Pál Apostol, a heterodox

katolnai.virtus.hu

Alexandriai Kelemen (kb. i.u. 200) Sztromáta című műve 7.-17. fejezetében feljegyezte, hogy Theudász olyan legfelsőbb beavatást kapott Páltól, melynek elnyerésére csak a legkiválóbbaknak volt lehetősége

kep
Attisz a megváltó

Pál apostol a keresztény vallás hittanának legfontosabb egyházatyja, teológiája a keresztény vallástanítás sarokköve, hitehagyottak, eltévelyedett pogányok ostorozója, keresztény lovag-harcos, kinek tanítása tiszta patak, amiből az igazságra szomjúzó hívő keresztény világ évszázadokon keresztül merített. Ő a legkorábbi hiteles tanúbizonyság Jézus létezéséről és ő az egyetlen történelmileg bizonyított létező személy az első évszázad közepéről aki a leveleiben Jézus Krisztusban való hit követését hirdette. Az ortodox kereszténység (az ortodox szó alatt kizárólag a betűhöz szigorúan ragaszkodó irányvonalat értem, és nem a később kialakult görög-keleti egyházat) különös előszeretettel hivatkozik Pálra, mert írásaiból hitük igazának megerősítését olvassák ki. Ortodoxiája ma megkérdőjelezhetetlen. Mindezek ellenére gnosztikusok a második évszázad elején Pál apostolt a legmagasabb mesterként tisztelték, követői többek között megalapították a Pálos misztikus iskolát, amely a IX. század végéig fennmaradt minden ortodox zaklatás és üldözés ellenére is. (Részletesebben a Pálos misztikus szektáról lásd: W. Kingsland, The Gnosis, Phanes Press)

Valentinosz (100-180) a híres gnosztikus mester közli, hogy tanára Theudász a legmélyebb misztériumokba Pál apostol által lett bevezetve, aminek áldását tovább adta követőinek. Elein Pagels vallástörténész, a Nag-Hammadi kódexek szakértője írja, hogy alexandriai Kelemen (kb. i.u. 200) Sztromáta című műve 7.-17. fejezetében szintén feljegyezte: Theudász olyan legfelsőbb beavatást kapott Páltól, melynek elnyerésére csak a legkiválóbbaknak volt lehetősége.

Pál levelei hét városba lettek elküldve, amelyek a korai gnosztikus keresztény vallás központjai voltak: Antiochia az Adonisz misztérium, Efezus az Attisz misztérium, Korintosz a Dionüszosz misztérium szent városaiként voltak nyilvántartva, ezek Pál apostol halála után Markion gnosztikus keresztény egyházatya szellemi irányítása alá kerültek. Markion követői birtokában voltak egy szentnek tartott, Pál által írott Testamentumnak, amely sajnos azóta elveszett. A Nag Hammadi iratok között több Pál Apostolra vonatkozó munkát találunk: ezek a Pál Apostol Imája, Pál Apokalipszise, Pál Felemelkedése és Pál Cselekedetei címeket viselik. Pál Cselekedeteiben szerepel egy Tekla nevű nő, aki Pál utazótársa és aki a keresztelés szertartását gyakorolja. (Williem Barnstone, The Other Bible)

Pál apostol műveit vizsgálva elengedhetetlen azt a tényt tudni, hogy a mai valláskutatók megegyeznek abban, hogy a Bibliában található 13 Pálnak tulajdonított levélből csak az első hét eredeti, a másik hat levél később íródott hamisítvány. Sok Bibliakutató valójában csak a "korai Páli levélcsoport" elnevezés alatt ismert négy levelet ismeri el valódinak, de igazában minden egyes írásában még más szerzők és szerkesztők kezenyomát is felismerik. Irenaeus egyházatya idejében említik előszőr az ún. "pásztor" leveleket és mint Pagels írja könyvében: "a Valentinosz gnosztikus gyülekezet csak az első hét levelet ismerte, csak azokból idéztek, amely megegyezik a legkorábbi alexandriai Pál iratok gyüjteményével". Ez főleg azért fontos a jelenlegi tanulmánnyal kapcsolatban, mert Pál apostol csakis a "pásztorális" leveleiben gnosztikusság ellenes egyházi szervező, aki válaszoló ellenfele az eltévelyedetteknek, vagy éppen parancsoló autórian, mint Timotheushoz írott levél 5:20-ban olvassuk: "A vétkeseket mindenek felől fedd meg, hogy a többiek is megfélemjenek". Gnosztikus és misztikus tanokra vonatkozóan pedig így parancsol: "A szentségtelen és vénasszonyos meséket pedig eltávoztasd".(Tim. 4:7) Másik neki tulajdonított későbbi levélben kiemelten támadja Himenéus és Filétus gnosztikus-keresztény atyákat: "kik az igazság mellől eltévelyedtek". (II. Tim. 2: 17-18) Clemens Romanus, római szent Kelemen többször élesen megtámadja Pál apostolt, félrevezetett eretneknek nevezi, a damaszkuszi úton történt látomását pedig érvénytelennek nyilvánítja - mint írja – "mert egy gonosz démon vagy egy hazudozós lélek befolyásolta annak kinyilatkozását."

A Kelemen korát követő ortodox egyházi iratok szintén ellenséges hangot ütnek meg Pál apostollal szemben – írja Pagels The Gnostic Paul című könyvében - az egyik irat egyenesen Simon mágussal egyetemben Péter "római Egyházát" megbontó sátán sugalma alatt állónak nevezi Pál apostolt.

Pál az ókori Cilicia (magyarosan Kilikia) fővárosából, Tarsusból származott, amely abban az időben a római Birodalom kimagasló kultúrközpontja volt. Kiművelt polgárságával, iskoláival, kulturális intézményeivel vetekedett Athénnal és Alexandriával. Mithrász isten kultuszának városa, amiről Plutarkhosz írja, hogy a Mithrász ünnepi játékokat rendszeresen megtartják és iskoláikban Mithrász misztériumának doktrínáit tanítják. Nem csoda tehát, ha Tarsus a gnosztikus-misztikus filozófia fellegvárának számított; Atenodorosz, Augustus császár tanítója itt munkálkodott, mielőtt a császári udvarba került és ugyancsak itt élt Pozidonius a filozófus, a Mithrász tanok teológusa, Cicero és Pompeius barátja. Természetesnek vehetjük, ha az ebből a légkörből kikerült Pál apostol leveleiben a misztikus eszmék végigvonulását véljük felfedezni.

"...mert ittak a lelki kősziklából [...] e kőszikla pedig Krisztus volt." A Korinthosiaknak írott levelek 10:4 részében olvassuk e mondatokat, melyről Shamuel Golding azt írja, hogy azok szóról-szóra megtalálhatok egy ősi Mithraista szövegrészben, csak abban Krisztus neve helyett Mithrasz neve áll.

Pál apostol anyanyelve görög volt és leveleit is görög nyelven írta. Zsidó származása ellenére a hébert - több mint valószinű nem ismerte, mert az Ótestamentum görög fordítását használta idézéseihez. Leveleinek vallásos vonatkozású kulcsszavai a gnosztikus hittannak széles körben használt alapszavai: 'pneuma'-lélek, 'gnózis'-isteni tudás, 'doxa'-dicsőítés, 'szófia'-bölcsesség, 'teleioi'- beavatott. Érdekességképpen vizsgáljunk meg egy ilyen misztikus kifejezést a 'karizmata' szót, melynek jelentése 'természetfeletti képesség'. A szó megegyezik a misztérium vallások egyik fontos kulcsszavával a 'makarizmos'-szal, ami magyarul: 'áldott természeti állapot, mellyel a misztérium megértői rendelkeznek'. A 'makarizmos' szó ugyancsak a Szerapisz Misztérium vallás tisztségviselő papjának hivatalos címe volt, mely titulusnak az értelme: 'Isten titkainak őrzője'. Pál a Korinthoszi levelében ugyanezt a címet használja saját magára (Kor. 4:1). Ennek a magyar 'sáfár' fordítása nem jelzi, hogy itt egy papi címről van szó. Kétségtelen, hogy Pál apostol jól ismerte a gnosztikus-misztikus pogány filozófiát, gondolkodásmódot és hitképzetét olyan bölcselők befolyásolták mint Aratosz és Platón. "Mert most tükör által homályosan látunk" (I.Kor. 13:12) ismétli Platón tanítását a valóságról, amit tisztán nem láthatunk mindaddig, míg "rész szerint van bennem az ismeret", de az egésze kiismerhetővé válik, mikor szemtől-szembe kerül vele. Euripidész Bakkhosz című drámájában olvassuk, hogy a misztériumokat 'szemtől-szemben' adta át neki. Jusztinosz (vértanú) idevonatkozó megjegyzése: "Platónizmus célja Isten megismerése: szemtől-szembe." Pál leveleiben nem nehéz felfedezni az egyetemes gnosztikus felfogás és vallásszemlélet vonásait, különösen akkor, ha egy kicsit áttanulmányoztuk az antik világ vallási elképzeléseit. Ragadjunk ki egy ilyen példát, mikor arról ír: "leplet borított orcájára", "ugyanaz a lepel mind e mai napig ott van", "megtér az Úrhoz, lehull a lepel", "fedetlen arcal", (II.Kor.3:13-18) - akkor a Mithrasz és más egyéb pogány Misztérium beavatási szertartásán használatos lepelről van szó. A szertartáson résztvevők, míg meg nem kapták a legmagasabb beavatást, addig fátylat ill. leplet kellett viselniük és ezeknek a követőknek 'Mystae' (csukott szemű) volt a nevük. A beavatás aktusa után a fátylat levették és a beavatottból 'Epoptae' (látó) lett. Pál apostol ezen levélrészletében valójában azt sugallja, hogy a Korinthoszbéli gyülekezetnek már el kellene érni a magasabb szintet, fedetlen arcal megtérni az 'Úrhoz' ami a lélek szabadsága: az elnyert tudás (gnózis) által.

Leveleiben nem csak leplezett gnosztikus utalásokat, hanem teljes tartalmú misztikus szertartásszövegeket is találni; "Amiket szem nem látott fül nem hallott és embereknek szíve meg se gondolt amiket Isten készített az őt szeretőknek". (I.Kor.2: 3) Hippolütosz (170-236) egyházatya feljegyezte, hogy ez a vers a Jusztinius gnosztikus keresztény gyülekezetnek a titkos esküje - melynek vallásos hagyománya sokkalta régebbi korra vezethető vissza. Ugyanezt a verset találjuk a Nag Hammadiban talált Tamás Evangéliumában is. Valentinosz követői írják, hogy Pál apostol keresztényeket avatott be a "Szófia Misztériumokba". Pál az eredeti görög nyelvű leveleiben több helyen használja a Szófia kifejezést, pl. (I.Kor.2 :6-7) ami a mai fordításokban bölcsesség (wisdom) szóként olvasható, ami valójában helyes, mert a szófia bölcsességet jelent. Azonban a bölcsesség szó itt nem fedi hűen Szófia istennő misztikus lényegét és a hozzá kötődő tanításokat. Hasonló helyzetet találunk a gnózis szó fordításánál: "És azért imádkozom, hogy a ti szeretetetek még jobban-jobban bővelködjék ismeretben és minden értelmességben". (Fil.1.v.9) "Ismeret" és "értelem" szavak természetesen nem nyakatekert vagy zavartkeltő fordítása a gnózis szónak, csak éppen így ki van véve a gnosztikus fogalom mögött húzódó jelentés értelmének sava-borsa. Jobb lett volna talán a szót gnózisznak megtartani lefordítás nélkül, mert akkor valódi misztikus lényege jobban kicsengene. Természetesen a korai ortodox egyházatyáknak nem ez volt a céljuk, hanem pont az ellenkezője; a misztikus Pálból ortodox Pál apostolt csinálni. Az eredeti görög nyelven írt levelek latinra és más nyelvekre történő fordítása folyamán az apró csúszások, "ártatlan" pontatlanságok sorozata összeségében jelentősen megváltoztatta mondanivalójuk, üzenetük valós lényegét. S. Brandon Religion in Ancient History című könyvében végig taglalja, hogy miként változtak át kulcsfontosságú szavak, fordítások és másolások által, mint pl.: 'világ', 'idő', 'korszak', 'világ-kor', 'hatalom', 'tudás', 'mindenség', stb. Az eredeti páli görögnyelvű levelek egészen mást jelentettek egy akkori Jézus misztériumát követő hívőnek, mint egy mai kereszténynek, föleg akkor, ha az abban a hitben él, hogy a Biblia nehéz szövegeit mindig helyesen érti.

Pál apostol Jézusa nem egy történelmi személy. Nincs egy meghatározható korhoz vagy helyhez kötve, még kevésbé fajhoz vagy a hagyományos zsidó hitvilághoz. Leveleiben soha sem említi a jeruzsálemi eseményeket, Pilátust, Máriát, Józsefet, és a "názáreti" kifejezést nem ismeri. A keresztény gyülekezeteket mint baptizáló szektákat tünteti fel, de "keresztelő" Szent Jánosról semmit sem tud. Jézus életéről, az Evangéliumokban olvasható eseményekről nem hallott, a másik tizenkét apostoltársát nem ismeri. A leveleiben szereplő Jézus nem hús-vér, történelemben igazából létező ember és ezt világosan közli is; "testének hasonlatosságában", (Rom.8: 3) "formát vevén föl emberekhez hasonlóvá levén" (Fil.2: 7).

Jézust egyenesen csak egyszer idézi: "Vegyétek, egyétek! Ez az én testem" (I. Kor. 11: 24-25) Itt fontos tudnunk, hogy ez a vers egyetemesen használt misztikus formulája volt az oltáriszentséggel (eucharisztia) kapcsolatos szertartásoknak. Az ókori világ művelt pogány misztikusai mind ismerték és "használták" ezt a verset. Egy versszakkal korábban Pál arról számol be: "hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, melyen elárultaték, vette a kenyeret". Az "elárultaték" szónál egy direkt félrefordított és így értelmét megváltoztató problémával találkozunk, mert az eredeti görög szó, amit Pál leírt az "pharmakosz". A pharmakosz szó egy pogány-gnosztikus kifejezés volt, aminek pontos jelentése a "megszabadítaték" (a világ bűneitől) volt. Ugyanilyen értelmet és lényeget változtató félrefordítással találkozunk egy másik levélben: "Avagy nem tudjátok-e, hogy akik megkeresztelkedtünk Krisztus Jézusba, az ő halálába keresztelkedtünk meg?" (Rom.6: 3) Itt a "keresztelkedtünk" szó helyett a "beavatattunk" szó a pontos eredeti mondanivalót takaró kifejezés.

A Jézus megölésével gyanúsított szereplőket, Annást, Kajafást, Pilátust Pál nem említi, helyette misztikus mondanivalójához híven úgy tudja, hogy Jézus elvesztéséért az "arkhonok", a gonosz fejedelmek a felelősök. (I.Kor. 2: 6-8) Az arkhon szót széles körben, mint kulcsszót használták a gnosztikusok, mely kifejezés elterjedtségét a Nag-Hammadi iratokban is látni lehet. Pál apostol tanításának talán legfontosabb hatalommal bíró mozzanata a "feltámadás" jelentősége. A feltámadást nem mint egy fizikai halál után bekövetkező történést, hanem mintegy bármikor, bárhol átelhető lelki eszmélést hirdette, miképp a megváltást is – itt és most - megtörténhető eseménynek írja: "Imé itt a kellemetes idő, ime itt az üdvösség napja." (II.Kor. 6: 2) Hasonlóképpen más korai gnosztikus egyházatyákhoz Pál apostol Jézus passióját nem mint egy múltban megtörtént eseményt tanította, hanem mint egy állandó, örökéletű misztikus valóságot. Megosztani, átélni Jézus Krisztus halálát és feltámadását, miáltal eggyé lehet válni Jézussal mindenki számára lehetséges - tanította és hirdette a misztikus Pál, és az idevonatkozó versei, mint pl. (Rom. 6: 4-8,11). Ennek az értelmezése komoly vitákat váltott ki a későbbi generációk keresztény atyái között. Misztikus mondanivalója világosan kicseng az olyan mondatokból, mint pl: "Krisztussal együtt megfeszítettem. Élek többé pedig nem én, hanem él bennem a Krisztus". (Gal. 2: 20)

Pál, írásában említi a János és Jakab nevű személyeket, mely tényt mint történelmi bizonyítékot tüntetnek fel a keresztény hit védelmezői az Újtestementum hiteles alátámasztására. Igazából Jánosról a nevén kívül nem mond semmit, míg Jakabot az Úr testvérének nevezi. A "testvér" kifejezés széles körben használatos utalás a korai keresztény irodalomban és egyáltalán nem vonatkozik vér szerinti testvérségre. Példának okáért, hadd említsem meg a Nag Hammadi Kódexek között talalható Jakab Apokalipszise című mű egyik mondatrészét: "mondták, hogy az Úrnak testvére csak lelki értelemben". (J. Robinson, The Nag Hammadi Library)

Kefás nevű személyt szintén említ Pál apostol, akiről mindenki azt hiszi, hogy az nem más mint Péter, Jézus legidősebb tanítványa, akit korábban Simonnak hívtak. Egyszer a Péter nevet is említi, de azt nem tudatja, hogy a két személy egy és ugyanaz lenne, holott az arám Kefásnak görögűl Péter a megfelelője. Ha az Újtestamentum Péteréről van szó, akkor érthetetlen, hogy miért áll Pál apostol Péterrel szemben, és miért nevezi őt "képmutatónak". (Gal. 2: 13) A levélrészletben Pál még csak véletlenül sem utal arra, hogy Péter a tanítványa vagy közeli követője lett volna Jézusnak. Elméletben ide vonatkoztatható utalást egy másik levél versében olvashatunk: "És hogy megjelent Kefásnak; ezután a tizenkettőnek. Azután megjelent több mint ötszáznak [...] Ezután megjelent Jakabnak; azután mind az apostoloknak". (I.Kor.15: 5-7) A levélrészlet versei zavaró logikátlan sorrendje önkéntelenűl kérdéseket vált ki az olvasóból. Ha Kefás itt Szent Péter, akinek Jézus először megjelent, akkor ő az egyik apostol, csakhogy neki azután történt a jelenés, hogy az ötszáznak és Jakabnak megjelent. Tizenkét tanítványnak Jézus nem jelenhetett meg, mert Júdás akkor már halott volt, és az "új" tizenkettedik apostol, Mátyás még nem volt beválasztva. Az Evangéliumok az "ötszáz" előtt történő jelenést sehol sem említik. Amit kiolvasunk Pál apostol írásából Kefásra vonatkozóan, hogy Jeruzsálemben is volt egy korai keresztény gyülekezet, aminek vezetője Kefás, teológiai ellenfele Pálnak, és hogy az őskeresztény egyházak között bizonyos méretű széthúzás és meg nem értés uralkodott.

A levelek írása idejében, (kb. i. u. 50-60) a "Jézus Misztériumát" követő, főleg zsidókból szerveződött szekták két, egymástól eltávolodó irányzatot kezdtek kialakítani. Az egyik a zsidó vallásos hagyományokat ápoló, szabályokat pontosan betartó vonal, amely képtelen elszakadni a "Törvényektől". A másik, mint Pál apostol vallási megújhodásra ösztökélő irányvonala, azt hirdette, hogy Jézus misztériumának elnyerése semmissé nyilvánítja az öreg zsidó "Törvényeket".

Pál apostol különleges erővel bíró tanítása mély hatást gyakorolt a korai keresztény gyülekezetekre; nevét, és írásait különös tiszteletben tartották. Levelei a második évszázad első felében rendkivül népszerűek, többször átmásolják és valójában kétféleképpen értelmezik azokat. Így érthető tisztán az a tény, hogy Pált egyaránt misztikus tudással rendelkező bölcs mesternek tartották a gnosztikusok, és "szent apostolnak" az ortodox keresztény csoportulások. Pál kétféleképpen illetve kétféle szinten tanított. Pagels könyvében olvsasuk: "a gnosztikus filozófus Theodotosz írja, hogy Pál apostol kétféleképpen tanított egyszerre [...] Tudta, hogy mások másként ismerik az Urat". Pál a két különböző értelmi szintet, vagy a kétfelé ágazó értelmezést külön-külön - az akkori misztikus felfogás szerint élesen megkülönböztette. "Érzéki ember pedig nem foghatja meg az Isten lelkének dolgait: mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy lelkiképen ítéltetnek meg. A lelki ember azonban mindent megítél, de ő senkitől sem ítéltetik meg". (I.Kor.2: 14-15) Az "érzéki" szónak itt a görög "pszichikus" szó átfordítása magyarra helyes, attól függetlenűl, hogy a szó mögött rejlő általános fogalom a lelki jelentésekkel kapcsolja össze, mert itt az érzéki ember kifejezés; "elmével felfogó", "elmével érzékelő" embert jelent. A "lelki" szó mögött levő eredeti görög szó, a "pneumatik", ami igaz, hogy "levegőt", "lélegzetet" jelent, de gnosztikus értelmezésben a "pneumatik" egy magasabb tudásszinttel rendelkező állapotot képvisel. Bármilyen furcsa is, mind a két szó a lélekkel szorosan összekapcsolodó kifejezést takar, mégis az antik pogány misztikusok tisztában voltak a szavak mögött lévő különbségekkel, és tudták; a "leki ember" (pneumatik) magasabb szinten áll a rejtett hatalom elnyeréséhez vezető úton, mint az "érzéki ember".

A Valentinosz által alapított keresztény gyülekezet úgy tanította: "A legtöbb keresztény hívő hibát követ el akkor, mikor szó szerint értelmezi az Evangéliumokat". Ezt a felfogást hirdették Pál apostol tanításával kapcsolatban is; leveleit a "lelki ember" szintjén értelmezték, mert mint vallották "csakis így kapjuk meg az igazságot a külső képmáz helyett." Valentinosz követői szisztematikusan átkódolták Pál apostol leveleit, hogy elrejtett lényegét világossá tegyék és így belső titkos üzenete tanítás lehessen a "misztikus Jézus" tan megértésehez. Az átkódolásnak köszönhetően a mai bibliakutatók már kerekebb képet képesek felvázolni ahhoz, hogy jobban megértsük Pál apostol üzenetét. A Valentinosz szekta értelmezése szerint pl. a Rómaiakhoz írott levélben a zsidó szó valójában egy másik rejtett értelmet takar, és az elmével felfogó annak pontos jelentése. A nem zsidó (gentile) kifejezést pedig a lélekkel megértő (pneumatik) "misztériumokba beavatott" keresztényként értelmezték. Más egyéb elnevezéseknek, szavaknak szintén megvan a "valentián" értelmezése mint pl.: "görögök", "megnemmetélkedettek", "titokban zsidók", "igaz Izrael", mely szavak ma már teljesen elvesztették azt a különleges tulajdonságukat, hogy bámiféle rejtett értelemmel bírjanak a mai hívő számára.

A keresztény hit védelmezői mindig is elutasították a Valentian és más hasonló gnosztikus magyarazátokat, felesleges belemagyarázásnak, zavart keltő mellébeszélésnek bélyegezve azokat. Pedig a levelek valós léte rögtön ellentmond a keresztény hagyományok történelmi folyamatosságának, amit racionálisan képtelenség felfogni az időrendi és történeti szereplők hiányosságai miatt. Mit is értek ez alatt? Pál, a Korinthosziakhoz az első levelét kb. i.u. 50-ben írta az ottani gyülekezetnek címezve. A keresztény hagyományok szerint Jézust 33 éves korában - az "új" időszámításunk szerinti 33. évben - feszítették keresztre. Jézus tanítványai, az apostolok Jézus mennybemenetele után az evangélium terjesztéséhez fogtak, amelyet elöször Palesztinában, majd annak határain túl is hirdettek. E felfogásnak ellentmond az a tény, hogy Jézus tanítványai egyszerű halász, kézműves, iparos emberek voltak, s mint ilyenek nem valószinű, hogy tudtak írni-olvasni. Mint átlagon felüli kiválasztott emberek az isteni hatalom beleavatkozásával, annak segítségével lehet, hogy megtanultak írni-olvasni (görögül is) és így terjeszteni tudták Jézus tanításait, és – lehet - az egyik közülük eljutott Korinthoszba. Az is lehet, hogy ott gyülekezetet alapított, amit Pál később meglátogatott és akikhez két levelet is írt. Ha ez tényleg így volt, akkor miért nem említi Pál a leveleiben az alapítót, aki ugye Jézus egyik eredeti tanítványának kellett hogy legyen? Sőt, ha figyelemben vesszük, hogy még csak 17-18 év telt el Jézus keresztrefeszítése óta, úgy Pálnak kellett volna találkoznia a gyülekezet megalapítójával, amikor Korinthoszba látogatott. Ilyen személlyel azonban nem találkozott, leveleiben nevét nem említi, ami hihetetlenűl értelmetlen, mert több más nevet is említ, akiknek valamilyen köze volt a gyülekezethez. (Kloé, Krispus, Gajus)

Ha valaki isteni rendeltetés által Jézus boldígító, tiszta szereteten alapuló tanait bevezeti, azokra keresztény gyülekezetet alapít, akkor mindezt a fenséges munkát hogyan lehet néhány év eltelte után az isteni akarattal ellentétben szellemileg, erkölcsileg lezülleszteni, lejáratni? Mert bizony Pál így írja: "Általában hallatszik köztetek paráznaság, még olyan paráznaság is, amilyen még a pogányok között sem említtetik, hogy valaki atyjának feleségét elvegye" (I. Kor. 5: 1) Ez bizony úgy hangzik, mint a leggorombább vérfertőzés. Később megint csak figyelmeztet: "paráznákkal ne társalkodjatok [...] ha valaki atyafi létére parázna, vagy csaló, vagy bálványimádó, vagy szidalmazó, vagy részeges, vagy ragadozó. Az ilyennel még együtt sem egyetek."

Többször figyelmeztet a bálványimádás elkerülésére és a bálványáldozati hús fogyasztását ismételten tiltja. Egy igazi keresztény gyülekezetben miért van erre szükség? Érthetetlen az is, hogy Pál apostol utasításokat diktál az "úrvacsora méltóképpen való élésére". Hát az eredeti tanítvány, - aki a korinthoszi gyülekezetet megalapítója - nem tanította meg őket erre a fontos, sarkalatos, a kereszténység számára "sarokkőnek" számító szertartás mibenlétére? De nem csak a Korinthoszi levelek nem világítanak arra, hogy ki volt az ottani keresztény hitközösség alapítója, a többi korai keresztény gyülekezet (Róma, Thesszalonika, Filippi, Galáta) alapítóiról sem közöl semmit, azok neveit, vagy azoknak Jézussal való közeli apostoli ismeretségét nem ismeri. Megintcsak furcsa, hogy saját apostoltársai tevékenységét nem hangsúlyozza ki, térítő munkájukat elhallgatja, mintha azoknak semi közük sem lett volna az első keresztény gyülekezetek létrehozásában. Időben csak tizenvalhány év az eltolódás, ezért ignoráns hozzáállása érthetetlen.

Csupán érdekességként megemlítem, hogy A. Q. Morton és J. McLeman bibliakutatók Pál apostol két levelét, - Római, I.Thesszalonikai – melyeket valódi Pál által írt leveleknek ismer el a tudományos világ, annak jellegzetességeit, szóhasználatát, mondatszerkesztését, számítógépbe programozták, mint alapmodellt. Utána a többi Bibliában található Pál levelet is beprogramozták összehasonlítás céljából. Tudnunk kell, hogy nem az angol vagy a latin fordításokat használták, hanem az eredeti görögöt. Az eredmény meglepő volt, miszerint hat különböző szerzőtől származik a Pál apostolnak tulajdonított 13 levél. Egy csoportot alkot a fentebb említett két eredeti levél a Korinthosz I. és II. levelekkel, míg a teszt eredménye alapján az összes többi levelet más és más szerzők írták. (G. A. Wells)

Pál levelei a Bibliában a négy testamentum és az Apostolok Cselekedetei után vannak behelyezve, olyan látszatot keltve ezáltal, mintha az időrendi sorrendben azok után lettek volna megírva. Holott pont az ellenkezője az igaz! Mint ahogy azt fentebb említettem, a levelek keletkezési ideje, kb. i.u. 50-60, ami legalább hetven évvel korábbi mint Márk Evangéliuma. A szakemberek ma már egységesen elfogadják, hogy Márk Evangéliuma az első, amit nem sokkal később követett Mété és Lukács munkája, és János Evangéliuma jóval későbbi. Ebből a tényből fölvetődhet az a kérdés, hogy amikor Pál apostol az "evangéliumokat" emlegeti, akkor milyen "evangéliumokról" beszél, mert a Bibliában található négy Evangélium az ő korában még nem létezett. Tovább folytatva e gondolatmenetet, biztosak lehetünk abban, hogy a Pál leveleiben szereplő nevek: Péter, Jakab, János innen kerültek át a bibliai Evangéliumokba és nem fordítva. Természetesen léteztek proto (elő) evangéliumok, és más egyéb "Jézus Misztérium" hitrendszeréhez szorosan kötödő "szent" vallásos iratok, melyek nem feltétlenül vannak összhangban az Újtestamentum hittanával, hitrendszerével és amiket Szövetség-közi (Inter-testamental) iratok néven ismer a tudományos világ.