejlesztések, 1940-ben jelent meg a gyár első hárommutatós karórája. 1942 májusában a Nagano-ban lévő Suwa-ban maps

megalakult a Daiwa Kogyo Ltd azzal a céllal, hogy a Daini Seikosha számára alkatrészeket gyártson. 1943-ban a Daini Seikosha egy másik gyárat is létesített Suwa-ban, hogy a Daiwa Kogyo segítségével készüljenek ott is Seiko órák.

1945. március 9-én Tokió bombázása során a Daini Seikosha bombatalálat során elpusztult, a Suwa-ban lévő gyár viszont túlélte a háborút. A háború után igyekeztek minél hamarább helyreállítani a gyárakat. Először az épen maradt gépeket átvitték Tokióból Suwába, hogy ott minél hamarább megindulhasson a termelés (1946 augusztusában ez meg is történt). Később aztán Kameido-t is újjáépítették.

A háború után akadozva bár de újra megindult a termelés. Az első órák még gyenge minőségűek voltak, stílusuk, szerkezetük pedig még a háborút megelőző időkből származott. Az új korszak első és legjelentősebb órája a Suwa gyárból kikerülő Seiko Super volt 1948-ban, ez volt a cég első középen elhelyezkedő másodpercmutatós típusa. (A korábbi modellek vagy kis másodpercmutatósak vagy azok módosításai voltak vagy pedig nem tartalmaztak másodperc mutatót.) A Super nagy sikert aratott és új korszak kezdetét jelezte.

A 40-es évek végén a cégszerkezet is jelentősen átalakult és ez döntő körülmény volt a King Seiko-Grand Seiko páros létrejöttében. A Daiwa Kogyo Ltd. és a Suwa gyáregység egyesült és ezután 1959-től két különálló alvállalat működött a Seikosha anyavállalat égisze alatt:

Az óraiparban ezzel egy meglehetősen egyedi helyzet állt elő: egy márkanév alatt két külön vállalat termékei jelentek meg. A Seiko ernyővállalat a lehetőségekhez képest egymástól függetlenként hozta létre a két alvállalatot: viszonylag kevés információt osztottak meg egymás között és létrejött egy egészséges rivalizálás közöttük. Ennek a kettéosztottságnak amellett, hogy motiválta az innovációt, volt egy olyan pozitív hatása is, hogy ha az egyik vállalatban valamilyen problémák adódtak a termeléssel, akkor a másik a termelés fokozásával ki tudta elégíteni a keresletet amíg a probléma el nem hárult.

A Suwa Seikosha a kezdetektől fogva küldetésének tekintette a "tökéletes időmérő" kifejlesztését. Bár a nemzetközi piacon a patinás svájci vállalatokkal még nem tudták felvenni a versenyt, Japánban a Seiko hamar kitűnt a minőségével. Az 50-es évek közepétől már jelentős előnyre tett szert a japán óragyártók pontossági versenyében, amely még 1948-ban kezdődött azzal a céllal, hogy javítsák a japán órák minőségét. Erre komoly szükség volt, mert a japán Mérésügyi Intézet által elvégzett első pontossági vizsgálatok lesújtó eredményt hoztak: a benyújtott 180 órából 62 egyszerűen megállt a teszt közben. Ez arra késztette a gyártókat, hogy szigorítsák a szabványokat. Ennek eredményeként évről évre nőtt a japán órák pontossága és megbízhatósága.

A Marvel színre lép

1956. június 10-én a fejlesztések eredményeként igazi mérföldkő érkezett el a cég számára: megjelent a Suwa által fejlesztett Seiko Marvel. A Marvel óriási jelentőségű volt a Seiko történetében: ez volt az első, teljesen házon belül, a nulláról fejlesztett Seiko óra, amit nem befolyásoltak már svájci vagy egyéb szerkezetek. Egyben ez volt az első valóban modern Seiko óra és nagyon nagy lépést jelentett a cég számára technikailag és gyártási hatékonyságban is. Amikor a Marvelt 1956-ban beadták vizsgálatra a Mérésügyi Intézetbe, már nem volt vetélytársa a hazai piacon.

A Marvel szerkezetének átmérője (26 mm) nagyobb volt mint a Super-é és megegyezett a Seiko Automatic szerkezetének átmérőjével. (A Seiko Automatic is 1956-ban, mégpedig január 17-én jelent meg és ez volt Japán első automata karórája.) A Marvel lett a Seiko csúcskategóriás kézi húzós vonala az 50-es évek második felében. Pontossága, stabilitása, az új diashock rezgéselnyelő rendszere nemcsak a belföldi konkurencia, de messze minden korábbi Seiko óra elé helyezte. Az első darabok 17, a későbbiek 19 és 21 köves változatban készültek és 1959-ig voltak gyártásban (a termelés 85%-át a 17 köves változat tette ki).

Bár a Marvel és egyes források szerint a diashock is 1956-ban jelent meg, a legkorábbi Marveleken a Diashock felirat még nem látható, így feltételezhető, hogy a Seiko saját rezgéselnyelő rendszere csak 1957 elején került elsőként az órákba. (Más források 1958-at említenek a diashock megjelenésére.)

Két nagyon korai Marvel szerkezet: a későbbi diashock rendszernek még csak az elődje van a billegő csapágyán. Az óraszerkezetek ekkor még kivétel nélkül Seikosha felirattal készültek.

Diashock 17 és 19 köves Marvel. Az 50-es években a Seiko órák számlapján még egy jellegzetes S betű is volt, mint a cég emblémája. Ez az S betű az 50-es évek végén tűnt el a számlapokról, mint látható a 19 köves Marvel már nem tartalmazza. Akkoriban a Seiko még többféle betűtípust használt az óráin, a mai Seiko felirat megjelenésére még pár évet várni kellett.

A Marvelt 1959-ben követte a Gyro Marvel, a Seiko első saját fejlesztésű automata órája. A szerkezete a Marvel-en alapult, de csak 17 köves változatban készült. Ebben jelent meg a varázskar (magic lever) technológia is. A sorozat elég rövid életű volt, 1960-ban felváltotta a Seikomatic.

A Daini a Marvelre a Cronos vonallal válaszolt 1958-ban. Bár az anyacég a Marvelt kínálta a felső kategóriában, a Cronos 54A szerkezete hasonlóan pontos volt, viszont a Marvelénél is vékonyabb volt, így vékonyabb óra kialakítását tette lehetővé. A billegő a high-end mechanikus órákhoz hasonlóan átmenő felső hidas kialakítású volt, a csapágy pedig természetesen megkapta a diashock rendszert. A Cronos 17, 21 és 23 köves változatban készült 1964-ig.

A Suwa 1958-ra továbbfejlesztette a Marvelt: 23 köves szerkezetet, kifinomultabb, állítható finomszabályozót és jobb minőségű alkatrészeket kapott és mint új csúcsmodell, Lord Marvel néven jelent meg. A legkorábbi modellek 1958-ban még S emblémás számlapot kaptak, de ezután ezt hamar felváltotta az S nélküli, csak kalligrafikus karakterkészletű változat.

Az új Lord Marvel szerkezet 25,6 mm átmérőjű és 4,4 mm vastag volt valamint a korban megszokott 18000-es lengésszámmal ment. Elég könnyen lehetett finomszabályozni, azonban viszonylag kis átmérőjű, 11mm-es billegője volt. Ezt a Suwa 1959-ben továbbfejlesztette: az új, 560-as jelölésű szerkezet a Marvelnél nagyobb volt (27,6 mm, de a vastagsága szintén 4,4 mm), még nagyobb pontosságot tett lehetővé és 12 mm-es billegőt kapott ami szintén 18000-es lengésszámmal működött. A főrugó házát megnövelték, a billegő pedig természetesen megkapta a diashock rendszert, minden más csapágy pedig az újonnan kifejlesztett diafix csapágyazást. Az új szerkezet az új, Crown nevű sorozat alapja lett.

Diafix

A diafix csapágyazást nagyon sok felső kategóriás Seiko órában használják 1959 óta egyes fogaskerekek illetve a gátkerék csapágyazására. Ez egyrészt biztosítja, hogy a csapágyba megfelelő olajmennyiség jusson és ott megmaradjon, másrészt lehetővé teszi a fogaskeréktengely végének beállítását. A diafix rendszerben a teljes kő bele van szorítva a foglalatába és normál használat során nem mozdul el. A fedőkő a lyukas kő fölött helyezkedik el (de nem ér hozzá, hogy legyen helye az olajnak a tengelycsap körüli elhelyezkedésére) és egy rugó tartja a helyén. A rugó itt igazából nem olyan rugóként viselkedik mint a diashocknál (még ha alakra általában hasonlít is), hanem a fedőkő helyben tartásáért felel. A kő kivételéhez a rugót nem kell teljesen eltávolítani a foglalatból, csak egy kissé kifelé kell húzni (mint az alábbi ábrán is látható). A diafixhez hasonló megoldást egyes svájci gyártók is alkalmaznak, bár a szervizekben dolgozó órásoktól meglehetős gyakorlatot és nyugodt idegállapotot igényel a szerelése (mely nyugodt idegállapot a diafix csapágyak tisztítása során fokozatosan szűnik meg).

diafOx

Bal oldalon a diashock, jobb oldalon a diafix elvi ábrája

diafix1 diafix2

Bal oldalon két diafix kinyitott állapotban egy 1966-os Seikomatic 8305-ös szerkezetében, jobb oldalon a diafix az egyik legmodernebb, Spring Drive 9R01A szerkezetben

Mi van a számlapon?

A szokványos feliratokon kívül (márkanév, típus neve, kövek száma, stb.) egy apró embléma is látható a legtöbb 60-as, 70-es években kiadott Seiko karóra számlapján a 6 óra fölött. A King Seiko és a Grand Seiko sorozat is használta ezeket, így a továbblépés előtt nézzük át, mit is jelentenek! (Ezek az emblémák az órákon a valóságban elég aprócskák. Az alábbi felsorolás nem teljes körű, csak a cikkhez kapcsolódó órákra vonatkozik.) Nagyjából 1965-ig az embléma a számlap indexeinek és a mutatók kialakításának a módjára utalt:

Az "AD", "SD" jelölések gyakran a számlap alján, 6 óra alatt látható apró számlap-típusszám végén is megjelennek. 1965 után, amikor a fenti emblémák használata megszűnt, már csak ott láthatók. SD minőségű számlap kizárólag az első generációs King Seiko-k egyes példányain található.

1965 körül a fenti emblémákat leváltották a gyártó alvállalatra utaló emblémák:

A csúcsok ostroma

1960-ra elérkezett az idő, hogy minden korábbit meghaladó minőségű óra készüljön. Ez többek között azért is vált időszerűvé, mert ekkor már küszöbön állt a japán karórapiac liberalizációja (1961), így hamarosan megjelenhettek a belföldi piacon a jó minőségű svájci és amerikai karórák. Szükség volt valamire amivel a helyi óraipar is ringbe szállhat. A két alvállalat tárgyalások során úgy döntött, hogy az új csúcsmodellt a Suwa üzem fogja előállítani. 1960. december 18-án megérkezett a Grand Seiko.

Az új kézi húzós, 25 köves 3180-as GS szerkezet nagyrészt a Crown-ban lévő 560-as szerkezet továbbfejlesztett változata volt. 18000-es lengésszámon működöt, kézzel szerelték össze és a Seiko első saját kronométer szabványa alapján minősítették (ez lényegében megfelelt az akkori svájci kronométer szabványnak), ami -3/+12 másodperc napi eltérést engedett meg (A "kronométer" szóval a rendkívül pontos órákat jelölik.). A szerkezet alkatrészeit különös gondossággal gyártották és utólag válogatták, járástartaléka 45 óra volt. A szerkezet ún. másodpercstop mechanikás volt, ami azt jelentette, hogy az idő beállításához a korona kihúzásakor a másodpercmutató megállt, így másodperc pontos beállítást tett lehetővé. Ez a korabeli japán órákon még egyáltalán nem volt általános. Ahogy az sem, hogy az órához a vásárló a kronométer tanúsítványt is megkapta.

Az GS aranyozott és platina tokban jelent meg (később kis számú acél tokos változat is piacra került). A tokon pattintós hátlap volt és nem volt vízálló. A hátlapon egy oroszlán alak volt látható. Manapság úgy tartják, ez az oroszlán kezdetektől a GS emblémája volt, ez azonban tévedés: mindazon Seiko modell megkapta nagyjából 1966-ig amely kronométer tanúsítvánnyal rendelkezett, így korabeli King Seiko Chronometer, Seikomatic Chronometer és Liner Chronometer típusok is. Csak később vált a GS kizárólagos emblémájává. (Egyébként eredetileg két elképzelés volt az emblémára: egy oroszlán az órák bajnokát jelképezendő és egy harang az idő pontosságára utalva. Végül a Seiko döntéshozói 1960-ban az oroszlánt választották.)

A számlap tervezésekor a GS a Lord Marvel és a Crown nyomdokain járt és egyesítette a két típus előnyeit. A Seiko először alkalmazott gyémánt vágású, több síkba csiszolt mutatókat, a nagymutató pedig kiért a perc jelzésekig. Az indexek domború számlapon helyezkedtek el, ezek szerelése is nagyobb szakértelmet igényelt, de ez már rendelkezésre állt a két korábbi óra óta. A domború óraüveg plexiből készült és ragasztással került a helyére. A tokfüleket is egyedileg polírozták majd forrasztással tették a tokra.

A különböző japán márkaboltok közötti tárgyalások eredményeként kiválasztott feliratstílus máig meghatározó jegye a GS-nek. Az első példányokon ez bevéséssel került a számlapra, később azonban a megoldás gyártása túlságosan költségesnek bizonyult ezért lecserélődött nyomtatott illetve domború feliratokra. (A későbbi példányokon a mutató vágása is módosult.)

Bár a GS nagyon magas ára a 60-as években még Japánban is rendkívülinek számított, 1960-1964 között 36000 készült belőle.

King Seiko

A Daini Seikosha válasza a Grand Seiko-ra 1961 augusztusában érkezett meg a King Seiko képében. (Egyes források hibásan 1963-at emlegetnek.)

A Seiko News 1961 szeptemberi száma, amiben bejelentik az új csúcsmodellt. A szöveg tartalma nagyvonalakban: bár korábban már megjelent a csúcskategóriás Grand Seiko, Lord Marvel és Crown Special, a prémium kategóriás termékek iránti egyre növekvő kereslet miatt ideje volt egy újabb luxusmodellnek. A szöveg megemlíti, hogy a King Seiko a Cronos szerkezetén alapul, emellett néhány jellegzetességét is felsorolja. (A képet közzétette: Timekeeper Kodokei.com)

A King Seiko nem rendelkezett másodpercstoppal, dátumkijelzéssel és a kronométer tanúsítványt sem igényelték rá, bár a KS-re alkalmazott vizsgálatok a kronométer tanúsítványhoz hasonló szigorúságúak voltak. ks1hat

A GS-sel ellentétben sík számlapot kapott, amely viszont alkalmazta a GS-ben megismert stílusjegyeket: a mutatók a GS későbbi változataiban megismert formát és csiszolást kapták, a perc- és másodperc-mutató kiért a percjelölésekig, az indexek pedig jó leolvashatóságot biztosítottak (a 12-es index mindegyik típusnál két darabból állt). A King Seiko felirat ugyan nem sikerült olyan díszesre, mint a Grand Seiko és már kezdettől fogva nyomtatott volt. A szerkezet nem kapott modellszámot és összességében az új KS hajszálnyival a GS alatt helyezkedett el minőségi és pontossági szempontból.

A King Seiko első változata esetén a különböző típusmegjelölések és sorozatszámok még a pattintós hátlap belsején voltak. Itt oldalt látható egy korai aranyozott (bal) és egy acél tokos (jobb) példány hátlapjának belseje. Bár a hátlap alatt a tok kapott egy gumitömítést, ennek ellenére az első King Seiko nem volt vízálló! Összességében két (plusz egy) jól megkülönböztethető típus készült belőle, ezeken belül pedig apróbb eltérésekkel aranyozott és acél változatokat ismerünk:

Egy GF King Seiko 1961 decemberéből SD számlappal és egy SS King Seiko 1963 augusztusából AD számlappal, mindkettő sugárirányú csiszolással (mindkét óra típusszáma J14102E). A számlap és az óra stílusa időtlen eleganciát sugároz. A tok vonalából kiemelkedő plexi üveget alul körbefogó széles ráma határozott karaktert ad az órának (a majdnem függőleges oldalfalú üveg is jellegzetessége az első sorozatú King Seiko-nak). A rovátkolt indexek sorát négy helyen megszakító lapos indexekkel és a határozott vonalú, minőségi, csiszolt mutatókkal ez volt a Daini Seikosha csúcskategóriás vonala a 60-as évek elején.

Bal oldalon egy szintén szép és elegáns acél tokos 15034 sugárirányú csiszolással 1964 júniusából AD számlappal. Figyeljük meg az oldalt lecsapott tokfüleket és a sima indexeket. Az üveget körbefogó ráma egy kissé keskenyebb, a számlap pedig kissé szélesebb a másik változathoz képest. Jobb oldalon közelről egy 1962 áprilisi J14102E számlapja. A JAPAN felirat és a számlapkód az összes első sorozatú King Seiko esetén az indexek alatt helyezkedett el. A 6-os index fölött szintén minden esetben a számlap minőségét jelző piktogram és a DIASHOCK 25 JEWELS felirat volt, a 25 picit nagyobb betűkkel nyomtatva.

Sajnos az első sorozatú KS-ek alapjában véve ezüstös színű számlapja hajlamos volt az évek alatt aranysárgára vagy vörösesbarna színűre elszíneződni (esetleg foltosra), sok példány számlapját ezért kicserélték, bár vannak elszíneződött példányok is a használtpiacon. A Seiko már a 60-as években gyártott csereszámlapot (előre szerelt indexekkel és megfelelő feliratokkal) ezekhez a KS-ekhez, ilyen gyári csereszámlapokat még ma is találni az aukciós oldalakon.

A hátlap egy pajzs emblémát kapott, aminek a közepén egy korona van (hogy miért pajzs, arra vonatkozóan semmilyen információ nem lelhető fel). Balra az aranyozott (egy J14102E órában), jobbra az acél (egy 15034-ben) változat. Az acél típusokon az emblémát a tok anyagából alakították ki, az aranyozott típusokon külön, utólag beillesztett emblémát ("medál") használtak. Ennek megfelelően manapság az acél hátlapokon nagyon sok esetben alig láthatóvá kopott az embléma, az aranyozott tokokban pedig sokszor a medálnak csak a hűlt helye látható.

Az aranyozott változatok tokfüle - akárcsak az első GS esetén - forrasztott volt (sok példányon ez ma sajnos már eléggé láthatóan kiütközik), az acél változatokon pedig a tokfül a tok alsó részéből lett kiképezve. A nagyobb recéket tartalmazó korona az első példányokon egy kis gravírozott S betűt tartalmazott, ez nagyjából 1962 folyamán cserélődött le egy szintén kicsi, de már domború S betűre. A tokfülek állapota nagyon sok mai példányon már elég rossz: főleg a J14102E/J14102 típusok hosszú vékony tokfüle volt hajlamos az évtizedek során meggörbülni (extrém esetben letörni).

A Daini gyár a KS alapjaként saját korábbi Cronos modelljének szerkezetét vette. Ezt a 25,6 mm átmérőjű, 4 mm vastag, 18000-es lengésszámú kézi húzós szerkezetet a GS-hez hasonló finomszabályzóval egészítette ki, 25 kövesre módosította, a csapágyak pedig természetesen megkapták a diafix és diashock csapágyazást. A főrugó csapágyainál lyukas követ használtak (a Grand Seiko-n kívül egyetlen másik korabeli Japán órában sem volt ilyen megoldás), ami csökkenti a súrlódást és az elhasználódást, és segíti a főrugó erejének teljes kihasználását. A főrugó egy speciális filmréteggel volt bevonva ami a korabeli ismertető szerint nem igényelt külön kenést még későbbi szervízek során sem. Sajnos évtizedeket ez sem bírt ki és mára legtöbbször rászáradt a rugóra, több kárt okozva mint hasznot. Ezt a szerkezetet aztán szinte változatlan formában gyártották végig az első KS élettartama alatt, egyedül a kilincskerék mellett lefelé lévő csavar tűnt el (és a kilincs módosult kissé) valamikor 1963 elején. (A 230 ezres szerkezetszámok jelentették az átmenetet, ennél kisebb szerkezetszám még régi, ennél nagyobb pedig már új kilinccsel készült. A 230 ezres számok között vegyesen található mindkettő.)

Az első King Seiko csak bőr szíjjal került forgalomba az itt jobb oldalon látható kétféle csat típussal. Az elsőt 1961-1963 között gyártották, a másodikat 1963-tól nagyjából 1968-ig és a KS második sorozatára is ez került, sőt még néhány nagyon korai 45KS-re is.

Az első King Seiko a GS-hez hasonló exkluzív fadobozban jelent meg egyedi címkével és emblémával (de vélhetően a GS-hez járó egyedi pontossági tanúsítvány nélkül). Az alábbi, japán aukciós oldalról származó fotón feltételezhetően minden eredeti, még az óra (15034) bőrszíja is. A jobb oldalon egy 1963 januári J14102 látható az eredeti papírjaival. A papírokat összehajtogatva a doboz tetejének belsején lévő kis résbe lehet tenni (ahol a King Seiko - Precision - Quality - Elegance felirat van), bár létezik doboz ilyen retesz nélkül is.

Jelölésrendszer

A 60-as évekig sok Seiko szerkezet nem kapott típusszámot, vagy csak egy sorozatszám volt látható a fogaskerekek hídján (akárcsak az első KS-eknél). Az 50-es évek végén, 60-as évek elején aztán több szerkezet 3, néhány pedig 4 jegyű gyári típusszámot kapott. A kész órák viszont kaptak sorozatszámot és típusszámot is. 1966-ig minden órának 7 jegyű sorozatszáma volt, ekkor lerövidítették 6 jegyűre. Az utolsó év amikor még 7 számjegyű sorozatszámokat használó Seiko karóra megjelent, 1969 volt, bár a KS-eket akkor ez már nem érintette. De akár 6, akár 7 jegyű sorozatszámokról van szó, általános a 60-as évektől, hogy a sorozatszám első két jegye a gyártás évét és hónapját jelölni. Itt bal oldalon látható egy J14102E hátlapjának belseje. Lássuk, mi mit jelent!

A felső sor közepén egy pici jel látható, egy ilyet kinagyítottam a kép jobb felső sarkába. Ez az úgynevezett "Tsuru jel"; egy pici daru madár. Nagyjából 1946-tól 1964-ig ez minden Seiko óra tokjában megjelent. 1892-ben a Seikosha megalapításában nagy szerepet vállalt mérnök, Yoshikawa Tsuru javasolta ezt a háború után: ez jelezte egy Seikosha karóra eredetiségét. A második sor az óra tokjának anyagát jelzi. A harmadik sor a 7 jegyű sorozatszám. Első két jegye a gyártás ideje, a többi egy egyedi azonosító (bár a Domestic Watch könyv szerint az egyediségben nem lehet teljesen megbízni, mert léteznek különböző órák pontosan ugyanolyan sorozatszámmal is, de azt nem említi, milyen típusok). A gyártás ideje számaiban az első az évet, a második a hónapot jelzi. Az 1-9-ig értelemszerűen januártól szeptemberig, aztán:

Ha a gyártás idejében N vagy D van, akkor a sorrend felcserélődött, vagyis első a hónap, második az év (a képen tehát egy 1962 novemberi gyártmány). Egyébként első az év, második a hónap. Ezt a kavarodást a Seiko valamikor 1963 környékén megszüntette és onnantól a hónap mindig a második helyre került. (Ha egy óra 10 évnél tovább gyártásban volt, akkor a gyártási időben átfedések lehetnek, hiszen ismétlődések jönnek a számozásban. Ilyenkor más jellemzők alapján lehet megkülönböztetni, hogy melyik periódusban gyártották. A King Seiko esetén ez nem létező probléma, mert nincs olyan családja amit 6 évnél tovább gyártottak volna.)

A következő sor az óra típusa vagy tokkódja. Az első KS-ek esetén ez még a Seiko régi nevezéktanának megfelelő: az első két számjegy a ligne-ben mért számlapátmérőt (tehát nem tokátmérőt!) jelzi. A ligne az óragyártásban használt régi mértékegység. A Seiko a 60-as évek elejéig ezt használta, bár nem a nemzetközileg elfogadott 1 ligne=2,2558291 mm szerintit, hanem egy saját belső szabványt. A számokat opcionálisan megelőző J a "Just" rövidítése, ami azt jelzi, hogy a számnál fél ligne-vel nagyobb a valódi átmérő. A Seiko által használt méretek:

A kód többi része a toktípus egyedi azonosítója. Az alsó a KS pedig az óra típusának rövidítése. A típusnak ezt a jelöléstanát 1964 körül megszüntették, a következő King Seiko családtól kezdődően már a modern típuskódokat találjuk meg.

A 60-as évek elején ugyanis a Seiko egyrészt elkezdte szabványosítani a szerkezeteinek típusszámát. Minden szerkezet 4 számjegyből álló számot kapott (egyesek A vagy B jellel kiegészítve), a már létező szerkezetek esetén általában egy számjeggyel kipótolták a háromjegyűeket, a többit pedig átnevezték. Ez az átmenet valamikor 1962-1963 környékén ment végbe. 1963 tájékán pedig az órák hátlapjára került információkat is egységesítették. A korábban a hátlap belső oldalára került információk a hátlap külső oldalára kerültek, így az óra szétszerelése nélkül is látható (ez a King Seiko-k esetén az első sorozatot már nem érintette, a 44KS-től kezdődően azonban már a KS-ek is ezt használták). A Suwa gyári tájékoztatója szerint ez a következőképp néz ki:

Tok anyaga: az óra tokját milyen anyagból készítették. Ez általában rozsdamentes acél (STAINLESS STEEL), de nagyon sokféle egyéb típusú tok is létezett (itt egy teljes lista). A King Seiko-k esetében a következő változatok jöhetnek szóba:

Modellszám: két részre oszlik: egy két vagy négy számjegyből álló első rész tartalmazza a szerkezet számát. Ezt kötőjellel követi a tok típusa. A két szám együtt jellemez egy adott órát. A négyjegyű szerkezetszámból az első kettő általában a szerkezetcsalád száma. A gyűjtők körében ezzel szokták a különböző, 63 utáni King Seiko (és Grand Seiko) családokat is röviden nevezni. Például a 4500-as szerkezetcsaládot tartalmazó modelleket 45KS (45GS) néven.

Vízállóság: a 60-as években WATER PROOF felirattal jelezték, majd az ISO és a japán szabvány szabályozásai miatt 1970 környékén ezt WATER RESIST(ANT) váltotta fel. Bizonyos vízálló modellek esetén a kinyitás módját is a hátoldal tartalmazta. Ez általában az egy darabból álló tokoknál látható, amelyeket az első üveg levételével lehetett kinyitni (egy szám itt az üveg átmérőjét is jelzi ilyenkor)

Márkajel: egyértelmű, a gyár feltüntetésével. A Grand Seiko és King Seiko modellek esetén itt általában egy medál vagy gravírozás található (látni fogjuk később).

A modern hátlapok fenti leírása általános irányelv, ettől kissé eltérő hátlapok is születtek. A tok anyaga például nem mindig szerepel, olyankor a helyén a modellszám van, amit gyakran egy SS felirat követ. Ez a "Second Setting" rövidítése és arra utal, hogy az óra másodpercstop szerkezettel rendelkezik. Ezt azért látták jónak külön megemlíteni, mert a korabeli Seiko óráknál egyáltalán nem volt általános.

44KS - a második generáció

A King Seiko első generációja 1964-ig volt forgalomban, de már 1963 végén (az új GS családdal egyidőben) megjelent a második generáció. Az ebbe került 18000-es lengésszámú kézi húzós szerkezet immár modellszámot és másodpercstop funkciót kapott. Az alábbi változatokban került az új King Seikokba: 4419a

A 44KS szerkezeteinél megjelent egy apró trükk, amit csak itt alkalmaztak (illetve később a 4S79-en): a Seiko mérnökei egy apró súlyt ragasztottak a billegő hajszálrugójára, hogy megszüntessenek egyfajta pozicionális hibát. Bár a Seiko saját gyári tájékoztatójában szerepelt ez a módszer, a legtöbb utcai órás semmit sem tudott róla és amikor bevitték hozzájuk az órát, azt hitték, az valami piszok, így megpróbálták eltávolítani, ami persze sikerült is, így pedig tönkretették a pontosságot. Valószínűleg ez volt az egyik oka, hogy később aztán más szerkezeteknél nem is alkalmazták.

Balra az első, jelöletlen és speciális másodpercstopot tartalmazó 44A, jobbra a továbbfejlesztett 44A szerkezet. A kilincskerék nem csak középen kapott egy kerek sávban tükörpolírozást, hanem jól láthatóan a fogprofilokat és a csavarok fejét is polírozták.

A 44KS hátlapján is megjelent az ún. medál a hátlap közepébe ragasztva. A medál anyagát illetően nincs pontos információ, de több, mint valószínű, hogy nem tömör arany. Sajnos ez a medál közvetlenül érintkezett az emberek karjával, ezért nagyon sok ma már a sérült vagy kopott példány. Néhány eBay-en árult modellnél pedig láthatóan ki is lett szedve (talán valóban arany és valakik úgy gondolták, többet ér mint az óra?). A 44KS-ből viszonylag sokféle verzió létezik, a legtisztább talán az ha elsőként a medál típusokat veszem sorra aztán a típusjeleket. A medálok tehát:

Balra egy 1965 februári 4420-9990 kronométer hátlapja a medállal. A 49999 kronométer is pont ilyen hátlapot kapott, csak a típusszám különbözött. Jobbra egy 4402-8000 1965 októberéből. Minden 44KS 1966 végéig ilyen "satírozott" gravírozást kapott a hátlapon lévő információkhoz. Sajnos ennek a technikának egyik hátránya, hogy nagyon könnyen kopott (valószínűleg gyártani is költséges volt). 1967 januárjától minden új 44KS satírozás nélküli gravírozást kapott, amint az alábbi két képen is látható.

A 4400-as szerkezetek és a dátum komplikáció fejlesztésével párhuzamosan folyt a számlapok fejlesztése. Ezt a Daini Seikosha eredetileg még az első generációs KS-ek nyomdokain képzelte el, ezért készültek az itt látható kísérleti King Seiko "Self Dater" számlapok a 44KS-hez. Kétféle típust terveztek belőle: egy ezüstözött, 30 cm átmérőjűt MADE IN JAPAN 44 999 R0 számlapkóddal és recés 12-es indexszel (ezt tervezhették a 4402-8000-hez) és egy aranyozott, 32 cm átmérőjűt MADE IN JAPAN 44 200 RI számlapkóddal (valószínűleg a 44-2000-hez, amelyből végül sosem készült dátumos változat). (A képeket közzétette: ＣＡＮのブログ！)

Végül aztán a Seiko minden karóráján egységesítette a számlapokra kerülő SEIKO emblémát, ezért a fenti számlapok helyett is másféle került a végleges típusokba. A medálok után lássuk, hogy a 44KS-ből milyen típusok is készültek:

Minden 44KS számlapja sík felületet, klasszikus hatású, ezüst-fehér színt és sugárirányú csiszolást kapott. Az egységesítésnek köszönhetően általános lett a domború, szerelt SEIKO embléma, a KING SEIKO felirat pedig nyomtatva a mutatók tengelye alá került.

Érdemes egyébként megjegyezni, hogy a nagyjából 15 év alatt megjelent sok King Seiko változat pontos gyártott típusainak meghatározásához (például hogy milyen színű számlapok jelentek meg) korabeli Seiko katalógusok illetve japán nyelvű kézikönyvek böngészésével lehetne csak közelebb jutni, ezek közül sajnos számomra nagyon kevés áll rendelkezésre. Ugyanakkor nagyon sok esetben még régi gyári dokumentáció sem áll rendelkezésre a japán Seiko-kutatóknak sem, mert ezeket az évtizedek során általában selejtezték. Én a rajongói oldalak, japán blogok és angolszász fórumok mellett nagyon erősen támaszkodtam az aukciós oldalakon (különösen a japán Yahoo!-n) és használtóra-kereskedőknél (különösen a Watch CTI) felbukkanó példányok adataira. A cikk írásához az egyéb források mellett többszáz hirdetést és mintegy 3500 fényképet böngésztem át a régi King Seiko-król amelyekből (a nyilvánvalóan összebarkácsolt és átalakított, átfestett típusok kiszűrése után) viszonylag jól meg tudtam határozni a gyártási időszakokat, megjelent típusokat. A King Seiko-k rajongói vélhetően nem olyan nagy piac, hogy hamisítványokat érdemes lenne gyártani a megtévesztésükre, átalakított, összebarkácsolt típusok viszont szép számmal akadnak, ezekről a cikk végén bővebben fogok írni. Ma már, évtizedek múltán nagyon sok az újrafestett számlapú (nem csak Seiko, hanem bármilyen) óra, az újrafestésnél pedig nem mindig eredeti színt választ a tulajdonos. A legfanatikusabb óragyűjtőknél még a számlap újrafestése is szentségtörés, egy új színre való lefestés, tehát gyakran olyanra amilyen abból a típusból eredetileg soha nem is létezett, megbocsáthatatlan bűn. Mindazonáltal nagy bizonyossággal állíthatom, hogy 44KS-ből - mint írtam - fehér számlapon kívül más soha nem jelent meg.

1963/64-ben tehát megérkezett az új King Seiko sorozat, de 1964 a Seiko-nál nem a KS-ről hanem a tokiói olimpiáról szólt. Az olimpia Tokióban jelentős fejlesztésekkel járt. Befejezték a Tokaido Sinkanzen vonalat, modernizálták Tokió közlekedési infrastruktúráját is. Az olimpiai játékok hivatalos időmérője pedig a Seiko lett, annak ellenére, hogy a cégnek semmiféle tapasztalata nem volt korábban sportjátékok időmérésében. A felkészülés már 1961-ben elindult és mindhárom Seiko részleg külön feladatot kapott: a nagy időzítő és kijelző berendezések fejlesztése a Seikosha Clock Factory felelőssége lett, ők pedig a feladat egy részét leosztották az alvállalatoknak. A Suwa részleg gyártotta az időmérő kijelzőket a biciklizés, öttusa és lovas eseményekhez, emellett a kristály kronométerek elkészítéséért is felelet. A Daini pedig a stopperek, elektronikus időzítő berendezések fejlesztését végezte az úszáshoz és kijelzőket gyártott az evezés, kenuzás, úszás és atlétikai eseményekhez. Az olimpia jelentőségénél fogva természetes volt, hogy a Seiko speciális karórákat is kiad az eseményre, amik még egyértelműbbé teszik a cég részvételét a játékokon. Ennek folyamán 1964-ben megjelent a Seiko első GMT órája, a World Timer 6217-7000, valamint első kronográfja, az egygombos Seiko Crown 45899. Mindkét óra tokjának hátoldalán az olimpiai láng ábrája jelezte, hogy nem akármilyen alkalomból készültek.

A régi használt óráknál az eredeti szíj is meghatározhatatlan, mindenesetre a források valószínűvé teszik, hogy a 44KS kizárólag bőrszíjjal került forgalomba, SEIKO feliratú csattal (az első sorozatnál látható "1963" típusúval). Emellett minden 44KS "W/SEIKO" vagy pedig "S/W" jelölésű koronát kapott, ahol a W a vízállóságot jelölte. A két pattintós hátlapos modellen kívül minden 44KS csavaros hátlapot kapott és vízálló vagy 50 méterig vízálló volt. A tokok méretével kapcsolatban is nehéz megbízható információkat találni, de bizonyos, hogy a második sorozatú King Seiko-k picit nagyobb tokba kerültek mint az első sorozat. Lássuk tehát, hogyan néztek ki!

A 49999 minden idők sorozatgyártott King Seiko-i közül gyűjtői szemmel ma a legértékesebb, ráadásul a 4420A a Seiko által valaha gyártott legjobb kézi húzós alacsony lengésszámú szerkezet volt (a GS-be került továbbfejlesztett 4420B mellett). Figyeljük meg a másodperc-mutató apró nyílhegyszerű kiképzését! A Seiko azóta sem gyártott ilyet. Látható, hogy a plexiüveg majdnem függőleges oldalfalú és nagyon magasra emelkedik a tokból. A 49999 számlapkódja: "MADE IN JAPAN 49 999 RO", amely mindig a festett indexek fölött helyezkedett el. A számlap DIASHOCK 27 JEWELS feliratot és AD emblémát is kapott, ahol a 27 picit nagyobb karakterrel készült mint a többi.

A 4420-9990 a másik kronométerhez hasonlóan értékes gyűjtői szemmel (ez egy 1965 decemberi példány). A korona a 44KS Chronometer sorozatokon megtartotta az első KS koronájának nagyobb recés kialakítását és 5,4 mm széles és viszonylag nagy. Megfigyelhetjük a nagy és széles rámát is. A két 44KS Chronometer-ből nagyon kevés példány készült, áruk akkoriban a normál 44-9990 árának majdnem duplája volt. Ez a második sorozat már nem kapta meg az AD emblémát, a DIASHOCK 27 JEWELS pedig azonos méretű karakterekkel készült. A számlap kódja JAPAN 4420-9990R AD és néhány nagyon késői, 1966 novemberi példányt kivéve minden esetben a nyomtatott indexek fölött helyezkedett el. (Ezeknek a késői példányoknak a számlapkódja JAPAN 4420-998OR AD)

Az oroszlán evolúciója

Az oroszlános medál is változtatásokon esett át a különböző kronométer Seiko-k gyártása során, ezek közül a 44KS kronométerek hátoldalán kétfélével találkozhatunk.


Régi oroszlán (1963.04-1966.02)	Új oroszlán (1966.02-1966.12)

A 49999 típusok kizárólag a régi típussal (bal oldali) kerültek forgalomba. A 4420-9990 a gyártásának nagy részében szintén, de a gyártás vége felé lecserélték az emblémát a jobb oldali típusra. Ezen apró dolgok módosultak: a SEIKO felirat kevésbé vastag betűkből állt, a jobb oldali helyett a bal oldali csillagok voltak közelebb egymáshoz, az oroszlán farkának bojtja ívesebb volt, de ami a legszembetűnőbb, hogy a lefelé nyúló első lába nincs behajlítva, mint a réginek. A váltás oka nem ismert, talán amiatt lehetett, hogy elkopott a régi öntőforma és az új gyártásakor egyúttal kissé át is tervezték az emblémát? 1967 végével viszont mindenestől megszűnt a kronométereknél az oroszlános medál használata.

Egy 1964 májusi 442000 és egy 1965 júniusi (kissé sárgult számlapos) 44999. Mindkét típusnál az indexek alatt találjuk a számlapszámot, bár nagyon sok 442000 (és 44-2000) példányt láttam aminél egyszerűen nem szerepelt (és vélhetően nem átfestés miatt). Mindenesetre ahol igen, ott "JAPAN 44 2000R AD" számot (illetve késői példányoknál a 44-2000R kötőjellel) találjuk. A 44-2000 esetén 1967 augusztusában megváltozott a számlap: a DIASHOCK 25 JEWELS helyébe a 25 JEWELS, alá pedig a Daini embléma került. Az egyébként viszonylag ritka 44999-nél már megfigyelhetjük a recés 12-es indexet (illetve hogy a festett index a fém indexek mögé is kikerült), a számlapja a viszonylag rövid gyártási idő alatt pedig változatlan maradt.

Egy 1965 novemberi 44-9990 számlapjának alja közelről (maga a 44-9990 külsőre ugyanúgy nézett ki, mint a 44999). A számlapszám az indexek alatt volt: JAPAN 44 999OR AD. Ez a kialakítás 1967 áprilisa tájékán változott meg, egy 1967 decemberi 44-9990 látható a középső és szélső képen. A számlapszám a nyomtatott indexek fölé került amit a 6-os index vágott ketté így: JAPAN 44|-999OR AD. Ekkor került fel a típusra a Daini jel és került le a DIASHOCK felirat. A recés 12-es index a típus gyártása során végig megmaradt.

A 4402-8000 tokfüle íveltebb, a recés 12-es indexek eltűntek. Így az óra karaktere is kissé finomodott. Bal oldalon egy gyönyörű SGP aranyozott 1966 júniusi, jobb oldalon egy acél 1966 februári példány.

Gyakorisága ellenére nagyon nehéz a 4402-8000-ből polírozatlan és nem kopott példányt találni, de a fenti két képen látható, hogyan néznek ki jó állapotban. A ráma ferde része ezen típusoknál sokkal szélesebb és csak egy nagyon pici sík részt tartalmaz az üveg mellett. Egyes források szerint az SGP 4402-8000 aranyrétege sokkal kevésbé hajlamos a lehámlásra, mint a későbbi King Seiko-k SGP tokjainak aranyrétege, mert ezeket még a GF-hez hasonló eljárással vitték fel az acélra. Ma a 4402-8000 a 44-9990 mellett a használtpiacon a leggyakrabban fellelhető 44KS, ami nem meglepő, ha figyelembe vesszük (a kronométerekhez képest jóval alacsonyabb korabeli ára mellett), hogy a 44KS-ek között ezeket gyártották leghosszabb ideig, nagyjából 3 évig. A tokkód a sorozat élettartamán végig az indexek alatt volt: "JAPAN 4402-8000R AD", 1967 közepe táján viszont itt is eltűnt a DIASHOCK a számlapról és megjelent a Daini embléma. A szerkezeten 1966 márciusában kezdett megjelenni a 4402A típuskód.

Az oroszlán az oroszlán barlangjában

A Seiko és a többi japán gyártó versenye belföldön 1960-ra eldőlt és a Seiko egyeduralkodó lett a hazai piacon. A Suwa gyár azonban a tökéletes óra megalkotása mellett szerette volna, ha termékeik a világban szinte egyeduralkodó svájci órákkal is sikerrel felvennék a versenyt. Az Európai Kronométer Szövetség is figyelmeztette a Seiko-t, hogy ne használja az órákon a Chronometer megjelölést, hiszen azok nincsenek "hivatalosan" független szerv által bevizsgálva. Így aztán a Seiko-nak több oka is volt rá, hogy 1963-ban részt vegyen a svájci kronométer versenyen. (A független Japán Kronométer Minősítő Szövetség csak 1968-ban indult el, bár a "kvarcválság" miatt 1983-ban be is zárt.)

A svájci Neuchatel Obszervatóriumban 1945 (más források szerint 1941) óta minden évben megrendezték az Observatoire Astronomique et Chronometrique de Neuchatel nevű kronométerversenyt. 1967-ig egy másodperc pontos hosszát csillagászati módszerekkel számították ki a Föld Nap körüli mozgásából. A pontos időmérés főleg navigációs okokból volt fontos és a pontos másodperc kiszámítására a neves obszervatóriumok precíz optikája nagyon alkalmas volt. Pontossági vizsgálatokat számos obszervatórium végzett világszerte. Svájcban viszont a nevezett obszervatórium megrendezte a már említett óragyártó-versenyt is. A verseny során a mechanikus óragyártás akkori legszigorúbb pontossági tesztjein mentek végig a nevezettek. A tesztidőszak több napos volt, általában 45 napig tartott. Minden nevezett óraszerkezetet 5 helyzetben és kétféle hőmérsékleten járattak tízszer 4-5 napos sorozat alatt. A tesztek során azt vizsgálták, az órák mennyire tudják tartani a pontosságot, az átlagos napi eltérés +/- 0,75 másodperc lehetett (a versenyzők egyébként egy összetett számítás után kapták meg a saját pontszámukat). A verseny hibahatárai sokkal szigorúbbak voltak mint a korabeli más mechanikus óraszerkezet-minősítések (például a COSC). A teszteken megfelelt órák megkapták az obszervatórium hivatalos kronométer tanúsítványát, amelyek pedig túlteljesítették az előírásokat, azok díjakat is kaptak. A benevezett órák rendszerint speciális, végletekig tuningolt, a mindennapi életben nem használható és speciális burkolatban működő típusok voltak, azonban hamarosan megjelent a karórák kategóriája is ahová minden gyártó igyekezett kereskedelmi forgalomba kerülő típust (vagy legalábbis valami hasonlót) benevezni, hiszen a versenyen elért jó helyezés marketing szempontokból sem volt utolsó.

A kronométer verseny ugyan hivatalosan "nemzetközi" volt, de svájci gyártókon kívül más csak nagyon ritkán nevezett be órát. Mivel a szabályok ezt nem tiltották, a Seiko úgy döntött, hogy a svájci kronométer verseny a tökéletes alkalom, hogy bizonyítsák időmérőik pontosságát és a világ megismerje a Seiko nevet. A Suwa üzem 1963-ban, első japán óragyártóként be is nevezett a hajózási kronométer kategóriában egy asztali kvarcórát, a Crystal Chronometert. Az óra a 10. helyen végzett, ami azért figyelemre méltó eredmény, mert még soha nem került be Svájcon kívüli gyártó az első tízbe. A következő évben a Seiko ismét részt vett a versenyen, ezúttal a karóra kategóriában, kiábrándító eredménnyel. A Suwa gyár a 144. helyen végzett, a Daini a 153. lett. Ez a helyezés még a tanúsítvány megszerzésére is kevés volt. Csak gyenge vigasz volt, hogy 14 Seiko asztali kvarcóra teljesítette a kronométer szintet. A gyenge eredmény azonban nem vette el a japánok kedvét, hanem még megszállottabban dolgoztak a problémák megoldásán. Példaként álljon itt a Daini üzem fejlesztési naplójának első bejegyzése. "A kronométer vizsgálatok során egy váratlan jelenséget tapasztaltunk: a hajszálrugó mágnesessé vált, és ez okozhatta a nem kielégítő versenyeredményeket. Egyelőre nem tudjuk, hogyan lehetne megszüntetni a jelenséget."

A következő években a Daini megoldotta az órák antimagnetikus tokozását, de a kockázatok további csökkentése érdekében a svájci versenyre az órákat egy különleges, déli útvonalon küldték, hogy elkerüljék a föld erős mágneses mezőit. Azt is elhatározták, hogy amelyik alkatrészt csak lehet, permalloyból, egy különleges, nem mágnesezhető vas-nikkel ötvözetből készítik, hogy kivédjék a repülőgépek belsején áthaladó erős elektromágneses mezők hatását. Ilyen anyagból készültek azok a dobozok is, amelyekben az órákat szállították Svájcba. Egy másik tesztnél az óratokokat nitrogénnel töltötték fel, hogy az óra szerkezetei oxigén hiányában ne rozsdásodjanak. Ezt a módszert használták aztán néhány VFA (Very Fine Adjusted - nagyon pontosan beszabályzott) Grand Seiko óránál is később.

Az erőfeszítéseknek hamarosan megszületett az eredménye, nézzük csak a következő éveket:

1967: (ebben az évben a versenyzők összesen 1274 karórát neveztek be, ezek közül 906 nyerte el a kronométer tanúsítványt és 201 kapott díjat)

1968-ban a Daini az új, 45-ös szerkezettel (később lesz róla szó) szerelt órákat nevezett a versenybe és lényegesen jobb eredményt ért el, mint a svájci győztes az előző évben. Viszont közvetlenül azután, hogy tesztelték, bejelentették a nagy tekintélyű verseny megszűnését. Hogy aztán ennek volt-e köze a Seiko órák meredeken felfelé ívelő precizitásához, azt mindenki döntse el maga... A Seiko viszont azon melegében benevezett a hasonlóan működő Genfi Obszervatórium Versenyre, ahol a 4.-től a 10. helyig mindent elvitt, csak 3 svájci gyártmányú kísérleti kvarc karóra tudta őket megelőzni. Ezzel a Seiko érte el a legjobb eredményt a mechanikus karórák mezőnyében.

A Neuchatel obszervatóriumban az évek során versenyző óragyártók között egyébként összességében mindössze két cég volt akik valóban árusítottak is a benevezett órákból: a Girard Perregaux és a Seiko. Az 1968-as benevezett szerkezeteknek az obszervatórium a verseny megszűnésétől függetlenül megadta a tanúsítványt. Ezek közül 1969 folyamán a Seiko 73 darabot mindenféle Grand vagy King titulus nélkül egyszerűen "Astronomical Observatory Chronometer Officially Certified" óraként piacra dobott (4520-8020 típusszámmal). Ezek az órák a 45GS-hez hasonló "párna" formájú tokban kerültek forgalomba. Érdekességük, hogy a szerkezeten kívül minden más, vagyis a tok, a hátlap, a mutatók, indexek, a korona de még a számlap is aranyból készült egyfajta jellegzetes, vászon-hatású mintázattal. Ezek az órák ma a Seiko teljes történelmének legértékesebb darabjai közé tartoznak. Sajnos az aukciókon sokszor már csak tok nélkül tűnnek fel a szerkezetek, mert a tokot az évtizedek során a barbár tulajdonosok az arany miatt beolvaszttatták.

A kronométer versenyekre nevezett órák precizitásának növekedésével az azoknál alkalmazott fejlesztéseket fokozatosan beépítették a sorozatgyártású órákba is. Mivel a gyártástechnológia fejlődött, a pontosságot a Seiko egyre jobban tudta garantálni, így a pontossági követelményein is szigorított. 1966-ig a kronométer szabványra épített, 1966-ban azonban a vállalaton belül bevezették a szigorúbb GS minősítést, ami nagyjából megfelelt a COSC minősítésnek. Itt azonban nem álltak meg, egyes órák "SPECIAL" minősítést kaptak, ami a sorozaton belüli még egy fokkal gondosabb és precízebb típusokra vonatkozott, a precizitás csúcsát pedig a VFA (Very Fine Adjusted) minősítésű típusok jelentették. A VFA órákat csak a legjobb órások rakták össze kézi munkával, külön válogatva a lehető legjobb alkatrészeket, a VFA órák átlagos havi maximálisan 60 másodperces eltérését pedig a Seiko két évig garantálta. A VFA Grand Seiko órák 1970-ben jelentek meg elsőként és ugyan nem tartoznak szorosan ezen cikk témájához, de azért azt meg kell említeni, hogy akkoriban az egész óraiparban egyetlen más gyártó sem produkált ilyen mértékben garantáltan pontos mechanikus karórát. Az alábbi táblázat összefoglalja a korabeli minősítéseket. Mivel a GS minősítést a Seiko a 60-as években több alkalommal változtatta, ezért ott az évet is feltüntettem, amikortól az életbe lépett (és addig tartott míg a következő módosítás meg nem történt).

	Kronométer	Astronomical Observatory Chronometer	Seiko¹ "A" (1968)	GS "AA" (1960)	GS² "AA" (1961)	GS "AA" (1966)	GS³ "AA" (1969)	SPECIAL "AAA" (1968)	SPECIAL⁴ "AAA" (1970)	VFA "AAAA"
Átlagos napi járáseltérés (mp/nap)	-3 / +8	-8 / +8	-6 / +9	-3 / +12	-1 / +10	-3 / +6	-3 / +5	-2 / +4	-3 / +3	-2 / +2
Eltérések átlagos változása (mp/nap)	2,2	1,22		3,2	2,2	2,2	2,0		1,8	-
Eltérések legnagyobb változása (mp/nap)	6,0	2,64		9,0	6,0	6,0	5,0		4,0	-
Legnagyobb eltérés az átlag és más értékek között (mp/nap)	8,0	3,0		±18,0	±12	±10,0	8,0		±7,0	-
Különbség a járáseltérések között függőleges és vízszintes pozícióban (mp/nap)				±12	±8	±8			±6	-
Eltérések fenntartása	±5			±9	±5	±5			±4	-
Napi értékek eltérése 1C° fokonként (mp/nap/c°)	0,6	0,2		±1	±0,6	±0,6	0,5		0,3	-
Mérési pozíciók				5	5	5	5	5	5	6
Mérés időtartama (nap)		45		15	15	15	15	15	15	17

¹: az átlagos King Seiko példányok ezt a minősítést használták 1968-tól.

²: a svájci kronométer minősítés 1961-ben módosult -1/+10 másodpercre, ezért a Seiko is módosított a saját GS minősítésén, ami ugyanakkora tartományt fogott át. Néhány forrás a Seiko értékeit -3/+8 másodpercnek írja.

³: az 1968 decemberében bevezetett új tanúsítványok közül az "AA" jelű 1969-ben módosult azért, mert 1969 áprilisától az új Japán Kronométer Minősítő Szövetség adta ki a kronométer tanúsítványokat és a Seiko meg akarta különböztetni a "csak szimplán" kronométer óráit a GS minősítésűektől.

⁴: a -2/+4 és a -3/+3 ugyanakkora tartományt fog át, az 1970-es módosításra állítólag csak azért volt szükség, mert marketing szempontból az utóbbi könnyebben megjegyezhető.

Lengésszámháború

A pontosság növelése és a minél kisebb mérhető időtartam elérése érdekében az óragyártók már a XX. század elején elkezdtek nagyobb lengésszámú szerkezeteket gyártani, akkoriban még főként a kézi stopperórák számára. A karórák terén az 50-es, 60-as években még általános volt a viszonylag alacsony, 18000 és 19800-es lengésszám (2,5 Hz és 2,75 Hz-es frekvencia). Az 50-es évek végére viszont a legtöbb svájci gyártó kifejlesztette a saját 4 Hz-es (28800-as lengésszámú) szerkezetét. Ezek elsőként a kronométerversenyeken jelentek meg speciális órákban, de a 60-as évekre a technológia leszivárgott a vásárlói szegmensbe is és a legtöbb új mechanika már ilyen lett. A kronométerversenyeken már a 60-as évek elején is voltak extrém nagy lengésszámú szerkezetek, mert az megfelelően precízen kivitelezve drámaian meg tudta növelni a pontosságot. Ebben az időszakban, amikor a svájciak is keresték a magasabb oszcillációs frekvenciákhoz vezető utat, a Seiko komoly áttörést ért el. Megoldották a frekvencia akár hatszoros emelését, de a versenyekre készített óráknál 15-20-szoros frekvenciát is használtak. A tesztóráknál elérték a másodpercenkénti 50 Hz-es frekvenciát is (360 000-es lengésszám). De azok még speciális kialakítású asztali kronométerek voltak, karórákban még a 36000-es lengésszám (5 Hz) sem létezett. A fejlesztés persze nem állt meg és a 60-as években a Seiko, Zenith, Buren és mások úgy gondolták, hogy megbízható, kereskedelmi forgalomban is megvásárolható 5 Hz-es szerkezetet képesek fejleszteni. A Seikonál ezt a kronométerversenyek tapasztalatai is motiválták. A gyártók között elindult a verseny az első 36000-es lengésszámú kereskedelmi szerkezet kifejlesztéséért.

1966-ban (más források szerint 1965-ben) pedig megjelent a világ első 36000 lengésszámú szerkezete: a Girard-Perregaux Gyromatic HF. A Seiko nagy lengésszámú és szériagyártásban még nem kipróbált szerkezetet nem akart azonnal felső kategóriás KS és GS sorozatokban kihozni, erre a célra a Lord Marvel sorozat lett kiszemelve. A Lord Marvel ugyanis a GS megjelenése után is létező termékvonal maradt. Így aztán 1967-ben a 23 köves 5740C szerkezettel szerelt Lord Marvel 5740-8000-el megjelent a Seiko első (és a világ második) 36000-es lengésszámú szerkezetet alkalmazó karórája. (A Lord Marvel 5740-8000 stílusosan 36000 példányban készült.)

A Seiko nagy lengésszámmal a piacon a Lord Marvellel próbálkozott, azonban ismeretes néhány nagyon érdekes kísérleti KS és GS is, amelyek valószínűleg szintén a nagyobb lengésszám kifejlesztése során készültek, de soha nem kerültek nyilvánosságra, csak manapság, évtizedekkel később szivároghattak ki a gyárak kísérleti telepeiről. Egyik első ilyen volt a sorozatgyártásban 18000-es lengésszámú 4402A-s szerkezetből készült 28800-as lengésszámú King Seiko prototípus. A 4420 precíz kronométer viszont még alkalmasabb volt a kísérletezésre, ezzel készült egy kísérleti 57600-as lengésszámú King Seiko prototípus is, a Watch CTI pár éve készített egy rövid videót is róla, ezzel bizonyítva a létezését. De a Grand Seiko-ba került 4420B-vel még ezen is túlléptek, egy speciális GS készült 72000-es lengésszámú 4420B-vel! (Jobb oldalon látható ennek a fotója.) A Watch CTI által közzétett adatokban a nagyobb lengésszámú kísérleti szerkezetek az órák sorozatszámából következtetve 1964 decembere és 1965 februárja között készültek.

Ezek az órák még a nagyon ritka és drága régi Grand Seiko VFA óráknál is értékesebbek, hiszen 1-2 darab készült belőlük a 60-as években. Angol nyelvű órás fórumokban többször tárgyalták őket és a megjelent információk valódiságát, de nagy bizonyossággal állítható, hogy ezek valóban gyári kísérleti példányok voltak. A fellelhető képek alapján a nagy lengésszámhoz szükséges technikai módosítások ott vannak a szerkezetekben, a videó pedig szintén meggyőző bizonyíték. Ráadásul ezek az információk eléggé megbízható japán forrásokból származnak. A Seiko ugyan hivatalosan nem ismerte el nagy lengésszámú 4420 létezését, de ez nem meglepő, hiszen ezeknek a kísérleti példányoknak nem lett volna szabad elhagyniuk a gyárat, ha pedig valami ma tönkremegy bennük, javítás vagy cserealkatrész beszerzése már szinte lehetetlen.

A Lord Marvelben mindenesetre sorozatgyártásban bebizonyosodott, hogy nagy lengésszámú szerkezetet lehet üzembiztosan sorozatban gyártani és 1968-ban a Grand Seiko és King Seiko család is megkapta a saját fejlesztésű 5 Hz-es high-end szerkezeteit a 6100-as és 4500-as sorozat képében.

45KS - A kézi húzós mechanikusok királya

Mint írtam, 1966-ban a Daini befejezte a 44KS Chronometer gyártását és elkezdett Grand Seiko-kat is gyártani, mégpedig a 4420A-ból továbbfejlesztett 4420B szerkezettel (a fejlesztés itt is a másodpercstopot érintette). Hogy erre a lépésre miért volt szükség, arra sajnos nem sikerült megfelelő magyarázatot találnom. Egy forrás azt állítja, erre a neuchatel-i versenyek miatt volt szükség, de ez a magyarázat nem meggyőző, hiszen a két alvállalat egyébként is külön szerepelt a versenyeken. A többi 44KS mindenesetre még - ahogy láttuk - 1968-ig gyártásban volt.

Elképzelhető különben, hogy kifejezetten a Daini mérnökeinek a feladata volt a svájci versenyekre a lehető legjobb szerkezetek tervezése. Ez megmagyarázná azt is, hogy miért jöttek ki akkoriban a Suwa gyárnál kevesebb új szerkezettel (nem csak KS-GS vonalon, hanem általában is) és azt is, hogy miért a Daini gyárban készült később számos Grand Seiko VFA is.

1968-ban még mindenesetre a kronométerversenyek sűrűjében vagyunk és ha a 16 Hz-es szerkezet nem is, a Lord Marvel bebizonyította, hogy 5 Hz-es szerkezettel igenis szerelhető sorozatgyártású karóra. Elérkezett az idő a 44KS leváltására és nagy lengésszám bevezetésére a Seiko high-end óráiba!

1968-ban megérkezett a Seiko által valaha gyártott egyik legjobb kézi húzós szerkezet: a 4500-as család. A 4500 1968 szeptemberében debütált a Grand Seikokban és a King Seiko új sorozatában, a 45KS-ben (tehát nem tévedés: a Daini egyszerre Grand Seiko-t és King Seiko-t is gyártott). Ezután a 45KS és a 45GS gyártása párhuzamosan folyt a Daini gyárban 6 éven keresztül, ezzel a Suwa gyakorlatilag elismerte a Daini erényeit a rivalizálásban (közben ők a 61GS és 19GS sorozatot gyártották).

A 4500-as sorozat teljesen újratervezett (vagyis nem más Seiko szerkezet módosításával jött létre) 25 köves, egységesen 36000-es lengésszámú és már alkalmazta a kronométerversenyeken szerzett tapasztalatokat. A Seiko ekkor kezdte alkalmazni óráin a "Hi-Beat" elnevezést, amit a korszak 28800 és 36000-es lengésszámú szerkezeteinél használt (ma már senki nem tartja a 28800-at nagy lengésszámnak, de akkoriban még más volt a helyzet, különösen a Seiko-nál). A 4500-as sorozat azért is különleges, mert ez volt az utolsó ami még a teljes automatizálás előtt készült: ezt még kézzel szerelték össze.

A 450X szerkezetek átmérője 27 mm, vastagságuk 3,5 mm. A dátumos verziók azonnali dátumváltással rendelkeznek. A Seiko a GS-eket saját maga ellenőrizte, a KS-ek javát azonban a japán kronométer minősítő intézetbe küldte bevizsgálásra. A rendelkezésre álló források meglehetősen zavarosak, én a leírások és korabeli tanúsítványok alapján az alábbi következtetésre jutottam (ami nem biztos hogy megfelel a valóságnak, de az általam látott órák, tanúsítványok és leírások alapján ez tűnik logikusnak):

Látható, hogy a kronométer KS-ek és az azokba kerülő 4500A és 4502A legjobb példányai a régebbi GS szabványoknak feleltek meg, tehát a korabeli, modernebb GS-ek alatt helyezkedtek el pontosságban.

A billegő jól láthatóan kisebb átmérőjű a korábbi, alacsonyabb lengésszámú szerkezetekhez képest. 1969 áprilisa előtt gyártott példányok esetén a 6 jegyű hivatalos kronométer azonosító még nincs a középső hídra írva, mert a japán kronométer minősítő intézet még csak akkor kezdett el hivatalosan működni.

A 45KS-ek nagy lengésszáma viszonylag szerényebb, 40 óra körüli járástartalékot eredményezett, bár hivatalos gyári adatot nem találni ebben a kérdésben. Tény viszont, hogy ehhez különösen erős főrugó szükségeltetett: a 4500-as szerkezetek nagyon erős és merev főrugót kaptak, amit felhúzáskor érezni is lehet. A túlhúzást ugyan megakadályozza a szerkezet, bár egyes fórumokon lehet olvasni eltört főrugóról (ami gyakran a rugóházat is széttörte). A törést valószínűleg azonban nem a húzás hanem valamilyen más probléma okozhatta, ami feltehetően már a 60-as évek végén is jelentkezett, mert a Seiko elég sok pót főrugót gyártott. Ezekből még ma is találni aukciós oldalakon gyári csomagolású új példányokat. Mindenesetre jó állapotban lévő 45KS-ek még ma, 50 évvel később is rendkívül pontosra beszabályozhatók, de a nagy lengésszám által jelentett erős igénybevétel miatt csak akkor tudnak jól teljesíteni, ha a korábbi tulajdonosok rendszeresen elvitték karbantartásra őket. Sajnos ez egyáltalán nem volt általános és a karbantartások, rendszeres olajozások hiányából eredő kopás és elhasználódás az aukciós oldalakra feltett képekből sem fog látszódni, így egy ilyen óra vásárlása ebből a szempontból ma már zsákbamacska.

A design nyelvtana

Mielőtt rátérnénk a konkrét 45KS példányok listájára, itt az ideje megismerni azt a fogalmat, ami ebben az időben forradalmi változást jelentett a Seiko karórák formavilágában és alapvetően befolyásolta azt, hogy a 45KS külsőre ennyire eltért minden korábbi King Seiko-tól.

A második világháború után, amikor a Seiko újrakezdte a karóragyártást, egyedül az új óraszerkezetek kifejlesztésével megbízott munkatársak foglalkoztak dizájnnal. Akkoriban szinte minden Seiko órának kerek tokja volt, megjelenésbeli különbségek csak olyan apró részletekben mutatkoztak, mint a szíj formája. Még az 1950-es évek elején is a számlapgyártáshoz nyomtatott anyagokat készítő munkatársakat nevezték "dizájnereknek". Később a Seiko számára a formatervezés jelentése és fontossága radikálisan megváltozott. A folyamat 1956-ban kezdődött, amikor a Suwa gyárban először alapítottak dizájnrészleget, amely kezdetben csupán a számlap külalakjáért volt felelős. Két évvel később a Daini úgy döntött, hogy az egyetemen frissen végzett fiatal tervezőket alkalmaz. 1959-ben Taro Tanaka volt az első friss diplomás, akit alkalmazásba vett a K. Hattori & Co. Ltd.

Tanaka egy olyan időszakban csatlakozott a Seikóhoz, amikor a cégen belül senki nem használta az angol "design" szó japán megfelelőjét, így sokszor nehézségekbe ütközött, amikor a vállalaton belüli szerepét akarta elmagyarázni. Amikor Tanaka a vállalathoz csatlakozott, határozottan érezhető volt, hogy habár a Seiko-termékek szerkezete kiváló, a tok és számlap stílusát tekintve le vannak maradva. Ezért először a tervezésbe is bevont gyári központokba, a tok- és számlapgyártó részlegekbe indult tapasztalatot szerezni. Első kézből tanult a nyersanyagokról és az akkoriban alkalmazott gyártási folyamatokról. Közben lehetősége nyílt arra, hogy alaposan átgondolja, miről is szól az óratervezés. Így emlékszik vissza erre az időszakra: "1962-ben egy napon, mint oly sokszor, ellátogattam a Wako eladóterébe, és amint az egyik vitrinbe tekintettem, megannyi pompásan csillogó órát láttam. Amikor a másik oldalra néztem, ahol az órákat meglehetősen egyenetlen fény érte, a különbség túlságosan is nyilvánvalóvá vált. A ragyogóan csillogó órák svájciak, a fakóbb felületűek a Seiko termékei voltak." (A Wako Co., Ltd. a K. Hattori & Co., Ltd 1947-ben kivált leányvállalata ami kiskereskedelmi forgalmazással foglalkozik.)

A kontraszt ijesztő volt Tanaka számára. Alapos vizsgálat után megállapította, hogy amíg a svájci időmérők tokjai laposak és kúp alakúak, tökéletesen sima és torzulástól mentes felülettel rendelkeznek, a Seiko óráinak számlapja és foglalatai torzulásokat mutatnak, amiket a gyártási technológiának tulajdonított. A Seiko órák többsége akkoriban réztokkal készült, amit bivalybőrrel csiszoltak, majd króm- vagy aranybevonattal láttak el. Tanaka meg volt róla győződve, hogy a Seikónak magas minőségű termékeket kell gyártania, amelyek felveszik a versenyt svájci társaikkal, vagy túl is szárnyalják azokat. Egy "dizájnformulát" dolgozott ki, amely végül a vállalaton belül "a Seiko design-nyelvtana" néven vált ismertté. 4 alapvető elvből állt:

Ez alkotta a Seiko új stílusának alapjait. Elsőként a Daini gyár 1967-ben gyártott Grand Seiko 4420-9000 modellje készült az új irányelvek szerint. Később "a dizájn nyelvtanát" a Suwa gyárnak is átadták és végül a Grand Seiko-k és King Seiko-k új generációja (kezdve a 45KS-sel) készült az új stílus alapelvei szerint. Tanaka dizájn- és gyártási útmutatója új színvonalat állított fel a Seiko magas minőségű és nagy pontosságú időmérői számára, de a technológiát teljes egészében csak a csúcsminőségű karórákra alkalmazták, mert munkaigényes volt, következésképpen nem volt életképes az alacsony árkategóriás termékek esetén. A felső kategóriában viszont a 60-as, 70-es évek KS és GS sorozatának máig meghatározó és azonnal felismerhető formájú órái készültek a Seiko-stílussal. "A dizájn nyelvtanának" szabályait 20 évig használták, de a koncepció végül kiszorult, a változatosabb stílusok iránti növekvő igény ugyanis a tervezőket arra kényszerítette, hogy Tanaka művének szigorú szabályain túli, új horizontok felé tekintsenek. Habár "a dizájn nyelvtanáról" a mai Seikóban csak igen kevesen hallottak, jelentőségét mégis olyan mérföldkövekhez hasonlíthatjuk, mint a Seiko sikere a Svájci kronométerversenyeken, vagy akár a világ első kvarc karórájának bemutatása.

Tanaka dizájn nyelvtana fantasztikus órákat eredményezett, azonban van egy olyan jellemzője ami a mai gyűjtők dolgát igencsak megnehezíti: dizájnjának jellegzetessége, hogy éles és egyenes felületekből áll, határozott kontrasztokkal. Az évtizedes karórák az idők során még viszonylag gondosabb odafigyelés mellett is számos karcot összeszednek. Ezért közkeletű módszer manapság a régi órák tokjait lepolírozni, így újszerűvé tenni őket. Nos Tanaka "óráinak" karakterét a finom élek lepolírozásával utólag teljesen tönkre lehet tenni és így az órák arculata már nem az lesz mint ahogyan azt a 60-as években elképzelték. A gondatlan polírozástól még a karcok meghagyása is jobb. A jó állapotú és nem polírozott példányok viszont ritkák.

King Seiko 45-7000

Tanaka dizájn nyelvtanának első megtestesülései a 44GS 1967-es modelljei voltak, a 45KS és 45GS családok viszont már kezdettől fogva ezen elvek szerint készültek. A dizájn-nyelvtan egyik legjellegzetesebb és talán legtisztábban megvalósult példája a King Seiko 45-7000. Az óra stílusa azonnal szembeötlő és jelentősen különbözik minden korábbi Seiko karórától. (Alább egy 45-7001 látható, de lényeges különbség nincs a kettő között.)

Nézzük meg aprólékosan is, melyek azok a jegyek amelyek meghatározták a a Seiko-stílust. Felülről nézve a takaró ráma a lehető legminimálisabb, szinte csak egy lapos polírozott kör. Oldalról megnézve azonban rögtön feltűnik, hogy mennyire szerves része a formának. Az óra központi része tulajdonképpen egy henger, ami a felső rámától a tok hátsó részéig tart. Az egész olyan hatást kelt, mintha a tok külső része és az abból megformált tokfülek egy hengerhez lennének illesztve.

A henger fölfelé kissé kiszélesedik, hogy megtartsa az oldalain élesen metszett üveget, a ráma sem lekerekített, hanem egy szögben törik meg az üveg körül. Sehol semmi lekerekítés, minden élesen metszett, de ugyanakkor finoman megmunkált és tükörpolírozással kiemelt. A tok merész külső íve mint amulettet fogja közre a hengerbe zárt órát. Ez a "keret" egyenletesen halad tokfültől tokfülig egyetlen lapos ívben. (Az alábbi képen a dátumos 4502-7001.)

A fülek határozottan levágott lapokban végződnek, csak az oldalsó részük kapott lekerekítést, szemből nézve határozott és karakteres hatásúak. A tokfülek belső részén egy keskeny sáv folytatja a ráma tükröződését, ami kissé még a ráma alsó széle fölé is ér, mintegy hangsúlyozva, hogy két oldalról szorosan keretbe foglalja azt. Oldalról nézve a keret karakteresen és határozott vonalban hajlik lefelé, nem szolgaian és hozzásimulva követi a csukló vonalát, hanem megtartva önálló egyéniségét. Az oldalsó élek ugyancsak markánsak és határozottak, a korona enyhén be van süllyesztve a tokba.

Az órán minden felület minimalista, de élesen elhatárolható. Minden úgy van polírozva, hogy a lehető legjobban kölcsönhatásba lépjen a fénnyel. A számlap teljesen lapos kialakítású, fényes, sugárirányú csiszolással. A karakterkészlet ízléses és minimalista, a szerelt KS és SEIKO feliratok magukra vonják a figyelmet. A számlapon is minden a dizájn nyelvtan elvei szerint készült. A vékony szerelt indexek első látásra egyszerű téglalapnak tűnnek, közelebbről azonban kiderül, hogy oldalt ferdén levágott és tükörsimára polírozott felületeket tartalmaz, amik bizonyos szögből nézve ékszerszerűen csillognak. A mutatók nyíl alakúak, középütt vékony fekete csíkkal és szintén tükörpolírozottak. Láthatóan az egész elgondolás a fénnyel való kölcsönhatásra és a tükröződésekre összpontosít.

Bár ma már látni fémszíjas változatot is, ehhez a stílushoz szerintem kifejezetten a bőrszíj illik, abból viszont a visszafogottabb krokodilbőrtől az egyedibb darabokig bármi, amivel még jobban ki lehet emelni a stílusát. A fémszíj ez esetben inkább elvesz az óra formájának hatásából.

A mindenhol meglévő tükörpolírozás nem torzítja, hanem pontosan tükrözi a környezet tárgyait. Sajnos nagyon sok ilyen 45KS-t tesznek tönkre utólagos polírozással. Ezt a piac is gerjeszti, hiszen az aukciókon általában drágábban lehet eladni egy fényes példányt mint egy karcosat. Az utólagos polírozással viszont sajnos még az eredeti tükörpolírozás maradéka is eltűnik, az éleket pedig lekerekítik, így odalesz az órák eredeti karaktere. Persze ízlés kérdése, sok példány pedig polírozás nélkül valóban menthetetlenül kopott és karcos de szerintem jobb egy kissé karcos amin megmaradtak az eredeti határozott élek mint egy fényes de karakterét vesztett példány.

45KS típusok

A 45KS-be tehát alapvetően kétféle szerkezet kerülhetett: a 4500A (dátum nélküli) illetve a 4502A (dátumos). A dátum nélküli példányok számozása a 45-XXXX, a dátumos példányoké a 4502-XXXX formát követte. Mindkét szerkezettel lényegében 4-4 különböző modell készült, az összes létező 45KS variációt az alábbi táblázat foglalja össze. (Az általam fentebb a tanúsítványokról spekulált elképzelést nem tartalmazza, csak a japán, órákkal foglalkozó oldalak állításait.) A dátumok esetén érdemes megkülönböztetni a gyártás és a forgalmazás fogalmát. Elképzelhető ugyanis, hogy a Seiko még a gyártást követő évben is forgalmazta az előző évben el nem kelt órákat (vagy egy évre előre legyártott promóciós anyagokat, miközben az órák gyártását megszüntette). Feltehetően ilyen például a 4502-8010 is, amellyel ismeretes 1972-ből való hirdetés, viszont a használtpiacon én soha nem láttam belőle 1971 után gyártott példányt (ez persze nem jelenti azt, hogy nem is volt ilyen). Ebben a cikkben én a legtöbbször gyártási időpontokat adok meg, mert azok az órákról egyértelműen meghatározhatóak.

Típusszám	Tok anyag	Számlap	Vastagság	Átmérő (korona nélkül)	Hossz	Tanúsítvány	Gyártás
45-7000, 4502-7000	SS	ezüst	9 mm	36,5 mm	41,5 mm		1968-1969
45-7000, 4502-7000	SGP	fehér	9 mm	36,5 mm	41,5 mm		1968-1969
45-7001, 4502-7001	SS	fehér	9 mm	36,5 mm	41,5 mm		1969-1973
45-7001, 4502-7001	SGP	fehér	9 mm	36,5 mm	41,5 mm		1969-1973
45-7010, 4502-7010	SS	vászon	9,7 mm	36,5 mm (39,5 mm koronával)	42 mm	SEIKO A	1970-1971
45-8000, 4502-8000	SS	vászon	9 mm	39 mm (40,1 mm koronával)	42 mm		1968-1969
45-8000, 4502-8000	SS	szürke	9 mm	39 mm (40,1 mm koronával)	42 mm		1968-1969
45-8000, 4502-8000	CAP GOLD	fehér	9 mm	39 mm (40,1 mm koronával)	42 mm	SEIKO A	1968-1969
45-8010, 4502-8010	SS	fehér	10,5 mm	37 mm	41 mm	kronométer	1969-1971

A 45KS sorozat immár saját King Seiko csatot és koronát kapott, bár feltehető, hogy egyes korai példányok még a 44KS SEIKO feliratos csatjával jelentek meg. A KS csatból kétféle változattal találkozni. Az ívelt csat messze a legelterjedtebb, ilyen csattal szerelt bőrszíjakat még ma is lehet bontatlan gyári változatban kapni. A szögletes csattal én eddig csak egyetlen japán oldalon találkoztam egy eredeti állapotú 45-8000 típusnál, tehát szintén eredeti, de meglehetősen ritka. A KS koronából a korábbi változatnak sokkal kisebb a felirat alatti "nyak" része, mint a későbbi, 1972 tájékától bevezetett változatnak, valamint a felirat is kisebb betűtípussal van írva.

A Daini Seikosha 1969 decemberéig gyártotta a 7000-es tokkódú 45KS-eket, onnantól ezt leváltotta a 7001-es, amely 1973 végéig készült. A 7000 és 7001 tokkódok között apróbb különbségek vannak. Az alábbi képeken bal oldalon a 7001, jobb oldalon a 7000 tok látható.

A 7001 esetén a WATER PROOF felirat le lett cserélve WATER RESISTANT feliratra, bár ennek némileg ellentmond, hogy léteznek 7001-es tokok WATER PROOF felirattal is.

A 7001 feltehetően a keskenyebb nyakú koronát kapta, bár ezt ma már nehéz megítélni, hiszen a koronát egy több évtizedes óránál könnyen kicserélhették az évek alatt, ráadásul a Seiko a koronákat a gyárban épp meglévő készletből használta fel, tehát ma már bármely típus bármely koronával előfordulhat. Az viszont tény, hogy a 7001 esetén a hátlap vastagsága megnőtt, míg az oldalsó sáv vastagsága egy picit lecsökkent. A jobb oldali képen jól látható, hogy a 7000-es típusnak vékonyabb a hátlapja. Ez a módosítás feltehetően a vízállóság javítása érdekében történt.

45-7000, 45-7001, 4502-7000 és 4502-7001 típusokból is készült aranyozott (SGP) változat. Természetesen ezek csatja is aranyozott. A nyomtatott indexek a fém indexeknél nem folytatódnak. Minden 45-7000, 45-7001, 4502-7000 és 4502-7001 számlapkódja a nyomtatott indexek fölött helyezkedik el így: JAPAN 45|-7000T AD

4502-7000 és egy kései, WATER RESISTANT hátlap. A "King Seiko" felirat a 45KS-től kezdődően eltűnt a számlapról, helyét átvette a szerelt KS rövidítés. A medálok kialakítása is egységes lett, ez a fenti képen látható (ettől csak a kronométerek felirata tért el, lásd lejjebb). A 4502-7000 és 7001 számlapkódja szintén a nyomtatott indexek fölött helyezkedik el: JAPAN 4502|-7000T AD

A 4502-7010 lekerekített formájával kevésbé a Seiko dizájn-nyelv megtestesülése, de vászon hatású számlapjával együtt megnyerő. Bár a képen a fényviszonyok miatt nem lászik, ez is a szokásos, középső fekete csíkos mutatókat kapta, az indexek feketék, a 12-es index középen fényes. A 4502-7010 számlapkódja: JAPAN 4502|-7020T, a 45-7010-é: JAPAN 45|-7020T

45-8000 eredeti tokban és papírral. A KS feliratú tasak egy összehajtogatott lapot tartalmaz angol és japán nyelvű használati útmutatóval. A 45KS minden típusa feltehetően kizárólag bőrszíjas változatban került forgalomba. Bár ma léteznek fémszíjjal eladásra kínált példányok is, egy korabeli Seiko katalógusban és hirdetésben sem láttam fémszíjas változatot. (A tokfülek minden modellnél 18 mm-es szíjat tudnak fogadni.)

A 45-8000 és 4502-8000 típusokból készült aranybevonatú (CAP GOLD) változat is, több típusának vászon hatású volt a számlapja. A számlapkód ezeknél a típusoknál mindig az indexek alatt helyezkedett el.

A 45-8000 és 4502-8000 típusokból készült szürke számlappal, egyedi mutatókkal és speciális indexekkel gyártott változat is. A képeken nagyon jól látható a 8000-es toktípusok eredeti kialakítása: felül (és alul) polírozott, az oldalsó sáv pedig szálcsiszolt.

A 45KS csúcsmodelljei: a "Chronometer Officially Certified" és "Superior Chronometer Officially Certified". 45KS kronométerek 4500A és 4502A szerkezettel is készültek. Ezeket már a Japán Kronométer Minősítő Szövetség vizsgálta ba és az órához a vásárló a hivatalos tanúsítványt is megkapta, bár az nem volt olyan részletes mint amit a GS vásárlói kaptak. A kétféle felirat lényegében ugyanazt jelentette, 1970 folyamán hagyta el a Seiko a Superior szót a feliratból, de a szerkezeten és a minősítésen ez nem változtatott. A számlapkód mindig az indexek alatt helyezkedik el: JAPAN 45 -8020T vagy JAPAN 4502 -8020T. Ez a típus AD minőségű számlappal nem készült.

A 8010-es kronométerek medálján immár nem az oroszlán, hanem egyszerű "Superior Chronometer" vagy "Chronometer" jelezte a tulajdonosnak, milye van. A jellegzetes csónakformájú, ovális tok nem kimondottan a dizájn-nyelvtan elvei szerint készült, de ennek ellenére rendkívül tetszetősre sikerült. A Seiko speciális nagyvállalati promóciós célokra készített olyan King Seiko változatokat is (én egy 4500-8010-et láttam az Idemitsu olajvállalat számára), amelyek hátoldala a megfelelő medálon kívül teljesen üres volt és a megrendelő nagyvállalat promóciós szövegét gravírozták bele körben a patkó helyére.

Japán aukciós oldalon botlottam bele az itt bal oldalon látható ismeretlen King Seiko-ba régen lejárt aukciók böngészése közben. A számlap kézi húzós Hi-Beat Daini gyártmányra utal, akkor pedig nem lehet más csak 45KS, viszont ezzel a példánnyal sehol máshol nem találkoztam. A tok tömör arany, a hátlapon csak az erre utaló jelzés található, de semmilyen patkó- vagy másféle gravírozás nincs, még medál sem. A számlapkód a képekből nem kivehető, a korona jelzés nélküli. Az általam látott legrejtélyesebb KS-ek egyike, de nem tűnt hamisítványnak, az állapota alapján még az is hihető, hogy a 60-as évek végén készült. Sajnálatos, hogy az eladó a tok belsejéről semmilyen képet nem tett fel. Ha valóban eredeti, akkor talán promóciós célokat szolgálhatott.

Összegezve mindenképpen elmondhatjuk 45KS a mechanikus órák aranykorában született és egyben a Seiko kézi húzós szerkezeteinek valaha volt egyik legjobbját alkalmazta. Bár a 4500-as szerkezetek a kínált funkciókban nem voltak különösebben izgalmasak: a dátumos és dátum nélküli változat kétségtelenül nem tartalmazott semmi egzotikumot, azonban a pontossági, precizitási verseny, a Seiko erőfeszítései a világ óraiparának elismeréséért és a nagy lengésszám bevezetéséért folytatott verseny rengeteg szállal kötődik hozzá. Akácsak a Suwa Seikosha és a Daini Seikosha barátságos vetélkedése vagy a dizájn-nyelvtan megjelenése. Azt hiszem méltán megérdemli a legendás státuszt.

Amikor megváltozott az idő története

A 45KS gyártása 1973 végén fejeződött be de életciklusa fordulópontot jelentő korszakhatárra esett: a 60-as évek második felében még nem sokan gyanították, hogy az egész óraipar mennyire a kvarc szerkezetek fejlesztésének lázában ég. Asztali órákban már a kronométerversenyeken is megjelentek kvarcórák, de egy lépés még hátra volt: az évtizedekkel korábban még szekrény méretű órákat karon viselhető méretűre miniatürizálni. A Seiko ebben a versenyben is az élre tört és a mechanikus órák aranykora - bár akkor még kevesen sejtették - a végéhez közeledett. A fordulópont 1969. december 25-én következett: a Seiko ekkor értékesítette a világ első kvarc karóráját: a Quartz-Astront. Ez volt az a nap - ahogy a Seiko marketingje találóan megfogalmazta - amikor megváltozott az idő története. Bár a kvarcórák eleinte még a csúcs Grand Seiko VFA-k áránál is többe kerültek, a kezdeti gyerekbetegségek megoldása után a 70-es, 80-as években főként a távol-keleti cégek dömpingjének köszönhetően a kvarcóra a mindennapok része és filléres használati tárgy lett. A pontosság a mechanikus órák napi néhány másodperce helyett egycsapásra a havi vagy évi néhány másodperc tartományba került, a drága kronométer és VFA mechanikus karórák léte pedig alapjaiban kérdőjeleződött meg. A mechanikus órák kora véget ért.

Az 1969-es fordulat hatással volt a Seiko csúcskategóriás GS és KS modellcsaládjára is. Bár a 45KS után még két modellcsalád, az 52KS és 56KS is megjelent (ez utóbbi 5600-as szerkezeteivel a Suwa Grand Seiko-kat is készített), de a cég teljes termékkínálata - akárcsak a világ óraipara - gyökeresen átalakult a 70-es évek elején. Először a felső kategóriában; pont a KS és GS világában, majd szépen lassan az alsóbb kategóriákban is megjelentek a kvarcórák. Előbb a drága, majd később az olcsó mechanikus karórák iránti igény is megszűnt: a 45KS-t követően 1975 közepén az 56KS, 1976-ban pedig az 52KS és az 56GS gyártása is leállt. A csúcsminőségű klasszikus Grand Seiko és King Seiko termékkategóriák élete pedig véget ért. De ne szaladjunk még ennyire előre, hanem ismerkedjünk meg a két utolsó "klasszikus" King Seiko vonallal is.

56KS - automata King Seiko a Suwa Seikoshától

Láttuk, hogy a Daini csúcskategóriás 4500-as szerkezetcsaládja a King Seiko-k mellett a Grand Seiko-kba is utat talált. A Suwa Seikosha eddig kizárólag a Grand Seiko családot gyártotta, azonban másfél évvel a Daini 45KS és egy évvel a Daini 45GS bejelentése után, 1969 közepén megjelentette saját King Seiko sorozatát az újonnan kifejlesztett automata 5620-as szerkezetcsaláddal. Ez lett az 56KS.

Az 56KS nemcsak abban szokatlan, hogy a Suwa Seikosha is elkezdett King Seiko-t gyártani, hanem abban is, hogy ez lett a King Seiko-k legváltozatosabb és legkísérletezőbb családja. Az 56KS vonal több modellje erősen hasonlított a Grand Seiko egyes példányaira is. A Suwa Seikosha különösen eleinte nagyon sokféle 56KS modellt gyártott, azonban a 70-es évek elején a kvarcórák miatt csökkenő kereslet végül azt eredményezte, hogy 1975 közepe táján végetért a termékvonal gyártása. 5600-as szerkezetekkel a Suwa gyár 1972 júniusa és 1975 vége között forgalmazott egy King Seiko Vanac nevű termékcsaládot is, ami főként extravagáns, színes, "diszkó-stílusával" hívta fel a figyelmet, azonban mint nem klasszikus KS, nem tartozik a cikk tárgyához.

A 70-es évek elején a Seiko nagyon magas szintű automatizálást kezdett alkalmazni a gyártásban. Bár néhány kézi művelet még megmaradt, az 56KS termelésének legnagyobb része automatizálva lett. Az 5600-as szerkezetcsaládban több középkategóriás típus is volt, ezek 560X vagy 561X számozást kaptak és 21600-as lengésszámmal működtek. A korabeli Seiko Lord Matic órákban találkozhatunk velük. Ezek nagyobb lengésszámra optimalizált, pontosabban beszabályozott változatai kerültek 562X számmal az 56KS-ekbe, még precízebb példányai 564X számmal az 56GS-ekbe. Ekkoriban a Seiko több-kevesebb sikerrel próbálta egységesíteni a szerkezetszámok rendszerét. A négyszámos jelölésből az első két szám maradt a szerkezet típusa, harmadik számjegy mutatta a szerkezet minőségét (a nagyobb szám magasabb kategóriát jelent) a negyedik számjegy pedig a dátum funkciót: 1=dátum nélküli, 5=csak dátum, 6=dátum és nap.

A korábbi felső kategóriás 36000-es lengésszámú szerkezetek gyártását vélhetően nem lehetett ilyen nagy mértékben automatizálni. Talán ez volt az egyik oka annak, hogy az 5620-as és 5640-es család is kisebb, 28800-as lengésszámot alkalmazott, bár a legtöbb KS és GS számlapján továbbra is ott virított a Hi-Beat felirat. A tömegtermelésnek és az automatizálásnak köszönhetően ezek a szerkezetek mindenesetre nagyon pontosak és megbízhatóak voltak, nagyon sok még ma, 45 év múlva is használható, sőt egy jó állapotú KS közel egy GS szintjére beszabályozható. Az összes 5620-as szerkezet 25 köves kézi húzást is lehetővé tévő automata volt és 47 óra járástartalékkal rendelkezett. A King Seiko-kban a következőket találhatjuk meg:

A kronométer pontosságú szerkezetek itt is tartalmazták a sorszámot a hídon. Az 1970 közepe előtti kronométerek még akárcsak a 45KS esetén, itt is "Superior" titulust kaptak az "Officially Certified" felirat mellé, ez később az 56KS-eknél is lekerült a számlapokról.

Az 5600-as szerkezetek nem tartalmazták a Seiko nagy találmányát, a "varázskart", de a rotor mindkét irányban képes volt húzni a főrugót. A szerkezet tervezésekor azt az elvet választották, hogy az automata felhúzó mechanizmust a futómű felett lévő hídba teszik, így csökkentve a szerkezet vastagságát.

A 60-as évek végén elterjedt a Seiko berkeiben az egy darabból álló tok használata a vízállóság javítása érdekében (a Seiko elsőként 1962-ben alkalmazott egy darabból álló tokot). Ennek nem volt levehető hátlapja, a szerkezethez az előlapi üveg kivételével lehetett hozzáférni. Ezeknél a szerkezeteknél bevezették a külső szabályozás lehetőségét, ezek az A jelű változatok. Később a Seiko mégiscsak visszatért a csavaros hátlapok alkalmazásához, így a külső szabályozásra már nem volt szükség, ezek a szerkezetek lettek a B jelűek.

5625A és 5626A. Az 5620-as szerkezetek alapjában véve szintén nagyipari produktumok voltak, bár minőségi kialakítást és szép szálcsiszolt rotort kaptak.

A külső szabályozású órákon egy kis csavar látható az alsó tokfülek között. Ehhez a helyhez a szíj eltávolításával lehet hozzáférni. A kis csavart teljesen ki kell csavarni, az ugyanis még nem maga a szabályozó. A szabályozó a csavar mögött van, amit egy még apróbb csavarhúzóval lehet elérni. A beállítás után vissza kell csavarni a kis külső csavart, ami egyébként egy gumitömítésbe illeszkedik a vízállóság érdekében. (Bár ez a tömítés ma a 40 éves órákon már gyakorlatilag semmit sem ér.) Jobb oldalon látható a szabályzó csavar a szerkezetben, ami egy kis kereket hajt, azon egy pöcök a villás hajszálrugókulcsba illeszkedik és az elfordulása állítja be. A fenti képeken látható, hogy ezt a finomszabályzó kialakítást a B típusú szerkezetben (a képen 5625B) visszacserélték a hagyományosabb megoldásra.

Medál nélkül

Az 56KS gyártása folyamán az órák hátlapja is több alkalommal változott. Miután 1970-ben megszűnt a "Superior" megnevezés a kronométereknél, a medál is módosult ennek megfelelően. 1972-ben pedig a költségcsökkentés jegyében a medál minden KS-ről el is tűnt és csak gravírozás jelezte, hogy King Seiko-t látunk (januári gyártmányokat még ismerünk medállal). A jellegzetes patkó alakú jelölésrendszert 1973 tájékán váltotta fel egy egyszerű soros jelölés az immár újra csavaros hátlapokon. Ekkor a kronométerek hátára nem került már fel a "CHRONOMETER" szöveg sem. Egyes modelleken pedig szintén 1973-ban jelent meg az a csavaros hátlap amin már a KS felirat sem volt rajta. A Suwa Seikosha embléma viszont mindvégig megmaradt.

56KS típusok

Ez volt a legnagyobb példányszámban gyártott King Seiko, a használtpiacon manapság felbukkanó King Seiko-k 1/3-a 56KS. A Vanac sorozatot nem számítva is 55 különböző tokkód-kombinációval jelent meg, ezen belül pedig még ott vannak az aranyozott és acél tokok és különféle számlapszín változatok, így összesen 91 különféle 56KS-sel találkozhatunk (nem számítva azt, hogy menet közben esetleg a tokkód nélkül is módosult például a hátlap). Az alábbi táblázat mindet felsorolja, de nem fogom az összeset egyenként részletesen áttekinteni, csak általános irányvonalakat vázolok fel. Sajnos közel sem lehetséges ma már minden egyes típusról pontos és részletes adatokat fellelni, különösen a méretekről találni egymásnak teljesen ellentmondó információkat. A korabeli japán Seiko katalógusok sem tartalmaznak méret információkat. Ezért ezen adatokat inkább csak általános iránymutatásnak érdemes tekinteni. Általánosságban azonban annyit mindenképpen el lehet mondani, hogy a 60-as, 70-es években még nem volt divat a mai, 40-45 mm-es vagy még annál is nagyobb tokméret. A King Seiko-k tokjai is 35-39 mm közötti átmérővel készültek, de átlagos vagy vékony csuklón ezek ma is elfogadhatóan néznek ki.

A modellek egy része - akárcsak elődei - a dizájn nyelvtan elemei szerint készült, de a családban nagy számban voltak formabontóbb tagok is (bár azok nagy része a Vanac szériában jelent meg). A legegyedibb King Seiko-k közé tartozik a négy "nyakék-óra": 5621-5000, 5621-5010, 5621-5020, 5621-5030. Ezek kifejezetten divat-célból készültek, a koronájuk alulra került, jellegzetes számlapot és egyedi (egyáltalán nem vízálló) ezüst tokokat kaptak. A szerkezetük bár A típusú volt, a szabályozó kivezetését egyszerűen lehagyták róla és semmiféle tanúsítványt sem kaptak.

Típus	Tok anyaga	Számlap¹	Vastagság	Átmérő²	Hossz	Hátlap	Embléma	Üveg	Szíj	Tanúsítvány	Gyártás
5621-5000	ezüst	ezüst vízsz. csíkozott	11 mm	35 mm	39 mm	pattintós	-		fém	-
5621-5010	ezüst	ezüst függől. minta	11 mm	35 mm	39 mm	pattintós	-		fém	-
5621-5020	ezüst	barna vízsz. csíkozott	10 mm	35 mm	39,5 mm	pattintós	-		fém	-
5621-5030	ezüst	ezüst függől. minta	10 mm	35 mm	39,5 mm	pattintós	-		fém	-
5621-6000	SS	fehér	10,1 mm	35 mm	37 mm	csavaros	medál				1970-1971
5621-7000	SS	fehér	9,3 mm	35,5 mm (37,8 mm)	41 mm	rögzített	medál, gravírozás	plexi	bőr		1969-1972
5621-7000	CAP GOLD	fehér	9,3 mm	35,5 mm (37,8 mm)	41 mm	rögzített	medál	plexi	bőr		1969-1972
5621-7000	SS	sötétkék	9,3 mm	35,5 mm (37,8 mm)	41 mm	rögzített	medál, gravírozás	plexi	bőr		1969-1972
5621-7020	SS	fehér		36 mm		rögzített	medál				1971-
5621-7021	SS	fehér		36 mm		csavaros	gravírozás				1972-
5621-7022	SS	fehér				csavaros	-		bőr		1974
5625-5010	SS	fehér				kazettás	gravírozás	fazettás	fém
5625-5040	SS	vászon				kazettás	gravírozás			chronometer
5625-6000	SS	fehér	10 mm	34 mm	36 mm	csavaros	medál		fém
5625-6000	SS	fekete	10 mm	34 mm	36 mm	csavaros	medál		fém
5625-7000	SS	ezüst	10 mm	37 mm	42 mm	rögzített	medál, gravírozás		bőr		1968-1972
5625-7000	SGP	ezüst	10 mm	37 mm	42 mm	rögzített	medál, gravírozás		bőr		1968-1972
5625-7000	SS	ezüst, spec. ind.	10 mm	37 mm	42 mm	rögzített	medál, gravírozás
5625-7010	SS	ezüst, spec. ind.	10,5 mm	37,5 mm		rögzített	medál		fém, bőr		1968-1969
5625-7030	SS	fehér		38 mm	44 mm	rögzített	medál		fém	superior chronometer	1969
5625-7040	SS	fehér	10,6 mm	36 mm (37,1)	42 mm	rögzített	medál, gravírozás		bőr	superior chronometer, chronometer	1969-1973
5625-7040	SS	sötétkék	10,6 mm	36 mm (37,1)	42 mm	rögzített	medál		bőr	superior chronometer, chronometer	1970-
5625-7040	SS	sötétzöld	10,6 mm	36 mm (37,1)		rögzített	medál		bőr	chronometer	1972-1973
5625-7040	CAP GOLD	fehér	10,6 mm	36 mm (37,1)	42 mm	rögzített	gravírozás			chronometer
5625-7041	SS	fehér				csavaros	gravírozás	hardlex	bőr	chronometer	1973-1974
5625-7060	SS	fehér	9 mm	36,5 mm	41 mm	rögzített	medál		bőr	chronometer
5625-7070	SS	fehér		36 mm		rögzített	medál				-1972
5625-7070	CAP GOLD	fehér		36 mm		rögzített	medál				-1972
5625-7080	SS	fehér	10 mm	37 mm	42 mm	rögzített	medál
5625-7110	SS	fehér+ománi jel	11 mm	36 mm	42 mm	rögzített
5625-7110	SS	fehér	11 mm	36 mm	42 mm	rögzített	medál, gravírozás				1971-1972
5625-7110	SS	sötétkék, spec. ind.	11 mm	36 mm	42 mm	rögzített	medál, gravírozás		fém		1971-1972
5625-7110	CAP GOLD	fehér	11 mm	36 mm	42 mm	rögzített	medál
5625-7111	SS	fehér	10 mm	36 mm (38 mm)	42 mm	csavaros	gravírozás	hardlex			1972-1973
5625-7111	SS	kék	10 mm	36 mm (38 mm)	42 mm	csavaros	gravírozás	hardlex			1972-1973
5625-7111	SGP	kék	10 mm	36 mm (38 mm)	42 mm	csavaros	gravírozás	hardlex			1972-1973
5625-7113	SS	fehér		36 mm (38 mm)	42 mm	csavaros	-	hardlex	fém, bőr		1974, 1975
5625-7113	SGP	fehér		36 mm (38 mm)	42 mm	csavaros	-	hardlex	bőr		1974, 1975
5625-7120	SS	fehér vászon	10,5 mm	37,5 mm		rögzített	medál, gravírozás
5625-7120	SS	szürke vászon	10,5 mm	37,5 mm		rögzített	medál, gravírozás
5625-7121	SS	fehér		37 mm (38,1 mm)	41 mm	csavaros	gravírozás
5625-7121	SS	fekete		37 mm (38,1 mm)	41 mm	csavaros	gravírozás
5625-7122	SS	fehér				csavaros	-	fazettás
5625-7170	SS	szürke vászon, spec. ind.				csavaros	gravírozás	fazettás		chronometer
5625-8000	SS	fehér	10 mm	36,5 mm	41 mm	csavaros	-				1974-1975
5625-8000	SGP	fehér	10 mm	36,5 mm	41 mm	csavaros	-				1974-1975
5625-8001	SS	fehér	10 mm	36,5 mm	41 mm	csavaros	-				1974-1975
5625-8001	SGP	fehér	10 mm	36,5 mm	41 mm	csavaros	-				1974-1975
5626-5010	SS	fehér		35 mm	35 mm	kazettás	gravírozás	fazettás	fém
5626-5010	SS	szürkéskék vászon		35 mm	35 mm	kazettás	gravírozás	fazettás	fém
5626-5030	NSA	fehér	11,5 mm	37 mm	40 mm	csavaros	medál				1970-1972
5626-5040	SS	vászon		34,5 mm	40,5 mm	kazettás	gravírozás	plexi		chronometer
5626-5060	SS	kék				kazettás	gravírozás
5626-6000	SS	fehér	10,8 mm	34,6 mm		csavaros	medál		fém
5626-6020	SS	kék, spec. ind.	10 mm	36 mm	39 mm	csavaros	gravírozás				1972
5626-6020	SS	fehér, spec. ind.	10 mm	36 mm	39 mm	csavaros	gravírozás				1972
5626-7000	SS	fehér	10 mm	36 mm	42 mm	rögzített	medál, gravírozás		bőr		1968-1973
5626-7000	SS	fehér, spec. ind.	10 mm	36 mm	42 mm	rögzített	medál, gravírozás
5626-7000	SGP	fehér	10 mm	36 mm	42 mm	rögzített	medál, gravírozás		bőr		1968-1972
5626-7010	SS	ezüst, spec. ind.				rögzített	medál		fém, bőr		1968-1969
5626-7030	SS	fehér	11 mm	38 mm	44 mm	rögzített	medál		fém	superior chronometer	1969
5626-7040	SS	fehér	10 mm	36 mm		rögzített	medál, gravírozás		bőr	chronometer	1969-1974
5626-7040	SS	sötétkék	10 mm	36 mm		rögzített	medál, gravírozás		bőr	chronometer	1969-1975
5626-7040	SS	sötétzöld	10 mm	36 mm		rögzített	medál, gravírozás		bőr	chronometer	1972-1973
5626-7040	CAP GOLD	ezüst	10 mm	36 mm		rögzített	gravírozás		bőr	chronometer	1971-
5626-7041	SS	fehér	10 mm	37 mm	42 mm	csavaros	gravírozás	hardlex	bőr	chronometer	1973-1974
5626-7060	SS	fehér		36,5 mm	41 mm	rögzített	medál, gravírozás		bőr	chronometer
5626-7070	SS	fehér		35 mm	40 mm	rögzített	medál				-1972
5626-7070	CAP GOLD	fehér		35 mm	40 mm	rögzített	medál				-1972
5626-7080	SS	fehér		37 mm	42 mm	rögzített	medál
5626-7110	SS	ezüst		36 mm	42 mm	rögzített	medál, gravírozás				1971-1972
5626-7110	SS	sötétkék, spec. ind.		36 mm	42 mm	rögzített	gravírozás				1972
5626-7110	CAP GOLD	ezüst		36 mm	42 mm	rögzített	medál				1971-
5626-7111	SS	fehér		36 mm	42 mm	csavaros	gravírozás	hardlex			1972-1973
5626-7111	SS	kék, spec. ind.		36 mm	42 mm	csavaros	gravírozás	hardlex	fém		1972-1973
5626-7111	SGP	fehér		36 mm	42 mm	csavaros	gravírozás
5626-7111	CAP GOLD	fehér		36 mm	42 mm	csavaros	gravírozás
5626-7113	SS	fehér		36 mm (38 mm)	42 mm	csavaros	-	hardlex	fém, bőr		1973-1975
5626-7113	SGP	fehér		36 mm (38 mm)	42 mm	csavaros	-	hardlex	bőr		1973-1975
5626-7113	CAP GOLD	fehér		36 mm (38 mm)	42 mm	csavaros	-	hardlex	bőr		1973-1975
5626-7120	SS	fehér vászon		35 mm		rögzített	medál, gravírozás				1971-1972
5626-7120	SS	szürke vászon		35 mm		rögzített	medál, gravírozás				1971-1972
5626-7121	SS	fehér	10 mm	36 mm		csavaros	gravírozás				1973
5626-7170	SS	szürke vászon, spec. ind.		36 mm		csavaros	gravírozás	fazettás	fém	chronometer	1972-1974
5626-7171	SS	szürke vászon, spec. ind.		36 mm	40 mm	csavaros	-		fém	chronometer
5626-7200	SS	zöld, spec. ind.	13 mm	37 mm	42 mm	csavaros	-	fazettás	bőr		1974-1975
5626-8000	SS	fehér	10,2 mm	36,3 mm		csavaros	-				1974-1975
5626-8001	SS	fehér	10,2 mm	36,3 mm		csavaros	-				1974-1975
5626-8001	SGP	fehér	10,2 mm	36,3 mm		csavaros	-				1974-1975
5626-8010	SS	fehér porszórt				csavaros	-		fém		1974-1975
5626-8010	SS	kék porszórt				csavaros	-		fém		1974-1975
5626-8011	SS	fehér porszórt		35 mm	41 mm	csavaros	-		fém		1974-1975
5626-8011	SS	szürke porszórt		35 mm	41 mm	csavaros	-		fém		1974-1975

A legelső automata King Seiko-k közé tartoztak az 1968 októberében megjelent 5625-7000, 5626-7000, 5625-7010, 5626-7010 és az 1969-es fémszíjas 562(5/6)-7030 Superior Chronometer. Az 562(5/6)-7000 kialakítása a dizájn nyelvtannak megfelelően a 45KS-eken alapult annyi eltéréssel, hogy a Seiko itt egy darabból álló tokot alkalmazott levehető hátlap nélkül; ezeket előlről, a ráma és az üveg eltávolításával lehetett kinyitni (ezt az utasítást a hátlapra is gravírozták: OPEN THRU GLASS, PUSH SET LEVER, PULL STEM). A levehető hátlap nélküli modellek a külső szabályzó csavart is alkalmazták. Az 562(5/6)-7000-et úgy tűnik elég nagy mennyiségben gyártották a Japán piacra 1968-1973 között acél és SGP aranyozott tokkal. Bár ezek egy része a használtpiacon eredeti KS fémszíjjal is fellelhető, a korabeli katalógusok alapján feltehető, hogy eredetileg kizárólag bőrszíjjal kerültek forgalomba.

Az 562(5/6)-7010 teljesen egyedi formát kapott és csak 1969-ig gyártották. A számlapja is egyedi volt egyenes vonalú mutatóival, a 9 órához tett feliratokkal, speciális tömbformájú indexeivel és szürkés-ezüstös színével (bár ez sok mai példánynál már sárgás elszíneződést kapott). Valószínűleg nem sok készült belőlük, a használtpiacon a ritkább típusok közé tartozik. Számlapszáma: JAPAN 5625|-7010T AD és JAPAN 5626|-7010T AD.

Ehhez hasonló indexekkel, bár némileg vaskosabb (és sötétben világító) mutatókkal és hagyományosabb számlapelrendezéssel jelent meg 5625-7000 és 5626-7000 példány is (itt jobb oldalon látható egy 5625-7000). Ezek számlapkódja: JAPAN 5625|-7020T és JAPAN 5626|-7020T. Más KS hasonló számlappal nem ismeretes, a használtpiacon lévő néhány példány, ami más tokban ugyan de ilyen számlapokat tartalmaz szinte biztos, hogy felújított vagy átalakított példány.

Az 562(5/6)-7030 Superior Chronometer is jellegzetes tokot kapott, bár ennek már nem sok köze volt a dizájn nyelvtanhoz, inkább nagyon sok 56KS modellnél látható "párnaformának" egy változata volt. A számlapja is eltért a korábbi KS modellekétől; négyzet alakú mutatói voltak sötétben fénylő csíkkal, hosszabb indexeket és sötétben fénylő pöttyöket tartalmazott az óra indexek fölött (hogy ez a fénylő bevonat pontosan milyen technológiával működik, azt sajnos nem sikerült kiderítenem). Ez volt az egyik első KS ami fémszíjjal jelent meg, a szíj csatja egy KS feliratot tartalmazott.

Csak egy évig készült és 1970-ben teljes egészében felváltotta a már 1969-ben is párhuzamosan gyártott 562(5/6)-7040 Chronometer. Bár az 5625-7040-ből 1969-ben készült Superior változat is, a ma a használtpiacon fellelhető példányok többsége már Superior felirat nélküli.

Az 5626-7040 Chronometer-nek viszonylag konzervatívabb tokformája van, ami szintén egy darabból áll (külső szabályzóval) és zömökebb, több síkban csiszolt tokfüleket kapott. A típus azért is jelentős, mert ez volt az első KS, ami színes számlapot is kapott: egyes példányai sötétkék, sugárirányban szálcsiszolt számlappal készültek. (Bár a fellelhető fényképek alapján elég nehéz a pontos színt meghatározni, mert szürkétől élénkebb kékig minden előfordul a fényképtől függően és akkor még nem is beszéltem a feltehetően felújított számlapos példányokról.) A kronométer pontosságát hangsúlyozandó, ezek számlapja sűrűbb index-beosztást kapott, a mutatók pedig érdekes aszimmetriában készültek: az óramutató volt a legvastagabb (a szokásos fekete középső csíkkal), ennél vékonyabb volt a percmutató és legvékonyabb a másodpercmutató. Az 562(5/6)-7040 Chronometer-t nagyjából 1973-ig gyártották a fentebb már tárgyalt tokmódosítással, amikor leváltotta a B típusú szerkezeteket alkalmazó 562(5/6)-7041. Ez megtartotta a tokformát, de csavaros hátlappal készült és az 56KS megszűntéig, 1975-ig gyártottak. Az 562(5/6)-7040 és 7041 a használtpiacon a leggyakoribb 56KS kronométerek.

Valamivel ritkább a feltehetően 1972 környékén gyártott 562(5/6)-7170 Chronometer, ami teljesen eltávolodott a dizájn nyelvtan szabályaitól. Szürkéskék vászon hatású számlapjával, egyedi indexeivel és fazettás üvegével egy kis Vanac-stílust hozott a normál KS-vonalba. Az 562(5/6)-7060 Chronometer pedig a 45KS 7010-es tokformájához hasonló, de annál kevésbé karakteres tokba került, természetesen az új idők divatjának megfelelően keskenyebb indexekkel és mutatókkal. A 7080-as tokforma is ehhez hasonló lekerekített vonalat hozott, de ebbe nem kerültek kronométerek.

Az 5625-7030 Superior Chronometer előlapja szálcsiszolt felületet, oldalsó felületei viszont tükörpolírozást kaptak. Jobb oldalon az 1969 áprilisában megjelent 5625-7040 Chronometer egy kék számlappal. Figyeljük meg az alkalmazott három különféle típusú mutatót!

5625-7080 Chronometer és egy 5626-7170 Chronometer, valamint a fazettás üveg (az 1973 tájékán megjelenő 5626-7171 Chronometer már KS felirat nélküli hátlapot és normál üveget kapott)

A dátum nélküli 5625-ös szerkezetekkel viszonylag kevés, de annál jellegzetesebb modell készült, ezek egyike volt a fentebb emlegetett "nyakék". Az 5621-6000 a "párnaforma" talán legtisztább megvalósulása és a lehető legtávolabb van a dizájn nyelvtan előírásaitól. Ilyen tokkal készült KS 5625 és 5626 szerkezettel is, de ezt a tokformát a Seiko 1971 folyamán megszüntette.

Egyedi KS az 5621-7000 is, a maga négyféle számlaptípusával. Ez az egyetlen a KS történetében, amely római számokkal is megjelent (sötétkék és fehér számlappal). Készült belőle hagyományos indexeket tartalmazó változat is valamint egy szintén hagyományos indexeket alkalmazó CAP GOLD tokozású is. Szintén 1972-ben szűnt meg a gyártásuk. Ezzel a formával de hagyományosabb 56KS számlappal és az 5625-5626 szerkezettel 7070 számmal készültek órák szintén 1972 tájáig.

A párnaforma eredetije: 5626-6000 (eredeti fémszíjával), valamint a sokkal elegánsabb 5625-7070 CAP GOLD és 5626-7070 acél

Római számos sötétkék és fehér számlapú valamint hagyományos indexű fekete számlapú 5621-7000. A mutatók ezeken a típusokon szintén három különböző típusúak.

A Seiko már a 60-as években próbálkozott a KS és GS órák exportjával, azonban ilyen nagy értékű Seiko órákra a tengerentúlon nem volt megfelelő kereslet, ezért aztán teljesen leálltak ezzel a kísérletezéssel (csak a 21. században indult újra az újjáéledt Grand Seiko márka exportja). Ezért aztán a KS a teljes életciklusa alatt kizárólag a japán piacon volt kapható. Hogy az exportpróbálkozáshoz tartozik-e azt nem tudni, de a 70-es évek elején, nagyjából 1973-ig készültek olyan modellek az amerikai piacra SUCCESS SERIES marketing szöveg alatt, amik bár minden tekintetben King Seiko-k voltak, nem tartalmazták a KS feliratot sem a számlapon sem a hátlapon (a medáljukon egyszerűen csak SEIKO CHRONOMETER felirat volt KS nélkül). Ezek közül az 5626A szerkezetűek megkapták a kronométer minősítést is (a számlapon is jelezték), és mind egy darabból álló tokot, fémszíjat és medált kaptak.

Az 5626-7090 CAP GOLD tokkal és aranyozott krepp hatású számlappal bármely KS-sel felveszi a versenyt exkluzivitásban, ennek acél változata az 5626-7091. Ezek a típusok is megkapták a sötétben fénylő indexeket, mellé pedig négyzet alakú mutatót kaptak szintén fénylő festéssel. Mivel ezen órák megcélzott elsődleges piaca az amerikai kontinens volt, japán/angol helyett spanyol/angol napnév-tárcsát kaptak. És valószínűleg ez volt az oka annak is, hogy a korabeli C-stílusú Omega Constellation Chronometer-hez kimondottan hasonlítottak...

5626-7090 CAP GOLD utólag kicserélt bőrszíjjal és 5626-7091 eredeti fém szíjjal (a CAP GOLD szíj is lényegében ugyanilyen volt csak aranyozott)

Az 5626-7100 exportmodell viszont egyértelműen a Grand Seiko 4520-8000 tokját és számlapstílusát kapta a fénylő négyzet alakú mutatókkal. A GS külső kidolgozottságának szintjén állt a CAP GOLD aranyozott változat is. Az 5626-5020 viszont már teljesen más irányt képviselt négyzet alakú tokjával. Külön jellegzetesség az óra fazettás üvege, amit a Seiko a korabeli marketinganyagokban "prizma" vágásnak hívott. Ehhez hasonló tokformát a belföldi KS-ek között is találunk, egyik jellegzetessége, hogy "kazettás" kialakítású: a szerkezetet a hátlappal együtt lehet kiemelni a tokból. Ezeknek a típusoknak belföldi piacra szánt KS változatuk volt az 562(5/6)-5010 és az 5626-5060. Érdekes módon nemcsak a külföldi 5020, hanem a belföldi piacra szánt 5010-es és 5060-as tokok sem kaptak KS-feliratos koronát. Létezett egy 5626-5090 számú exportváltozat is némileg eltérő kialakítású négyzet alakú tokkal.

Ha pedig a négyzetes formát keresztezzük a párnaformával, akkor megkapjuk az 562(5/6)-5040 Chronometer-t, ami a szögletesebb mutatók és vékony indexek mellé még vászon hatású számlapot is kapott (de KS koronát ez sem).

Típus	Tok anyaga	Számlap	Vastagság	Átmérő	Hossz	Hátlap	Embléma	Üveg	Szíj	Tanúsítvány	Gyártás
5626-7090	CAP GOLD	arany krepp		37 mm (koronával)	42 mm	rögzített	medál		fém	GS "AA" 1961	1970-1972
5626-7091	SS	fehér krepp		37 mm (koronával)	42 mm	rögzített	medál		fém	GS "AA" 1961	1970-1972
5626-7100	SS	fehér	10 mm	35 mm	41 mm	rögzített	medál			GS "AA" 1961
5626-7100	CAP GOLD	ezüst	10 mm	35 mm	41 mm	rögzített	medál			GS "AA" 1961
5626-5020	SS	fehér		35 mm	41 mm	kazettás	gravírozás	fazettás hardlex	fém	GS "AA" 1961
5626-5020	SS	szürkéskék		35 mm	41 mm	kazettás	gravírozás	fazettás hardlex	fém	GS "AA" 1961
5626-5090	SS	kék				kazettás	-	hardlex	fém	GS "AA" 1961

A King Seiko-k által használt üvegekről viszonylag kevés az információ. Valószínű, hogy az első KS-ek (és még a 44KS is) egyszerű plexiüveget használtak (ezeket fellengzősen akrilnak is szokták hívni). (A legelső Grand Seiko sorozatról megbízható forrás állítja, hogy plexivel készültek.) A hardlex üveg elsőként 1968-ban jelent meg a Seiko 5 sorozatban. A 70-es évek elején a fentebb már említett exportra szánt King Seiko változatok reklámjaiban is hardlexet olvashatunk, ezért feltételezhető hogy a 60-as évek végén és a 70-es években a KS-ek üvege is hardlex volt, vagy legalább normál ásványi üveg (tehát a 45KS-től kezdődően). A használtpiacon még ma is nagyon sok gyári hardlex csereüveggel találkozni. Zafír üveg elsőként a Grand Seiko 4522-7010-be került a 60-as évek végén, de semmilyen utalást nem találtam arra, hogy KS-ek gyárilag valaha is készültek volna zafír üveggel. Feltehető, hogy ezt a költséges megoldást csak a Grand Seiko-k alkalmazták.

44ks11 A korai KS-eken a plexi üveg egyszerűen a tok belső élére illeszkedett és a takaró ráma tartotta meg amit tokpréssel kellett a helyére szorítani. A 44KS-ek tokja másféle megoldást alkalmazott. A tok tetejének belső oldalán egy kis perem futott körbe (itt jobb oldalon látható). Erre még került egy kis alumíniumgyűrű majd az egészre kívülről kellett ráhúzni a plexiüveget. Ez már magától megszorult kissé, de kívülről mindezt még rögzítette a ráma, amit már tokpréssel kellett a helyére tenni. Nagyjából a 45KS-től kezdve megváltozott az üvegek beszerelése: az ekkor már hardlex üveg egy fém gyűrűre ragasztva került az óra tokjába. A gyűrű egyrészt felületet biztosított egy komplex profilú gumi tömítéshez, másrészt polírozott belső köztes gyűrűként szolgált a számlap és az üveg között és mindezt a ráma szorította a helyére. Ezt a fajta megoldást széles körben használták a Lord Matic, King Seiko és Grand Seiko sorozatokban. Bár az üvegek oldala szép metszett volt, de mivel az üvegek kiálltak a tok profiljából, könnyen megkarcolódtak. Gyakorlatilag az összes King Seiko sorozat a tok profiljából kiemelkedő üvegeket alkalmazott. A Seiko ekkoriban kezdett több síkban megtört, ún. fazettás üvegeket is használni, ezek különösen sérülékenyek voltak a karcokkal szemben. Ilyen üvegek cseréje a gyári szervízben persze nem volt probléma amíg a gyűrűvel gyárilag összeragasztott pótüvegek még nagy számban készültek, de ma, 2018-ban, 50 évvel ennek a megoldásnak a bevezetése után a készletek már nagyrészt elfogytak.

A könnyen beszerezhető cserealkatrészek megszűnésével többen megpróbálják kivenni az üveget a keretből, hogy megfelelő másikkal helyettesítsék, csak az az 50 éves ragasztó amivel beragasztották a fémgyűrűbe, még mindig nagyon jól fogja őket. (A Watch Fettling blogon írt megoldás szerint a többszörös forró ultraszonikus fürdő segített kiszedni az üveget.) Az egyes King Seiko példányok pedig gyakran eltérő profilú és átmérőjű üvegeket is használtak, bár üvegből még ma is gyakran találni cserepéldányt, amit aztán be lehet ragasztani a gyűrűjébe - több kevesebb sikerrel.

uveg1 adventures_copyright

Egy King Seiko 5626-7000. A szerkezet és a számlap a helyén, a számlap köré még általában jön egy vékony közgyűrű, majd arra a gumitömítés.

uveg2 adventures_copyright

Az üveg bele van ragasztva a gyűrűjébe, ez pedig a helyére illesztett tömítésre kerül

uveg3 adventures_copyright

A tömítés, gyűrű és az üveg a helyén, ezt a takaró ráma helyrepattintásával lehet rögzíteni. Az 5626-7000 eredeti üvege egyébként nagyon enyhén domború felületű, de csak olyan enyhén, hogy a felületes szemlélőnek nem tűnik fel.

A KS típusokról és a hozzájuk tartozó gyári csereüveg-típusokról egyébként itt egy összefoglaló japán nyelvű oldal.

1971-ben aztán a Seiko teljesen újratervezte a "klasszikus" tokformát és ennek eredménye lett az 562(5/6)-7110. Sokak számára ez AZ automata King Seiko. A tok felülnézetből hasonlított a megszokott formára, de a tokfülek hegyesebb pontba vágottak. Az oldalsó profil azonban már teljesen más. A fehér számlap keskenyebb indexeket kapott, más tekintetben azonban a Seiko ezt érintetlenül hagyta, viszont 1972-ben készült belőle sötétkék számlappal is. Ez a változat négyzetes mutatókat és nagyon érdekes, ívesen levágott óra indexeket kapott, a nyomtatott indexek pedig az óra indexek belső végének ívébe kerültek. A 7110-ek feltehetően fémszíjjal (vagy azzal is) készültek.

Érdekes egyébként, hogy van némi eltérés ez egyes példányok oldalsó felületeinek és a keskeny, a tokfülek belső részén lévő sávok szélességében. Ezek nem a felújítás során elszenvedett módosításoknak tűnnek, hanem vélhetően gyári különbségek. Az 5621 szerkezet is bekerült egy lényegében ugyanilyen tokba, csak 5621-7020 számmal.

5626-7113 oldalról és egy 5626-7110 kék számlappal 1972-ből, ahol látszanak a speciális vágású indexek

Az 5625-7110-ből készült egy rendkívül ritka, a 9 óránál az ománi címert tartalmazó változat is. Ilyen emblémát egyébként nem csak Seiko-n találunk; fellelhető Rolex, IWC, Tudor és Royal Oak órákon is. Ezeket külön a szultán kérésére gyártották és általában a magas rangú vendégek kapták ajándékba tőle, bár néha hivatalnokok vagy alkalmazottak is viselték. (Sőt állítólag még egyes ománi ékszerkereskedések is értékesítették.)

Az ománi számlapos 5625-7110 és egy 5656-7110 számlapja közelről az új stílusú vékony indexekkel

1971 után az 562(5/6)-7110 és 5621-7020 alap tokformája és számlapja már meg lett tartva mindegyik "szabványos" 56KS-ben, bár menet közben több apróbb változtatást eszközöltek rajtuk és mindegyik új tokszámot kapott. Az egyik legnagyobb módosítás (1972 végén) az 562(5/6)-7110-ről az 562(5/6)-7111-re és párhuzamosan az 5621-7021-re váltás volt, amikor visszatértek a csavaros hátlaphoz (és a belső szabályozást alkalmazó B változatú szerkezetekhez). A tok ettől eltekintve egyébként gyakorlatilag azonos volt, bár oldalról nézve a tokfülek felső felületei nagyon kicsit kevésbé hátra lejtettek és az oldalsó felületek ennek megfelelően egy kicsit szélesebbek lettek. A 7110-es és 7111-es tokokból találunk aranyozott változatokat is.

A következő évben, 1973-ban újra módosult a szabványos KS tokszáma, ezúttal 7113-ra illetve az 5621 esetén 7022-re: eltűnt a hátlapról a KS gravírozás. Ez a típus volt aztán már gyártásban az 56KS megszűnéséig, 1975-ig. Ez volt a 70-es évek trendjének végpontja, amikor a dekoratív tokhátsók sokkal egyszerűbb, ipari stílusúra változtak. Az 562(5/6)-7113 koronája kissé eltér az 562(5/6)-7110-en lévőtől, a legtöbb 562(5/6)-7111 pedig látszólag az 562(5/6)-7113 koronáját tartalmazza, bár ezt fotókról viszonylag nehéz pontosan megmondani. 56ks23

A korona kialakítása vélhetően az 562(5/6)-7111 gyártása során módosult. Természetesen figyelembe kell venni, hogy ezt az alkatrészt a régi órákon lecserélhették a gyártás óta, de akár még az új példányokon is eltérő lehetett attól függően hogy a gyárban épp milyen volt készleten.

Az 562(5/6)-8000 és 8001 modellek némileg lekerekítettebb formával és más formájú rámával, de rendkívül hasonlóak a 7113-hoz és párhuzamosan gyártották azzal 1974-1975 között. Furának tűnik, hogy a Seiko bejelentett új modelleket amelyek ennyire kevéssé különböztek a 7113-tól míg az továbbra is gyártásban maradt (és a 8000 és 8001 között ráadásul semmi különbséget nem látni). Ezen példányok esetében olyan hátlapot is találhatunk amelyről látszik, hogy az 562(5/6) gyártását tovább egyszerűsítették egyen-hátlappal (itt látható bal oldalon).

Ukiyo-e King Seiko

A 17. században Japánban nagyon népszerű fametszet-művészetet ukiyo-e-nek (浮世絵) hívják (magyarul valami olyasmi, hogy "az úszó világ képei"). Az egyik legismertebb ilyen színes metszet a Kacusika Hokuszai által 1830 körül készített "A nagy hullám Kanagavánál". Ez a metszet inspirálta 2016-ban a híres Credor Fugaku óra bámulatos kialakítását is. Az ukiyo-e azonban már a King Seiko idején megjelent a karórák világában. A Seiko múzeum rendelkezik ugyanis az egyik legbővebb színes fametszet gyűjteménnyel és valószínűleg ennek okán jelentek meg a 60-as, 70-es években olyan King Seiko-k amelyek számlapján ukiyo-e képek reprodukciói szerepeltek. Néha felbukkannak ilyen példányok a használtpiacon, de ezek pontos származása ismeretlen (45KS és 56KS ismeretes ilyen típusból). Feltehetően nem a Seiko, de általuk megbízott külső cég készítette ezeket a számlapokat, tehát "hivatalos", de nagyon kis példányszámban megjelent órákról van szó. Ilyen átalakításokat azonban manapság is csinálnak, ezért sok ukiyo-e számlapos King Seiko esetén lehetséges, hogy nem a 60-as években készültek, hanem mai átalakítások.

uki1 uki2

45-7001 és 4502-7001

uki3 uki4

5626-7000 és 5626-5010

Talán a legkonzervatívabb 56KS volt az 562(5/6)-7120 és a későbbi csavaros hátlapú 5626-7121 valamint fazettás üveges 5625-7122. Szépen ívelt tokfülekkel, viszonylag szokványos, visszafogott profillal, de nem dizájn nyelvtanos kialakítással készültek fehér és szürke vászon számlapokkal.

Különleges és talán a legritkább 56KS típus az itt bal oldalon látható 5626-5030. A formája is egyedi elliptikus, de nem emiatt érdekes. A különlegessége abban áll, hogy a tokja (vagy inkább annak felső része, ahogy az alábbi képen látható) egy speciális, a Seiko nevezéktanában NSA kódú fémötvözetből készült. Az NSA valójában egy volfrám-karbid és kobalt ötvözet, ami a gyémánt után a legkeményebb anyag. A volfrám-karbidot egyébként fúrófejekhez és forgácsoló gépekhez is használják. A King Seiko 5626-5030-ról tehát elmondható, hogy a világ legkeményebb órája. Ennek megfelelően az üvege is zafír kellene, hogy legyen, erről azonban még a japán oldalakon sem találtam információt. 56ks26

A nagyon ritkán felbukkanó példányai ma is makulátlan karcmentesek, egyetlen problémája van csak a típusnak: ez az anyag nagyon törékeny, már egy egyszerű leejtést sem él túl. Valószínűleg ez az oka annak is, hogy ilyen kevés készült belőle és ma már ennyire ritka.

Az 5626-6020 szintén a párnaforma egyfajta változata volt amit feltehetően csak 1972-ben forgalmaztak fehér és kékesszürke számlappal és ennek megfelelően kizárólag gravírozott csavaros hátlappal. Az 5626-7200 pedig szintén Vanac-ihletésű modell volt zöld vászon számlapjával, speciális indexeivel és fazettás üvegével. Csak 1974-1975 között gyártották.

És immár elérkeztünk az 56KS hattyúdalához: 1974-ben még utoljára megjelent négy új 56KS, speciális, porszórt kék és fehér számlappal, kvarc-ihlette tokformával 5626-8010 és 5626-8011 számmal. Ezek már csak fémszíjjal voltak kaphatók. (Bár képekről ez esetben is lehetetlen megmondani hogy mi a különbség a 8010 és 8011 között.)

5626-8010 szürke számlappal és 5626-8011. Hogy eredetileg ezek KS feliratos koronát tartalmaztak-e, az ma már meghatározhatatlan.

Ezzel pedig végére értünk az 56KS nagy családjának, ami 1974 után már nem szaporodott új taggal. A King Seiko történetéből azonban még hátra van egy utolsó nagy fejezet.

52KS az utolsó King Seiko

A Suwa Seikosha 5600-as szerkezetére válaszul a Daini Seikosha-nál 1969 folyamán kifejlesztették az 5200-as szerkezetet, ami az új Daini-gyártmányú automata King Seiko-k alapja lett, de a Vanac és a Lord Matic szériában is megjelent. A legenda szerint a Daini-nál úgy vélték, hogy a kvarckorszak eljövetelével talán ez az utolsó lehetőségük arra, hogy megmutathassák, mire képesek a mechanikus karórák terén. Így is volt: az 52KS lett az utolsó King Seiko sorozat. 1970 végétől 1976-ig volt gyártásban, lényegében párhuzamosan az 56GS és 56KS sorozatokkal, illetve az 56KS-nél még picit tovább is. Kissé fura helyzet alakult ki, hiszen egyszerre két alvállalat is gyártott különböző órákat ugyanabba a piaci szegmensbe.

Az 5200-as szerkezetek felső kategóriás példányai mindenesetre különösen jól sikerültek. Az ezzel szerelt Special Chronometer King Seiko-k minősége és precizitása talán még felül is múlta a korabeli Grand Seiko-kat. (Egy 5256A egyébként több alkatrészből áll mint a Grand Seiko-kba került 5646A.) A szerkezetcsalád annyira jól sikerült, hogy amikor a kvarcdömping idején, a 90-es évek elején újra megjelent a kereslet a jó minőségű mechanikus órákra, a Seiko ezt a szerkezetet vette alapul az új felső kategóriás 4S mechanikus család kifejlesztéséhez.

Az 5200-as család megbízható, vékony automata de kézzel is húzható szerkezetekből áll, amelyek másodpercstoposak, gyors dátumbeállítással és (az 5206 és 524X esetén) gyors dátumváltással rendelkeznek. Középkategóriás változata, az 5206 és az 5216 23 és 25 köves változatban készült és a Lord Matic szériába került. Akárcsak az 5620-asok, az 524X és 525X is szép szálcsiszolt rotort kapott és ezek voltak a Seiko második generációs mindkét irányban húzó automata szerkezetei (ezek sem az alsó kategóriában alkalmazott varázskart használták az automata húzás megoldására). Az 52KS-be került szerkezetek is azonnali dátumváltással rendelkeztek és mind 25 köves változatban készült:

Az 52KS az 56KS-től eltérő módszert alkalmazott a külső finomszabályozásra. A csavar egy kis emelőt mozgatott, ami egy bütyökkel csatlakozott a szabályozóhoz. A bal oldali képen bejelöltem a mozgások irányát. Az emelőt rögzítő két csavar csak helyben tartotta azt, de nem szorította le. A bal oldali csavar egy hosszúkás résbe illeszkedett az emelőn, a csavar ki-be mozgása az emelő oldalsó bütykét előre-hátra mozdította, az emelő másik oldalán lévő bütyök pedig a szabályozóba illeszkedett és el tudta azt fordítani. Sajnos a megoldásnak a beszámolók szerint volt egy problémája is; a rendszer ugyanis nem volt annyira érzékeny mint kellett volna. Előfordult, hogy az ember a csavaron nagyobb mozdulattal is tudott csavarni anélkül, hogy bármi eredménye lett volna, majd aztán hirtelen egy pici mozdulatra megmozdult, de azzal a lendülettel túl is ment a kívánt beállításon és az egészet lehetett kezdeni előlről az ellenkező irányból. A belső szabályozós típusokról ez a szerkezet egyszerűen lemaradt és egy szokványos excenteres-csavaros szabályozót kaptak, amint az a fenti két képen is látható.

Az 52KS család sokkal kevesebb típusból áll, mint az 56KS: 13 különféle tokkódot és 22 modellt találunk köztük. A Daini Seikosha egységesebb elképzeléssel dolgozott és sokkal kevésbé hagyta elburjánzani a különböző tokvariációkat, mint a Suwa Seikosha. Ez utóbbi alvállalat zavarosabb és áttekinthetetlenebb modellcsalád-kialakítása nem csak az 56KS-ben hanem a 61GS és 56GS családokban is kiütközött.

Az 52KS családban a különösen pontosan beszabályzott példányok megkülönböztetésére a Special feliratot használták 6 óránál a KS embléma alatt. Sajnos nem találtam bővebb információt arról, hogy ez a Special pontosan mit is jelentett. Bár az 5200-as szerkezetekkel GS sosem készült, az 5246-6000, 5246-6060, 5246-7000 és 5246-6010 mégis a GS AA tanúsítványának megfelelő pontossággal rendelkezett. Bár általánosságban elmondhatjuk hogy a King Seiko-k mindig egy picit a Grand Seiko-k alatt álltak precizitásban és kidolgozottságban de az összes King Seiko közül a 44KS Chronometer mellett ezek a példányok azok, amelyek egyértelműen kivételt képeznek és vita nélkül a korban nekik megfelelő Grand Seiko-k szintjén vagy afölött voltak.

Az 52KS is alkalmazott egy darabból álló tokokat, de már 1972 folyamán megjelentek újra a csavaros hátlapok. A Daini egy darabból álló tokjai eltértek a Suwa által alkalmazottól:

Egyes típusok teljesen lapos, kézre simuló hátsó felületet kaptak gravírozott KS emblémával, de más típusokon létezett a hagyományosabb, csavaros megoldást imitáló megoldás is KS embléma nélkül. A csavaros hátlapok először még tartalmazták a KS emblémát, aztán 1975-ben már azt sem. 52KS nem készült medálos hátlappal, a Special felirat pedig soha nem jelent meg a hátlapon.

Típus	Tok anyaga	Számlap	Vastagság	Átmérő (korona nélkül)	Hossz	Tok típusa	Embléma	Üveg	Szíj	Tanúsítvány	Gyártás
5245-6000	SS	vászon	9 mm	35 mm	39 mm	rögzített	gravírozás		bőr	chronometer special	1970-1972
5245-6000	SS	fekete	9 mm	35 mm	39 mm	rögzített	gravírozás		bőr	chronometer special	1970-1972
5245-6010	SS	ezüst				rögzített	gravírozás			chronometer special	1971
5245-7000	SS	szürke vászon				csavaros	gravírozás	fazettás		chronometer special	1972
5246-5000	SS	ezüst	9,5 mm	41 mm	35 mm	pattintós	-		fém
5246-5000	SS	sötétszürke	9,5 mm	41 mm	35 mm	pattintós	-		fém
5246-5000	SGP	arany	9,5 mm	41 mm	35 mm	pattintós	-		fém
5246-5010	SS	fekete vízszintes csíkozott	9 mm	35,5 mm		pattintós	-		fém
5246-5010	SS	szürke vízszintes csíkozott	9 mm	35,5 mm		pattintós	-		fém
5246-5010	SGP	arany	9 mm	35,5 mm		pattintós	-		fém
5246-5030	SGP	kétszínű arany	9 mm	33 mm		pattintós	-
5246-5030	SS	kétszínű sötét sávos	9 mm	33 mm		pattintós	-
5246-6000	SS	vászon	9 mm	35 mm	40 mm	rögzített	gravírozás		bőr	GS "AA" (1969) (chronometer special)	1971-1973
5246-6000	SS	fekete		35 mm		rögzített	gravírozás		bőr	GS "AA" (1969) (chronometer special)	1971-1972
5246-6010	SS	fehér				rögzített	gravírozás			GS "AA" (1969) (chronometer special)	1971
5246-6020	SS	kék		34 mm		rögzített	-
5246-6020	SS	ezüst		34 mm		rögzített	-
5246-6060	SS	kék		35 mm		csavaros	gravírozás	fazettás		GS "AA" (1969) (chronometer special)	1971-1973
5246-7000	SS	szürke vászon				csavaros	gravírozás	fazettás		GS "AA" (1969) (chronometer special)	1972
5256-8000	SS	fehér	10 mm	36 mm	41 mm	csavaros	-		fém	SEIKO A (Special)	1975
5256-8010	SS	fehér	9,5 mm	36 mm		csavaros	-		bőr	SEIKO A (Special)	1975
5256-8010	SGP	arany vászon	9,5 mm	36 mm		csavaros	-		bőr	SEIKO A (Special)	1975

Az 5245A szerkezettel kizárólag három Chronometer Special készült feltételezhetően 1970 és 1972 között. Az 5245-6000 és 5245-6010 még egy darabból álló tokját 1972-ben felváltotta az 5245-7000 csavaros hátlappal. A 6000 szép vászon hatású számlapját a 7000 esetén még a Vanac-stílusú fazettás üveg és szürke számlapszín is kiegészítette. Itt jobb oldalon látható egy 1972 novemberben gyártott 5245-6000 papírcímkéje az óra szíjáról, ehhez hasonló szíj feltehetően minden 56KS és 52KS Seiko-hoz járt. Az órák korabeli áráról több összehasonlítás olvasható különböző - főleg japán - forrásokban, de viszonylag nehéz ma már meghatározni, hogy pontosan milyen értéket is képviseltek ezek az órák akkor amikor megjelentek. Én többnyire ezért nem is vettem bele a történeti áttekintésbe árakat, de általánosságban elmondható, hogy a szokványosabb (vagyis nem kronométer) King Seiko-k ára megfelelet 1-2 havi kezdő japán diplomás közalkalmazotti fizetésnek a 60-as évek végén, 70-es évek elején.

Az alábbi képen egy 5245-6000 látható feltehetően eredeti dobozában és a hozzá tartozó papírtasakkal és összehajtogatott használati útmutatójával. Az óra szíja vélhetően már nem eredeti, de a csatja igen.

5245-6000 oldalról és előlről. A tok felső része itt is szálcsiszolt, oldalról pedig tükörpolírozott. Megfigyelhető az 52KS-ek korai példányaira jellemző hosszúkás KS feliratot tartalmazó korona is. A harmadik képen egy (utólag túlpolírozott) 5245-7000 fazettás üvegével és szürke vászon számlapjával. Nem derült ki számomra, hogy a SEIKO, KS és a mutatók kékes színe eredeti-e vagy utólagos átfestés, esetleg a fényviszonyok áldozata. Az 5245-7000 csavaros hátlapján igen, de a korábbi 5245-6000 tokjának hátán nem szerepel a Chronometer felirat. Az 5245 kronométerek is vékony indexeket és vékony, de nyíl alakú óra- és percmutatót kaptak.

5245-6010. A tokon itt sem szerepelt a Chronometer felirat, de a KS gravírozás természetesen még igen. A számlap itt már sűrűbb index-beosztást kapott.

Az 5246A szerkezettel 5 darab Chronometer Special készült feltehetően 1971-1973 között, ezek közül kiemelkedik a nagyon sikeres 5246-6000. Ikonikus státusza ellenére ez sem a dizájn nyelvtannak megfelelő tokot kapott, hanem az 5245-6000 tokformáját, viszont a fehér vászon mellett fekete számlappal is megjelent. Az 5246-6010 is az 5245-6010 tokját és sűrűbb index-beosztását kapta.

Egy 1972 augusztusi fekete és egy 1971 januári fehér számlapos 5246-6000 amelynél szépen látható az eredeti tükörpolírozás is.

Az érdekes 5246-6060 és 5246-7000 típusoknak fazettás üvege és kék valamint szürke színű számlapja volt, ezek a stílusjegyek (akárcsak az 5245-7000 esetén) egy pici "Vanac életérzést" hoztak az egyébként tisztán a dizájn nyelvtanon alapuló formavilágukba. Az eltérő tokszám ellenére ezek között az egyetlen egyértelmű különbség csak az, hogy az 5246-6060-nak kékeszöld színű számlapja volt, míg az 5246-7000-nek sötétszürke. Hátlapjuk a hagyományos "patkó" mintájú gravírozást kapta és természetesen KS és Chronometer feliratot is.

A fenti két képen jól látható a 6060 és a 6010 tokforma különbsége. Az 5246-6060 fazettás üvege eredeti, az 5246-6010-é feltehetően utólagosan kicserélt, mert az oldala lekerekített, nem pedig ferdén levágott. Látható a 6060 tokfüleinek szögletessége, míg a 6010 lekerekített, és érdemes megfigyelni a 6060-on a tokfülek közötti egyedi íves kicsúcsosodást. Az üveget körbevevő ráma is sokkal határozottabb, mint a 6010-en. A 6060 már csavaros hátlapot kapott, a 6010-en ellenben még látható a külső szabályozó nyílásának pici csavarja. Ez az 56KS-eken általában 5 és 6 óra között, az 52KS-eken 6 és 7 óra között van.

Az 52KS sorozat - akárcsak a többi King Seiko - akkoriban divatos viszonylag kisméretű tokokat alkalmazott 35-36 mm átmérővel, ezek közül csak a párnaformájú 5246-5000 példányok (itt jobb oldalon egy szürke számlapos) tértek el 41 mm-es tokjukkal (ezek nem kaptak KS feliratos koronát). Az 52KS sorozatban a négyzet alakú tokokon kívül ez az egyetlen viszonylag formabontóbb példány - a Vanac típusokat nem számítva, amikből az 52KS is kapott párat.

Az alábbi két képen szintén az 5246-5000 látható feltehetően eredeti fémszíjjal - a pattintós hátoldalán már semmi nem jelezte ennek sem, hogy King Seiko-ról van szó.

Az 52KS két négyzetes tokformát kapott: egy lekerekítettebbet és egy markánsabbat sávos számlappal.

5246-5010 1972 szeptemberéből szürkés bordás számlappal és SGP tokozású 5246-5030. Mindkét típus négyzet alakú mutatókat kapott és KS felirat nélküli koronát valamint hátlapot.

Az 56KS-hez hasonlóan az 52KS-ből is készült exportra KS felirat nélkül. Alább látható egy korabeli, 1972 körül készült amerikai hirdetés. Felül a már említett 56KS, alul pedig az 52KS export típusok, amelyek az 5246-5000-ből és az 5246-5030-ból készültek.

A belföldi 52KS-ekhez visszatérve lassan el is érkezünk a család végéhez: az 5246-6020 kék és ezüstös számlappal készült szokványos 52KS nem lapos, hanem a csavaros hátlap kúpos alakját idéző egy darabból álló tokkal.

A legutolsó King Seiko pedig valószínűleg az 5256-8000 Special és 5256-8010 Special volt, amik már 1975-ben jelentek meg és csak rövid ideig árusították őket; áprilistól decemberig. 5256A szerkezetet tartalmaztak, a 8000-es fémszíjjal, a 8010-es pedig bőr szíjjal került forgalomba. Az 5256-8000 egyedi tokfül-mentes tokot kapott, amit kifejezetten fémszíjakhoz terveztek. Ennél a két utolsó típusnál a hardlex üveg már tükröződésgátló bevonatot is kapott.

Az 5256-8010 formaterve úgy tűnik szándékosan visszatért a néhány évvel korábbi 5245A-5246A szerkezetű kronométerekéhez. Bár azokhoz hasonlóan KS "Special", de nem kronométer. A szerkezetszámban az 5 viszont nagyobb precizitást jelez mint a 4 a kronométer szekezetszámokban, de nem sikerült kiderítenem hogy mi a különbség oka és miért van ez a látszólagos ellentmondás.

A 8010-es tok egyik különlegessége, hogy az oldalsó profil alsó része függőlegesen szálcsiszolt felületű, a felső része pedig tükörpolírozott. A többi hasonló formájú KS ezzel szemben minden felső és oldalsó felületen polírozott. Az alábbi fotón az óra oldalsó profilján látszik, hogy az üveg sokkal kevésbé emelkedik ki a tokból, mint például a hasonló 5626-7113-é. Az 5626-7113-tól eltérően az 5256-8010-nek az üvege össze van ragasztva a rámával, a korabeli csereüvegek is így készültek. Mivel az 5200-as szerkezetek húzása eléggé merev, a modellen lévő nagy korona nem véletlenül került oda.

1975-ös katalógusokból kiderül, hogy az 5626-7113 28000 jen volt, az 5256-8010 Special pedig 30000. Ekkoriban az alap 56GS-ek ára 47000 jen volt, a csúcs Grand Seiko VFA-k 110000 jenbe kerültek, az 5626-7041 Chronometer pedig 33000-be. Érdekes módon 1975-ben a valóban drága Seiko-k az új high-end kvarcórák voltak, sokukat többszázezer jenért árusították arany tokokban olyan tokdizájnnal ami manapság már ódivatúnak és gagyinak tűnik. A mechanikus KS-eket és GS-eket félárúra fokozták le a katalógusokban, de ezek az órák ma is viselhetőek és az értéküket is jobban megtartották.

Összehasonlítás

Az 56KS és 52KS sorozat talán hasonlónak tűnhet, azonban a szerkezeteik alapjában különböznek. Az alább leírt eltérések esetén általában egy adott szerkezetet említek, de a leírt tulajdonságok értelemszerűen általában az adott család mindhárom tagjára érvényesek.

Láttuk, hogy mindkét sorozat megfelelő modelljei lehetővé teszik a nap és a hét napja beállítását. Ezt a korona első pozíciójában tehetjük meg rajtuk, a második pozícióban másodpercstop van bennük. Viszont míg az 5626 szerkezeten a koronát visszafelé (az óramutató járásának irányába) forgatva a nap mozdul előrefelé, előrefelé forgatva pedig a dátum, az 5256-on mindez pontosan az ellenkező irányban működik: az óramutató járásának irányában forgatva a koronát a dátum mozdul, ellenkező irányban pedig a nap. Továbbá az 5256-on - az 5626-tól eltérően - a nap beállításakor egyben a főrugót is húzzuk.

A szerkezetek közötti alapvető különbség már képekről is azonnal látszik. A külső szabályozó különbségéről már fentebb volt szó és persze az eltérő rotor is egyből feltűnik, de az 5626-nak nagyobb átmérőjű viszont vékonyabb billegője van, amelyet a híd bal oldalról rögzít, míg az 5256-nak kisebb átmérőjű de vastagabb a billegője amit jobb oldalon lévő híd rögzít. Ezek azonban nem variációk ugyanarra a témára, hanem alapjában véve eltérő szerkezetek, amelyek annyira különbözőek amennyire csak lehetnek azt figyelembe véve, hogy mindkettőnek pontosan ugyanolyan komplikációi vannak és ugyanolyan típusú karórákban szerettek volna velük azonos teljesítményt elérni. Az alábbi két képen egymás mellé tettem a fentebb már látható szerkezeteket.

A két szerkezetcsalád futóműve teljesen eltérő módon van szervezve: míg az 5200-as szerkezetek (és a régebbi 4500-asok is) ún. indirekt központi másodperc típusúak, az 5600-as család közvetlen központi másodperc típusú. Az indirekt központi másodperc típusú szerkezetek annak ellenére, hogy a másodpercmutató középen van, tradicionálisabb módon vannak elrendezve, ez az elgondolás még a 17. századra nyúlik vissza. Itt a percmutatót mozgató perckerék a szerkezet közepén van és közvetlenül a rugóház hajtja meg. A régi órákhoz képest, ahol a másodpercmutató még külön segédszámlapon (általában 6 óránál) volt és a másodperckerék hajtotta meg, annyi eltérés van, hogy itt a másodpercmutató is középre került és egy segéd fogaskerék hajtja meg arról a fogaskerékről amely régebben a másodperckerék volt. Az elvet egy 4500-as szerkezeten a legegyszerűbb bemutatni, úgyhogy példaként visszatérünk egy 4502-es (vagy 4500-as) szerkezethez, mert ezek is ilyen módon vannak elrendezve.

Típus	Tok anyaga	Számlap	Átmérő (korona nélkül)	Hossz	Tok típusa	Embléma	Szíj
5246-5009	SS	élénk kék	40 mm	34 mm	pattintós	-	fém
5246-5039	SS	élénk zöld sávos			pattintós	-	fém
5246-5039	SGP	kétszínű arany sávos			pattintós	-	fém

A 4500-as szerkezeteken a főrugó egy különálló perckereket hajt meg, ami a szerkezet közepén van (1. kép). Ez egy közbülső kereken (intermediate wheel) át hajtja meg a nagy fogaskereket. Ez a közbülső kerék a középen elhelyezkedő perckerékkel együtt egy híd alatt van (2. kép; itt már a gátkerék is látható).

A nagy fogaskerék (large driving wheel) aztán átadja az energiát a harmadik keréknek (third wheel), ami a negyedik keréknek (fourth wheel), ez a kettő eléggé a szerkezet szélén helyezkedik el (3. kép). A negyedik kerék kapcsolódik a gátkerékhez, ami aztán átadja az energiát a horgonyon keresztül a billegőnek, de emellett meghajtja a középen elhelyezkedő másodperckereket is (4. kép).

Egy közvetlen középső másodperc szerkezetnél, mint amilyen az 5600-es család is, a futóművet teljesen átszervezték; a középső másodperckereket elvitték a szerkezet közepéből (innentől kezdve nem középső kerék). Ehelyett itt már a negyedik kerék van középen és ez hajtja meg közvetlenül a másodpercmutatót. Ennél az elrendezésnél a percmutató van indirekt módon, egy közbülső keréken keresztül meghajtva (5. kép). Az 56KS-ek egyébként hírhedtek a nap/dátum állító görgős kerekükről, ami műanyagból készült és nagyon könnyen eltört, pláne ha a tulajdonos 9 és 3 óra között próbálkozott a dátum állításával. Ma már a használt példányokon egyébként nem mindig van műanyagból. Feltételezhető, hogy amikor eltört, egyes esetekben a szervízben fémre cserélték ki. A 6. képen látható, hogy az 5600-as szerkezetekbe három műanyag alkatrész is került. A hírhedt eltörő dátumállító kerék a 3-as számnál látható.

Az 56KS és 52KS közötti különbséget a másodpercmutatók működésében is meg lehet figyelni. Bár a közvetlen középső másodperc típusú szerkezeteket általában jobbnak tartják, mert ennek a másodpercmutatója kevésbé hajlamos az egyenetlen járásra, de egy 52KS-en is aligha fogunk egyenetlen járást tapasztalni. Egyes 56KS tulajdonosok viszont arról számolnak be, hogy nehezebb beállítani a percmutatót úgy, hogy mindig pontosan a perc indexre mutasson amikor a másodperc mutató a 12-esre ér. Olyan, mintha a pontos idő beállítása után lenne egy kis elcsúszás néhány percig mire a percmutató végre megállapodik. Az indirekt központi másodperc típusú 52KS esetén viszont ha beállítottuk a percmutatót pont a perc indexre, akkor az folyamatosan oda is fog kerülni minden egész percnél.

Vegyünk Kig Seiko-t!

Mindezek után felmerülhet a gondolat, hogy King Seiko-t kellene venni. Ezek ma is mindennapi használati tárgyként viselhetőek ha az ember elfogadja némileg kisebb méretüket, bár kisebb csuklón még ez sem jelenthet problémát. Egy-egy ritkaság vagy különösen jó állapotú, esetleg újszerű példány pedig gyűjtemények megbecsült darabja lehet. Egy jó állapotú és rendszeresen karban tartott King Seiko ugyanolyan pontosra beszabályozható mint a legtöbb modern mechanikus karóra.

A használtpiacon szép számmal van belőlük, de az árban óriási a szórás, nehéz az eligazodás. Azt lehet tanácsolni azoknak akik ilyen régi órák vásárlására adják a fejüket, hogy alaposan nézzenek utána a kiszemelt példánynak vásárlás előtt. Valóban létezett-e olyan változat abból a típusból abban az időszakban attól a gyártól. Eredeti állapotú példányokat is érdemes megnézni, hogy elkerüljük a túlzottan lepolírozott és a számlapot átfestett példányokat (kivéve persze ha ez a cél). Ilyenekből ugyanis nagyon sokat találni. Persze vannak reménytelenül kopott és karcos példányok is szép számmal, de sokan inkább vesznek egy átalakított példányt ami alig hasonlít az eredetire mint egy olyat amin jobban meglátszik a kora de minden tekintetben eredeti. Utólagos polírozás nyomait mutatják a lekerekített élek és a mélyebb karcoknak a polírozás által lesimított nyomai. Az utólagos polírozás gyakran az eredeti gyári tükörpolírozást is megrongálja, ezt akkor lehet észrevenni ha az eladó valamilyen mintás felületre téve fényképezi le az órát. (Kivétel ezek alól az aranyozott, főleg SGP tokok, ezeket nem lehet utólag polírozni. Ha elkopott, lehámlott, akkor úgy is marad.)

A bal oldali képen egy túlzottan lepolírozott példány látható. A tokfülek szinte teljesen le vannak kerekítve, a ráma is kapott egy kis kerekítést, a tükröződés fényes de torzított. Feltehetően az oldalsó profil is így néz ki, bár az alsó tokfülek kevesebbet kaptak a polírozásból. Ráadásul a mutatók sem eredetiek. A jobb oldali képen egy kicsit kopottabb de eredeti állapotú példány.

Mindenképpen megemlítendő azért, hogy létezik néhány olyan professzionális műhely, ahol valóban képesek jó állapotúra hozni egy karcos példányt úgy, hogy közben megtartsa az eredeti arculatát. Ezekből viszont nagyon kevés létezik, a polírozott órák többsége nem ilyenekből kerül ki.

Annak sem árt utánanézni, hogy az adott tok típus létezett-e egyáltalán az adott számlappal. Itt a jobb oldalon látható egy olyan példány, ahol az 562(5/6)-7070 tokjába van téve az 562(5/6)-7010 számlapja, a számlapon látható is a 7010 szám. Bár a számlap-számozás nem feltétlenül egyezik a tokkal de egy ilyen óra egészen biztosan összetákolt példány, amit jobb elkerülni. A számlapok legtöbbször vagy szövet vagy pedig sugárirányú fényesítést kaptak eredetileg (kivéve az első sorozatú KS), ha a sugárirányú fényesítés hiányzik egy sima számlapról, az is jelezhet átfestést. redial_3

Sajnos a régi katalógusokban és a netes képeken nem mindig látni, hogy egy eredeti típus milyen számlapot kapott, ezért ezekről pontos információkat általában nem tudtam összegyűjteni, de ami biztosnak látszik azt a fenti táblázatokban és a szövegben leírtam. A számlapokon lévő szöveg nyomtatása is mindig nagyon határozott, éles kontúrú az eredeti számlapokon, ha nem ilyen példánnyal találkozunk, az egészen biztosan átfestett. A bal oldali képen egy 45-7000 számlapja látható. Amellett, hogy a párhuzamos, vagyis nem sugárirányú mintázat erős gyanúra ad okot, figyeljük meg, hogy bár a feliratok határozott vonalúak, a 4502-7000T AD közül hiányzik a kötőjel (-). A Seiko minden 45KS számlapján kitette a kötőjelet a 6-os index jobb oldalára a számlapszám elé. Itt egyértelműen hiányzik, bizonyára az átfestés során felejtették le róla. És még egyértelműbb jele volt az átfestésnek, hogy mindez egy dátum nélküli 45-7000 számlapja...

Átfestett és felújított között is van ugyanakkor különbség. Gyűjtői szempontból nem érdemes olyan átfestett számlapú KS-en gondolkodni, amilyen gyárilag soha nem is létezett. Viszont még ha gyárinak tűnik akkor sem biztos, hogy képek alapján meg lehet állapítani egy óráról, hogy a számlapja felújított-e vagy eredeti. Nemcsak gyenge utánzatok léteznek, Japánban nagyon komoly kultúrája van a felújításoknak is. Az alábbi két kép egy első sorozatú King Seiko számlapját mutatja: a bal oldali "eredeti" állapotában, a jobb oldali pedig felújítás után. Persze ezek is csak rossz felbontású fotók, azért itt is látni néhány apró eltérést az eredetihez képest, ugyanakkor még a számlap függőleges csiszolására is ügyelt a mester.

A medállal is érdemes vigyázni. Nagyon sok utángyártott létezik és ezekkel gyakran cserélnek le eredeti de kissé hibás medálokat a felújított órákon. Az utángyártott medálok közül a legtöbb nagyon hamar lekopik az alapfémig (amire az aranyozást rávitték), és bár az eredeti medálok is hajlamosak elhasználódni, de máshogy: az utángyártott medál ép marad, csak épp az aranyozás kopik le, így a színe szürkére változik. Az eredeti medálból viszont lepattogzanak darabkák, mint itt a bal oldali képen látható egy 1971-es 4502-7001 hátlapján. Csere nyomát mutathatja a medál szélének és a toknak a határa - az eredeti medáloknak szűk, lapos széle van, ami kissé alacsonyabban fekszik mint a tok bemélyedésének sarka és a kettő között semmiféle rés nem látszódik. Feltűnőbb jel, ha a medál el van fordulva a tokhoz képest és még feltűnőbb, ha nem egyezik az órával: például egy a számlapon magát "Chronometer Officially Certified" típusnak jelölő óra medálja nem chronometer (vagy nem Superior, ha az óra igen). Ilyenkor biztos, hogy a medál és az óra nem passzolnak. De láttam már olyat is, ahol a medálon Daini embléma volt, a számlapon pedig Suwa, ráadásul az egy 45KS volt, amit a Suwa soha nem is gyártott. Az ilyen órák egyértelműen utólagosan összebarkácsolt típusok, amiket még olcsón is jobb elkerülni (bár donornak akár jók lehetnek, ha mondjuk egy törött főrugóra van szükségünk).

Egyetlen dolgot viszont egészen biztosan nem lehet megítélni a képekről: azt, hogy az óra mennyire volt használatban az elmúlt évtizedekben és karbantartották-e őket rendszeresen (valószínűleg nem). A kopás a 45KS 36000-es lengésszámú szerkezeteinél még kritikusabb, az ilyen szerkezetek nemcsak hogy igénylik a karbantartást, hanem még gyakrabban is mint kisebb lengésszámú társaik. Ha ez elmaradt - hát akkor túl nagy pontosságra ne számítsunk. Egy megtisztított szerkezet lehet újszerűnek tűnő, de a kopást, elhasználódást csak akkor fogjuk megtudni, ha szervízben bevizsgáltatjuk vagy mindennapi használatra elkezdjük hordani. Ezért - bár azt írtam egy jó állapotú példány nagyon pontosra beszabályozható - nem szabad ilyen 45-55 éves karóráktól nagyon nagy pontosságot várni. Napi 30 másodperc alatti eltérés már jónak számít. És legtöbb esetben vásárlás után természetesen szükség lesz szervizelni őket, amit hozzászámolhatunk a vételárhoz. Hacsak nem állítja az eladó, hogy a közelmúltban szervizelve volt a kiszemelt példány - és el is hisszük neki.

Végszó

Az 52KS után már semmi nem következett: a mechanikus órák fejlesztése 1973-ban leállt, a King Seiko és Grand Seiko vonal pedig 1976-ban megszűnt. Egy korszak végetért. Már nem volt kereslet drága mechanikus karórákra, a kvarcórák egyre olcsóbbá váltak és hamarosan szinte teljesen kiszorították mechanikus társaikat. A Seiko megpróbált továbbra is árusítani kvarc modelleket a felső árkategóriában, ezért 1975-ben bevezeték a King Quartz és a Grand Quartz sorozatot. A legendás nevek azonban már kevésnek bizonyultak. A kvarcórák korai forradalmi időszaka, amikor még hajlandóak voltak az emberek akár egy autó árát kiadni egy kvarcóráért, lassan végetért. Bár a GQ és KQ ugyan olcsóbb volt a korai kvarcóráknál, már erre sem volt igény. Ezért aztán 1981-re mindkét sorozat kifulladt. Ekkor jelent meg egyébként az első kvarc kronográf (szintén a Seiko úttörő munkájának köszönhetően), és még James Bond is ilyet viselt, nem King Quartz-ot.

Feltámad az 5245A

1988-ra viszont valami kezdett megváltozni a piacon és a Seiko úgy látta, ismét lenne Japánban kereslet nagy precizitású prémium kvarc karórákra. A régi mechanikus prémium karórák feltámasztására akkor még senki sem gondolt, de a Grand Seiko márka kvarc típusokkal újjáéledt. Ezeket még abban az évben el is vitték az óraipar legfontosabb kiállítására, a svájci Baselworld-re. Az órákat elkísérte egy fiatal mérnök, Jun Tanaka is, aki igencsak meglepődött amikor meglátta, mennyi svájci gyártó tartja még mindig előkelő dolognak a mechanikus karóragyártást. Az a meggyőződés alakult ki benne, hogy a mechanikus karórákban még van jövő. (A Seiko az alsó kategóriában egyébként a 80-as és 90-es években is gyártott mechanikus automata órákat a 70-es évek elején kifejlesztett 7000-es szerkezetcsaláddal.) Két év múlva, 1991-ben a Seiko valami különlegeset szeretett volna megjelentetni a cég fennállásának 110. évfordulójára. Jun akkoriban már azért küzdött a cégen belül, hogy a Seiko-nak legyen új prémium mechanikus karórája, így kapva kapott az alkalmon: azt javasolta, hogy az évfordulóra készítsenek egy csúcskategóriás mechanikus öltönyórát. A döntéshozók elfogadták a javaslatot. Az évfordulós órához az 1973-1978 között gyártott ultravékony 6810-es szerkezet megmaradt elfekvő készleteit használták fel. Az órából 110 készült és elég jó piaci fogadtatásra talált.

A sikernek köszönhetően a Seiko újra létrehozott egy mechanikus karóra projektet. Ezzel csak egy apró gond volt: egy mérnök sem volt már a cégnél, akinek lett volna tapasztalata új mechanikus szerkezetek tervezése terén. Ezért aztán vették a 70-es évek egyik legjobb mechanikus automata szerkezetét, az 5245-öt, felfrissítették korszerű gyártástechnológiával és 1992-ben készen is volt az új felső kategóriás Seiko szerkezet: a 4S35. A 25 köves automata, de kézzel is húzható, dátumot is mutató szerkezetnek kisebb pontosságú változatai 4S15 és 4S25 azonosítót kaptak. Egy új szerkezet gyártása nagyon sokba kerül, ezért a 4S változataiból gazdaságossági okokból 1997-ig 200000 példány készült, bár utóbb kiderült, hogy ez a mennyiség túl sok volt a korabeli piaci igényekhez.

Az első 4S szerkezettel készült karóra az SCVK001 (4S35-8000) 1992 végén jelent meg. Ha kissé átalakítva is, de mégiscsak újjászületett az 5245A, legalábbis 1992-1997 között.

A mechanikus karórák újra a média érdeklődésének homlokterébe kerültek és elérkezett az idő a mechanikus Grand Seiko-k feltámadásához: 1996-ban elindult az új mechanikus Grand Seiko projekt. Tanaka az új Grand Seikóknak egy új high-end szerkezetet szeretett volna terveztetni, de a döntéshozók ebbe nem akartak belemenni, mivel túl sok volt a fölösleg a 4S-ekből. Eleinte ezért a 4S-ek további tökéletesítésével próbálkoztak, de nem sikerült a GS-eknek megfelelő pontosságot elérni, így megnyílt az út egy teljesen új szerkezet tervezéséhez. Visszahívták a már nyugállományba vonult szakértőket és mérnököket és 1998. november 28-án megjelent az első új Grand Seiko egy vadonatúj fejlesztésű mechanikus automata szerkezettel, a 9S-sel.

Egy kései utód

A Grand Seiko tehát feltámadt, de ez nem volt elmondható a King Seiko-ról. A Seiko valószínűleg nem akart újra két egymással versengő termékvonalat gyártani. A sok megmaradt 4S szerkezetet az évek során végül beletették különféle felső-középkategóriás órába. És bár azt írtam az 52KS fejezetben, hogy az utolsó King Seiko az 5256-8000 és 5256-8010 volt, ez nem teljesen így van. 2000-ben a Seiko úgy érezte, hogy újra itt az ideje a régmúlt nagy legendái előtti tiszteletadásnak és ezért kiadott egy 7 különböző darabból álló kollekciót Seiko Historical Collection of the Year 2000 néven. Ebben egyetlen Grand Seiko sem szerepelt, hiszen 2000-ben már épp 2 éves volt az újjáéledt GS márka, de ezen kívül valódi legendák új kiadásai képviseltették magukat:

Ezeket az órákat modern belsővel, de külsőleg az eredetivel szinte pontosan egyező kialakításban jelentették meg és aki mindet megvásárolta (nem volt olcsó dolog 2000-ben sem) az kapott egy díszdobozt is a tárolásukhoz. És igen, jól látjuk: ezek között ott volt egy King Seiko is! Ez volt immár valóban az utolsó KS: az SCVN001.

Bár a jobb oldalon látható prospektusoldal a KS-ek születésének évét, 1961-et emlegeti, a kiadott új típus nem az eredeti KS-hez tért vissza, inkább az 56KS-ek, pontosabban a dizájn nyelvtan szerint megalkotott 1971-es 5625-7110 tokformáját és polírozását vette alapul. scvn003

Az új KS száma SCVN001 lett, kódja pedig 4S15-7040.

Akárcsak a többi Year 2000 példány, a King Seiko is hű maradt az eredeti méretekhez, ezért 36,5 mm-es tokot kapott. Krokodilbőr szíjjal és természetesen KS feliratos csattal került forgalomba. A tokja hűségesen követte a régi dizájn nyelvtan elveit, az oldala és a tokfülek szintén teljesen tükörpolírozottak, akárcsak a régi 56KS-ek esetén. Az új kiadás remek tulajdonsága, hogy egy pici változtatással ugyan, de a csavaros hátlapon lévő medált is reprodukálták (és itt már nem besüllyed, hanem picit kiemelkedik a hátlapból). scvn001

Bár a csavaros hátlap az 56KS-eknél már nem tartalmazott medált, az egy darabból álló hátlapot a Seiko már úgy látszik nem akarta reprodukálni (a vízállóság is 10 bar lett).

Az óra 2000 példányban készült, minden példány egyedi sorszámot kapott és még ma is fel lehet találni újszerű darabokat a használtpiacon.

A tok kialakítása egyébként követi az 56KS-ek kialakítását: a ráma és az alatta lévő gyűrű különálló darabból vannak, a tok többi része egy darabból formált (természetesen a csavaros hátlapot kivéve). A korona természetesen megkapta a fényes KS feliratot viszonylag mély és polírozatlan bemaratással.

A számlap is hűséges a régi KS-ekhez: sugárirányú csiszolást kapott, szerelt KS és SEIKO feliratot és nyomtatott AUTOMATIC és HI-BEAT feliratot. Sajnos a régi Suwa/Daini logo viszont már nem került fel a számlapra. A 6 órás indexnél lévő azonosító természetesen az új számot és tokkódot mutatja (JAPAN 4S15|-7050 T 2). Minden indexhez polírozott vékony hasábok vannak felhasználva fekete középső sávval, a 12 órát kivéve, ahol dupla hasáb van. A számlapot belül körbevevő gyűrű szintén tükörpolírozott, akárcsak a régi KS-eken. A mutatók is megtartották az eredeti formát; nagyon minőségi kialakításúak és tükörpolírozottak, fekete középső sávval (természetesen a másodpercmutatón nem). Az üveg esetén a Seiko nem tartotta magát a régi KS-ekhez, de ez esetben talán nem is baj: az utolsó KS zafírüveget kapott tükröződésgátló bevonattal, az oldalsó ferde él viszont megmaradt.

Az utolsó KS tehát az 5245-leszármazott automata de kézzel is húzható 25 köves 4S15 szerkezetet kapta. Ez modern hőkompenzált billegőt és hajszálrugót kapott, a lengésszám maradt 28800. A járástartalék 40 óra, a gyári pontossági határ +25/-15 másodperc naponta (a 4S35 egyébként a pontosságban tér el, ott a Seiko +15/-10 másodpercet ad meg, a 4S25-nél a pontosság ugyanaz mint a 4S15 esetén). Ahogy a bal oldali képen is látható, az 52-es szerkezetekhez hasonlóan ez is szálcsiszolt nikkel bevonatú rotort kapott.

Mivel a 4S15 megkapta az 52-es sorozat hídba integrált felhúzószerkezetét, ezért viszonylag vékony, 4,17 mm vastagságú és 26 mm átmérőjű. Természetesen a csavaros hátlap nem tette szükségessé a külső szabályozót. Persze talán még jobb lett volna ha a Seiko az SCVN001-et is a 4S35-tel szereli, de az a szerkezet a 90-es évek második felére kiveszett az órákból.

A King Seiko 2000-es tisztelgés-kiadása lett tehát a hőskorszak egyik nagy legendájának utolsó reinkarnációja. És mi lett a Daini és Suwa Seikosha vállalatokkal? Nos a két Seiko vállalat viszont ma is létezik: a Daini Seikosha 1983 óta Seiko Instruments néven működik és ők végzik a Seiko csoporton belül a modern mechanikus karórákkal kapcsolatos legtöbb tevékenységet. A Daini high-end órakészítési hagyománya a Shizuku-ishi Watch Studio-ban éledt újjá 2004-ben, ott készülnek a Credor, Grand Seiko és egyéb felső kategóriás termékek. Ez a gyáregység Morioka város maps

északi ipari területén helyezkedik el.

A Suwa Seikosha pedig 1985-ben egyesült az Epson elektronikai vállalattal Seiko Epson Corporation néven. (A nagykereskedelmi és marketing tevékenységet a Seiko csoporton belül egy másik alvállalat, a Seiko Watch Corporation látja el. Ez a K. Hattori & Co, Ltd. közvetlen leszármazottja.) A Seiko Epson részben független vállalat Shiojiri városban maps

, ott készül a Spring Drive és az Orient karórák és a tömegtermelt Seiko kvarcórák is. 2000 óta ott is van high-end karóragyártás, mégpedig a Micro Artist Studio-ban. Ott készült egy korábbi cikkemben bemutatott Eichi II, a szintén felső kategóriás percütős Credor Spring Drive Sonnerie de ott gyártják az Astron GPS Solar-t is. A régre visszanyúló, gyáregységek közötti barátságos vetélkedés tehát ma is él.


5. kép (5621)	6. kép (5626)

Bevezetés