katolnai.virtus.hu

"az embereknek nagyobb méltósága nincs az oktalan állatoknál, mert minden hiábavalóság." (Prédikátor, 3:19)

kep1 Nehéz úgy bírálni a zsidó vallás ellentmondásos értelmetlenségeit, hogy a kritikusra rá ne süssék az "antiszemita" vádat. A ravasz zsidó vezetők, de különösen a cionisták összekötötték a vallást a néppel, tehát ha a zsidók vallását pellengérezed akkor a zsidó embereket kritizálod és ez szerintük főbenjáró bűn. A kényes feladatot tovább nehezíti, hogy a vallásos zsidók az abszolútság és kizárólagosság igényével lépnek föl és ha valaki szemükbe vágja: "ez teljesen badarság, nem kiválasztottak vagytok, hanem vakhitben tévelygő, babonás, félművelt emberek" - akkor aztán nincs mentség az antiszemitizmus stigmája alól. Ezt a helyzetet kihasználva a zsidó írásismerők azt tárhatnak tényként a témához kevésbé értő nagyközönség elé, amit akarnak, amit nem szégyellenek. Ilyen a cionisták által előszeretettel hangoztatott "zsidó feltámadás", "zsidó üdvözülés" vallásfogalmak, melyek ígéretként sokszor politikai célok elérésében lettek és vannak adu ászként odalökve, hamisan felhasználva.

A zsidó vallás alapvető hittételei nincsenek pontokba szedve, sem egy szent könyvben törvényként összefoglalva, pontos felsorolásként lefektetve és így az tág mozgási teret biztosít ki- és bemagyarázásokra az amúgy szűk keretek közé szorult judaizmusban. Látszólag a zsidó vallásban nincsenek dogmák, de azért mégis vannak; "Jehova Izrael istene" - "Izrael Jehova kiválasztott népe" - "Jehova az egyetlen isten", stb. de a zsidók "feltámadása-üdvözülése" már nincsen egyértelműen leszögezve. A fogalomkört évszázadok folyamán a misztikus rabbik színesítették, míg az ortodoxok szürkítették, a régi próféták meg csak homályos bizonytalansággal írták körül mind az egyén, mind a nép feltámadását. Olyasmi ez ma, hogy - mivel nincsen tanszerű pontokba foglalva - ha akarjuk használjuk, ha akarjuk meg nem. Mikor beleolvasunk az ősi zsidó vallásirodalomba, akkor bizony furcsa elképzeléseket találhatunk a zsidó feltámadásra vonatkozó feljegyzések között. Kezdésnek ott van egy hitigazság - ami nem dogma -, hogy Jehova megjutalmazza a jókat, akik jutalomként az örök élet birodalmában létezhetnek tovább. De az ősi hit szerint a zsidó isten a jutalmat és a büntetést még az életében mérte rá az emberekre, kezdetben még nem létezett túlvilági élet a zsidó hívők számára. A "Bírák" és "Királyok" korszaka után a régi hitelképzelések rétegeire elkezdtek rárakódni pogány, perzsa, görög vallásgondolatok, amellyel először megérkezett a dualizmus, majd a feltámadás és a másvilági élet hite. Azért részben, mert míg a feltámadás hitét a farizeusok paradox módon szívesen magukévá tették, addig más zsidó irányzatok azt visszautasították. Szintén külső hatásra lett benépesítve a zsidó isten udvara angyalokkal, kerubokkal, szeráfokkal, meghonosodott a réteges mennyország és ugyancsak pogány hatásra lett a zsidó Messiás váradalma megteremtve. Pogány hatás alatt tehát meggyökerezik a feltámadás hite, melynek ura éppen a Messiás lesz. A Messiás kezdetben egy remény köré formálódott: Jehova kivezeti népét a bajból, szenvedésből valamely küldöttje, felkentje által. Ez az eszme a gyakorlatban pontosan megfogalmazódott, amikor a babiloni fogságból a visszatérő zsidók "messiásként" isteni megszabadítóként köszöntötték Kürosz perzsa királyt. Mégis a későbbi korok zsidó Messiása mindig más alakot ölt; hol Dávid házából származó király, hol meg dánieli "Emberfia", megint máshol szenvedő rabszolgája Jehovának, aki a "fájdalmak embereként" az emberek bűneiért szenved, hal meg. (Izaiás)

A messiási várakozások - mint azt észrevenni – nem egységesek, és vannak a zsidó vallásnak olyan emlékei, melyekben semmi szerepet nem játszanak. Az ókori általános zsidó hittan csak olyan absztraktul elvont formában volt képes azt befogadni, melynek világa az apokalipszisek (Ezdrás, Hénoch, stb.) leírásában már fantasztikusan hihetetlen alakot ölt. Igaz, maga az alapállás végig, mind a mai napig borzasztóan kényelmes, hogy csak várjon mindenki, majd eljön a Messiás... Mikor jön el? "Amikor eljön az ítélet napja." És az mikor jön el? "Amikor eljön a Messiás." Egy év múlva, vagy ezer év múlva?

A földön érvényesülő isteni jutalom-megtorlás hittétele ellentmondott a mindennapi élet elvitathatatlan valóságának, ezért sok írástudó a másvilági igazságszolgáltatás elméletét kezdte inkább előtérbe helyezni. Ezzel a tannal természetesen együtt járt a feltámadás és a túlvilági örök élet hittana is. Ugyanakkor a zsidó tanítás azt is mondja: "A halott nem dicsérheti istent a koporsóban." Aki meghal, az teljesen megsemmisül, nincs lélek, ami tovább élhetne a halottból, vagy néha létezhet egy árnyszerű lét a Seolban. Persze ez a fogalom is: "Seol" többféleképp eltérően magyarázható valami, mint annyi más dolog a zsidó vallásban. "Mint a juhok, a Seolra vettetnek, a halál legelteti őket, [...] alakjokat elemészti a Seol" (Zsolt. 49:15) Összegezve: egyes ortodox elképzelések szerint mégsincs túlvilági élet, és így nincs feltámadás. Az elkerülhetetlen teljes megsemmisülést így fogalmazták meg: "Az emberek fiainak vége hasonló az oktalan állatnak végéhez és egyenlő végök van azoknak: amint meghal az egyik, úgy hal meg a másik is, [...] az embereknek nagyobb méltósága nincs az oktalan állatoknál, mert minden hiábavalóság." (Prédikátor, 3:19) A pogány meggyőződésektől mentes zsidó elképzelésben az élet csak az utódokban folytatódik és a családokon belül a gyermekekben igyekszenek a szellemiséget és az életet tovább vinni.

Perzsa hatásra azonban mégiscsak jönnek a trombitás angyalok, megfújják trombitáikat és a halottak – fizikailag – akkor mind feltámadnak, még a több ezer éve eltemetettek is, mindenki a mennyei bírája elé áll, aki ítélkezik felettük. "És sokan azok közül, akik alusznak a föld porában, felserkennek, némelyek örök életre, némelyek pedig gyalázatra és örökkévaló utálatosságra." (Dániel, 12:2) Ez a folyamat sincs világosan kifejtve. Ha valaki öreg testtel lett eltemetve, akkor az mint egy öregember támad fel? Mi van azokkal akik vakon vagy bénán haltak meg, mit ér egy feltámadás, ha az illető vak vagy béna marad? Hiszen így mondja a tanítás: "Ezt mondja a Seregek ura: Agg férfiak és agg nők ülnek majd Jeruzsálem utcáin..." (Zakariás, 8:4) Talán jobb is, hogy nem mennek ennél jobban bele a részletek magyarázásába, mert az ötlet már eleve nevetségesen fájó. Ehhez a zsidó feltámadáshoz egy út vezet és az nem a meditáció, hanem a parancsolatok feltétlen teljesítése, a "Törvény" betöltése által.

Az Ótestamentum könyveiben szinte alig írnak a feltámadás és az üdvösség végbemenetele mikéntjéről, azon kívül, hogy az isten megjutalmazza az arra érdemlegeseket, de annál többet ecsetelik a szörnyű büntetéseket, a pusztításokat. A feltámadás folyamatának történése kezdetben nagy vonalakban jelentkezik: "Az Úr öl és elevenít, Sírba visz és visszahoz" (Sámuel, I. 2:6) – pogány hatással: "És miután ezt a bőrömet megrágják, a testem nélkül látom meg az Istent." (Jób, 19.26) – majd később, az "attól már csak azért is eltérni" ideológia hatására kialakul egy sajátságos zsidó elképzelés. Az összes mediterrán valláskultúrában a lélek él tovább, a test mint anyag nem támadhat föl. A zsidók jó része ezt visszautasítva egy babonásan morbid tanításban kezdte hirdetni a test feltámadását: "Megelevenednek halottaid és a holttesteim fölkelnek: serkenjenek föl és énekeljenek, akik a porban lakoztok ..." (Ésaiás, 26:19)

A megszáradt tetemeknek mondatja az isten: "Ímé én bocsátok tibelétek lelket, hogy megéledjetek." (Ezékiel, 37:5) A megszáradt tetemek elkezdenek emberré válni: "És látám és ímé inak valának rajtuk, és hús nevelkedett, és felül bőr borította be őket..." (Ezékiel, 37:8) Végül megfogalmazódik az egész zsidó nép feltámadásának végbemenetele is: "Így szól az Úr Isten: Ímé, én megnyitom a ti sírjaitokat és kihozlak titeket a ti sírjaitokból, én népem! S beviszlek titeket Izráel földjére." (Ezékiel, 37:12) Még későbbi nem kanonizált zsidó szentiratokban - hangsúlyozom: pogány hatásra - más fantasztikus elképzelések láttak napvilágot. Mózes apokalipszisében olvassuk: Ádám testét felviszik a Paradicsomba ahol: "Szól az Úr: Hozzátok ide Ábel testét is" - és mindkettőjüket az isten parancsára angyalok temették el a paradicsom egyik részén, "Fogták a két testet és eltemették őket abba a sírba, amelyet kiástak és kifalaztak." ( Ádám és Éva halála, temetése, 40.) Hat nap múlva meghal Éva is, akinek testét Mihály angyal másik három angyallal közösen felviszi a menybe, de nem azért, hogy feltámadjon, hanem ott eltemetik őt is: "ahol Ábel teste volt." (42.) A zsidó szerző, mint láthatjuk – a mennyországot nem úgy képzeli el, ahova felkerülvén élnek tovább az oda felemeltek, hanem ott újra eltemetik őket. Ezdrás negyedik könyve, a "Harmadik látomás", a Végítélet című műve 7. fejezetében úgy írja: "... Illés is azokért, akik számára kikönyörögte az esőt, meg a halottakért is, hogy megelevenedjék" Ezdrás maga is bizonytalan és hiába fogalmazza meg a a lelkek üdvösségét, a jók megjutalmazását, mert a végső testi feltámadás kecsegtetésével, ellentmond magának: "... a föld pedig visszaadja mindazt, ami benne elszenderült, és a homok azokat, akik csendben laknak benne..." Tehát itt nem a lélek feltámadására utal, - mert a lélek halhatatlan – hanem a testire. Maga a szerző is felteszi a kérdést: "Vajon holtunk után, vagyis akkor, mikor ki-ki közülünk kilehelte lelkét, a Te nyugalmadban húzódunk-e meg?" A zsidó Sibylla jóslatokban ez áll: "... mikor lemegy ő s odalent majd holtaknak viszi hírül, hogy feltámad testük." Későbbi, középkori "misztikus" zsidók ezt a megkevert hagyományréteget használták hitvallásuk rendszerbeszedésekor, mint Maimonides 13 hitágazata, aminek az utolsó pontja: "Hiszem teljes hittel a Messiás eljövetelét, hogy meglesz a holtak feltámadása ..." valamint az abból született reggeli imádság 13. pontja: "A halottakat föltámasztja az isten az ő végtelen kegyelmében." Ezek az utalások nem vonatkozhatnak a lélekre és így a testről lehet csakis szó, zsidó misztika ide vagy oda. Maradt tehát egy homályosan körülírt, megfoghatatlan, babonás fogalomkör a zsidók feltámadására vonatkozóan, ami homályában pont azt a célt szolgálja, hogy lehessen így is hozzáállni meg úgy is, anélkül, hogy tisztán, világosan ki kellene bármit is fejteni.

kep2 A régmúlt idők zsidó bölcsei és a cionisták így képzelték el a megholtak feltámadását; a testek kijönnek a sírból, ahol a zsidó Messiás, - Gábriel vagy Mihály asszisztálásával – rögtön ítélkezik is, ami után jön a testi boldogság, vagy szenvedés az ítélettől függően.

Amikor megnézzük a ránk hagyott zsidó vallásirodalom gazdagságát, akkor bizony szegényesen kevés alaposan körülírt Messiás ábrázolást találunk és annak üdvössége mint azt láthattuk, ellentmondásosan küszködik lényege megfogalmazásával, elfogadható prezentálásával. (Pl. a zsidó biblia egy ízben használja csak a Messiás (felkent) nevet) Erre a tradíció-közegre támaszkodva hirdették a XIX. sz. cionistái az üdvözülés és megváltás biztos eljövetelét Európa zsidó népességének, feltételként szabva: nem olvadhatnak be, egymás között kell házasodniuk és az asszimiláció elkerülése érdekében saját vallási törvényeiket az őket befogadó népek törvényei fölé kell helyezni. A tüntető elkülönülés hozzájárult a II. világháború borzalmaihoz. Ha visszatérnek a zsidók Erec Izráelbe, a beilleszkedés helyett - lódítottak a cionisták - azzal elkezdhetik a megváltást, Jehova ezt garantálja és a visszatérés után nemsokára eljön a Messiás is. A cionista Elijáhu Gutmacher így szédítette népét: "Ha több mint 100 európai zsidó család le fog települni Izraelbe és elkezdenek földet művelni, ez lesz a megváltás kezdete." Nos, azóta már több százezer földműves zsidó család letelepedett és a zsidók megváltása megint olyan messze van, mint száz éve volt. A cionisták keresztülvitték akaratukat, több mint 60 éve áll már Erec Izráel, igaz, azt nem Jehova védi, hanem az USA és Gábriel angyal helyett a keresztény Amerika suhogtatja pallosát a zsidókat kiirtani vágyó arab muzulmánok feje felett. Aki azt mondja, hogy isteni áldás a kicsiny, mesterségesen összehozott Izrael léte az arab tenger közepén az nem tudja, mit beszél. Üdvözülés helyett a beígért földi paradicsomban a zsidók rettegésben élnek, még a nőket is elviszik katonának, falat emelnek és olyan apartheid törvényeket hoznak, melyek korábbi páthuzamai miatt oly elkeseredetten tiltakoztak őseik Európában. A cionistákat a jelenlegi helyzet tragikus valósága csöppet sem zavarja, változatlanul tovább ígérgetik Jehova konkrét segítségnyújtását, a Messiás eljövetelét, a zsidó nép megváltását, miközben még egy tragédia felé sodorják népüket és nagyon félő, hogy Messiásuk eljövetele megint el fog maradni, miként az elmaradt a II. világháborúban.

Megjegyzés. A babonás keresztényeknek roppantul megtetszett a koporsókból történő kimászás zsidó ötlete: boldogan felkarolták és magukévá tették a test fizikai feltámadásának perverz elképzelését.